Right after I slide up to the bar and order me a tall glass of milk

Tegnap meg az mondta az egyik kollégám, aki nem tűnik egy természetgyógyász típusnak, hogy nehezen jött össze nekik az első gyerek, mindenfélére figyeltek, zsíros tejet ittak meg satöbbi. Mondom, micsoda, zsíros tejet, mi ez a hülyeség? Azt mondja, igen, mert az alacsony zsírtartalmú tejtermékek fogyasztása csökkenti a teherbeesés esélyét, a magas zsírtartalmúaké pedig növeli. Hogyhogy én erről még sohasem hallottam? Utána is néztem, itt van a 18.555 nő bevonásával készült prospektív study, eredményeik szerint a napi 2 adag zsírszegény tejterméket fogyasztó nők 85%-kal nagyobb esélyük volt ovulációs zavar okozta meddőségre, mint a heti max egy adag zsírszegény tejterméket fogyasztó nőknek. Ezzel szemben a napi 2 adag magas zsírtartalmú tejterméket, beleértve fagylalt! fogyasztó nők esetében 25%-kkal kisebb volt a meddőség esélye azokhoz képest, akik csak heti 1x ettek zsíros tejet. Jó, hogy szóltok, basszus, én meg nyomom itt a zsírszegény tejet fogalom nélkül a reproduktív életkorban, most is tele a hűtő nullaszázalékos joghurttal. De most komolyan, emberek, ez egy 2007-es vizsgálat. Itthon meg beütöm a google-be, hogy zsírszegény tej teherbeesés, erre kijön egy csomó oldal, ahol javasolják a zsírszegény tej fogyasztását. Félre ne értsünk, nem gondolom, hogy az alacsony fagylaltfogyasztás miatt csökkenne Magyarország népessége, habár itt jegyezném meg, hogy fagylaltfogyasztásunk az egy főre jutó évi 14 kg-mal még mindig alatta marad a környező országokénak, másutt ugyanis 30-40 kg az átlag (ezt itt olvastam, nem tudom, mennyire hiteles forrás).

Próbáljunk ellenállni a kísértésnek, hogy tetszetős összeesküvéselméleteket alkossunk (habár egyértelműen az egész a nullaszázalékosjoghurt-maffia műve, akik megvásárolták a magyar nőgyógyászok hallgatását, nyilván azért járnak ilyen jó kocsikkal), ugyanakkor valamiért azt hittem, itthon jobb színvonalú ennél az ismeretterjesztés. Persze aztán lehet, hogy azóta rég bebizonyosodott hat metaanalízisből, hogy tévedés az egész.

Na jó, megnézem a pubmeden.

Nos, nem, nem találtam ennél újabb vizsgálatot a témában, úgyhogy még nem cáfolták meg. Közben láttam, hogy ugyanez a kutatócsoport ugyanezen a mintán kiszámolta az alkohol és a koffein hatását a női termékenységre, nos, nincs ilyen, nem találtak összefüggést az ovulációs zavar okozta meddőség és a kávézás vagy ivás között. Az üdítők viszont meglepő módon emelték a meddőség arányát, de ez nem volt összefüggésben a cukor vagy koffeintartalmukkal, hanem mindenfajta üdítőre igaz volt. Természetesen ez nem jelenti azt, hogy mostantól ír kávén kell élni, ha gyereket akarunk (habár a tejszín révén egyből meglenne a napi zsírostej-bevitelünk), az alkohol egy csomó magzati fejlődési rendellenességet okoz, meg amúgy is öl, butít és nyomorba dönt. És a fagylaltot meg tejszínhabot sem kell mértéktelenül tolni persze, mivel az elhízás növeli a meddőség esélyét, erről eddig is tudtunk, még nőgyógyászatból is tanultuk röpke 12 évvel ezelőtt, ez azóta is csak újra beigazolódott.

Kb. ennyit találtam a témáról így pár percben. Férfiak diétája és az ondó minősége között is találtak némi összefüggést, de azok csak ilyen 30 fős nyomi eset-kontroll vizsgálatok, nem vagyok biztos benne, hogy készpénznek kell venni az eredményeiket. Mindenesetre sok zöldség és gyümölcs, különösen paradicsom, saláta és barack fogyasztását javasolják a férfinak, ebből mondjuk nagy baj nem lehet.

I'd be lost without my blogger

Hadd ajánljam még az idelátogató Sherlock-rajongók figyelmébe John Watson blogját, amelynek szintén rajongója lettem egyből. A kommentek a legjobbak, Mrs. Hudson és Watson nővére kommentelget többek között. Vigyázat, nagyon spoileres, csak a sorozat megtekintése után olvassuk.

