Well, the years start coming and they don't stop coming*
A kedvenc pillanatom 2024-ben az volt, amikor sétáltam Újlipótvárosban és esett az eső. A Briósból, ahol a Norvégtanárnővel épp megittam kb három tökéletes iced lattét, sétáltam először a Visegrádi utcába, a képregényboltba, majd pedig a képregényboltból vissza a Jászaira a villamoshoz. Az új, hátat szabadon hagyó, enyhén pin-up beütésű, virágmintás nyári ruhámban voltam, amit Norvégiában sose mernék felvenni, annyira elüt az itteni normától, a fülemben a tizenöt évvel ezelőtt Thaiföldön vásárolt kagylók lógtak, és eddigre jutottam el a nyári szabis lazaság olyan fokára, hogy már be sem szárítottam a hajamat. Eleinte kibírhatatlan hőség volt, de épp úgy döntöttem, hogy élvezem a meleget és magam vagyok a nyári nap sugára és galambok ültek a verebekhez. Végül csak egy képregényt vettem, egy szép, keményfedeles, gyűjteményes kötetet, a kezemben vittem, mert szerintem stílusos dolog könyvvel a kezedben sétálni meg amúgy se fért be a retikülbe. Pár perccel és méterrel azután, hogy kijöttem a boltból, eleredt egy ilyen nagy cseppekben hulló nyári zápor, a könyvet nem akartam eláztatni, ezért befutottam egy nejlontáskáért a sarki Coopba, ahol egy törzsvendégnek látszó alak sörözött az eladóval és fejeket vágtak, amikor kártyával fizettem 139 forintot. Aztán sétáltam tovább az esőben, hónom alatt a zacskóval, a beton- és vizeskutya-szagú utcákon, a tökéletes summer in the city-érzésben, és ebben benne volt minden, amit szeretett: az élet, London, ez a júniusi pillanat.**
Ami az évet illeti, semmi extra. Szakmailag ugyanott dolgozom, ahol eddig, egy kis hatágyas pszichoterápiás osztályon, de mellette a parkoló túloldalán lévő szakrendelőben is dolgozom, mert ott nincs elég ember. Egynek jó. A Basal Exposure Therapy nevű módszert használjuk, amire megkaptam nemrég a végső bizonyítványt is. Elvileg megtanultam vágott sebet összevarrni, de aztán nem gyakoroltam, úgyhogy megint el is felejtettem. A furcsa traumaterápiás módszerrel kapcsolatos kutatásunk elég jól haladt és pár hét múlva felhívom az utolsó résztvevőt is a féléves követés alkalmával, és akkor már csak meg kell írni a cikket, és közben meg elkezdtünk már tervezni ugyanerre egy nagyobb vizsgálatot, ez izgi. Közben rengeteget tanultam a viselkedésterápiáról, mert két kollégám is tök profi benne, úgyhogy most végre tudom, hogyan kell jól csinálni. Ezt leszámítva nem nagyon fejlődtem szakmailag, de kisírtam, hogy jövőre elmehessek egy nemzetközi kongresszusra jegyzetelni, hogy ne csak butuljak.
Új övfokozatot szereztünk nanbudo-n, az egy harcművészet, a gyerekek edzésére járok, mert mehetnek szülők is, másfél éve járunk, és még mindig tetszik. Emellett néha Love your belly-t csináltam itthon, máskor meg az ősrégi, de kedvenc Béres Alexandra dvd-met. Egész évben ímmel-ámmal próbáltam lefogyni a felesleges 4 kg-mat (74 voltam és 70 szeretek lenni), intermittent fastinggal, de attól csak idegbeteg lettem (tudom, van, aki megszokja, én nem szoktam meg), és low carbbal, de ahhoz meg túl sokat kell főzni és drága is, mígnem nyáron a Human, aki általában képben van a világban lévő trendekkel kapcsolatban, felvilágosított, hogy kalóriát kell számolni, úgyhogy számoltam kalóriát meg makrókat a norvég nemzeti fogyókúrás app segítségével, és le is fogytam 4 hónap alatt a 4 kg-t. Én lepődtem meg a legjobban, hogy azzal a kis mozgással meg kis diétával így szemmel látható változásokhoz lehet jutni az én koromban. Májusban a kedvenc soproni fodrászaim véletlenül befestették a hajamat pirosra (teljesen pirosra, azért nem láttátok, mert aznap átfestettem, de a gyerekek _sírtak_, amikor megláttak), és ebből hirtelen ráébredtem, hogy arra a rézvörös-barnára akarom festeni a hajamat, amilyen régen volt, úgyhogy azóta olyan, persze, jól megszívattam magam megint, mert pont azt az árnyalatot (L'Oreal Excellence 6.41) Norvégiában nem forgalmazzák.
