On the bright side

2013.11.16. 21:12 - címkék: Címkék: lány nyafogás - 18 komment

Azt meg olyan nehéz elmagyarázni, hogy mi benne a jó, mármint a gyerekvállalásban. Mert a negatívumok mind érthető, világosan megfogalmazható, racionális dolgok, a pozitívumok meg nem. Amikor még nem volt gyerekem, én is pontosan felfogtam, mit érthet az ismerősöm az alatt, hogy anyu fél éve nem aludta át az éjszakát, meg nem mehet sehova, mert három óránként szoptat, meg aggódik, ha beteg a gyerek, meg csomó plusz kiadás, és azt mondtam már, hogy fél éve nem aludtam három óránál többet, dehát megéri. Ezt a részt sose értettem, a semmibe révedő, fátyolos tekintet, ellágyult mosoly és "dehát megéri". Bőbeszédűbb, nagyobb kifejezőkészséggel bíró ismerődök esetleg "dehát megéri, mert annyira cuki". Megéri terhesnek lenni, szülni, nem aludni, szoptatni, aggódni, pénzt költeni évekig és örökké, csak mert annyira cuki. Hát pont így van tényleg. 

Vannak azok a vélemények is, hogy most, kiskorában bele kell fektetni a gyerekbe a munkát, és akkor az majd a távoli jövőben meghálálja magát, majd mittudomén, híres lesz meg gazdag és hálás lesz nekünk és öregkorunkban meglátogat a kórházban és a Nobel-díj köszönőbeszédében is megemlít, ezekben nem hiszek, szerintem a gyerekeknek nem céljuk, hogy visszaadják a szüleiknek a törődést, másrészt én nem is érzem, hogy a Lány jelen pillanatban tartozna nekem valamivel, minden nap végére kiegyenlítődik ezidáig a mérleg, nincs mínuszban*. Persze, lehet, hogy a dackorszakban meg tinédzserkorában mínuszba megy, ezt nem tudhatjuk. 

Azért elmondom, mi a jó benne. Egy puha, selymes kis lényt lehet naphosszat ölelgetni meg puszilgatni. A kis lény félig a férjem, félig én, de közben meg mégis egy harmadik, aki mindkettőnkre hasonlít. És mindig vannak imádnivaló kis szokásai: olyan, mint a szerelem, amikor a szerelmed apró kis dolgai, gesztusai, a kis mosolya, szemöldökfelvonása meg ezek lenyűgöznek, csak épp a Lány folyamatosan változik és új és új ilyesmikkel áll elő. Most épp az a kedvencem, amikor (naponta kétszer) rájön, hogy úristen, mekkora királyság két kézzel kapargatni a piros Klippan kanapé karfáját, hatalmas lelkesedéssel és koncentrációval veti bele magát a feladatba, és felnéz rám ragyogó arccal, hogy itt vagyok-e és látom-e, mekkora szuperséget talált? Meg amikor a mei taiban van és a fejét hátravetve felnéz rám és vigyorog, és összeérintjük az orrunkat. És persze irtó büszke vagyok rá, mert tudja rázni a csörgőjét, és a forgás és a kúszás keverékével rendszeresen elhagyja a műveleti területet (játszószőnyeg) és a parkettán teper tovább**, és lehet vele kukucs-játékot játszani már, annyira okos (az egy fejlődési lépcsőfok, hogy értékelje, ha eltűnsz és visszajössz). Szóval az is klassz, ahogy napról napra fejlődik és ügyesedik, és éhenkórász kis vadmajom-kölyökből lassanként emberkislánnyá változik. Hatalmas, kék szeme van, gyönyörű. Én néha meg is ijedek ettől, hogy mennyire szép és mennyire szeretem, mert olyan veszélyes és kiszámíthatatlan a világ és olyan törékenyek az emberek, és ez meg még olyan picike is, és jaj, nehogy baja essék, dehát ezt tudtuk előre, hogy én túlaggódó szülő leszek, nincs benne semmi meglepő. 

*Igaz, hogy nem kellett feláldoznom a karrieremet, mert a gyermekszülést megelőzően élményekben és sikerekben gazdag tíz és fél évet töltöttem pszichiátriával, világhírű kutatókkal és kivételes klinikusokkal dolgoztam együtt, sokat nevettem, egy bizonyos határon belül azzal foglalkoztam, ami éppen érdekelt, mindenféle papírt megszereztem, és a vége felé már eléggé untam; valamint az alakom sem sínylette meg a gyerekszülést, sem túlsúlyom, sem terhességi csíkjaim nincsenek, gondolom, a sok pilates, tejmentes diéta, de főleg szerencsés genetika, szóval könnyen beszélek. 

**Erre mondjuk nem tudom, mi a megoldás, mármint, tőlem kúszhat bárhová, de azért ahhoz elég hideg a padló, hogy hosszú ideig azon heverjen. Szőnyegünk meg nincs, mert utálom a szőnyeget. Öltöztessem melegebben? Szerezzek szőnyeget? De a szőnyeg csak egy dologra alkalmas, hogy porszívózni kelljen, utálom. 

Mit is mondhatnék

2013.11.12. 14:52 - címkék: Címkék: lány - 2 komment

A Lány, aki már ügyesen fordul hasról hátra és vissza, az előbb odagurult az X-boxhoz és bekapcsolta.