Amúgy meg vagyok sértődve, hogy két bejegyzéssel ezelőtt kifejtem, hogy nem fogok tudni blogot írni, ha mindenhol tök nyilvánvaló lesz a személyazonosságom, és azóta kizárólag olyan keresőkifejezésekkel jöttök, hogy "isolde hol pszichiáter", meg "isolde melyik kórház". Nem mintha kiderülne egy ilyen keresésből, de nem lehetne mondjuk tiszteletben tartani a blogger anonimitását, és leszállni erről a témáról végre? Ez olyan rosszul esik nekem. Komolyanmár. Ezért tart itt ez az ország.

És most házimunka.

Where black is the color, where none is the number

És legalább tíz percig ismételgették nekem az eltévedt svédek a metróban, hogy "Dark Square, how can we get to Dark Square", mire rájöttem, hogy a Deák térre akarnak menni.

Don't make jokes, Molly

Egyébként nézzetek Sherlock-ot, 4 rész (ennyi létezik) alapján felküzdötte magát a top3 kedvenc sorozataim közé, magam is meglepődtem.

Amúgy nem értem, minek ez a sok porhintés, egyszerűen az orvosi diploma átadásával egyidejűleg be kellene ültetni vagy injekcióban bejuttatni egy GPS-t is tartalmazó mikrochipet a delikvensekbe, amely a munkahelytől való földrajzi távolság növekedésével egyre erősebb fizikai fájdalmat okoz, és az országhatár átlépésekor automatikusan felrobban.

Thank you disillusionment

Nem írok idén részletes visszatekintést az évre. A highlightok: szabi júniusban Sopronban, biciklizés, erdő, citromfűszörp. Szabi augusztusban Füssenben, hegyek, hegyek, iszonyú hideg tavak, fenyők. Skunk Anansie Szigeten. Kölcsön Illy kávégép két hétig. Bonbongyártás, közös sütisütés. Sok pluszmunka, amiért néha fizettek is, egy új mellékállás, ígéret egy másik új mellékállásra. Mozgásterápiás hétvége Horányban. Cseresznyevirágzás a Mikoviny úton. Libacomb karácsonykor. Kitaláltam egy Dolgot, amit meg akarok venni. Lett biciklim, elkezdtem pilatesre járni, oldalt választom a hajam, dobozokban hozom az ebédemet, takarékoskodom a pénzemmel. Képességeimhez mérten, na. Én olyan asszony vagyok, aki tudja, hogyan kell megfogni a pénzt, de azt jobban tudja, hogyan kell elengedni.

Azt mondta az egyik titkárnő valamelyik nap, hogy amikor ő idejött dolgozni pár évvel ezelőtt, akkor, nem akar megbántani, de az első évben én mindig leterhelt, mogorva és idegbeteg voltam, amiért rengeteget dolgozom és azt nem értékelik kellőképpen, és egyfolytában gondterhelten rohangáltam a folyosón, és idén meg már nem vagyok ilyen. Nahát, én nem is vettem észre magamon, hogy idén már nem vagyok ilyen.

Meg is változott a szemléletem egyes dolgokat illetően, de most nincs kedvem ezen lelkizni, boldog új évet, szerintem klassz lesz.

I know it's only rock and roll, but I like it

Az a magyarázat, hogy történt egy, hát, nevezzük félreértésnek vagy kommunikációs zavarnak, tehát egy ilyen malőr, amelynek során kitették a valódi nevemet meg a blogom címét együtt egy oldalra. Én egyébként azzal teljesen tisztában vagyok, hogy aki idejön erre az oldalra és elkezdi olvasni ezt a blogot, az könnyedén felismer / lenyomoz, ez egy dolog. De az, hogy ha beírom a valódi nevemet a google-be, akkor az első 5 találat az isolde legyen, az már nekem is sok volt. Kár. Úgy értem, elég rossz ez így, hogy olyan munkám van, ami mellett könnyen nehézségekbe ütközik a személyes blog írása, ugyanakkor meg szeretek blogot írni, és ezen a néven szeretek írni, és nem akarok másik domainre költözni, sem pedig jelszóval védetten írni, mert annak mi értelme van, sem pedig a valódi nevemet felvállalva írni. Álnéven akarok naplót írni az internet nyilvánossága előtt, ennyi. Ha ez lehetetlen, akkor nem akarok sehogy.

