Csak-csak eltelik az idő

Még ez jutott eszembe a gender-témáról, a Kezdő apák kézikönyve című 1991-es könyvből származik az idézet, akkor került elő valami polcról, amikor kiderült, hogy terhes vagyok, és egy csomó ideig ezen röhögtem, mert szerintem nagyon aranyos. Arról szól, hogy a kezdő apa fiút vagy lányt akarjon-e inkább.

"Az igazság az, hogy mindegyik nemnek megvannak a maga előnyei: a kislány hisztis, hiú, féltékeny, elviselhetetlenül magas hangon visít és állandóan a pofádba bámul. A fiú sértődős, erőszakos, hazudós, üvöltözve szaladgál fel-alá és mindenféléket vagdos az emberek képébe. Akár az egyikkel, akár a másikkal csak-csak eltelik az idő."

No women no cry

A múltkor meg arról volt szó a kocsmában, hogy a pszichiáter-pszichoterapeuta nők a magánrendelésükön sosem kérhetnek annyit, mint egy férfi, ha nőhöz mész, az mindig olcsóbb, hiába, hogy esetleg profibb vagy több papírja van vagy bármi, és ezután került a kezembe az alábbi táblázat. Az van rajta, hogy az alacsonyabb végzettséget igénylő, egyszerű munkák esetén a nők az ugyanolyan munkát végző férfi fizetésének 96,3%-át kapják átlagosan, míg a vezető beosztású nők az ugyanolyan férfiak fizetésének 75,7%-át. Ráadásul, 1995-höz képest az egyszerű munka esetében ez az arány javult, vagyis egyre inkább kiegyenlítődött, ugyanakkor a vezető beosztásokban meg egy csomót romlott, 1995-höz képest igazságtalanabb lett a helyzet. Érdekes, mi? Gondoltam, hogy van valami ilyesmi, igazából a tendencia lepett meg. Színtiszta szerencse, hogy közalkalmazott vagyok az egészségügyben, nálunk Férfi és Nő igazságosan ugyanazt a nevetséges összeget kapja. Mondjuk simán el tudom képzelni, hogy férfi orvos több hálapénzt kap, de egyrészt kétlem, hogy ezt felmérte a KSH, másrészt én meg több virágot és bonbont kapok.

A kép kattintva megnő és akkor látszanak a kis számok is. Forrás: "Nők és férfiak Magyarországon 2009-2010", készítette a Központi Statisztikai Hivatal.

The old hometown looks the same

Tettem egy villámlátogatást Sopronban, mert el kellett menni a könyvelőhöz (ott van a könyvelőm, mert pont feleannyiba kerül, mint Budapesten), és akkor egyúttal sétáltam Brennbergben is. A rendes, kihalt téli Brennberghez képest most elképesztő forgalom volt, csomó kisgyerekes meg babakocsis anyuka, meg lila hajú fiatalok, meg barátságos foxterrier. A kutya a buszmegállóban próbálta játékra bírni a várakozókat, akik egyből felismerték, hogy ez a Gabi kutyája, és megmondták neki, hogy ne kószáljon el egyedül, menjen szépen haza, mire az sértődötten elügetett és befordult egy utcán.

Arra mondjuk nem emlékszem, hogy itt valaha is lett volna egy tó, mindenesetre most egy fagyott tó van. Meg mindenhol épülő házak, rettenetes. Mármint az a rettenetes, hogy nekem még mindig nincs brennbergi ingatlanom, és tudom, hogy régen kellett volna venni, amikor még népszerűtlen és elfeledett hely volt, sajnos se akkor nem volt felesleges pénzem, se most. Azért nem tettem le róla, nyugi.

Bányásztemető, "az erdő látogatása életveszélyes" felirat.

A gmap szerint könyvelőlátogatással együtt gyalogoltam 7 km-t, ami mondjuk meglepő, nem tűnt annyinak. De jó volt! Ha nem léteznének erdők, én már egészen biztosan megbolondultam volna.

Babies, babies, babies

Ja, és kedden meg véletlenül összefutottam Nikével, aki épp Kollégám feleségéhez és újszülött csecsemőjéhez igyekezett babanézőbe, úgyhogy becsatlakoztam, persze gyönyörű és elképesztően cuki. Olyan baba, amit elég pár percig nézegetni meg fogni és szerintem mindenkiben felmerül a gyermekvállalás gondolata.

