Keep walking.

Agyatlan módon bevállaltam már megint ötször annyi feladatot, mint amennyit ép ésszel bevállal normális ember*, és legalább feléért nem is fizetnek, és némelyikért meg szánalmasan. És kitört rajtam a téli depresszió is, nem bírok felkelni reggel, de komolyan, mégis hogyan kellene sötétben felöltöznöm, amikor nem is látom a ruháimat?? Az tutifix, hogy az őseink nem keltek fel sötétben, hanem szépen megvárták, míg felkel a nap, a vadállatok betakarodnak a vackukra, és csak akkor ittak egy kávét, vették a kis kosarukat és mentek bogyót gyűjteni.**

Ja, és egyébként itt jegyezném meg, hogy a múltkor az előadásom előtt pedig azért estem le a pulpitusról youtube-videóba illően, mert a bal szememen szürkehályog van és nem vettem észre a szürke alapon szürke szőnyegen az alattomos kis lépcsőfokot, és semmi esetre sem azért, mert előző este Johnny Walker-akció volt a Bakegérben.

*Mondjuk ma pont nemet mondtam egyre, szóval azért van remény. Sajnos olyanra, amiért fizetnek.

**Érdeklődők kedvéért egyszer rég összefoglaltam a szezonális depresszió terápiáját ideát. Nem hiszem, hogy az elmúlt 3 évben különösebb áttörést értünk volna el a területen sajnos.

The secret diary of a junkie

Szóval a múltkor kiderült két kolléganőmről is, akikről én szent meggyőződéssel hittem, hogy fiatalabbak nálam, hogy valójában idősebbek nálam, és persze lehetne erre úgy is reagálni, hogy jaj, milyen öregnek nézek ki, végülis az egyik csaj, aki idősebb nálam, kb. egy tízessel látszik fiatalabbnak, ehelyett nekem az jutott eszembe, hogy nahát, milyen fiatal vagyok és mégis már mennyi mindent elértem. Persze, azért nem kiemelkedően sok mindent, jó, szakvizsgák, phd, megtanultam 3 pszichoterápiás módszert, gyógyítottam, mellékállásokban dolgoztam, kicsit kutatgattam, fordítottam, volt életem is, mindenféle barátaimmal találkoztam, utazgattam, satöbbi, de ha ehhez még hozzávesszük azt is, hogy ezalatt megnéztem 10 évad Friends-et, 1 évad Firefly-t*, 3 évad Veronica Marsot, 5 évad 30 Rockot, 1 évad Battlestar Galacticát, 3 évad Black Booksot, 3 évad Boston Legalt, 3,5 évad Castle-t, 1 évad Deadwoodot, 2 évad Dollhouse-t, 8 évad Family Guy-t, 1 évad Heroes-t, 6 évad Dr. House-t, 6 évad How I Met Your Mother-t, 2 évas Extras-t, 3 évad IT Crowdot, 6 évad Office-t, 1 évad Lost Roomot, 1 évad Life On Mars-t, 4 évad Malcolm in the Middle-t, 1 évad Middlemant*, 3 évad My Name is Earl-t, 3 évad Rescue Me-t, 2 évad Rómát, 8 évad Scrubs-ot, 5 évad Simpsons-t, 1 évad Studio 60-t, 2 évad Tudors-t, 1 évad West Winget, 5 évad Weedset, 2 évad Party Down-t, 2 évad Better of Tedet, 1 évad Wilfredet, 1,5 évad Louis CK-t, 2 évad Archert, 3 évad Californicationt, 2 évad Modern Family-t, 4 évad Big Bang Theory-t, 1 évad Borgiákat, 2 évad Community-t, 8 évad Entourage-t, 7 évad Buffy-t, 2 évad Flight of the Concords-t, 1 évad Game of Trons-t, 2 évad Misfits-et, 1 évad Outsourced-et, 1 évad Parks and Recreation-t, 5 évad Gilmore Girls-t, 1 évad In Treatmentet, 4 rész Prime Suspectet, 1 évad Desperate Housewife-ot, 1 évad Bones-t, 2 évad 24-et, 1 évad 4400-at, és ismeretlen mennyiségű South Parkot, akkor mindjárt máshogy hangzik.

*A csillaggal jelölt sorozatokat háromnál több alkalommal néztem végig.