Főleg alvás

2013.11.12. 09:29 - címkék: Címkék: lány nyafogás - 27 komment

Hát igaza lett Renáta néninek, aki a Lány kb. öt hónapos korában arra, hogy éjszakánként egyszer-kétszer kel fel enni, azt mondta, hogy "á, most van ez az átmeneti nyugodt időszak". Mert féléves kor körül el szokott romlani a babák alvása megint. El is romlott basszus, valamint tökéletesen kiszámíthatatlanná vált, nyolc-fél kilenc körül elalszik, aztán felkel fél tízkor vagy tizenegykor vagy éjfélkor vagy kettőkor, aztán háromkor vagy négykor vagy ötkor, és néha (nagyon ritkán) visszaalszik egy simogatásra, néha szoptatás után egyből visszaalszik, máskor szoptatás plusz ágyában 5-10 perc hátsimogatás szükséges, és szerencsére ritkán előfordul, hogy esze ágában sincs aludni, hanem játszani akar és 1-2 órát ébren van. Nem játszom vele, hanem az ágyában tartom, sötétben, ha sír, megsimogatom a hátát, ha nagyon sír, kiveszem és ringatom, majd visszateszem és ezt csinálom sokáig. Esetenként (1-másfél óra után) felébresztem a férjemet és megkérem, hogy folytassa ő, ezzel az a baj, hogy én bármikor nagyon könnyen visszaalszom, ő meg ha egyszer felébred, nem biztos, hogy vissza tud aludni. Gondolkodtam a Ferber-módszeren, de bár elméletben nem ellenzem, én tutifix, hogy nem tudnám következetesen megcsinálni, ráadásul olvastam olyan sztorikat is, ahol csak rontott a helyzeten, szóval egyelőre nem tűnik sanszosnak. Egyébként ez egy ilyen bevett kínzási módszer, Guantanamoban is csinálták, hogy teljesen kiszámíthatatlan időközönként felébresztik az embert, hát én tuti bevallanék mindent. 

Főleg evés

2013.11.04. 20:44 - címkék: Címkék: kaja lány - 11 komment

Ma meg itt volt Judit néni, babajáték helyett egy üveg bort hozott, és kérésemnek megfelelően példaértékűen és jóízűen falatozott a tejmentes sütiből, amíg megetettem a Lányt*. A Lány már két kávéskanál sütőtököt is megeszik, sőt, ma először adtam hozzá három molekula glutént (búzadara formájában) a tudomány jelen állásának megfelelően. Szoptatás előtt adtam, amely tudományosan túlhaladott, és aggaszt is, nehogy megálljon a ház előtt egy fekete autó és bekötött szemmel az LLL főhadiszállására hurcoljanak túl hamar elapadjon a tejem emiatt. De szoptatás után egyáltalán semennyit sem evett semmiből soha. Bonyolult az élet.

*Úgy jó hozzátáplálni, ha közben mások is esznek, hogy lássa a baba, hogy ez fun.

Különben is minek szül az ilyen

2013.11.04. 09:24 - címkék: Címkék: könyv lány nyafogás - 14 komment

Jé, nem gondoltam, hogy felháborodást kelt majd az alábbi idézet. Azért elmondom, mit gondolok. Először is, kontextus: a regény az ötvenes években játszódik Amerikában. Mira egy okos lány, elvégzi a főiskolát és szívesen tovább menne egyetemre, de aztán férjhez megy Normhoz, aki orvostanhallgató. Megegyeznek, hogy Mira dolgozik titkárnőként, Norm meg egyetemre jár, aztán ha majd Norm végzett, akkor Mira is tanul, vagy gyereket vállalnak, majd meglátják. Fogamzásgátló még nem létezik, illetve van ugyan pesszárium, de Norm azt mondja, Mira ne vacakoljon vele, majd ő vigyáz. Aztán nem vigyáz eléggé, Mira terhes lesz. Ennek senki sem örül, Norm sem, mert tanulmányai veszélybe kerülnek, Mira meg még kevésbé, ugyanis ezzel nagyjából megpecsételődik a sorsa: nem fog egyetemre menni, és nem lesz saját jövedelme és így a férje által eltartott asszony lesz, ami sose akart lenni. 

Égbekiáltó különbségek vannak az akkori, ottani, és a mai, itteni viszonyok között, például ez, hogy Mirának nem lesz saját jövedelme, hanem otthon marad a gyerekkel és robotol. A robot egy jó része ma már nem releváns, ugyanis pelenkamosásból meg krumplihámozásból áll, és ma vehetsz eldobható pelenkát meg hámozott krumplit, ha akarsz. A másik része érdekes módon kiküszöbölhető lenne (kérlek, ne üssetek meg ezért :) szoptatással és hordozókendővel plusz banyatankkal: Mira éjjelente felkel, kimegy, begyújt a konyhába, vizet forral, tápszert mixel, etet, éveken át, többször; valamint harmadik emeleti lift nélküli lakásukba veszkődik fel és le babakocsival, babával (kásőbb kettővel), és a bevásárlással, több fordulóban, napjában többször. Mira ekkor huszonegynéhány éves, talán huszonöt lehet maximum.

A szülészetek is sokat fejlődtek azóta, legalábbis remélem. Én nem alternatív helyen szültem, hanem rendes egészségügyben, és (a csecsemősnővéreket leszámítva) mindenki emberségesen és normálisan bánt velem, egyágyasak a szülőszobák, nem ordított velem senki, hogy nyomjak már, mert a doktor úrnak más dolga is van. Nyilván ma is vannak olyan helyek, emberek, ahol fölényeskednek a nőkkel, és vannak olyanok, ahol nem. A regényben futószalag van és ha jajgatsz, leugatnak. 

Ami viszont ma is és itt is ugyanúgy releváns, mint az ötvenes években, az az a társadalmi elvárás, hogy örülj és élvezd. Hogy áldott állapot és pici babatalpak puszilgatása. Ez sem teljesen inkorrekt, mert tényleg: a hányós első három hónapot leszámítva, ami kurva szar volt, meg az orrdugulós utolsót leszámítva, ami kicsit bosszantó volt, én többnyire élveztem a terhességet, tornáztam, dolgoztam, jól voltam, a szülésem is jó élmény volt, és a pici Lány pedig annyira gyönyörű és annyira szeretem, amit nem is gondoltam volna soha, még éjjel is, amikor többedszer ébreszt fel és odabújik a kis selymes fejével a vállamhoz. Ugyanakkor nehéz is. Fizikailag is nehéz: kevés alvás, sok babahurcolgatás. Én is nehezítem, mert nem szívesen hagyom másra a Lányt, amíg tudom, hogy nem érti és sír utánam (de az idő nekem dolgozik). Összességében azt tudom mondani a dologról, hogy az anyaság: 1. sokkal nehezebb, mint gondoltam, 2. sokkal jobb, mint gondoltam. De ne tagadjuk le, hogy nehéz, és hagyjuk már ezt az álszent hülyeséget, hogy csak élvezni szabad és ha nem repdesel, akkor legyen igenis bűntudatod. Olyan nevetségesnek érzem, hogy ez egyáltalán létezik, hogy erre szót kell vesztegetni, hogy ismeretterjesztéssel kell beemelni a köztudatba a baby blues meg a szülés utáni depresszió fogalmát, hogy ezt külön el kell magyarázni, az isten szerelmére, emberek, hát hol éltünk eddig. 