Főleg vásárlás, vagyis nem

Lassan lehet, hogy el kellene kezdeni vásárolni (28. hét), vagy még nem? A védőnő azt mondta, most már ki kell nézni a boltban, hogy mit akarsz megvenni, de még nem szabad megvenni. Meg is sértődtem, mert minek sugall olyasmit, hogy még bármi baj lehet, másrészt meg teljesen hülyeségnek tartom, mert ha valami baj lesz és elvesztem a 28 hetes magzatomat, akkor valószínűleg nem az lesz a legnagyobb problémám, hogy basszus, vettem egy fölösleges pelenkázóasztalt. Sajnos megszűnt a mellékállásom és az albérlőim is tegnap szóltak, hogy kiköltöznek, úgyhogy előzetes terveimmel ellentétben lehet, hogy mégsem fogunk kritikátlan módon túlköltekezni.

Lényegében minden ismerősöm azt mondja, hogy nem szabad sok mindent venni, mármint tárgyakat. Egész pontosan azt mondják, hogy "nem szabad bedőlni a hirdetéseknek, csak a bűntudatodra alapoznak, semmit nem szabad venni, egyetlen dolgot vegyél meg mindenképpen, egy jó ...-t", ahol a "..." helyén eddig a következők szerepeltek:

- kókuszmatrac
- járóka
- felakaszthatós babahinta
- pihenőszék
- bárányszőr
- morzsaporszívó
- orrszívó porszívó
- légzésfigyelő
- mellszívó
- rugalmas hordozókendő
- kenguru
- autós hordozó, akkor is, ha nincs autód
- nagy pelenkázókomód
- kapucnis fürdőlepedő
- szoptatós hálóing
- kiságy fölé akasztható zenélő forgó játék
- pelenkázó fölé akasztható zenélő forgó játék
- baldachin (!)
- szoptatóspárna
- bimbóvédő
- hálózsák
- fürdetőállvány.

Ha megfelelő számú nőismerőse van az embernek, végül azért csak összejön a komplett Brendon-katalógus. És akkor arról még nem beszéltem, hogy olyan babakocsit kell venni, aminek egybefüggő a tolókarja, mert azt lehet egy kézzel is tolni vs. olyan babakocsit kell venni, aminek kétszarvú a tolókarja, hogy rá lehessen akasztani táskákat, valamint kiskerekű kell, mert az mozgékony, kiskerekűt nem szabad venni, mert hamar tönkremegy, használtat nem szabad venni, mert ócska és nincs rá garancia, újat nem szabad venni, mert nevetségesen drága. Egyébként így nagy mennyiségben ennyi ellentmondó tanács bosszantónak hangzik, ugyanakkor mégis inkább hasznosnak érzem, hogy mindet meghallgatom és a sok szempont közül kiválasztom az enyémet és az alapján döntök. Szerencsére kapunk babakocsit, és a fenti listából is kaptunk néhány dolgot, bár a mellszívóhoz még nincs használati utasítás és magamtól nem jöttem rá, hogyan kell összerakni. Természetesen a mellszívó, ugyanúgy, mint gyakorlatilag bármilyen téma, szintén két pártra osztja a népeket, hogy tudniillik muszáj / semmiképp ne használd.

Meg minden más is. Az olajos gátmasszázs hetekkel a kiírt időpont előtt kötelező, mások szerint kifejezetten káros, a gáttorna elengedhetetlen, illetve alhasi vérbőséget és ezáltal vetélést okoz, fekve szülni lehetetlen, ülve kell szülni, guggolva kell szülni, fekve szülni kényelmes, legyen ott a férjed, be ne menjen a férjed, kell dúla, nem kell dúla, dúla nélkül nem lehet szülni, vízben szülni egészséges, vízben szülni fertőzésveszélyes, a kórházban az első napokban le kell adni a csecsemőosztályra, hogy kialhasd magad, ha leadod, rossz anya vagy és örökre tönkreteszed a kötődést, külön szobában kell altatni, közös ágyban kell aludni, igény szerint kell szoptatni, három óránként kell szoptatni, úgy kell szoptatni, hogy igény szerint, de három óránál nem gyakrabban, éjjel fel kell venni, ha sír, nem szabad felvenni, oda sem szabad menni, oda kell menni, csak nem kell kivenni az ágyból, terhességi csíkok ellen mandulaolajjal kell körkörösen bekenni a hasadat, a mandulaolaj bizonyítottan fokozza a koraszülés kockázatát, a körkörös masszázsmozdulatok fokozzák a koraszülés kockázatát. És akkor ezek még csak az ismerőseim, a könyveket még el sem olvastam. Ja, "könyveket nem szabad olvasni, mert csak összezavarnak, egy könyvet kell elolvasni, a ...-t", ahol "..." eddig szerencsére csak négyféle könyv volt és többen ajánlották ugyanazokat, meg is lepődtem.