Szóval ez kényszerszünet volt, hiányzott is a rivaldafény, hogy voltam főzőtanfolyamon, ahol lazacot füstöltünk és nem írhattam meg, és csináltam a saját készítésű bonbonokat és közben szomorkodtam, hogy senki sem látja, hogy szembefordulok, aztán persze az összes ismerősömnek elmeséltem. Naponta. Többször. Mennyire érdekes ez is, hogy hogy hozzászokik az ember a közlés élményéhez, meggyőződésem, hogy belőlem egy sokat beszélő nárcisztikust faragott a bloggerkedés (vagy az élet, ezt nem tudhatjuk), mondjuk előtte keveset beszéltem, de akkor is azt gondoltam ám, hogy mindent jobban tudok, és akkor is az volt az életcélom, hogy mindenkit lenyűgözzek. És egyébként nem gondolom, hogy ez baj lenne, mármint az elismerésigényem, például őszintén bevallom, hogy idén főként azért gyártottam kézzel készült marcipános-narancsos, gesztenyés-rumosmeggyes, pillecukros, aszalt gyümölcsös és fehércsokikrémes bonbonokat otthonomban, mert csodálatra és elismerésre vágytam, és szerintem mindenki jól járt: szeretteim és kollégáim finom bonbonokat kaptak, én meg megfelelő mértékű csodálatot és elismerést, win-win.

Visszatérve a bloggerkedésre, nem is tudom. Elismerés meg dicséret úgy igazán nem jön belőle, mióta nincsenek kommentek. Az a régi előítélet, miszerint az ír blogot, akinek nincs élete vagy barátai, nem hiszem, hogy igaz lenne rám. Max azért írok még blogot, mert szeretek írni, és arra jelen pillanatban (még mindig) nincs megfelelő élethelyzetem vagy tehetségem vagy kitartásom vagy időm vagy motivációm (nem tudom), hogy igazából írjak, mittudomén, novellákat vagy ponyvaregényeket, és ez a blog erre kiváló. Lehet ideírni mondatokat, én meg szeretek mondatokat írni. Írhatnék ismeretterjesztő irodalmat vagy szakmai blogot vagy, ha már itt tartunk, szakmai cikkeket kutatásokról, én azonban hülyeségeket akarok írni, mit tegyünk.

Ironikus, hogy pont azon gondolkodtam legutóbb, hogy á, már mindent leírtam, és lehet, hogy simán abbahagyom a blogolást holnap vagy holnapután vagy jövőre, de most dacból folytatom, mert: majd én eldöntöm, jó? Hogy mikor hagyom abba és miért. Nem kényszerből akarom, valaki más nemtörődömsége miatt, magyarázat nélkül, hanem rendesen, ahogy a nagyok, egyre ritkábban, egyre semmitmondóbban írni, aztán szép fokozatosan behalni, mint a virág, melyen titkos féreg foga rág, nem tudom, miért ez a sok Petőfi, sose bírtam különösebben. Szóval, nem tudom, meglátjuk, mi lesz.

Fundamentally judgemental, fundamentally evil

Én is gonosz, önző és igazságtalan akarok lenni, mint a többi ember.

Van ez a jelenség, ami előtt kissé értetlenül állok, éspedig. Aranyos betegeim néha vesznek nekem ajándékba csokit, virágot, könyvet, igen gyakran olyan könyvet, amit valamilyen pszichiátriai betegségben szenvedő írt a betegségéről. Vagy akik nem vesznek ilyen könyvet, azok is mindig kérdezgetik, hogy olvastam-e ezeket a könyveket. Például, annak idején sokan kérdezték, hogy olvastam-e és miért nem olvastam az Albert Györgyi könyvét a betegségéről (amely a tudomásom szerint depresszió, személyiségzavar és esetleg alkoholprobléma volt, de ezeket csak a bulvársajtóból tudom, mert nem olvastam). Vagy volt valami amerikai csávó, aki bipoláris volt és arról írt regényt. Vagy most például a bipoláris újságíró csaj, nem jut eszembe a neve, de az a címe a könyvének, hogy Bipoláris. És

A klasszikusokról

Voltam ezen (kaptam ajándékba, köszönöm), élveztem, vicces volt, kezdjük eleve ott, hogy végig olyan kiváló férfiakat mutattak a filmvásznon, mint Bruce Willis, Harrison Ford, Leonardo DiCaprio meg Johnny Depp, egész megjött a kedvem filmeket nézni, és hát Pély Barna frizurája sem volt utolsó. Nem beszélve arról, amikor konstatáltuk, hogy a backstage büfében elfogyott a gesztenyegolyó, így a kíséretemül szolgáló fiatalember először áttelefonált, majd átszaladt a másik büfébe nekem gesztenyegolyóért. És volt ez szám is.