Úgy érzem, meg kell védenem szegény huszonéves Mirát is: ő végül nagyon szereti a gyerekeit. Tessék. "Mira most is úgy érzett még, mint amikor a kórházban először adták a kezébe Normie-t: hogy a gyermek és az iránta való érzelmei valamiképp az abszolutumok világába tartoznak, igazabbak, s egyúttal végérvényesebbek is bármi egyéb élménynél, amit ez ideig az élete felkínált számára. Úgy érezte, az élet eltéphetetlen, mély és néma gyökeréhez érkezett." Ezt például pontosan ugyanígy szoktam érezni én is. Sokkal igazibb, mint bármi más, különbözik minden eddigi élménytől, mélyebb, megkérdőjelezhetetlenebb. Érdekesebb, viccesebb, vidámabb. Nehezebb, fontosabb. 

Ezek vannak

2013.11.03. 09:48 - címkék: Címkék: lány emberek pszichiátria nyafogás - 32 komment

Jaj, akartam írni arról is, hogy voltunk pszichiáterekkel (= Niké, Kolléga és Johnny) és családjaikkal a Millenáris parkban, csomó kisgyerekünk van összesen, az enyém a legkisebb (és a legcukibb, nyilván), és megbeszéltük, milyen a munkahelyünkön a morál és a hangulat (nem, nem kaptam kedvet, hogy bölcsibe adva a gyermeket, rohanjak vissza), meg voltam a Westendben is kétszer (babával, mindenhova úgy megyek), ahol remek baba-mama szoba van és a Costában lehet mandula- vagy rizstejjel kérni a lattét. És sütöttem aszalt paradicsomos kenyeret meg répás kenyeret meg fügés kenyeret meg aszalt sárgabarackos kenyeret, és főztem be vaníliás-citromos birslekvárt (anyukám segítségével)(sajnos nem elég sűrű, de hátha idővel még sűrűsödik kicsit), és vettem fenyőmézet meg hársmézet meg krémmézet a piacon, mert mézsznob vagyok és mert meg vagyok fázva és mert kárpótolni kell magam valamivel amiatt, hogy nem ehetek csokit meg sütit meg tejszínhabot. Meg sétáltunk mindenfelé, és hiányoznak a reggeli soproni erdei séták. És vezettem autót november elsején, és parkoltam parkolóházban, és útközben kikapcsolt kétszer a GPS, most visszavigyem a boltba vajon? És fáj a torkom és köhögök, csak nehogy elkapja a Lány, nem szeretem, ha ő beteg. És hiányzik a férjem, mert először Sopronban voltunk egy hétig nélküle, aztán két napig találkoztunk, de akkor beteg volt és járványügyileg izoláltam a másik szobában, aztán meg elutazott. És jaj, nagyon félek, mi lesz télen, mert most csomót vagyunk kint és minden nyűgösségre az a megoldás, hogy lemegyünk sétálni, csomószor megpróbálok más dolgokat, de a vége az, hogy lemegyünk sétálni, és szélben meg esőben én utálni fogok sétálni, egyébként a szelet a Lány sem szereti, sír, és akárki akármit mond, egyáltalán nem könnyebb télen hordozni, mint babakocsizni, a kocsiban csak becipzároznám a kis kezeslábasába, magamra meg egy kabát, így meg rá is kell pulcsi meg rám is, aztán a hordozó, aztán a kabát, de így is kinn van a nyakunk, és ha ki akar jönni, ami előfordul, akkor már nem vehetem ki, mert megfázik, és különben is téli depresszióm van már előre. Pedig vettem egy használt hordozóskabátot a vaterán, és amikor elmentem érte átvenni, akkor leszólított egy met tai-t és kisfiút viselő csaj, hogy ha errefelé lakom, akkor járjak a hordozósklubjukba, lám, biztos jó fejnek látszom szűk farmerban, Martensban és cuki Lánnyal, de sajnos messze van tőlünk a klubjuk, viszont azt is mondta, hogy akkor járjak a hordozós spinningre, ami nincs tőlünk messze. Hát, majd meglátjuk. Az a fő probléma, hogy én utálom a kényelmetlenséget, és akkor odautazni, babát levenni, feltenni, átöltözni, izzadni, babát átöltöztetni, edzés után nem tudok elmenni zuhanyozni, mert addig mit csinál a baba, meg egyáltalán, egyedül szeretnék inkább sportolni, de azért lehet, hogy egyszer megnézem, mert jó fejnek tűnt a csaj, és azt mondta, jó a hangulat. Jaaaj, tél. November közepétől lesz igazán ótvar idő az internet szerint, és onnantól centit fogok vágni, mint a katonaságnál, naponta levágok belőle 1 cm-t és száz nap múlva remélhetőleg már majdnem tavasz lesz. 

Ez a nap más, mint a többi

2013.10.29. 06:49 - címkék: Címkék: lány - 10 komment

Fél éves lett a gyönyörű, pici Lány! 

Akkor mi a probléma

2013.10.26. 18:44 - címkék: Címkék: lány nyafogás - komment

Közben visszajöttünk Budapestre, két nappal később a tervezettnél, mert a férjem beteg lett és hátha a Lány így kisebb eséllyel kapja el, de azért úgy, hogy találkozzanak, mielőtt a férjem holnap külföldre utazik dolgozni a szusi és a földrengés hazájába. Valamint vettem egy (használt, öreg) autót, és ma már vezettem is a környékünkön halált megvető bátorsággal, de a Lányt még nem mertem beletenni (régen, és Sopronban vezettem sokat, aztán idén nyáron vettem pár gyakorlóórát szintén Sopronban, de Pesten azért más). A Lány pár napja elkezdett beszélgetni és egyfolytában magyaráz, hihetetlenül cuki, valamint egy ideje már teljesen izgalomba jön, ha valaki átlátszó pohárból vagy üvegből iszik előtte, ezért vettem neki egy csőröspoharat, most az a kedvenc játéka, elsőre tudta, hogy melyik végét kell a szájába venni és szívogatni, mert egy zseni. 