Megvettem az autót, amit eddig lízingeltünk, ez semmilyen változást nem hozott az életünkben, mivel ugyanaz az autó, de legalább nem kellett visszaadni, már megkedveltük (padlizsánlila, elektromos).
Csomó ismerősünk és barátunk beteg lett, a nagypapám meghalt, Sopronban bezárt a Csirkéné (!!!!) ruhaboltja, ami harmic éve ikonikus (bár soha nem vettem ott semmit), és kivágták a Gesztenyefát, ami szintén ikonikus (ültettek a helyére egy kis nyamvadtat, reméljük, túlél), szóval, nem tudom, van egy ilyen szomorú, elmúlás-vonulata az évnek, már csak öregebbek leszünk és nyomibbak, egyre melegebb van, semmit sem teszünk a klímaváltozás ellen, retinol szérum ide vagy oda, csak ráncosodunk és szaporodik fogamban az idegen anyag, mint szívemben a halál, na jó, az nem, csak József Attiláéban, itt nálam még nem ilyen rossz a helyzet, a fogaim pedig már általános iskolában is szarok voltak és 23 éves korom óta őszülök, de, értitek.
Kedvenc könyvem idén a sok remek könyv mellett / ellenére a Végtelen történet volt, mert keresztülvitt a nyomi őszön, amikor állandóan beteg voltam és egyfolytában fájt valamim, a fejem, a hátam, az arcüregem, a fogam, rémes, és mindez úgy, hogy szépen vigyázok magamra és semmi komoly bajom nincs. Kedvenc ételem az ebédmenü-bento a Sushi Sei-ben Óbudán, meg a joghurtfagyi Milánóban, kedvenc moziban látott filmem a Sirocco és a szelek királysága (gyerekfilm, de moziban csak olyat láttam), kedvenc festményem a Baalbeck (vannak dolgok, amik változatlanok). A Spotify szerint a kedvenc zeném idén az Imagine Dragons, de az igazából a Fiú kedvence, és ezért szól indokolatlanul sokat a kocsiban, nekem már az agyamra megy, én idén a kilencvenes évek zenéit hallgattam, meg YES-t***, Cat Powert és az At night I fly nevű magyar progrockot, ami nem olyan rossz. Az lehet, hogy egész évben összesen két koncerten voltam? de az legalább Keep Floyding meg Népi Papa és a Haverok voltak. Kedvenc állatom a nagypapám temetésén a hatalmas, zöld gyík, ami végignézte a szertartást, utána is még a csevegést és búcsúzkodást, aztán elment a dolgára, nyilván a nagypapám egy barátja volt, más elméletek szerint ő maga, és ebből rájöttem, hogy valójában egy mágikus realista regényben élek.
A másik kedvenc állatom Takeshi "Cirmi" Kovacs, a szomszéd macska, aki túlélte vad, fiatal éveit, köztük egy fejlövést is, és a tudatosság magasabb szintjére emelkedve bölcsen és fluffy-n szemléli a világot (képünkön).
Haladtam egész sokat a vicces, norvég nyelven tervezett könyvemmel, amit a Lány illusztrál, és ebből fogunk majd meggazdagodni, de a késztől azért még messze van. Áprilisban a fejembe vettem, hogy regényt írok, és amikor még augusztusban is ugyanezt gondoltam, akkor el is kezdtem, eleinte jól ment és élveztem, aztán így év vége felé orvul rám támadt a neurotikus teljesítménygátlás és ráparáztam, hogy szar lesz és ki mit fog szólni és hogy jövök én ahhoz, hogy fej nélküli lovasokat lássak, de hátha kijövök ebből inkább és írom tovább, lesz, ami lesz, meglátjuk.
Év végén volt az anyukám 70. szülinapi bulija és a férjem 50. szülinapi bulija, mindkettő remekül sikerült, barátokkal és táncolással és beszélgetéssel és csodálatos tortákkal****, és én is kaptam szülinapomra Harrer csokitortát, wellnesshétvégét és remek könyveket, meg van itthon egy csomó pezsgős-marcipános szaloncukor és valahonnan egy üveg Tokaji Szamorodni, amiről fogalmunk sincs, hogyan került ide a konyhaszekrénybe Sandefjordba? szóval, hogy a Filozófust idézzem: az élet egy folyamatos örömforrás.
