Voltam védőnőnél, igen praktikus módon heti egyetlen hétköznapon, 11-től 14 óráig rendel, úgyhogy amíg dolgozik az ember, addig szabadnap vagy elkéredzkedés. A védőnőt az ember nem választja, hanem területi illetékesség alapján tartozik hozzá, nekem pedig eltökélt szándékom volt, hogy a lehetőségekhez képest jó viszonyt fogok vele ápolni, egyrészt a gyerek 3 vagy 6 éves koráig (vagy amíg el nem költözünk) ki kell bírnunk egymást, másrészt mégiscsak ő a hozzáértő, ki tudja, mikor lesz szükségem a segítségére.
Természetesen totál különböző stílusú és vérmérsékletű emberek vagyunk, én higgadt vagyok és távolságtartó és nem szeretek idegenekkel jópofizni, ő meg az a típusú középkorú nő, aki melírt és rajzolt szemöldököt visel, nagyon hangosan nevet és sokat beszél, sőt, egyszer sötétebb kontúrceruzával volt körülrajzolva a szája. Mindig elmondja egy csomószor, hogy "székletre, vizeletre ügyelni", ami alatt nem tudom pontosan, mit értünk, mindenesetre ügyelek. A fő feladata, hogy különféle papírokat töltsön ki rólam, bejegyezzen a saját kiskönyvébe meg az én kiskönyvembe, eddig a 12. heti UH leletemet kérte el, hogy megtartsa, és legközelebb meg megint elkérte, és állította, hogy sose látta, az AFP eredményemet meg legalább háromszor beírta már ugyanabba a rubrikába egymás alá. Ez engem az elején kicsit bosszantott, de végülis tökmindegy, írogasson. És hát azzal sem lopta be magát a szívembe, hogy az ő mérlegén mindig 3-3,5 kg-mal vagyok több, mint bármelyik másikon. De legalább kedves, jószándékú, és minden alkalommal megjegyzi a bakancsom láttán, hogy minden kismamának ilyenben kellene járnia, milyen stabil, lapos sarkú, biztos nem is csúszik, meg vagyok dicsérve.
Hallgattunk magzati szívhangot is, amelynek során szóban forgó magzat mindvégig jól irányzott rúgásokkal a vizsgálófejet rugdosta. Ez ugyanaz a magzat, aki az UH-képeken szorosan keresztbe tett lábakkal és arca előtt keresztbe tett karokkal mutatkozik, vagy csak simán a fejét fogja, én nem tudom, kitől örökölte az ilyesmit.