Én amúgy képtelen vagyok elhinni, hogy ez ennyire nevetségesen bonyolult.

There ain't no reason you and me should be alone tonight

Általában rajongója vagyok a covereknek (mi az magyarul? feldolgozás?), most épp a Walk off the Earth nevű szimpatikus kanadai fiatalokat szeretjük. Lesznek az A38-on is március végén. Vajon lesz nekem kedvem nyolc hónapos terhesen odamenni, vagy akkor az ember már csak a kanapén nyűglődik és a férjét ugráltatja? Mondjuk ez nem ricsaj, hanem kedves-aranyos zene, másrészt nem is egy embert ismerek, aki nyolc hónaposan még a Szigeten nyomta, nem beszélve a férjem nagymamájáról, aki elmondása szerint a kilencedik hónapban is megfejte a tehenet, de én ennél valószínűleg eleve lustább vagyok.

Hatásvadász módon manipulál

Komolyanmár, legyetek szívesek rám szavazni. Vagy legalább Luciára. Nem akarom elhinni, hogy az énblogok ideje végleg leáldozott és már csak paleós gasztrobloggal és lakberendezéssel és sminkbloggal lehet érvényesülni. Meg kell mentenünk az internetet! Meg kell mentenünk a Műfajt! Össze kell fognunk! És szükségem van a laptopra is.

Cserébe lehet kommentelni. Ki fogtok vajon osztani kommentben, hogy rangon aluli részt venni ilyen versenyben vagy hogy gyerekes dolog így közvetlenül szavazásra buzdítani a népeket vagy hogy anyagias a részemről, hogy a laptopot hangsúlyozom és nem a dicsőséget, meg ilyesmik? Meglátjuk.

Misinformation is a weapon of mass destruction

Azt mondta az Ádám, hogy szerinte az a baj a táncolással, hogy pont azokhoz nem jut el az üzenet, akiket bántalmaznak meg akik a bántalmazók. Gondolom, arra a tévhitre alapozott, hogy interneteléréssel rendelkező értelmiségi városlakó ember nem veri interneteléréssel rendelkező értelmiségi városlakó asszonyát és gyermekét és meg sem erőszakolja, az ilyesmi csak borsodi zsákfalvakban, Szaúd-Arábiában meg borsodi zsákfalvakban játszódó Tarr Béla-filmekben fordul elő.

Hát nem.

Egyrészt a vonatkozó felmérések szerint minden etnikai csoporton, társadalmi rétegen és lakóhelyen belül hasonló arányban találkozunk bántalmazókkal és áldozatokkal. Másrészt, sose jártam borsodi zsákfaluban vagy Szaúd-Arábiában és nem láttam Tarr Béla-filmet, mégsem nem tudom összeszámolni, hány bántalmazós sztorit hallottam, akár ezen a héten. A legtöbb persze a pácienseink közül kerül ki, ezek depresszió, szorongás, poszttraumás stressz zavar vagy személyiségzavar miatt kezelt nők, akiket vagy gyermekkorukban vertek / megerőszakoltak a családtagjaik, vagy később, a pasijuk, élettársuk, férjük. Ezek gyakran tanult nők, közgazdász, jogász, egyéb vezető beosztású is akad közöttük. A bántalmazók közül egy csomó értelmiségi, de olyanok, hogy híres író meg híres képzőművész meg neves professzor, nem is gondolnánk, hiszen olyan okos, tanult ember, nem is iszik, szép házuk van, két kocsijuk. A többi történet a tágabb ismeretségi körömből származik, szintén értelmiségi családban felnőtt ismerősömet erőszakolta meg a bátyja, vagy tudok olyan egyetemi oktatóról, aki a diákjaival élt vissza hasonló módon. Ezek a bántalmazók és bántalmazottak mind rendelkeznek interneteléréssel, el tud jutni hozzájuk az üzenet.