** Mrs. Dalloway
*** Vörösesbarna hajam van, Marquezt és Virginia Woolfot olvasok, YES-t hallgatok és kalóriát számolok, mint húszéves koromban, ez már biztosan a midlife crisis, igaz?
**** A Sopron Hűsége, ami egy korábbi országtorta-pályázatra készült, de nem nyert, külön említést érdemel.
Kezdjük a könyvekkel
Valamikor tavasszal elolvastam egy cikket a norvég nemzeti híroldalon arról, hogy milyen szánalmasan keveset olvasnak a norvégok, ugyanakkor interjú is volt benne egy fickóval, aki norvég, és mégis nagyon sokat olvas, és akkor tartott 25 könyvnél, míg én kb. tíznél és az is mind ifjúsági regény, szóval persze, ez nem verseny, meg a fickó huszonéves és nincs gyereke, úgy könnyű, de azért ijedtemben gyorsan belehúztam. Igyekeztem idén tudatosan több fikciót és kevesebb non-fictiont olvasni. Nagyon jó könyvek voltak idén, sok jó, próbáltam most elspoilerezni a top 3-at, de háromszor kitöröltem, mivel nem tudok választani hármat, bocs. Tehát ezeket olvastam 2024-ben, időrendben vannak.
1. Raskó Gabi: Hoztok nekünk túrórudit? Riportkönyv külföldön élő magyar gyerekekről, gyanítom, hogy a Magyarországon élő magyaroknak nem olyan nagy fless, de nekünk itt nagyon jó érzés, hogy bárhol, szerte a világban vannak Kuflikat néző magyar gyerekek, meg izgi belelátni, hol milyen az iskola és a gyerekélet. Felolvastam a gyerekeimnek is, nekik is bejött, kívánságukra írtam Raskó Gabinak, hogy a második részben ők is akarnak szerepelni, mert el akarják mondani az igazságot Norvégiáról.
2. Elizabeth Lim: Hat bíborszín darumadár. Ez volt a legjobb ifjúsági regény idén, binge readingeltem egy repülőút alatt, aztán felolvastam a gyerekeknek is, azóta többször is megfőztük Shiori hallevesét. Középkori Japánt idéző szettingben játszódó ifjúsági fantasy, nagyon szerettük, ráadásul élfestett a magyar kiadás, nagyon szép.
3. A.M. Howell: A titkos csillagvizsgáló. Ifjúsági regény, amit elolvastam, hogy tukmáljam-e a Lányra, de nem tetszett. Még az elején izgalmas, de aztán egy meglepően prózai végkifejlet felé nyamvadunk tovább.
4. Lucy Strange: Fülemüleerdő. Meh. Ifjúsági regény, egynek jó, ha nincs más. Ráadásul a pszichiáterek a gonoszak, ez sose lesz unalmas?
5. Toshikazu Kawaguchi: Before the coffee gets cold. Ezt véletlenül vettem a helyi nerd-boltban (angolul), rövid, japán, időutazós, különleges hangulatú.
6. Toshikazu Kawaguchi: Történetek a kávézóból. Az előző folytatása, magyarul, nem tudom, a fordítás volt-e rémes vagy csak simán ez már nem jó.
7. Toshikazu Kawaguchi: Mielőtt az emlékeid elhalványulnak. A fentiek folytatása. Ezt másvalaki fordította magyarra és kicsit jobb volt, de még mindig azt gondolom, hogy az első könyv jó volt, a folytatások meg erőltetettek.
8. Nnedi Okorafor: A halálmegvető. Afrikai fantasy, varázslók, alakváltók, traumák, polgárháború. Szokatlan volt és tetszett, a férjem polcán találtam amúgy.
9. Mieko Kawakami: Breasts and eggs. Na, ez úgy kezdődött, hogy a FB elém tolt egy eseményt, ahol két, japán kortárs feminista írónő norvég fordítóival lehetett a könyvekben szereplő japán kajákat megkóstolni, hát milyen jó már, és a szomszéd városban volt, de nem tudtam rá elmenni, mert aznap volt a Lány szülinapja, de akkor már kíváncsi lettem ezekre a könyvekre. Mieko Kawakami egy blogger, aki írt egy ilyen című önéletrajzi alapokon nyugvó nagyregényt, amit lefordítottak angolra (Mellek és tojások), ez egész jó, túl nagyot nem üt, és arra jutottam, hogy na, ilyet pont én is tudnék írni.