Jó ügy és finom is

Idén egészen klassz dolgokat lehet nyerni a sokkicsin, fogok is venni sorsjegyet. Aki nem ismeri, ez gyakorlatilag egy jótékonysági tombola, 1000 forint egy sorsjegy, a befolyt összeget valamilyen jótékony célra adják, idén a Menedékház Alapítványnak. Itt vannak a részletek, menjetek.

Ne próbáld elkapni a zuhanó kést

Szóval rendet raktam a könyvek körül, az azt jelenti, hogy magukat a könyveket hagytam, ahogy vannak, hanem összerendezgettem a könyvek mögött, alatt, felett dobozkákban vagy szabadon heverő tárgyakat. Elég kemény, különösen pszichés terheléssel járó meló az ilyen, ugyanis a könyvek mögé többnyire azokat a tárgyakat szoktam bedobni, amiről nem tudom, hol lenne a helyük, mert nem tudom, az ilyesféle tárgyaknak amúgy hol van a helyük. Persze, azért voltak olyanok is, amiknek valahol van helyük, csak nem ott, azokat eltettem, de a legtöbb esetben álltam kezemmel a tárggyal tanácstalanul. Nekem az anyukám nem tanította meg, hol tárolja az ember a műanyag kalasnyikovját.

Némi ízelítő:

- szegecses katonai öv, amiben Sarah Connor voltam, és nem hiszem, hogy még valaha fel fogom venni, de kidobni nem akarom
- vállra akasztható műanyag gépfegyver, lásd fent
- kampós alakú, narancssárga csíkos nyalókacukor (nincs ennek valami specifikus neve?), kis cetlivel Neil Gaiman aláírásával az endless.hu-tól
- véradó igazolvány
- rózsaszín John Lennon napszemüveg
- fényképes belépők Angkor-ba
- pink színű plüss bilincs, húgomtól kaptuk Camdenből
- tollas álomcsapda, Anikó hozta valami egzotikus vidékről
- uránpasztilla-utánzat kis tokban, a férjem kapta a paksi erőműben tett látogatása során
- sárga műanyag buborékfújó, amivel a Balcsin fújtam buborékokat idén nyáron
- füstölők szépen becsomagolva és masnival átkötve, nem tudom, kitől kaptam, miért és mikor
- levél, amit az első szerelmem írt a katonaságtól, teljesen véletlenül pont ma délelőtt jött szóba, amikor arról beszéltünk Hajnalkával, hogy a freemailes postafiókunk megszűnésével milyen leveleink törlődtek, bezzeg a papír
- rizstejes szappan, a thai napokon vettem a Nagycsarnokban, mert ha bármit vásároltál, akkor részt vehettél a sorsoláson, ahol a thai nagykövetség kisorsolt két Bp-Bangkok repjegyet, persze nem nyertem
- a lakásomnak az a kulcscsomója, amin a postaládakulcs is van
- két db, különböző időpontokban lejárt erkölcsi bizonyítvány
- két db bőröndlakat, amit Susie-tól kaptam 2005 őszén, ezzel lebuktatva a (leendő) férjemet: a Két Szerecsenben ültünk, odaadta, ebből rájöttem, hogy a fiúmtól feltehetően Dél-Kelet Ázsiába szóló repülőjegyet fogok kapni karácsonyra / szülinapomra. Nem akartam nyíltan rájönni, olyan ügyesen titkolta addig, ezért elnézést kértem, kimentem a mosdóba, ott ujjongva ugrabugráltam, mint Sarah az Igazából szerelemben, aztán higgadtan és látszólag mit sem sejtve visszamentem az asztalhoz
- egyszer kaptam egy pénzjutalommal is járó szakmai díjat és annak a zöld bársony hengeres tokja
- a születési anyakönyvi kivonatom (ja, a fontos papírokat nem így kéne tárolni, tudom), amin a nevem nem a magyar helyesírás szabályai szerint szerepel, mert írógéppel töltötték ki és nem volt rajta hosszú í betű, azóta se tudom pontosan, hogy hívnak
- az a papír, amire jegyzeteltem, amikor Thaiföldön elmondta a sorsomat a thai asztrológus bácsi. Megnéztem, azt írja, 44-45 éves korom körül fogok külföldi országba költözni, nehéz idők kapcsán. A férjemnek is ezt jósolta, úgyhogy gondolom majd együtt költözünk Kanadába. Esetleg Sopronba költözünk, amit addigra Ausztriához csatolnak
- névtáblák külföldi kongresszusokról, ezeket mindig kidobom, de néhány valahogy túlélte
- piros majom kulcstartóállat, amit Nikétől kaptam, valamint elődje, a barna maci kulcstartóállat. A munkahelyemen töltött időszakokat kulcsállatokban mérem: a maci korszaka (kezdőként, egyedül, elveszve) után következett a piros majom korszaka (baráti kollégák közt, kiváló főnökökkel, jó hangulatban), majd a bizarr műbőr gombszemű macska furcsa, változásokkal teli korszaka, mígnem idén hirtelen felindulásból vásároltam egy hódot, elkezdtem oldalt választani a hajam, dobozokban vinni az ebédemet és pilatesre járni, ezt nem tudom még, mit jelent
- két db magnókazetta, természetesen válogatás
- Kis útmutató az élethez c. zsebkönyv, ott nyílt ki, hogy "soha ne próbáld elkapni a zuhanó kést"
- valamint tollak, könyvjelzők, beszállókártyák, képeslapok, torokfertőtlenítő cukorka, csomagolópapír, dugicsoki