További tévhitek a NaNe oldalán, van köztük olyan, ami számomra is meglepő volt.

Másrészt meg egyébként az, hogy ugyanazon a napon 160 országban táncolnak nők a bántalmazás ellen, szerintem sem feltétlenül arra alkalmas, hogy a bántalmazókat közvetlenül eltántorítsa. Nem gondolom, hogy Sanyi megnézi a tévében és akkor aznap már á, inkább nem veri meg az asszonyt. Az ilyesmi inkább arra való, hogy a társadalom (társadalmak) figyelmét legalább egy kis időre ráirányítsa a problémára, hogy azok a döntéshozók és laikusok, akik nem találkoznak ezzel nap mint nap, legalább egy félóra hosszat kénytelenek legyenek ezzel foglalkozni, hogy írjon a dologról a média, hogy legyen róla szó, ne tegyünk úgy, mintha nem létezne a probléma. Talán esetleg még arra is való, hogy a bántalmazott nők ne érezzék azt, hogy teljesen egyedül vannak a földkerekségen a problémájukkal és senkit nem érdekelnek. Azt se gondolom, hogy most megváltjuk a világot vagy valami, de most ez úgy szimpatikus nekem és van kedvem hozzá, pedig munkaidőben lesz és szabit kell kivenni.

Belinkelem nektek a Guardian vonatkozó cikkét is, van benne Robert Redford. Kicsit megöregedett, de jó fej.

Még több pocaklakózás

A szülész-nőgyógyászom meg azt mondta tegnap, hogy jók a leleteim meg a méhszájam meg minden, és hm, lehet, hogy én leszek az első orvos, akinél semmilyen szövődmény nem lép fel? Hát nem nyugtatott meg. Köztudott ugyanis, hogy ha orvosok betegszenek meg, akkor az általában ritka, atípusos, nehezen diagnosztizálható kórkép, vagy normális hétköznapi betegség, de ritka, súlyos, bonyolult szövődményekkel, és minden gyógyszernek kialakul rajtuk a ritka, súlyos mellékhatása, satöbbi. (Ha véletlenül egyik sem, akkor csak okoskodnak, kötekszenek, hisztiznek, nem követik a terápiás utasításokat, jobban tudják, többet akarnak, de ilyeneket nem csinálok.)

Abban reménykedem, hátha az asszisztált reprodukciós előzményemmel* már letudtam az Átkot és már nem lesz több nehézség, meg hogy én különben is pszichiáter vagyok, sőt, pszichoterapeuta, az hátha nem olyan, mint a rendes szomatikus orvosok és ránk nem vonatkozik.

Megkaptam tőle a leendő szülésznőmnek a telefonszámát is, mármint akivel a dokim együtt szokott szülni, majd hamarosan felhívom. Izgi! A szülésznő van ott a legtöbbet az emberrel vajúdás meg szülés közben, szóval az egyáltalán nem mindegy, milyen. Egyébként pedig onnan lehet tudni, hogy a normális külső mögött valójában teljesen megzakkantam, hogy amikor a szülésről van szó, meg hogy az mennyire fájdalmas, akkor sose az jut eszembe, hogy jaj, jaj, meg jó lenne valahogy elkerülni, hanem hogy cool, bring it on, akarom a kihívást. Annyit hallottam már róla, hogy komolyan kíváncsi lettem.

*Az egészségügyi dolgozó ismerőseim körülbelül 80%-a valamilyen segítséggel esett teherbe, inszem, lombik, de minimum stimulált ciklusok, valaki csinálhatna erről egy rendes felmérést.