Gyorsan valami adómenteset

Időben ki kellett volna találnom a saját kis egyéni röghözkötős kompenzációmat, ma jöttem rá. Tudniillik az összes valamirevaló fiatal pszichiáter, akivel valaha együtt dolgoztam, azóta nyugati országba disszidált vagy hamarosan fog*, és én biztos tanítottam nekik valamit az ittlétük során, és ennek a gyümölcsét most az angol / német / svéd / norvég / dán főnökeik fogják élvezni. Azt kellett volna csinálnom, hogy mielőtt bármit megmondok nekik, akár szakmai tanácsot adok, akár csak megmondom, hogyan kell kórlapot írni a számítógépes rendszerünkben vagy merre van a lift, akár egyéb, kért vagy kéretlen jó tanácsokat adok a pszichofarmakológia, a pszichoterápia, a sorozatok, vagy az öltözködés témájában, vagy modellértékűen viselkedem bármely fenti tárgykörben, vagy csak annyira szigorúan nézek, hogy ijedtükben elolvasnak valami szakirodalmat, vagy neadjisten kölcsönadom a tollamat, akkor előtte alá kellett volna íratnom velük egy nyilatkozatot, amelyben beleegyeznek, hogy ha az általam nyújtott bármiféle iránymutatás bármiféle részét a magyar egészségügyön kívül fogják kamatoztatni, akkor onnantól küldjenek nekem havi, mittudomén, 50 eurót vagy ezzel egyenértékű koronát vagy fontot vagy <egyéb pénznem>. És akkor csak így éldegélnék a befolyt összegből azontúl. Ezt kellett volna tenni.

Igazából azt akartam írni, hogy tíz perce ezen röhögök.

*Valójában én nem gondolkodom rendszerszinten, csak az egyes emberek szintjén, és a valóságban örülni szoktam, amikor ezek az emberek megtalálják kint a számításukat. Nem szoktam azon gondolkodni, hogy uramisten, mi lesz így a magyar pszichiátriával, mert egyrészt az egy elvont fogalom, másrészt meg, hagyjuk tényleg.

Never win and never lose

Szóval jó kedvem van, már tegnap is gyanakodott a férjem, hogy miért van jó kedvem, amikor PMS-ből kifolyólag most kellene szörnyetegnek lennem éppen, és az idő is rossz. Nem tudom. A munkahelyemen előléptettek, és ennek örülök, meg a férjemet is előléptették, és annak is. Általában nem szoktam örülni az ilyesmiknek, se ünnepelni, se szakvizsgákat, se PhD-t, mert egyrészt ez eleve alap, meg kell csinálni, másrészt számtalan külföldi egyetemen sokkal többet jelent egy szakvizsga vagy egy PhD és nagyobb követelményekkel jár, harmadrészt se pénzt, se szabadidőt, se kertes házat nem adnak érte, negyedrészt mire megcsináltam, már annyira elfáradtam, hogy semmihez se volt kedvem. Vagy mittudomén. Most is tisztában vagyok vele, hogy egy efféle előléptetés, hogy klasszikust idézzek, "kb annyit jelent, mint hogy mennyi követőd van youtube-on", meg azzal is tisztában vagyok, hogy csak egy keleteurópai ország belterjes kis terében sikerült elérnem ezt és külföldön biztos kiröhögnének stb stb, de most ezek mind nem izgatnak, hanem ki is találtam, hogy elmegyünk három napra Lillafüredre wellnesshétvégére megünnepelni, és kész. Még azt is kitaláltam, hogy ma szabadnapos vagyok, de be kell ugranom a munkahelyemre, este meg a kocsmába, és a kettő között a Szabó Ervinben fogok olvasni, klassz lesz, remélem, az egyetemisták ilyenkor még nem kezdenek tanulni és nem nyüzsögnek ott ezrével és hideg sincs.