Meg még az jutott eszembe, hogy szokás arról megindítóan vallani, hogy az emberen hány kg maradt szülés után, de én 3 kg-val vagyok kevesebb a teherbeesés előtti évekhez képest, a titkom pedig hordozás, szoptatás és szigorú tejmentes diéta. Komolyan, a forradalmi új módszer: kössön magára egy 7,5 kg-s babát Ön, sétáljon vele napi kétszer 2-4 km-t, és száműzze étrendjéből a fagylaltot, csokoládét, süteményt, sajtot, tejszínhabot. Azért néha tornázom kicsit has meg hátizomra, úgy tíz percet, hogy ne fájjon a hátam a hordozástól. 

Ja, és elfogadták a cikkünket, amit kb. három hónapos terhesen küldtem be, majd a jóslófájások alatt válaszolgattam a reviewereknek, majd pedig két szoptatás között írtam át egy újabb review-körben, szóval a nemzetközi tudományos publikálás ilyen tempóban működik, egy cikk beküldése és elfogadása között szültem egy gyereket, aki már pohárból iszik. 

Babablog

2013.10.06. 16:49 - címkék: Címkék: lány - 6 komment

Tegnap meg már épp aggódtam, hogy úristen, nem fordul át a Lány, pedig már öt hónapos, mi lesz így, és akkor épp a szőnyegén fekvőtámaszozott, én meg a férjemmel beszélgettem, és amikor megint odanéztem, már a hátán feküdt. Adtam neki sütőtököt, amiből már szabad szemmel is látható mennyiséget (kb. egy negyed kávéskanál) nyelt le. Ezenkívül iszonyú cuki. 

Valamint habszifon segítségével készítettem tejszínhabot a bioboltban vásárolt kókusztejszínből, hát ha láttatok már sci-fi-horrort űrlények undorító váladékával. 

Steps taken forwards but sleepwalking back again

2013.10.04. 20:36 - címkék: Címkék: kaja lány nyafogás - 23 komment

Hű, volt itt anyósom három napig, és miután elaludt a Lány, felvettem a szűk farmeromat és a csizmámat és átmentünk a férjemmel kettesben a tőlünk öt percnyire található étterembe és ettem egy mézes-kacsamelles-karamellizált-körtés salátát és ittam egy dl rozét, hát egészen csodálatos volt. Másnap pedig majdnem átmentünk a tőlünk öt percnyire található moziba, ám sajnos a Lány nem aludt el időben, így késve indultunk, majd félig felébredt és sírdogált, így visszafordultunk félútról, persze, mire visszaértünk, már édesdeden aludt, de azért még nem tettem le róla teljesen, hogy megnézem a Gravity-t moziban, csak másfél óra.

Update: a kommentekben spoilerek vannak, csak óvatosan. 

Öt hónapos

2013.09.29. 21:51 - címkék: Címkék: lány - 8 komment

Ennek örömére adtam a Lánynak két teáskanál friss almalét a hozzátáplálás megkezdéseképpen, mindkettőt helytelenítő arckifejezéssel köpte rám, gondolom, rájött, hogy még nem telt le a hat hónap. Nincs mit tenni, ez egy ilyen szigorú LLL-es kötődően nevelődő baba, messziről kerüli a babakocsit, cumizni sosem volt hajlandó, kendőben közlekedik, én nem tudom, kitől tanulta ezeket.

She's got eyes of the bluest skies

2013.09.25. 21:28 - címkék: Címkék: lány - 5 komment

A haja még mindig cicaszőr, emellett újabban nyávog, prüszköl, és kemény felületeken körmét élesíti. Vajon macskává változik-e a Lány? 

Meg még azon szoktam gondolkodni, hogy vajon mikor lesz abból, hogy "úristen, annyira aranyos, annyira szép, annyira szeretem", az, hogy "ebadta kölyke, minek szültelek a világra"? A dackorszakban? A tinédzserkorban? Vagy nem lesz feltétlenül ez? Vagy ez is olyan, mint a szerelem, most van az, hogy mindent imádok benne, még az idegesítő tulajdonságait is, egy óra hosszat se bírom ki nélküle és úristen, de gyönyörű az a kis rés elöl a fogai között*, és később meg majd szeretetté szelídül és idegesíteni fog, hogy nem érti Henry James-t** és még örülök is, ha pár napig nincs itt a nyakamon? 

*Az első szerelmemnek volt a rés, a Lánynak nincs foga. 

**Kedvenc idézetem a Nők c. kiváló regényből, ahogy a szerző levezeti a szerelmet, de sajnos nem találom online. 

I got the poison, I got the remedy

2013.09.24. 10:47 - címkék: Címkék: lány nyafogás - 37 komment

Szóval kipróbáltam magamon is az orrszívó porszívót (laikusok kedvéért: ez egy műanyag szerkezet, amit a porszívó csövére szerelünk és ezel szívjuk a náthás baba orrát, mert a baba még nem tudja kifújni. Az orrszívó a porszívó szívó hatását használja, de a szívóerőt átalakítja, nem a porszívó erejével szív. Ettől még a babák utálják.) Valóban fájdalommentes, ugyanakkor rendkívül kellemetlen érzés, nekem egész hamar hányingerem lett tőle. A fogorvosnál vannak hasonló beavatkozások, amik nem fájnak, csak annyira kellemetlenek, hogy az mégis utálatos. 

Előzőleg akartam írni arról, hogy rettenetesen elegem van, mármint a Lányt mindennél jobban szeretem, de elegem van abból, hogy minden éjszaka fel kell kelni, hogy állandóan szoptatni kell, hogy a szoptatás plusz tejallergia miatt nem ehetek sajtot, activiát meg csokit, hogy napközben 3x40 percet alszik és mindegyik előtt 20-30 percig kell "altatni", ágyában simogatni, kivenni-visszatenni, hurcolni, és hogy konstans mindig fáj a hátam. Nekem ezt nem mondták, engem erre nem figyelmeztettek. Egyébként nem tudom, mennyire "jogosan" rinyálok, tudom, hogy vannak babák, akik tizenötször ébrednek fel éjszaka, a miénk meg egyszer vagy kétszer, meg vannak, akik szoptatnak, fejnek és még tápszereznek is, meg vannak, akik egyszobás lakásban nevelnek ikreket, ellenben olyanok is vannak, akik lazán lepasszolják a csecsemőt férjnek, anyósnak, nagyinak, és a baba ezt engedi és ők ilyenkor nem kétségbeesetten zokogó babára jönnek haza, meg olyanok is, akiknek a gyereke este nyolctól reggel kilencig alszik.