Dehát süt a nap

Hm, tolerálná-e vajon a munkahelyem, ha most kimennék egy órát sétálni? Eleve otthon felejtettem a határidőnaplómat (legalábbis remélem, hogy otthon és nem máshol), így nem is biztos, hogy emlékszem a mai összes feladatomra. A múltkor pedig elvesztettem a munkahelyi kulcscsomómat egy teljes hétre, de aztán valahogy sajnos visszakerült hozzám.

Az újabb kutatások cáfolják azt a hiedelmet, hogy a patkánnyal ellentétben (akik vemhesen megokosodnak) az emberasszony elbutul és feledékennyé válik a terhesség hatására. Így sajnos nem foghatom a tüneteimet a terhességi demenciára, maradnak a freudi elméletek. Hogy tudniillik tudat alatt talán már egyáltalán nincs kedvem dolgozni.

Az élet arra való, hogy a jó dolgokat megízleld

Azt kell csinálni, hogy vesz az ember mirelit bogyósgyümölcsöt, intersparban pont le van árazva, és ebből nagyjából 10 dkg-t, valamint egy banánt, egy darab ananászt és némi gyümölcslevet beletesz a blenderbe (hétköznapi nevén automata turmixgép), és összeturmixolja. Ma találtam ki. Imádom. Nagyon finom, és szép is.

Mindez úgy kezdődött, hogy két nappal korábban Kislánnyal beszélgettünk a munkahelyünkön, arról, hogy vajon mikor jelenik meg a Fraktálherceg, meg hogy ő olvas valami könyvet, amiben egy személyiség egy egész farkasfalka, több testből áll, de egy elme és nagyon érdekes, meg hogy mindketten olvastunk Darvasi-novellákat és tetszett is nekünk, ugyanakkor a Virágzabálóktól félünk, talán nem is alaptalanul, meg hogy nekem poszttraumás stressz zavarom van a Sinistra-körzettől, elég, ha meglátok egy jégcsapot vagy egy madarat vagy egy havas tájat, egyből akaratom ellenére lepereg a szemem előtt úgy 5-6 borzalmas jelenet a könyvből, meg hogy hamarosan meg fog jelenni magyarul az Alexandra és a teremtés növendékeinek folytatása, amiről én nem is tudtam, hogy trilógia, de állítólag az; meg hogy ő látta a Nyomorultakat és meglepően tetszett neki, én meg este nézem a Lincoln-t, ami, mint kiderült, nem a vámpírvadászos Lincoln, hanem egy sima vámpírmentes történelmi filmdráma, még szerencse, hogy időben rájöttem és nem a film közben vártam a vámpírokat két és fél óra hosszat hiába, és akkor Kislány egyszer csak egészen váratlanul témát váltott és arról kezdett beszélni, hogy turmixokat készít otthon, például málnás-banánosat, botmixerrel, aminek előnye, hogy könnyű elmosni, hátránya, hogy a fagyasztott gyümölcsöt nem viszi és meg kell várni, míg kiolvad, így a múltkor is háromnegyed órát kellett várnia a turmixára, mondjuk addig legalább megsütötte a lazacot. Tud élni. Ráadásul kiderült, hogy ő nem is tejjel készíti a turmixot, mint mi közönséges emberek, hanem a banán és málna mellett még narancslé meg joghurt van benne, és esetleg méz is? Lehet, hogy a mézet már csak odaképzeltem.

Aztán este megnéztük a Lincoln-t, amiben Daniel Day-Lewis nagyon jó volt, karizmatikus meg minden, ezt leszámítva meg inkább vontatott volt, néhol felszínes, kissé hatásvadász és nem mindig kötött le. Gyanítom egyébként, hogy jobban bejön, ha az ember amerikai és a saját történelmének dicső korszakát idézi fel, mint így kívülállóként, de mindegy, egyszer meg lehetett nézni végülis, volt pár jó jelenet. Valahogy komoly filmnek nem volt elég komoly. De a lényegre térek, a MoM parkban néztük, ahol van egy smoothie- és gyümölcsléárus, drága és nagyon finom turmixok vannak, a nap fénypontja volt, az itallapon fel van sorolva az összes smoothie összes hozzávalója, és a csaj a szemed láttára állítja össze azokból, némi jéggel beleteszi az összetevőket egy automata turmixgépbe, ezer forint egy nyamvadt pohár, és aztán beültünk a filmre, és egy ponton egyszercsak megvilágosodtam és rájöttem, hogy basszus, én ilyet tudok csinálni otthon, minden van hozzá, kivéve fagyasztott bogyósgyümölcs-keverék.