Meg még azt találtam ki, hogy kb június óta nem igazán költöttem pénzt a külsőmre, mert annyira takarékoskodtam, hogy ki tudjam fizetni a folyószámlahitelemet (ki is fizettem és meg is szüntettem különben, ami klassz), de most már igazán rám férne valami, és mi lenne, ha elmennék a Bamboo Nail Spába, ha egyáltalán megvan még az a hely, egy jó manikűr-pedikűrre. Ezen még gondolkodom, mert azért elég drága. Viszont vettem magamnak egy pár fülbevalót, tök jó kék, az Orsay-ban, 1100 HUF, és mindjárt rossz idő lesz, amit ugyan utálunk, viszont elővehetem a csizmáimat, és tavalyelőtt idegességemben vettem magamnak egy klassz barna bőrcsizmát, tavaly meg protekciósan rém olcsón szereztem egy Ugg-ot, meg van még az, ami már ugyan kicsit rongyos, de pár éve vettem New Yorkban. Most milyen jó életem van, komolyan. És nem beszélve arról, hogy hamarosan átállítjuk az órát, amit imádok, egy órával tovább lehet aludni, amit legalább egy hétig érezni fogok és csodálatos lesz. Továbbra is támogatnám az ötletet, hogy havonta állítsuk egy órával vissza az órát, amíg körbe nem érünk. Valamint vettem magamnak sütőtököt, de már kicsit unom, mert szeptember óta hetente megeszek egy egészet (a férjem utálja), és ezért most kitaláltam, hogy sütök egy olyan süteményt, hogy ennek a tésztája némi beleszórt meggyel, mert se kedvem, se pénzem, se időm áfonyával meg pekándióval szórakozni, viszont meggy van a fagyasztóban, és viszek holnap a kis kollégáimnak. Kicsit leégett az alja, dehát mindegy, ezzel kell beérniük.

Lehet, hogy a D-vitamin használt, amit beszedtem immunerősítési céllal. Ezenkívül C-vitamint, multivitamint, Actimelt, Echinaecea-teát, kamillateát és mézet nyomatok, és nyomatékosan ajánlom az immunrendszeremnek, hogy most már próbálja meg túltenni magát a munkahelyi stresszen végre, és tegye a dolgát. Ma már mintha kezdenének fűteni a lakásban is, úgyhogy lehet, hogy a fagyhalált is elkerüljük. És valamelyik női magazinban meg azt írta a horoszkópom, hogy hallgassak zenét, mert az engem feltölt, és rájöttem, hogy jé, tényleg milyen régen hallgattam, de a régieket már unom, úgyhogy írtam az L.-nek, hogy küldjön zenéket, és küldött is elég jókat, például ilyet. (Természetesen egy nő énekel szomorúan, de ugye nem is vártunk mást.)

Get married, in any case

A Filozófus szerint így, hogy bioetika képzés nincs a CEU-n, inkább filozófiát kéne tanulnom ott. Hát, erről nem vagyok meggyőződve teljesen, nem tudok elszakadni sajnos a sztereotípiától, miszerint a filozófusok fotelben merengő, szakállas férfiak*, én pedig egy túl gyakorlatias nő vagyok. Nem beszélve arról, hogy igazából én nem is akarok belevágni és éveket tölteni valami teljesen új dologgal, hanem csak a fél éves, kiégésprevenciós carrier breakemre vágyom**. Jó, most lehetne ezen vitatkozni, de én komolyan azt gondolom, hogy így 9 év után lassan szüneteltetni kellene egy kicsit a gyógyítást és másvalamivel foglalkozni, és higgyétek el, utána újult erővel sokkal nagyobb hasznomat venné a társadalom, empatikus lennék megint, mint a nyavalya. Hát, nem teljesen látom még mindig, hogy hogyan valósítható ez meg, illetve megvalósítható-e. Legjobb lenne persze, ha gyermekszülés keretében valósulna meg, de azért legyen az embernek B-terve. (A címben szereplő tanács Szókratésztől.)

*Jó, mondjuk összesen hármat ismerek személyesen, azok közül az egyik rocksztár, a másik orvos és ex-rocksztár, a harmadik meg egy hosszú, göndör, vörös hajú háromgyermekes anya.

**Meg sok pénzre.

Jézus, vedd át Billy, én whisky-t reggeliztem

Tegnap már kicsit kevésbé fájt a torkom, ma pedig már alig, ezzel Kalibnak lett igaza, aki  a mandulagyulladás bevált népi gyógymódjaként többek között a mértéktelen csokoládéfogyasztást javasolta.

De nem erről akartam írni, hanem hogy 25 éves a Macskafogó, és ezért egy Japánban élő magyar blogger barátaival elment a Pokió, Nishi-Azabu 13-14-be megkeresni Fushimisi professzor laboratóriumát (hát, a helyét), szerintem klassz, olvassátok.