10. Mieko Kawakami: Pupper og egg. Ez meg a fenti bloggercsajnak az ugyanilyen című (Mellek és tojások) önéletrajzi fikciós kisregénye, és ezt meg csak norvégra fordították le, angolra nem, és ez kurvajó, ütős és csajos és erőteljes, ilyet sose tudnék írni, nem teljesen értem, mi szükség volt rá, hogy írjon belőle egy nagyregényt.
11. Deanna Raybourn: Bérgyilkosok veszélyes korban. Ezt a fordítótól kaptam és jó kis szórakoztató lektűr nyugdíjas bérgyilkos nénikkel.
12. Elizabeth Lim: A sárkány ígérete. A hat bíborszín darumadár folytatása, nem olyan jó, mint az első rész, számomra kicsit túlreprezentáltak benne a démonok, de azért nem bántuk meg, felolvastam a gyerekeknek is, bírták.
13. Gabriel Garcia Marquez: Száz év magány. Gyorsan újraolvastam, hátha meg akarom majd nézni a sorozatot. Még mindig jó. Így 2024-es szemmel mondjuk kicsit sok a fiatalkorúakkal való szexelés, dehát akkor más idők jártak. Ez az a könyv, amit minden pasimmal elolvastattam és csak olyannal voltam hajlandó komolyabban randizni, aki átment ezen a szűrőn.
14. Liu Ce-hszin: A háromtest-probléma. Azért olvastam el, hátha megnézem majd a Netflix-sorozatot, dehát ezek után egészen biztosan nem nézem meg. Csak egyben tudok beszélni a trilógiáról (ld alább), mert egyben olvastam. Csodálatos, meglepő és szokatlan könyv, semmire nem voltam felkészülve, ami történt benne, a trilógia végét pedig különösen imádom. Mindenféle emberekre tukmáltam, hogy olvassák el gyorsan, hogy tudjak róla beszélgetni, és biztosan beletenném az éves top 3-ba (a trilógiát).
15. Liu Ce-hszin: A sötét erdő
16. Liu Ce-hszin: A halál vége
17. Hisashi Kashiwai: The Kamogawa food detectives. Ezt is találomra vettem a nerd-boltban, egy japán étterem / nyomozóirodáról szól, akikkel kinyomoztathatsz régen valahol evett ételeket és receptjeit, hogy újra el tudd készíteni, és ezalatt persze a megrendelők magánélete is feltárul. Már a Hat bíborszín darumadárnál rákattamtam a japán konyhára, ami a Before the coffee gets cold-könyvekkel csak fokozódott, és ennél asztalt foglaltam a Sushi Sei-be családostul.
18. Hiromi Ito: The thorn puller. Ez a másik kortárs japán feminista, akinek a norvég fordítójával lehetett volna együtt kajálni, és először elkezdtem norvégul olvasni a könyvét, de egy ponton túl egyszerűen nem értettem, hogy ez most valóság vagy álmodja vagy mi a franc van, így kivettem a könyvtárból az angol verziót és elolvastam azt. Hiromi Ito egy kortárs japán költőnő és ez látszik a prózáján is, olyanokat megenged magának írástechnikailag, amiről nem tudtam, hogy szabad, és lenyűgözött a norvég verzióban, de kevésbé nyűgözött le az angol fordításban. Amúgy önéletrajzi ez is.
19. Hiromi Ito: Tornetrekkeren. Szóval végül mégis elolvastam norvégul, azután, hogy előtte már olvastam angolul, meglepő módon a norvég fordítás sokkal jobb, jobban átjön a különleges nyelvezete és írásmódja, az angolban kicsit lapos. De persze nyilván japánul a legjobb, mert a nő rengeteg utalást és idézetet használ ismert japán szerzőktől, ami a külföldi olvasóknak mind elvész, és még ezzel együtt is az egyik legjobb könyv volt idén.
20. Rékai Anett: Magánbeszélgetések. Erről nem akarok ítélkezni, mert megjelenés előtt és nem is a végső verziót kaptam, és nem is tudom, hogy egyáltalán szabad-e írnom róla, mindenesetre kortárs magyar női önéletrajzi fikció.