Főleg a védőnőről

Voltam védőnőnél, igen praktikus módon heti egyetlen hétköznapon, 11-től 14 óráig rendel, úgyhogy amíg dolgozik az ember, addig szabadnap vagy elkéredzkedés. A védőnőt az ember nem választja, hanem területi illetékesség alapján tartozik hozzá, nekem pedig eltökélt szándékom volt, hogy a lehetőségekhez képest jó viszonyt fogok vele ápolni, egyrészt a gyerek 3 vagy 6 éves koráig (vagy amíg el nem költözünk) ki kell bírnunk egymást, másrészt mégiscsak ő a hozzáértő, ki tudja, mikor lesz szükségem a segítségére.

Természetesen totál különböző stílusú és vérmérsékletű emberek vagyunk, én higgadt vagyok és távolságtartó és nem szeretek idegenekkel jópofizni, ő meg az a típusú középkorú nő, aki melírt és rajzolt szemöldököt visel, nagyon hangosan nevet és sokat beszél, sőt, egyszer sötétebb kontúrceruzával volt körülrajzolva a szája. Mindig elmondja egy csomószor, hogy "székletre, vizeletre ügyelni", ami alatt nem tudom pontosan, mit értünk, mindenesetre ügyelek. A fő feladata, hogy különféle papírokat töltsön ki rólam, bejegyezzen a saját kiskönyvébe meg az én kiskönyvembe, eddig a 12. heti UH leletemet kérte el, hogy megtartsa, és legközelebb meg megint elkérte, és állította, hogy sose látta, az AFP eredményemet meg legalább háromszor beírta már ugyanabba a rubrikába egymás alá. Ez engem az elején kicsit bosszantott, de végülis tökmindegy, írogasson. És hát azzal sem lopta be magát a szívembe, hogy az ő mérlegén mindig 3-3,5 kg-mal vagyok több, mint bármelyik másikon. De legalább kedves, jószándékú, és minden alkalommal megjegyzi a bakancsom láttán, hogy minden kismamának ilyenben kellene járnia, milyen stabil, lapos sarkú, biztos nem is csúszik, meg vagyok dicsérve.

Hallgattunk magzati szívhangot is, amelynek során szóban forgó magzat mindvégig jól irányzott rúgásokkal a vizsgálófejet rugdosta. Ez ugyanaz a magzat, aki az UH-képeken szorosan keresztbe tett lábakkal és arca előtt keresztbe tett karokkal mutatkozik, vagy csak simán a fejét fogja, én nem tudom, kitől örökölte az ilyesmit.

So many books, so little time

Tíz éves (tíz!) Lobo olvasónaplója, és ennek kapcsán vendégeskedem ott egy vendégposzt erejéig Buda Béla: Az elme gyógyítása című könyvéről. És most ezzel kivételesen nem magamat szeretném fényezni, hanem az olvasónaplót, ami a legrégebbi könyves blog hazánkban, valamint a Buda Béla-könyvet, ami meg hiánypótló és gondolatébresztő és érdekes.

Az egyik vitathatatlan előnye a terhességnek egyébként, hogy a munkahelyemen az eddigi nekem leggyakrabban feltett kérdés a harmadik helyre csúszott. Az elmúlt nagyjából négy évben naponta átlagosan ötször kérdezték meg tőlem nővérek, orvosok, betegek, hozzátartozók, titkárnők, asszisztensnők és egyebek, hogy "Szia, nem tudod, hol van a Filozófus?"- ugyanis neki van egy ilyen képessége, hogy nem tudod, hol van. Néha jobban tűrtem, néha ideKifejezetten szerettem, amikor szabin volt, mert az volt az egyetlen időszak, amikor tudtam érdemben válaszolni (ti. "Szabin.")

Most épp a "Fiú vagy lány?" és a "Meddig dolgozol?" fut holtversenyben. A nevét is meg szokták kérdezni, amit már elég régóta tudunk, de sajnos itt asszem nem árulhatom el, mert még a sajátomat sem árultam el, és akkor meg hogy nézne az ki.