Én amúgy is inkább az a típus vagyok, aki nem próbálja elkapni, hanem félreugrik.

Rendszeres kötelező egészségügyes rinyálás

Ja, meg kaptunk üzenetet az orvosi kamara elnökétől, hogy magyar orvosnak itthon a helye, nehogy menjünk Szlovákiába dolgozni*, meg kaptam egy levelet, hogy mostmár fizessek az orvosi kamarának ötvenezer forintot**, mertkülönben. Isn't it ironic.

(*Mert Szlovákiában alacsony béreik miatt felmondott 2000 orvos és épp szükségállapot van, és ott amúgy alapból kétszer-háromszor annyit kerestek az orvosok, mint itthon, szóval ha valaki nem tízszer annyit akar keresni és nem tud angolul, nem akar megtanulni svédül, de tud szlovákul, akkor... nem, nem tudom, igazából kinek érné meg odamenni.)

(**Volt 2-3 év, amikor nem volt kötelező tagnak lenni, és énszerintem én akkor nem voltam tag, őszerintük meg igen, ezért eltérő a véleményünk a tagdíj ügyében is. Hasonló helyzetben lévő kollégáim jogi áttekintés után végül be kellett, hogy fizessék, szóval előbb-utóbb rám is ez vár, csak még eddig nem vett rá a lélek.)

Pánikot kerüljük

Egy youtube-videót és egy doboz ginger tea* granulátumot kaptam tegnapelőtt, habár az utóbbi nem közvetlenül kapcsolódik a blogoláshoz, csupán közvetve. Imádom. (A blogolást is biztos, de most a ginger tea-t.)

Valahogy úgy vagyok a bloggal, hogy szerintem én minden lényegeset elmondtam már korábban, illetve a lényegtelen dolgok közül is azokat, amiket akartam. Persze, ez nem igaz, most kapásból eszembe jutott egy személyes és egy szakmai téma, amiről még nem írtam és szeretnék, de mégis az érzés az ez. Most írjam le huszadszorra is, hogy pedig akár szerethetném is a telet, hó meg szaloncukor meg minden, de énrajtam ilyenkor már a téli depresszió uralkodik? Már elmondtam tavaly meg tavalyelőtt meg azelőtt. Minek még egyszer, semmi értelme. Persze, lehet, hogy ez már a tünete.

Amúgy aktuálisan természetesen a téli depresszió uralkodik, valamint azokra az orvosokra haragszunk ma, akik kitanulják a homeopátiát, és utána lebeszélik a betegeket a korszerűen beállított gyógyszeres terápiáról. Ezzel szemben a fogorvosom sajnos nem homeopátiás módszerekkel dolgozik, hanem nagy fúrókkal meg csiszolókkal, a november során leszedte a fogköveimet és két fogat betömött, amely természetesen anyagilag és érzelmileg is megviselt, de sokkal kevésbé a vártnál, mert én súlyos százezrekre, hosszadalmas gyökérkezelésekre és nem szűnő fájdalomra számítottam. Nagyon jó fej fogorvosom van, szeretem, mostanában az a szavajárása, hogy "pánikot kerüljük". Eleve az egyik fogat ki akarta húzni, de aztán mégis megmentette.