21. Kun Árpád: Megint hazavárunk. Ezt már olvastam egyszer és most azért olvastam újra, hogy tanulmányozzam a szerkezetét és írásmódját, Norvégiában élő kortárs magyar, eredetileg soproni író önéletrajzi ihletésű regénye, most sem tudtam igazán szeretni, én kérek elnézést.
22. Havas Juli: Nincs Hold, ha nem nézed. Na, hát a Havas Juli az kurvajó, olvassatok Havas Julit. Ez egy ilyen szerelmi történet a Covid idején, szórakoztató irodalom, de mivel Havas Juli meglepően jól ír, ezért remek szöveg és jó olvasni. Kicsit túl sok nekem a szexjelenet, de megértem, hogy egy szórakoztatóirodalomba ennyit kell beletenni. A főszereplő anesztes orvos Magyarországon a Covid idején, szóval ha valakit izgat, mi zajlott a kórházakban, abba is bepillantást enged (mert amúgy Havas Juli álnév és az írónő főállásban egy győri pulmonológus).
23. Havas Juli: Papírbabák. A Papírbabák a Havas Juli Erdélyről és a barátságról szóló könyve, kicsit sajnálom, hogy csajos ponyvának brandingelték, mert ebből a témából ezzel az írástudással írhatott volna egy keményfedeles szépirodalmat is, mondjuk így biztos nagyobb példányszámban kelt el. Tetszik, ahogy Havas Juli ír, a Zsuzsa a könyvesboltban Szabó Magdához hasonlította. Ha Szabó Magda vicces és könnyed lenne, akkor ilyen lenne.
24. William Gibson: Neuromancer. Nem volt könyvem, ez meg rajta volt a Kindlén, de bevallom, kicsit untam most így újraolvasva.
25. Rojik Tamás: Holdezüst és Éjsötét. Ifjúsági urbánus fantasy magyar népmesei alapokon, nem tetszett sajnos, a gyerekeknek olvastam fel, ők is szétunták. Ráadásul pont ekkortájt történt, hogy rájöttem, hogy a férjem egyik fiatalkori jóbarátja, aki egy csaj, szintén járt Barnival, aki az első szerelmem volt, és ezért utánajártam, mi a lyuksógor női megfelelője, hogy tudjam, mim nekem a Dóri, és napokig azon röhögtem, hogy "botnővér". Mert milyen gyönyörű hangzású szó, ami egy ilyen teljesen prosztó dolgot jelent. És folyton elfelejtettem ennek a könyvnek a címét, és úgy utaltam rá, hogy Holdfivér, Botnővér. Én kérek elnézést. Nagyon szép kezdeményezés, hogy magyar népmesei alapokon urbánus fantasy-t írjunk, értékelem az ötletet.
26. Matthew Longo: Áttörés. Ez nem fikció, a Könyvfesztiválon tukmálták rám a Rubiconos fiúk, a páneurópai piknikről szól. Az Sopronban volt és ezért helytörténetileg érdekel, a könyvet pedig egy amerikai politológus-történész írta, csodálatosan kívülálló szemmel, imádom. Szerepel benne néhány igaz történet / interjú valódi NDK-s disszidensekkel is, meg az akkori magyar közszereplőkkel, teljesen pártfüggetlen, és még úgy is szétizgultam magam, hogy pontosan tudtam, mi a vége (spoiler: elbontják a vasfüggönyt). Annyira tetszett, hogy írtam Matthew Longo-nak, hogy köszi (kedvenc dolgom modern korunkban, hogy az ember megteheti az ilyesmit).
27. Baróthy Zoltán: Utolsó napok. Ez egy urbánus fantasy, ami a Széchenyi-könyvtárban játszódik, és néha kicsit vontatottnak éreztem és húztam volna belőle, de a Nem Tárgyi Mellékletek? Zseniális. "Kultúrkrimi" zsánerbe sorolja a kiadó, amit nem tudok, mi, és kicsit emlékeztet Zafón: A szél árnyékára.
28. Krusovszky Dénes: Akik már nem leszünk sosem. Hát Krusovszkyra sajnos finnyogok, de nem volt itthon más, és teljesen megértem, hogy valakinek ez bejön, csak nem az én ízlésem. Gyanús, hogy ez ilyen férfi-író férfiaknak írt könyve és valójában remek, csak nem vagyok célcsoport.