Engem virággal dobáljanak, engem imádjanak

Szóval az történt, hogy kiderült, hogy megszűnik a jó kis alkalmanként otthonvégezhető mellékállásom és vissza kell adnom nekik a laptopot is, és másnap meg kaptam egy emailt, hogy valaki benevezett a Nők Lapja Café bloggerversenyébe, aminek az a fődíja, hogy adnak egy laptopot, meg ha akarod, akkor otthonvégezhető munkát is. Hát mi ez, ha nem az univerzum segítő keze. Long story short, szavazhattok rám itt ezen a linken.

Volt hó is

Pocakfotó

Hétvégén találkoztam a barátnőimmel. Az alábbi ábrán összesen négy magzatot rejtettünk el.

Szolgálati közlemény

Új jó ügy van oldalt a linkeknél, kattintsatok. A nők bántalmazása ellen táncolunk február 14-én világszerte mindenütt. Minden harmadik nőt megvernek vagy megerőszakolnak élete során, és szerintem ezzel kellene foglalkozniuk a feministáknak (és nem pedig azzal, hogy tárgyiasítja a nőket, ha az angol nyelvben "she"-ként utalnunk a hajókra*). A nők különben elég rosszul bírják valamiért a bántalmazást, nálunk a pszichiátrián a bentfekvők igen jelentős részét vagy jelenlegi kapcsolatában vernek, vagy fiatalkorában erőszakoltak meg, és ettől lett depressziós / szorongó / személyiségzavaros. Ez nem fog elmúlni attól, hogy a világ minden pontján táncolunk Valentin-napkor, meg én inkább amúgy is annak lennék a híve, hogy táncolás helyett inkább a bántalmazókat is jó alaposan verjük össze párszor, dehát tudjátok, war is not the answer, Wendy, only love can conquer hate.

Itt a nemzetközi honlap, ez a magyar facebook csoport.

*Update: erre kaptam két nagyon mérges reakciót is feministáktól, úgyhogy szeretném leszögezni, hogy elnézést, ha félreértően fogalmaztam, de alapvetően tökéletesen egyetértek a feminizmus klasszikus céljaival, ti. hogy a nemek egyenrangúak és egyenjogúak legyenek, és eszembe sem jutott a feminizmust szidni vagy ilyesmi. Ami bosszantani szokott, az az, amikor a valódi problémák helyett látszólag semmiségeken lovagolunk, mert az számomra ellentmond az eredeti céloknak. Tudom, hogy vannak elméletek, amik szerint nem mond ellent, és csak akkor lehetünk egyenrangúak, ha egyúttal egyformák is vagyunk, ezekkel sajnos valóban nem értek egyet.

Főleg játszótér

Lam szerint, és ő kellőképpen tapasztalt e téren, egyféleképpen kerülhetem majd el, hogy évekig vadidegen anyukák kisgyermekes és egyéb sztorijait kelljen hallgatnom a játszótéren: ha beszerzek egy álbajuszt, tréningruhát és Nemzeti Sportot, mivel definíció szerint az anyukák egymással csacsognak a játszótéren, míg az apukák olvasnak vagy telefonálnak. Kicsit aggaszt, hogy ez esetleg összezavarja majd a gyermek pszichoszexuális fejlődését, de majd max kitalálok egy fiktív rokont és utólag sokat mesélek neki a Géza bácsiról, aki annakidején milyen sokat vitte a játszótérre, mígnem az apeh és a hitelezői elől a család fekete bárányaként ismeretlen dél-amerikai országba disszidált.

Burn the books, they've got too many names and psychosis

Egyébként remek érzékkel az év legdepressziósabb időszakára időzítettem, hogy elolvassam Bodor Ádám: Sinistra körzet c. könyvét. Ez egy lenyűgözően megírt könyv, ami borzalmas dolgokról szól. Nagyjából olyan érzés volt, mintha gyönyörű emberek zseniálisan koreografált mozdulatokkal agyonvertek volna. Csodálatos volt; ne csináljuk többször. Reménykedem, hogy Tarr Béla nem szeretne filmet rendezni a műből, senkinek nem kívánom azt a nyolc órát.

Kortárs magyar irodalmat olvasok ezen a héten, remélem, nem árt a babának.