Adót vetnek ki a kávéra

Azt szeretném mondani, hogy én szeretem a Hazámat, a magyar nyelv szépségét, a Dunántúl lankáit, a túró rudit és a rinyálást, de ha ezt bevezetik, akkor abban a pillanatban disszidálok Kanadába és vissza se nézek többé.

Tovább betegeskedik

Szóval mandulagyulladásom van. Az emberek legnagyobb részének kiveszik a manduláit, így felnőttkorban már nem dicsekedhet a gyulladásukkal, de én igen. Dicsekedtem is ma egész nap. Eléggé rettenetes, mármint nem tudok rendesen enni, mert szörnyen fáj a nyelés és a beszéd is, ráadásul állítólag ez 1-2 hétig tart. Sajnos nem tudtam rávenni magam, hogy az összes feladatomat hagyjam a fenébe és kiírassam magam a háziorvossal 1-2 hétre, ez eléggé nagyon szomorú. De két napig itthon voltam, az is klassz volt.

Enjoy the silence

Ma már valamivel jobban vagyok, és már csak akkor fáj nagyon a torkom, ha eszem, vagy ha beszélek. Végülis ettől még lehetek jó pszichoterapeuta.

Még több gyanús őszi program

Közben már írtam is a bejegyzésben szereplő email címre, hogy miképpen látogatható a dolog, és azt írta a hölgy, hogy teljesen nyitott és mindenkit szeretettel várnak, csak oda kell menni. Most aztán majd választás elé kerülök, amikor is október 19-én el kell döntenem, hogy elmenjek-e a Bognár Gergely: Igazságosság az egészségügyben c. előadására, majd onnan átszaladjak Buda Bélához a placebokérdésről beszélgetni, vagy menjek szépen a saját érdekemben pilatesre. Vagy csak szimplán maradjak bent tovább dolgozni, mindenkinek az lesz a legjobb.

A placebokérdésről még annyit szeretnék mondani, hogy a férjem megingathatatlan hite szerint a felső légúti fertőzések egyetlen mindig hatásos gyógymódja a nyaksál viselése napközben és éjszakai alváshoz is, és az elmúlt fél órában, miután a nyugati orvoslás nyújtotta kemikáliák és a gyógynövények is csődöt mondani látszanak, végső kétségbeesésemben felvettem egy sálat.

Bioetika előadássorozat, menjetek

A bioetikára egy ideje rá vagyok kattanva*, azon témák egyike, amit teljesen elhibázott módon túl korán tanítanak az egyetemen, másodévben, és szerintem amíg az embert nem hívták át párszor a sebészek konzíliumba, hogy hadd vágják le a tiltakozó demens néni lábát, vagy nem vonszolta be erőszakkal kedvenc jófej fiatal gondozott betegét a zárt osztályon belülre, vagy nem kellett a valóságban döntenie, hogy a rendelkezésre álló kevés időt/gyógyszert/eszközt/egyéb forrást hogyan ossza el a betegei között, vagy nem akart neki pénzt adni gyógyszercég képviselője, hogy a cég által gyártott szert írja fel, addig nem tudja értékelni ezt a tantárgyat. Kell egy pár évig az egészségügyben dolgozni, hogy egyáltalán mondjanak valamit ezek a kifejezések, hogy orvosi kommunikáció meg etika. Pont a pilates órámmal egyidőben van, úgyhogy nem tudom, el fogok-e járni, mindenesetre azért hadd hívjam fel az érdeklődők figyelmét a Tudomány és etika: A bioetika aktuális kérdései c. előadássorozatra a Magyar Bioetikai Intézet és az ELTE Filozófia Tanszék szervezésében.

*Azt szeretném, hogy most pár évig ne kelljen dolgoznom, hanem adjatok rengeteg pénzt, amiből bioetikát tanulhatok valamelyik menő külföldi egyetemen, esetleg a CEU-n**. Mondjuk előadásokra járnék meg elmélyülnék a téma irodalmában, a pszichiátriában eleve nem lehet elég sokat bioetikán gondolkodni, és közben néha tartanék mozgás- és táncterápiás csoportokat, eljárnék pilatesre, meg befőznék jobbnál-jobb szörpöket. Úgy érzem, az életpályámban ez lenne a következő logikus szakasz.