Aztán átmentem szombat délelőtt az edzőterembe így sok hónap után először, és 35 percet a futógépen töltöttem a kis playlistemmel, lásd cím, és meglepően sokat javult tőle a hátfájásom, a kedélyállapotom pedig végképp egészen kicserélődött, a Lány és apukája is jól viselte kétórás távollétemet, és ó, istenem, annyira jó volt. Ezt követően pedig náthás lett a Lány, és most kis beteg gyámoltalan, és ilyenkor mindig más fénybe kerülnek a dolgok, vagyis gyógyuljon meg és legyen mindig egészséges és az legyen a legnagyobb problémám az életben, hogy napközben 3x40 percet alszik csak, és az legyen a gyerekemért meghozott legnagyobb áldozat, hogy nem eszem sajtot. 

Amiből továbbra is elegem van, és basszus, hiába, mert már megfertőzött és kimosta az agyamat, az ez a szoptatásbajnokság, hogy tudniillik a tudomány jelen állása szerint az anyatej a legjobb a csecsemőknek, hat hónapig kizárólag szoptatni kell, az ennél korábbi hozzátáplálás az ördögtől való, utána egy éves korig a gyermek fő táplálékforrása még mindig az anyatej, mellé néha elnyalogathat egy-egy főtt répát, és a szoptatást két éves korig javasolja a WHO. Most egyrészt én már megszerettem a szoptatást, mert tényleg egyszerű, nem kell főzni, a Lány pedig megnyugszik tőle és nagyon aranyos is közben, és amikor felmerült, hogy a tejallergia miatt esetleg elválasszam és és kapjon inkább tápszert, én tiltakoztam a legjobban. Másrészt biztos vagyok benne, hogy a WHO-nál az ajánlás kidolgozásakor Indiára gondoltak, meg egyéb más olyan helyekre, ahol nincs kaja, vagy ami van, abban férgek vannak, és a fejlett nyugati világban azért akkor is életképesek lesznek a gyerekek, ha neadjisten csak egyéves korig szoptat az ember. De hiába tudom ezeket ésszel, mégis halál komolyan büszke vagyok rá, hogy csak szoptatom, és mindig félek, hogy mi lesz, ha kevés lesz a tejem. Egyfolytában kérdezgetik is a rokonok, hogy van-e elég tejem, és jó érzés erre büszkén azt felelni egy jóltáplált csecsemővel a kezemben, hogy igen, van. A rokonok emellett folyton biztatnak is, hogy szoptassam, ameddig csak lehet, ezeknek a kisvárosi és falusi asszonyoknak az életéből szerintem kimaradt az az éra, amikor a tápszert egészségesebbnek tartották az anyatejnél, ők mindig is tudták, hogy minél tovább kell szoptatni és most is erre biztatnak. Egyikük (kb. 60 éves) még mindig bánja, hogy a védőnő tanácsára már nyolc hónaposan elválasztotta a fiát. Hát, ez van, mind a tudomány, mind a néphit a hosszú szoptatás mellett foglal állást, nem is ezzel van a problémám, hanem a dolog teljesítményaspektusával. Vagy nem is, inkább az ellentétes elvárásokkal, hogy ne csavarodj bele az anyaságba, járj el helyekre, ne hanyagold el a férjedet, a blogodat, a háztartást vagy az intellektusodat, hajadat lássa rendszeresen fodrász, közben szoptass igény szerint két évig, csak ne közterületen, mert az nem illik. Gondolom, mindenki megtalálja ebben a saját útját, ahol számára megvan az egyensúly, én is, de akkor sem tetszik ez. 

Szép, mint mindig, énnekem

2013.09.18. 12:22 - címkék: Címkék: kaja lány nyafogás Sopron - 4 komment

Sopronban 10 fok van*, reggeli sétán látszott a leheletem a levegőben, most meg az a tipikus eső utáni soproni időjárás van, a fákról még kicsit csöpög a víz, nagyon tiszta a levegő, és ha kimész, akkor hideg lesz az orrod. Ilyenkor elgondolkodom a Sopronba költözésen, minden, továbbra is érvényes ellenérv ellenére. Vagy legalább ezt megvehetnénk nyaralónak. Küldjetek 10 és fél millió forintot. Ha már Brennbergnél tartunk, felmerült bennem, hogy ki kellene menni a Bányásznapra**, de sajnos túl sok és bonyolult logisztikát igényelt volna és/vagy egy kölcsönautót, úgyhogy idén nem jött össze, de majd jövőre.

Egyébként érdekes, hogy Sopronban nem esik nehezemre az elöl hordozott Lánnyal reggelente erdei ösvényeken 4-5 km-t gyalogolni, majd délután még a városba is begyalogolni, és helyi járatos buszokon összevissza buszozgatni, még az sem riaszt vissza, ha hideg van, vagy ha sír a baba, simán sétálok esernyővel az erdei tornapályán, Pesten meg vagy a lakásban, vagy a környékén vagyunk, és ha messzebbre kell menni, az gond és nyűg és idegeskedés. Pesten is sétálhatnék reggelente 4-5 km-t, csakhogy ott minden irányban hamar véget ér a sétára alkalmas terület és többsávos autóutak következnek, vagy esetleg el lehetne utazni BKV-val egy átszállással a Margitszigetre, ott sétálni, majd hazabékávézni, de így két szoptatás között kb. tizenöt perc jutna magára a sétára. Így aztán Pesten főként a közeli plázában és bababoltban kötünk ki. Én azt értem, hogy közel húsz éve élek a fővárosban, lassan ideje lenne akklimatizálódnom hozzá, de nem ez történik. Ebben vannak reális érvek is, hogy ti. a nagyváros _tényleg_ kevésbé biztonságos, mivel sokkal több emberrel találkozol és lehelik rád a bacikat és minden járvány jobban terjed, plusz a környékbeli hajléktalanok és alkeszek, és autók és szmog, valamint vannak irreális érvek is, Sopronban a sajátomnak érzem a teret, Pesten meg nem.