Az univerzum meg fel akar, úgy tűnik, vidítani, reggel megtaláltam az elveszett fülbevalómat, amit úgy vesztettem el, hogy rögtön vásárlás után. Megvettem a boltban és másnapra eltűnt, két hónappal ezelőtt. Kb ezer forintos bizsu volt, nade mégis, egyszer sem viseltem. Ma meg ott volt reggel a könyvek között, fogalmam sincs, hogy került oda, gondolom, Mrs. Dalloway hordta eddig, vagy valamelyik másik. És megérkezett az avontól vagy oriflame-től (tényleg nem tudom) rendelt gránátalmás arckrémem is, nagyon boldog vagyok tőle, mert a decemberi katalógusból rendeltem, ami december 1-től érvényes, és máris itt van, aranyos kis tégelyben van, a tetejére gránátalma van rajzolva (gyengéim a különös gyümölcsöket tartalmazó kozmetikumok, hát még ha rá is rajzolják őket), rózsaszínű, jó illatú krém, és csak ötszáz forint volt egy doboz. Hát ezek az apró örömök az életben, különben meg nyomorúságosan vonszolom magam sötét reggeleken a ködben és csak azért nem rendelek Philips fényterápiás lámpát magamnak, mert úgyse használna.

*Miért nem magyarul írom, hogy gyömbértea, nos, nem vagyok rá hajlandó, mert Magyarországon nem kapható ilyen. Nem létezik "gyömbértea granulátum", csak dzsindzsörtí. Vagy ha láttok valahol, küldjetek pár tonnával és akkor onnantól majd úgy írom.

Money for nothing and chicks for free

Küldjetek pénzt, virágot, bonbont. A medvecukorból van még egy csomó, köszönöm :) Nyilván sokat segítene, ha lenne nálam donate gomb vagy a számlaszámom, dehát nincsen, úgyhogy akkor nem tudom, küldjetek szeretetet. Amúgy simán egy csomó anyagi nyereséghez jutottam már a blogolás révén, például bioséfes kajához, meg egyszer volt fenn reklám, abból vettem egy gatyát, meg biztos volt még más is, ami nem jut eszembe.

(via yummie.hu, magamtól nem tudnék ilyesmiről)

Failed in everything that comes to mind

"Good, because the people around you are vampires. They'll suck your vanes dry. Crack open your bones and lick out the marrow. You've done enough for them, so step away." (Alice Morgan)

Luther-t nézünk, mert a múltkor a kocsmában az L. és Noiz igen hosszú ideig felváltva és egymás szavába vágva éltették, hétvégén megnéztünk másfél évadot, úgyhogy mostanában kizárólag szörnyűségekre tudok gondolni. Amúgy tényleg jó, csakhát nem egy kifejezetten feelgood sorozat. Ez meg az első rész soundtrackjéből való.

Azt mondta a múltkor valahavolt kedvenc Főnököm, hogy én biztosan halálra unnám magam, ha egy évig housewife lennék Kaliforniában, úgyhogy azóta azon gondolkodom, vajon igaza van-e. (Gyakran igaza van.) Egyszerűen nem tudom elképzelni, hogy unatkozzak. Valamivel mindig el lehet tölteni az időt, nekem elég jó a képzelőerőm, például elképzelek jövőbeli katasztrofális eseményeket és azon szorongok, hogy be ne következzen, vagy hogy ha bekövetkezik, mit fogunk tenni. Vagy ha nem jut eszembe semmi jó, akkor csak simán szorongok. De unatkozni

Whether you're soar away sun or BBC 1

Felmerült, hogy elmenjünk erre a nemzetközi kongresszusra bemutatni tudományos eredményeinket és meghallgatni a téma szakértőit, és ezért ma megnézegettem a regisztrációs díjakat, orvosként a legolcsóbb, 290 euró, ez a háromnapos belépőjegy a kongresszusra, és akkor még plusz az utazás, szállás, honnan lehetne támogatást szerezni, satöbbi. Erre látom ám, hogy Press regisztráció 0 euró. Hogy ha újságíró vagyok, akkor bemehetek ingyen? Most vicceltek? Orvosként, ha azért akarok részt venni a kongresszuson, hogy jobban megértsem a borderline személyiségzavart és az ilyen betegeimet naprakész információk alapján kezeljem, akkor fizessem ki egyhavi fizetésemet a részvételre, de ha újságíró vagyok, bemehetek ingyen? Nem csak  sajtótájékoztatóra, hanem az egész kongresszusra? Mondjuk azt sajnos nehezen tudom elképzelni, hogy press regisztrációval előadjak vagy akár posztert prezentáljak. Más kongresszusokon is van ingyenes press regisztráció? Simán elmehettem volna a tavalyi ugyanilyenre nézelődni? Mért nem szóltatok eddig? Olyan régi vágyam ingyen utazni kongresszusokra és onnan liveblogolni.