29. Krusovszky Dénes: Levelek nélkül. Még mindig nem.
30. Daniel Handler: Hát ezért szakítottunk. Ezt újraolvastam idén, mert szép magyar nyelvű szövegre vágytam, és ahhoz Handler ifjúsági regényét kellett olvasnom Nagy Gergely fordításában, mert gyönyörű. Amikor két oldalon keresztül leír egy iskolai napot? Csodálatos. Amúgy a főszereplő kiscsaj első szerelméről szól, lehet, hogy lánynak kell lenni hozzá.
31. Michael Ende: A Végtelen történet. A könyvfesztiválon mondták a Móra kiadósok, hogy a mai gyerekeknek is tetszik ez a könyv, és így végül megvettem és esténként, sok részletben felolvastam a gyerekeknek, hát esküszöm, a legjobb dolog volt, ami ezen az őszön történt, minden nap azt vártam, mikor olvashatom már. A könyv sokkal több, mint a film (a film kb a könyv első 1/3-át meséli el), és a kilencvenes években olvastam és már teljesen elfelejtettem. A Fiú (8) és a Lány (11) is szerette, és én is.
32. Virginia Woolf: Mrs. Dalloway. Még mindig azon voltam, hogy szép, magyar nyelvű szövegre vágyom, ezért újraolvastam ezt, még mindig remek könyv, el is ment a kedvem örökre az írástól, mert ilyet úgysem fogok tudni írni soha. Sajnos a Tandori-fordítás van meg, és Tandori önmagában tök jó, de a Virginia Woolf-fordításait szenvedélyesen gyűlölöm, mert érezni rajta a saját stílusát és nekem Virginia Woolfnak ne legyen Tandori-utóíze.
33. Jon Fosse: Fehérség. Fú ez is de jó volt, Fosse a tavalyi irodalmi Nobel-díjas, de nem tudom norvégul olvasni, mert nynorskul (újnorvégul) ír, ami gyakorlatilag egy másik nyelv. Szóval magyarul olvastam, a Fehérségben kb semmi sem történik, de az gyönyörűen és költőien.
34. Victoria Loorz: Church of the wild. Ezt teljesen véletlenül olvastam, a csaj keresztény teológus, aki rájött, hogy Isten a természetben lakik, mi több, ezt sok bibliai forrással és régi, nagy teológusok munkáival támasztja alá. Öko-kereszténységnek hívják az irányt, nem voltak benne megdöbbentő újdonságok, erdőszélen felnőtt, katolikus neveltetést kapott, introvertált hippi lányként mindig is tisztában voltam vele, hogy Isten a fákban lakik, most Loorz ezt teológiai értekezésekkel is alátámasztja. Különben sokszor elég idegesítő, amennyire rácsodálkozik, hogy jé, egy őz.
35. Gabriel Garcia Marquez: Szerelem a kolera idején. Ezt is újraolvastam most, azt hiszem, ezúttal még jobban is tetszett, mint fiatalkoromban, vannak könyvek, amiket minden életkorban jól lehet olvasni, majd még hetvenévesen is megyek vele egy kört.
36. Sigríður Hagalín Björnsdóttir: DEUS. Ezt a Könyvesboltos Lány adta a kezembe, ki is olvastam két nap alatt és meglepően jó volt, a macskás versen majdnem sírtam is. Egy bipoláris költő és egy mobbingolt kamaszlány véletlen barátsága, miközben a városban a fő tech-cégnél egy vallási-teológiai támaszt nyújtó AI-t fejlesztenek, és akkor bonyoldalmak. Frappáns, lényegretörő, akár vicces, és nem érződik egy ilyen komoly, fajsúlyos műnek egyáltalán, de közben mégis hirtelen komoly.
37. Virginia Woolf: Hullámok. Elhoztam most decemberben otthonról, a Mátyás Sándor-fordítást, mert az a jó cucc - ez régen a kedvenc könyvem volt, így olvastam angolul is, és a Tandori-fordítást is (brrr). A felénél tartok, úgyhogy majd a jövő évi listába is beleírom, dehát az egyik legjobb könyv, amit valaha írtak. Tudom, hogy ízlés dolga és nem mindenki szereti az ilyen szintű líraiságot a regényben, de én igen. Hirtelen, ahogy a tigris ugrásra lendül, az Élet elénk tornyosul, kiemelkedve sötét tarajával a tengerből.