Főztünk be citromfűszörpöt, mivel az burjánzik itt a kertben, valamint olívaolajban eltett aszalt paradicsomot. Na jó, a szörpmunkálatok felét anyukám végezte, a paradicsomot pedig úgy kell csinálni, hogy az ember félbevágja a kisméretű paradicsomjait, beleteszi az aszalógépbe, majd 10 órával később kiveszi abból, átteszi egy üvegbe és ráönti az olajat. Én egy ilyen fake szuperháziasszony vagyok különben, aki mindenfélét befőz, meg otthon készíti a joghurtot meg otthon süti a finom házi kenyeret, de mindehhez joghurtkészítő gépem van, meg kenyérsütő gépem. Aszalógépem nincs, az az anyukámnak van. És a lekvárokba is többnyire rakok Dr. Oetker dzsemfixet, míg anyósom tényleg hat órán keresztül főzi a szilvalekvárt, ami aztán tartósítás nélkül is eláll majd évtizedekig.

Meg olvasok egy klassz könyvet az adaptív tudattalanról, de ez egy másik történet, most mennem kell, mert felébredt a Lány és egyre mérgesebben magyaráz a plüss csillagjának.

*Már 14, reggel volt 10.

**Szeptember első vasárnapja.

We'll always have bacon strips

2013.09.06. 07:59 - címkék: Címkék: kaja lány nyafogás - 38 komment

Hol is tartottam. Volt itt anyukám, kiadtam a lakásomat, még mindig van vele csomó intéznivaló, akkor volt az, hogy megfájdult a mellem és elmentünk a Renáta nénihez BKV-val, aki ismét jó tanácsokat adott, meg voltunk a cukrászdában, meg gasztroenterológusnál, ahol vettek vért a babától, nincs-e felszívódási zavara vagy vashiánya, de nincs, így arra jutottak, hogy egészen biztosan tejallergiás, ha a szigorú tejmentes diéta mellett is van tünete, akkor hagyjam el a szóját, mogyorót és a halat is, szóval az olasz konyha után a thai konyhának is mondjak búcsút. Plusz a szoptatási tanácsadó küldött egy cikket a csecsemőkori allergiás bélgyulladások kezelési protokolljáról, magyarul arról, hogy melyik esetben hogyan kell diétázni, amiből rengeteg kérdésemre választ kaptam, és ebben azt javasolják, hogy olyat se együnk, ami nyomokban tejet tartalmazhat. A bolti kenyerekben mind van tejpor vagy ha az nem, akkor szója, vagy ha egyik sem, akkor nyomok, kivéve egy-két csomagolt toastkenyeret, long story short, vettem egy kenyérsütő gépet, ezzel (meg egy kis szalonnával) valahogy kihúzom egy évig. Egy év után a legtöbb gyerek kinövi ezt a hülyeséget, és minél ügyesebben tartja az ember a diétát, annál valószínűbb, hogy kinövi, márpedig ha nem növi ki, az elég nagy szívás neki is, de nekem is, mert nekem kell még 18 évig tejmentesen főznöm. 

Egyébként van az az iskola, akik a tehéntejet tartják az ősellenségnek (pl. a paleosok is), és többen is mondták nekem, hogy ha majd nem eszem tejet, akkor észre fogom venni, hogy sokkal jobban leszek én is, úgyhogy szeretném elmondani, hogy amióta nem eszem tejet, rossz a gyomrom, pattanásos lettem és hullik a hajam, pedig szedek multivitamint, kálciumot és omega-3 zsírsavat, a kávé pedig kókusztejjel, rizstejjel és zabtejjel is undorító, mandulatejjel egy fokkal ihatóbb, de a tehéntejnek semmi sem ér a nyomába.

Négy hónapos

2013.08.29. 21:04 - címkék: Címkék: lány - 12 komment

Ma van a szülinapja a Lánynak, tud oldalra fordulni, okosan nézni, macskahangon nyávogni, egyszerre több, a fejénél nagyobb játékot a szájába tömni, és hangosan nevetni, amikor csiklandozzák. Valamint a héten életében először utazott a BKV-n. 

Everyone is annoying

2013.08.28. 21:38 - címkék: Címkék: terhesség lány nyafogás Sopron - 22 komment

Szóval nagyon érdekes, ahogyan reagálnak az emberek a gyermekszületésre. Egyrészt van az, hogy a gyerekvállalás valójában közügy. Nincs mese, az, lehet azt képzelni, hogy a magánügyem, de nem. Már a terhesség alatt elkezdődik a jelenség, hamarosan új kismajommal bővül a létszám, és ehhez az egész majomhordának köze van. Többnyire szeretnék, hogy egészséges utód jöjjön a világra, így aztán érdeklődnek, faggatnak, tanácsokat osztanak, kollégák, ismerősök, szomszédok, vadidegenek az utcán, akikkel csupán annyi köt össze, hogy ő is az emberi fajhoz tartozik meg én is meg a leendő utód is. Hozzászólhat a terhességemhez a wc-s néni a mekiben, az összes pénztáros az intersparban, és az összes pultos a kávézóban megkérdezheti, hogy biztos nem koffeinmentesre gondoltam-e? Valójában, ha belegondolunk, tényleg érdekük, hogy egészséges babát szüljek, hiszen jó esetben az általuk befizetett TB-t nem költöm el a babám drága betegségeire, felnőve meg fizeti a nyugdíjukat. Nem hiszem, hogy ezt az emberek átgondolják, inkább csak kíváncsiak és/vagy jószándékúak, én a terhességem egy pontján rájöttem, hogy ez ellen hiába is tiltakozom, közügy, a horda új taggal bővül, az összes majomnak köze van hozzá, ennyi.