**Meg is néztem a honlapjukat ösztöndíjlehetőségek után kutatva, de nem lettem igazán okosabb.

I'm sick but I'm beautiful

Látszik azért, hogy öregszem, szabi után csak három hetet bírtam ki a munkahelyemen és máris kidőltem. Az egyetlen nyárias hétvégét, amikor nem ügyelek, ágyban töltöm rettenetes torokfájással és 38 fokos lázzal, és már komolyan meg vagyok sértődve, hogy két napja nyomom magamba az algopyrint, mézet, kamillateát, C-vitamint, Ca-pezsgőt, D-vitamint, orrcseppet, Stepsilst, csokitortát*, és semmi, csak rosszabbul vagyok. Aludtam is egy csomót, és semmi. Kezdek türelmetlen lenni.

*Mert a férjem, miután az összes fentieket odahordta az ágyamhoz, és megkérdezte, hogy kérek-e még valamit, és én azt mondtam, hogy "csokitortát", akkor lement a cukrászdába és hozott.

Please stop

Meglehetősen régi dolog, de én csak ma futottam bele: az IgNobel díjátadókon a szervezők egy kiváló megoldást találtak arra a problémára, hogy a tudósok szeretnek sokáig beszélni és túllépni a rendelkezésükre álló időkeretet. Iszonyú idegesítő tényleg, amikor kongresszusokon ezt csinálják, nem elegáns. Nem vezethetnénk be ezt mindenhol?

Power to the people

Meg még azt akartam mesélni, hogy három új kifejezést is tanultam a héten, az egyik a power nap, a jógatanártól tanultam, ja, mert a munkahelyemen kötelezően jógáznunk kell, de erről majd máskor. Mindenesetre a "power nap" az rövid napközbeni frissítő alvás, minialvásnak, menedzseralvásnak és szuperszundinak láttam eddig lefordítani. (Ez egy értelmes mondat? Mindegy.) A másik a powerfruit, magyarul szupergyümölcs, ami a kiemelkedően magas C-vitamin, illetve antioxidáns-tartalmú gyümölcsöket jelöli, nagyon menő, van pl. ilyen gyümölcsjoghurt, de a hajsamponomra is ez van írva. A harmadik meg a juhászbetegség, hát ez konkrétan a Diéta és fitness magazin egyik cikkében szerepelt és utána kellett néznem a neten, hogy mit jelent, azt jelenti, amikor bőséges étkezés után az ember bepunnyad.

There's a house across the river but alas I cannot swim

Először is, véletlenül megváltoztam*, az úgy kezdődött, hogy júliusban elkezdtem takarékossági céllal főzni és kis dobozokban hozni magamnak az ebédet, így nem járok az ebédlőbe, sokkal később értesülök a legújabb pletykákról, és fogytam 1,5 kg-t (ami már csak azért is furcsa, mert nem fogyókúrás kaját főzök, hanem tésztát meg rizst). Emellett kitaláltam, hogy idén pilatesre fogok járni, minden félévben van valami új sport, amit vagy elkezdek és egy darabig csinálok majd abbahagyom, vagy csak beszélek róla, hogy majd elkezdem. Idén tavasszal hiphop-aerobicra jártam, előtte taichiztam, előtte szörföztem, stb. Nem, a szörfről tényleg kizárólag csak beszéltem, és a wakeboardról is. Hiphop-aerobicra tényleg jártam, klassz volt, csak lejárt a bérletem a puccos edzőterembe és nem vettem újat. Mivel nem célom bármelyik sportban kiemelkedő eredményeket elérni, így ez teljesen rendben is van. És hogy miért éppen pilates, nos, azért, mert Mrs. Ari pilatesre jár, és milyen jól néz már ki. Már egyszer voltam, négykézláb kellett állni úgy, hogy az egyik tenyered egy labdán van, és így egyensúlyozva a többi végtagot emelgetni, eléggé fájdalmas. Igen, tudom, hogy Mrs. Ari egy fiktív szereplő egy sorozatban.

Ezenkívül volt a 15 éves érettségi találkozóm, annál a pontnál csatlakoztam be a programba, amikor elmentünk az egyik öngyilkos osztálytársam sírjához, és igen, ő nagyon hiányzott és szomorú voltam, hogy nincs ott. A vacsinál még a szalagavatós videónkat is megnéztük, amin elég sokat szerepel, meg az osztályfőnökünk is, aki már szintén nem él, és komolyan, mennyire furcsa és szomorú dolog ez a halál. Hogy ott van a videón, mozog, hallod a hangját, ami már a valóságban már egyáltalán nem is létezik.

