A haja még mindig cicaszőr, emellett újabban nyávog, prüszköl, és kemény felületeken körmét élesíti. Vajon macskává változik-e a Lány?
Meg még azon szoktam gondolkodni, hogy vajon mikor lesz abból, hogy "úristen, annyira aranyos, annyira szép, annyira szeretem", az, hogy "ebadta kölyke, minek szültelek a világra"? A dackorszakban? A tinédzserkorban? Vagy nem lesz feltétlenül ez? Vagy ez is olyan, mint a szerelem, most van az, hogy mindent imádok benne, még az idegesítő tulajdonságait is, egy óra hosszat se bírom ki nélküle és úristen, de gyönyörű az a kis rés elöl a fogai között*, és később meg majd szeretetté szelídül és idegesíteni fog, hogy nem érti Henry James-t** és még örülök is, ha pár napig nincs itt a nyakamon?
*Az első szerelmemnek volt a rés, a Lánynak nincs foga.
**Kedvenc idézetem a Nők c. kiváló regényből, ahogy a szerző levezeti a szerelmet, de sajnos nem találom online.