It's The End Of The World As We Know It (And I Feel Fine)

Tessék, ezért tart itt ez az ország, egész nap vártam, hogy felvisítsanak a szirénák, meg bemondják a hangosba meg a rádióba meg a tévébe, hogy nyakunkon az apokalipszis és megtámadták a bolygót, erre semmi. Reggel hallgattam a rádiót, utána bementem dolgozni*, dolgoztam, utána elmentem bkv-val a mellékállásomba, ott is dolgoztam, aztán elmentem venni jövő évi naptárat, aztán hazajöttem, és sehol, egyszer sem hallottam semmit arról, hogy lezuhant a mesterséges hold és a mittudoménmilyen város lakhatatlanná vált. Méghogy, idézem, "a résztvevő hatóságok és médiumok a médiatörvény előírásainak megfelelően tájékoztatták a lakosságot", hát engem nem tájékoztatott senki, és ha most tényleg világvége lett volna, én akkor is szépen gyanútlanul elbékávéztam volna magánrendelni, és utána meg még fogalom nélkül bementem volna a plázába és nyugodtan piszmogtam volna döntésképtelenül a Moleskinek között és közben szépen elporlasztott volna az atomsugárzás és felfaltak volna a zombik, hát köszönöm szépen.

*Az esemény egyetlen jeleként a Filozófus reggel számon kérte, hogy miért nem Star Wars-szereplőknek öltözve jöttünk be dolgozni, de ő mindig ilyeneket beszél.

Szóval van az a jelenség, amit nagyon szeretek, és az pedig a következő. Én már egyetem alatt is a furcsa lány voltam, vegetariánus voltam (már elmúlt) meg álmodoztam meg regényeket olvastam meg érdekelt a pszichológia meg a pszichiátria meg a közegészségtan meg a mikrobiológia, antropológiából szorgalmi feladatként önként referáltam vonatkozó olvasmányaimat, és most itt felsoroltam az átlag orvostanhallgató számára leggyűlöletesebb tantárgyakat, csoda, hogy mégis befogadtak a csoporttársaim és némelyik még kedvelt is. Namármost én első látásra egy ilyen idealistának tűnök, aki hisz abban, hogy a szeretet, meg hogy semmi baj nem lenne a világban, ha az emberek rendszeresen simogatnák egymás hátát, a mozgás és táncterápiáról pedig már eleget hallottatok. Csakhogy a szívem mélyén a legvadabb materialista vagyok, és minden jelenségben az anyagi lét megmagyarázható és ellenőrizhető tényeit keresem, mert tudom, hogy ott vannak. Egészen konkrétan az van, hogy amikor meghitten simogatják a hátadat, vagy megölel valaki azzal a fajta öleléssel, ami nem szex, az megvan az az érzés? Az az oxytocin megemelkedett szintje az agyadban. (Az érzelmek komplex folyamatok, több agyterület és neuronhálózat, és az oxytocinon kívül egyéb hírvivő anyagok stb., de a lényeget értitek szerintem.)

Itt kell még megjegyeznem, hogy az idealisták egy része utálni szokta az ilyesmit, mert úgy érzik, hogy ha megmagyarázunk jelenségeket, akkor azáltal elvész valami: hogy ha tudjuk, hogy a romantikus szerelem során így-úgy változik a szerotonin anyagcsere, akkor az holmi neurobiológiává degradálja az Érzést. Szerintem ez nem így van, és semmit sem változtat egy ölelésen vagy egy szerelmi bánaton az, hogy ha olyan szavakat mondok, hogy oxytocin meg amygdala meg 5-hidroxi-indolecetsav, attól még ugyanannyira igaz marad az is, hogy ki viszi át fogában tartva a szerelmet a túlsó partra. Vagy hadd idézzem Pléh Csabát, asszem, ő mondta, hogy attól, hogy megértettük, hogy a jó öreg víz az két hidrogén meg egy oxigén és ha megfagy, akkor kristályrács szerkezete van, a sűrűsége kb. 1,000000 kg/l, +4 C-on a legnagyobb, ettől még nem romlott el a víz és ugyanolyan klasszul oltja a szomjat és a kristályrácsán meg kiválóan lehet korcsolyázni. Lehet máshogy is érvelni persze, én abba az iskolába tartozom, akik szerint a világ jelenségeit nem rontja el a tudományos megismerés. Amúgy azt sem gondolom, hogy feltétlenül mindig hozzátesz valami pluszt, például a vallásos élmények alatt kimutatható temporális lebeny aktiváció az égvilágon semmit nem mond el Isten mibenlétéről vagy nemlétéről, és a szubjektív élményeink szempontjából valójában tök mindegy, hogy tudjuk-e, épp melyik agyterületben mi megy. De ez egy másik téma.