A gyermek születése után, mint minden*, ez is csak fokozódik, babakocsival is leszólítanak, kendővel meg aztán egészen biztos. Nem tudom, mi az a kendős hordozásban, ami még közvetlenebbé teszi az embereket, talán csak annyi, hogy cukibb és jobban látszik a baba, mindenesetre lényegesen többen elegyednek szóba velem ilyenkor, de nem csak a nénik, hanem mindenféle népek, fülhallgatós futószerkós fiú a liftben, kiscsajok a plázában, bácsi a kórház előtt**. Általában azt kell tudniuk, hogy mennyi idős a baba, fiú-e vagy lány, és hogy képes vagyok-e megfelelően táplálni. Mindenkinek tudnia kell, képes vagyok-e megfelelően táplálni az utódot (hogy ti. "van elég tejed?"). A másik, amit szintén sok embernek kell tudnia, hogy vajon alszik-e éjszaka a baba, azaz tud-e az anyaállat elegendőt pihenni, vagy ki fog purcanni mindjárt. Proaktívabb fajtársak esetleg megjegyzik, hogy melege van, vagy éhes, vagy nem vágja-e ott a kendő a kis lábát. A járókelők érdeklődése ebben nagyjából ki is merül, a barátok, kollégák és távolabbi ismerősök viszont még segítenek is, úgy értem, mindenféle segítséget ajánlanak fel, meghívnak magukhoz, főznek nekem, dolgokat adnak kölcsön, ruhákat, takarót, sterilizálót, babamonitort, hordozókendőt, másik fajta hordozókendőt, hoznak csokit, szoptatós teát, szójatejet, pelenkát, játékokat, könyveket, felajánlanak bébiszittelést. Sosem látott emberek postán küldenek dolgokat. Ez mondjuk elég jó, én az elmúlt tíz évben sokat segítettem sok embernek, és most ezt meglepően jól visszakapom, nem feltétlenül ugyanazoktól az emberektől, de a karmikus egyensúly simán megvan, mondom, meg is vagyok lepődve. A múltkor négy ember, vagyis az egész sor nógatott a gyógyszertárban, hogy álljak eléjük, én szabadkoztam, ők meg erősködtek, egy negyvenes nő, egy rozoga bácsi, egy jól öltözött fickó meg egy teltkarcsú cigányasszony kórusban erősködtek, hogy álljak csak eléjük a babával. Az okmányirodába be se kellett mennem az elkészült jogsimat átvenni, a biztonsági őr elkérte a személyimet a recepción és másfél perc múlva kihozta. Ügyintézzetek rugalmas kendőben hordozott cuki babával.  

A másik oldala a dolognak, amikor az embereket idegesíti, megijeszti vagy felzaklatja a kis jövevény. Természetesen a gyerekek hangosak és idegesítőek, az enyém is, más gyereke meg még inkább. Annyira rémisztőek, hogy sok horrorfilmben gyerek a főszereplő, tudjátok, a furcsa kislány, akinek a szemébe lóg a haja és megszállta az ördög vagy démonok, esetleg ő maga a Megtestesült Gonosz. A gyerekek azért rémisztőek, mert az ellenségeink, hiszen ők fogják örökölni a Földet, amikor belőlünk már kukacok lakmároznak. Most még csak hangosan sírnak a szomszédban, aztán meg majd semmibe veszik a véleményünket, kinevetik a demenciánkat, földöntik a járókeretünket, megrongálják a sírkövünket. Minden okunk megvan rá, hogy tartsunk tőlük. Emellett még az is idegesíti az embereket, amikor egy nő anyává válik és ettől megváltozik, konkrétan a legtöbb pszichológiai iskola egyetért abban, hogy egy időre kialakul egyfajta anya-gyerek egység, a haverjaim meg nem anyagyerekegységgel akarnak haverkodni, hanem velem. Az anya-gyerek egység a különböző elméletek, illetve a különféle anyák és gyermekek esetében igen változatos ideig tart, visszamehet az ember hathetesen is dolgozni meg szoptathat nyolcéves korig is, mindenféle szélsőség létezik. De nincs mit tenni, a gyermektelen haverjaink számára egy ideig mindenképpen idegesítőek leszünk azzal, hogy az agyunk egy jelentős része felett átvette az uralmat a gyermek nevű szimbióta és az befolyásolja a gondolatainkat, valamint minden beszélgetés alatt fél szemünket rajta tartjuk és minden harmadik mondatot a beszélgetőpartnerünk helyett a gyerekhez intézünk. Erről gyermektelen koromban azt gondoltam, hogy iszonyú idegesítő, jelenleg meg azt gondolom, hogy well, én egy babát geggyülgetek***, mindenki más meg egyfolytában az okostelefonját basztatja, miközben velem beszél, deal with it. Különben kíváncsi leszek, meddig leszek még anya-gyerek egység, a Margaret Mahler**** szerint úgy kb. fél éves korig tart a normál szimbiózis szakasza, utána kezdődik a szeparáció. Meglátjuk. 

*Ami még fokozódik: az irreális aggódás, a kis lény szeretete, és az, hogy semmilyen kérdésre nincs válasz és mindenki ellentmondó tanácsokat ad. 
** Mármint Budapesten. Mert Sopronban, a zord alpokaljai időjárás edzette kérges szívű maguknak való népek hazájában egy hét alatt egyetlen ismeretlen néni szólított meg, az is turista volt. 
*** Győr-Sopron megyei tájszó. 
**** Aki amúgy szintén soproni és eredetileg Schönberger Margitnak hívták. 

Babablog

2013.08.24. 18:23 - címkék: Címkék: lány nyafogás - 12 komment

Amire nem számítottam, amikor gyereket vállaltam: hogy tejallergiás (vagy mi) lesz és tejfehérjementes diétán kell tengődnöm legalább egy évig; hogy már csecsemőkorában lesz olyan, hogy beteg lesz és halálra fogom aggódni magam; hogy annyira gyorsan nő, hogy pilates ide vagy oda, nem tudnak vele lépést tartani a gyermekcipelő izmaim és egyfolytában fájni fog a hátam; valamint hogy háromhónapos korától felveszi azt a szokást, hogy csak nálam nyugszik meg. Azt sem gondoltam, hogy ennyire fogom szeretni, és hogy viszonylag hamar beletörődöm a tejmentes diétába, sőt, annak fogok drukkolni, hogy "csak" tejallergiás legyen, ne igazából beteg, és azt főképp nem gondoltam, hogy amikor meghallom a telefonban, hogy mennyire kétségbeesetten zokog, akkor otthagyok az asztalon a hat darab, kiváló* avokádós makiból négyet, mert azt sem bírom megvárni, amíg becsomagolnák, és fejvesztve rohanok haza. Egyrészt nagyon cuki és megható és igazán megtisztelő, amikor a fél órája kétségbeesetten zokogó babát megölelem és két hüppögés után már vigyorog, másrészt azért ez elég nagy teher. Ettől még néha elmegyek nélküle, voltam már masszőrnél is egyszer, dehát úgy azért nem lehet igazán önfeledten kikapcsolódni, hogy közben szegény baba a szegény férjem kezében zokog. Az ismeretségi körömben a tápszeres babák, akiket nem mindig kizárólag anyukájuk etet, hanem mások is, sokkal könnyebben elvannak más családtagokkal, szóval gyanítom, hogy a Lány megható ragaszkodása jelenleg még nem az utánozhatatlan kedvességemnek, humoromnak vagy intellektusomnak szól, mint inkább a tejmirigyeimnek. Ja igen, azt se gondoltam, hogy lány lesz, és azt se, hogy ekkora cukiság lesz belőle. 

