Azt szeretném mondani, hogy le a kalappal a freeblog csapata előtt, fél perccel azután, hogy értesültem a Rendszerhibáról, máris rendelkezésemre állt a readerből exportálós megoldás, így magvas gondolataim nem lettek az enyészeté. Pedig elég gyorsan beletörődtem annak a pár bejegyzésnek az elvesztésébe, már épp kezdtem sorsközösséget érezni Füst Milánnal, aki több, mint ötven évig írta a naplóját és utána elégették az ÁVÓ-sok a szeme láttára, de aztán utánanéztem, és kiderült, hogy nem is így volt, hanem negyven évig írta, Budapest ostromakor nagy rész elveszett, de aztán abból utána egy része mégis megkerült.
Most ezt csak azért írtam, mert mérhetetlenül felháborított a sok rinyálás meg "máshová költözöm" fenyegetőzés. Micsoda emberek vannak. Le kellett volna menteni a bejegyzéseket havonta, vagy füzetbe írni, ha annyira fontosak, bár Füst Milán vélhetően füzetekbe írta, aztán tessék.