Azt kell csinálni, hogy vesz az ember mirelit bogyósgyümölcsöt, intersparban pont le van árazva, és ebből nagyjából 10 dkg-t, valamint egy banánt, egy darab ananászt és némi gyümölcslevet beletesz a blenderbe (hétköznapi nevén automata turmixgép), és összeturmixolja. Ma találtam ki. Imádom. Nagyon finom, és szép is.
Mindez úgy kezdődött, hogy két nappal korábban Kislánnyal beszélgettünk a munkahelyünkön, arról, hogy vajon mikor jelenik meg a Fraktálherceg, meg hogy ő olvas valami könyvet, amiben egy személyiség egy egész farkasfalka, több testből áll, de egy elme és nagyon érdekes, meg hogy mindketten olvastunk Darvasi-novellákat és tetszett is nekünk, ugyanakkor a Virágzabálóktól félünk, talán nem is alaptalanul, meg hogy nekem poszttraumás stressz zavarom van a Sinistra-körzettől, elég, ha meglátok egy jégcsapot vagy egy madarat vagy egy havas tájat, egyből akaratom ellenére lepereg a szemem előtt úgy 5-6 borzalmas jelenet a könyvből, meg hogy hamarosan meg fog jelenni magyarul az Alexandra és a teremtés növendékeinek folytatása, amiről én nem is tudtam, hogy trilógia, de állítólag az; meg hogy ő látta a Nyomorultakat és meglepően tetszett neki, én meg este nézem a Lincoln-t, ami, mint kiderült, nem a vámpírvadászos Lincoln, hanem egy sima vámpírmentes történelmi filmdráma, még szerencse, hogy időben rájöttem és nem a film közben vártam a vámpírokat két és fél óra hosszat hiába, és akkor Kislány egyszer csak egészen váratlanul témát váltott és arról kezdett beszélni, hogy turmixokat készít otthon, például málnás-banánosat, botmixerrel, aminek előnye, hogy könnyű elmosni, hátránya, hogy a fagyasztott gyümölcsöt nem viszi és meg kell várni, míg kiolvad, így a múltkor is háromnegyed órát kellett várnia a turmixára, mondjuk addig legalább megsütötte a lazacot. Tud élni. Ráadásul kiderült, hogy ő nem is tejjel készíti a turmixot, mint mi közönséges emberek, hanem a banán és málna mellett még narancslé meg joghurt van benne, és esetleg méz is? Lehet, hogy a mézet már csak odaképzeltem.
Aztán este megnéztük a Lincoln-t, amiben Daniel Day-Lewis nagyon jó volt, karizmatikus meg minden, ezt leszámítva meg inkább vontatott volt, néhol felszínes, kissé hatásvadász és nem mindig kötött le. Gyanítom egyébként, hogy jobban bejön, ha az ember amerikai és a saját történelmének dicső korszakát idézi fel, mint így kívülállóként, de mindegy, egyszer meg lehetett nézni végülis, volt pár jó jelenet. Valahogy komoly filmnek nem volt elég komoly. De a lényegre térek, a MoM parkban néztük, ahol van egy smoothie- és gyümölcsléárus, drága és nagyon finom turmixok vannak, a nap fénypontja volt, az itallapon fel van sorolva az összes smoothie összes hozzávalója, és a csaj a szemed láttára állítja össze azokból, némi jéggel beleteszi az összetevőket egy automata turmixgépbe, ezer forint egy nyamvadt pohár, és aztán beültünk a filmre, és egy ponton egyszercsak megvilágosodtam és rájöttem, hogy basszus, én ilyet tudok csinálni otthon, minden van hozzá, kivéve fagyasztott bogyósgyümölcs-keverék.