Ugyanakkor a szalagavatós darabunk még 15 év után is vicces. Nálunk az a hagyomány, hogy a szalagavató nem ez a táncos valami, hanem az osztály előad a tanároknak egy paródiát a tanárokról, azok meg próbálják sértődés nélkül kibírni. Általában külön kis jeleneteket szoktak előadni, tanórákkal, mi viszont a barátnőimmel írtunk egy mesejátékot királylánnyal és sárkánnyal, elképesztően többrétegű volt, ugyanis az összes szereplő egyben valamelyik tanárunk volt (kivéve a királylányt és a sárkányt). Én az udvari fizikust játszom, aki meglepő módon a fizikatanárunk is egyben. A fizikatanárunk egy csaj volt, nemrég a házuk mellett sétáltam el Sopronban, és azon gondolkodtam, hogy jó ég, mennyit jártam ide délutánonként fizikára, tudniillik felvételi előkészítőre meg fizikaverseny-előkészítőre meg ilyenekre. Azok jártak, akik jók voltak fizikából és akartak vele valamit kezdeni, és azon gondolkodtam, hogy vajon mi ezért fizettünk? Nem emlékszem, hogy fizettünk volna. Úgyhogy most meg is kérdeztem a vacsin a volt fizikatanárunkat, hogy figyelj, mi ezért fizettünk? Azt mondta, nem. Mondom, de miért tanítottál minket fizikára munkaidőn kívül ingyen? Azt mondta, azért, mert a kötelező óraszámba kb semmi se fér bele. Én esküszöm, ezen azóta le vagyok döbbenve. Ez a csaj, aki nem tűnt milliomosnak, ez csak úgy délutánonként velünk fizikázott önként ingyen hobbiból. Cserébe max néha elértünk valami helyezést fizikaversenyen, rengeteget rinyáltunk, hogy miért kell ide jönni, meg miért van ennyi házi feladat, meg pletykáltunk róla, hogy vajon kivel jár.

Várjatok, megpróbálom érthetően megfogalmazni. Az érettségi találkozók egyik kellemes része az szokott lenni, hogy a tanárok, akiktől az ember félt, már nem félelmetesek többé, mert míg mi sikeres jogászok, orvosok, informatikusok és családanyák lettünk, addig belőlük megöregedett, veszélytelen kisvárosi tanárok váltak, akik már nem árthatnak nekünk többé. Na, ezt nem éreztem most semennyire. Ehelyett halál komolyan büszke voltam a tanáraimra. Ezek bevezették az e-naplót, és szemmel láthatóan kevésbé idegenkednek az internettől, mint némelyik harmincéves osztálytársam. Nagyon nyilvánvaló volt, hogy szerettek minket és büszkék voltak ránk, miközben mi tinédzserkedtünk, alkoholt rejtegettünk az osztályteremben, összevissza puskáztunk és többnyire kiröhögtük őket és kifiguráztuk a szokásaikat. Ne értsünk félre, semennyire sincs bűntudatom emiatt, szerintem középiskolában ez normális, csak most valahogy feltűnt, hogy ezek azért stramm emberek, kibírták mindezt tőlünk, bejöttek, elénk álltak, hagyták, hogy röhögünk a ruháikon vagy a hajviseletükön, alig hisztiztek, drukkoltak nekünk, hogy sikeres, boldog emberek legyünk és ingyen korrepetáltak munka után. Nem, nem voltak mindig a helyzet magaslatán, de így utólag különösebben ez nem számít. Meg még azon gondolkodtam, hogy a tananyag megtanításán kívül is mindenféle módon hatottak ránk, én Petrarcát utálom, Cseh Tamást szeretem, és ha jó napom van, akkor tudok jól tanítani. Van, hogy idegbeteg vagyok meg leterhelt és nincs kedvem hozzá, de pontosan tudom, hogyan kell. Nem hiszem, hogy így születtem volna.