*Az ember azt hinné, hogy avokádós maki és avokádós maki között azért nincs akkora különbség, mit lehet azon variálni, nagyjából hasonló lehet a jó szusihelyen meg az intersparban, de ég és föld. 

Mint nagy kalap borult reám a kék ég

2013.08.17. 20:18 - címkék: Címkék: lány nyafogás Sopron - 5 komment

Majdnem minden reggel egy órát sétáltunk az erdőben (a Lány meg én), esténként kiültünk a kertbe sörözni (a férjem meg én), és egyszer lesétáltunk este a Dömötöribe (mindhárman), ahol kritikátlanul hatalmas választék van a jobbnál jobb helyben készült fagyikból, bár csak a sárgadinnye volt tejmentes. Bicikliztem is, meg sétáltunk Fertőrákoson is röviden, meg találkoztunk az összes soproni kisgyerekes barátnőmmel és kisgyerekeikkel. A rokonokat közepes mértékben sikerült csupán kordában tartanom, hát, ez sajnos nagyon nehéz. Hogy Sopronban lenni csodálatos, az erdőben sétálni ahelyett, hogy a lakótelepen rónám a köröket a tömb körül, csodálatos, de a családi dinamika az itt van helyileg és ha itt vagyunk, akkor képtelenség kimaradni belőle. Sóhaj. 

Valamint megpróbáltam megértetni a férjemmel, hogy ha idén vagy jövő télen elmegyünk a Maldív-szigetekre, azzal valójában rengeteget spórolnánk, mivel a Lánynak még nem kell a repjegyért és a szállásért fizetnie, de nem igazán volt vevő a gondolatmenetemre sajnos. 

Babás dolgok

2013.08.13. 15:42 - címkék: Címkék: lány nyafogás - 10 komment

Sopronban vagyunk, ahol azt az új szabályt hoztam, hogy este hat után nincs látogatás, és ez vonatkozik az itt lakó nagymamámra is, fürdetésen sincs közönség, rajtam és a babán kívül még egy segítőtárs (jellemzően a férjem vagy az anyukám) lehet jelen. Eddig ketten sértődtek meg kicsit. A Lány egyébként viszonylag jól viseli a strapát, tegnap voltunk nagyszülőknél, ma voltunk Hajnalkáéknál*, ahol többnyire hozzám bújva nyűgösködött, majd miután hazajöttünk, egy csomót dumált, gondolom, elmesélte a látottakat. Különben egyre többféle hangja van, elvileg ilyenkor a babák még bármilyen hangzót ki tudnak ejteni és ezáltal bármilyen nyelv akcentus nélküli megtanulására képesek, aztán később már csak az anyanyelv hangjai maradnak meg. A Lány szerintem azt hiszi, hogy valami afrikai törzsben élünk, gondolom a hőség meg a kendőben hordozás miatt lehet, mindenesetre azokat a furcsa berregő, kattogó hangokat és dz-betűket erőlteti, ahogy a busmanok beszéltek az Istenek a fejükre estek-ben. 

Ami az anyaságot illeti, hát eléggé elfáradtam így a három és feledik hónapra, részben a hőség miatt, hogy napokig nem lehetett kimenni, és a Lány is nyűgösebb volt, csak vállon aludt el (a kendőt is utálta, mert melege volt benne), és mivel napi 4x40 percet alszik, és előtte 20-30 percet sírdogál, és több, mint 6 kg, ezt eléggé megsínyli a derekam. Aztán mindig volt valami para is, a második DPT oltás után nyugtathatatlanul, magas hangon sírt, már a gyerekorvos, akit felhívtunk, is azt mondta egy ponton, hogy ha nem nyugszik, vigyük kórházba, mivel enni sem volt hajlandó és épp negyven fok volt, de aztán pont addigra megnyugodott. Utána meg ismétlődött a véres széklete, amiről eddig azok az elméletek születtek, hogy tejallergia, más ételallergia, a DPT-oltás mellékhatása, vírusfertőzés, egyéb nem tudjuk mi, vigyem gasztroenterológushoz. Most pont elmúlt. Gyanúsan mindkétszer az oltás után jelentkezett, bár a lehetséges mellékhatások között nem szerepel, de attól még simán belefér. Meg van az, amikor evés után elégedetlen és sírós, és akkor aktiválódik a téveszmém, hogy nincs elég tejem, ez is elég érdekes, számos kisgyerekes barátnőmnek van hasonló pszichózisa, jól táplált, szemlátomást makkegészséges, jóllakott csecsemők mellett, kívülálló számára teljesen indokolatlanul, és nekem is. Mondjuk azt nem tudom, miért kérdezi meg minden alkalommal minden rokon, plusz minden alkalommal a védőnő is, hogy "van elég tejed?", de azt még kevésbé értem, hogy miért idegesít rettenetesen ez a kérdés. Minden kismamát idegesít, nem csak engem. Úristen, leírtam a "kismama" szót, mi jöhet még. 

*Mint kiderült, a nagymamám arra a következtetésre jutott, hogy nagyon beteg a baba, ezért nem lehet zavarni és ezért viszem el valahova minden nap taxival, nyilván a kórházba. Ezekben nem lehet megingatni, sosem engedi, hogy az ún. tények összezavarják. 

Facebook oldaldoboz

Olvasok is

Írj nekem levelet

Köszönöm

Extra köszönet

A designt a Yummie médiaügynökség szállította


süti beállítások módosítása