Az osztálytársaim egy része Sopronban él: vagy eleve el sem költözött, vagy nemzetközi sikereket követően visszatelepült, ez is érdekes, az az érzésem volt, hogy ott létezik egy szociális mátrix, amiben van egy betöltetlen helyem. Rá is jöttem, hogy á, én nem leszek hajlandó Veszprémbe költözni (múlt héten még oda akartam), vagy Győrbe költözni (két hete még oda akartam), amikor Sopron az otthonom még így 15 év után is. Igen, tudom, Cica most megmagyarázná kommentben, hogy csak elvakít a nosztalgia rózsaszín köde, tanáraink kisstílű alkoholisták voltak és Sopron egy poros, kispolgári, korrupt hely, nagyképű, kicsinyes, széthúzó lakosokkal, de ennek nincs jelentősége. Igen, az emberek mindannyian furák és esendőek, és egyik hely olyan, mint a másik. Nem ez a lényeg, hanem hogy melyik az én helyem meg melyikek az én embereim.

Meg még más dolgokon is elgondolkodtam, de már így is túl hosszú ez a bejegyzés.

*Noiz: - Jé, más a hajad.
isolde: - Igen, megváltoztam. Kis dobozokban viszem az egészséges ebédemet, palackban a gyógyteámat, oldalt választom a hajamat és pilatesre járok.
Noiz: - Jesszusom, mint valami Vavyan Fable-hősnő. És gondolom közben titkon embereket lősz le.

Most tényleg?

Csökkenni fog a fizetésem? Öööö, oké. Akkor talán reménykedjünk, hogy valamit félreértek.

Csak úgy mondom

Még egy kis segítség

Légyszi jelentkezzetek a kutatásunkba egészséges kontroll személynek! Olyan nőket keresünk ezúttal / még mindig, akik nem felsőfokú végzettségűek, és jelenleg sem járnak egyetemre, hanem alapfokú vagy középfokú végzettséggel rendelkeznek, és hajlandóak fizikailag bejönni adott intézménybe és ott papír-ceruza és számítógépes teszteket kitölteni. (Játékos figyelem és memóriatesztek, kis háromszöget kell követni, ilyesmi.) Fontos kitétel továbbá, hogy az illető ne szenvedjen diagnosztizált pszichiátriai betegségben. Írjatok emailt és küldök részletesebb tájékoztatót (miből áll, mennyi idő, mit kérünk, mit adunk, stb.)

F3810 Utazás utáni depresszió

Lassan kezdek hozzászokni Budapesthez és már nem fáj annyira. Asszem nekem sohasem lenne szabad normális helyekre utazni, mert csak kikészülök. Komolyan, tök sok értelme volt a vasfüggönynek, meg hogy ötévente csak egyszer mehettél külföldre, én biztos sokkal kiegyensúlyozottabb lennék, ha azt hinném, hogy az univerzum egyetlen hatalmas keleteurópai nagyváros és mindenhol büdös, lábatlan koldusok kéregetnek a hetes buszon.

Jó, nem biztos.

Másrészt, nem akar valaki fizetni érte, hogy elutazzak a WPA (World PSychiatry Associaton) kongresszusára Buenos Airesbe és onnan liveblogoljak? Kiváló liveblogot írnék, pszichofarmakológia, genetika, pszichoterápia, bioetika, antipszichiátria, kávé, nyafogás, divatirányzatok a világ pszichiáternőinek öltözködésében, és más tudományos kalandok.

Na? Nem? Még van egy pár nap.

There is a life across the river that was meant for me

Ahogy Húgom igen pontosan megjósolta, természetesen hazajövetelünk óta külföldön és/vagy vidéken akarok élni, szívből gyűlölöm Budapestet és inkább a halál, mint hogy ott még egyszer levegőt vegyek. Kicsit még eljöttünk Sopronba, szedtünk egy következő adag citromfüvet a szörphöz (az előző már elfogyott, valamint rájöttem, hogy citrommal kell inni, vagyis a következő adagba több citromot kell tenni), most pedig a pénteki mozgásterapeuta pótvizsgára dolgozom ki a tételeket és ezt hallgatom közben. Meg néha recepteket keresgélek a neten, mert Füssenben a Kastély Baglyához címzett Biobisztróban, ahol ottlétünk alatt az egyetlen normális lattét ittam, kiváló biolekvárokat láttam kitéve a polcon, és én is meg szeretném valósítani közülük a sütőtökös körtét. Ha valaki tud kipróbált receptet, küldje.