Szóval azt szeretem, amikor kiderül valami ezoterikus dologról annak tudományos háttere, és az idegtudományok erre kiváló terep, én pedig élvezettel mondok olyanokat, hogy "pszichoterápia hatására változik a kortizolszint meg az amygdala-aktiváció, duhh! Igen, attól, hogy dumálsz valakivel, megváltozik az agyad és ezt ki tudjuk mutatni a nagyonmodern kis gépeinkkel, duhh!" Az egyik ilyen kedvencem a születési hónap hatása a különféle betegségek rizikójára, mert ezzel sokat csúfoltak egyetem alatt. A szkizofrénia ugyanis gyakoribb a kora tavasszal született személyeknél, mint a máskor születetteknél, ez benne van a pszichiátria tankönyvében, és a legtöbben ebből azt a következtetést vonták le, hogy a pszichiáterek nem túl komolyan vehető, horoszkóphívő népek, és hogy hihetek el egy ilyen hülyeséget. Nekem meg nagyon tetszett a dolog, mert a tankönyvünkben nem volt rá magyarázat, én meg azt gondoltam, hogy tutira van rá valami magyarázat, és fú, mi lehet az, és ez milyen izgalmas. Jelen pillanatban két elméletről tudok, az egyik az influenzajárvány, ugyanis a tavasszal született gyerekek anyja ősszel meg télen terhes, ilyenkor gyakoribb az influenza és a terhesség alatti influenza fertőzés befolyással lehet a magzat idegrendszerének a fejlődésére, a másik elmélet meg ugyanez D-vitaminnal, az a napfény hatására keletkezik a bőrben, télen kevesebb. Mindkét elmélet olyan, hogy vannak vizsgálatok, amik alátámasztják és vannak, amik nem, szóval nem tutifix, csak valószínű. Mindenesetre szerintem ez egy szép példa arra, hogy ha valamit nem értünk azonnal, akkor nem mindjárt röhögni kell rajta, hanem lehet keresgélni az okokat. Most ezt annak kapcsán mondom, hogy hallottam egy klassz, a témába vágó előadást, amelynek egy részében arról volt szó, hogy depresszióban csökken az érfal karbantartására alkalmas ún. EPC sejtek száma és ezért lehet az, hogy depresszióban gyakoribb a szív-érrendszeri megbetegedés, és ha valaki esetleg azt gondolta volna, hogy a szív-érrendszer az egy létező dolog, a depresszió meg a hangulat meg ilyesmik meg nem, akkor heló, át kéne gondolni. A másik részében meg arról volt szó, hogy pár millió ember vizsgálata során kiderült, hogy a születési hónap összefügg az öngyilkossági veszéllyel, azaz a télen születettek sokkal ritkábban nyírják ki magukat, mint a nyáron születettek, és képzeljétek, ez nem azért van, mert a Rákok olyan kis érzékeny, érzelmileg labilis virágszálak mind, hanem pontosan nem tudjuk, hogy miért, de feltehetőleg köze van ahhoz, hogy a télen születettek agyvizében mérhető szerotonin-bomlástermék szintje különböző a nyáron születettekénél, és ez talán a melatonin miatt van, aminek a mennyisége összefügg a fényviszonyokkal, ezek még további kutatásokat igényelnek.

Akkor álljunk meg egy figyelmeztetés erejéig, mind a szkizofrénia, mind a befejezett öngyilkosság viszonylag ritka dolog, és nagyon sok tényező együtt állása okozza: szkizofrénia esetében genetikai hajlam és egy rakat mindenféle környezeti tényező, öngyilkosság esetében meg kezeletlen depresszió, a szociális támogatás hiánya, életesemények, problémamegoldó stílus, ésatöbbi, a születési hónap influenzával és szerotoninnal együtt csak egyetlen pici tényező a sok közül. Nem lesz senki szkizofrén vagy öngyilkos amiatt, hogy mikor születik, pánikot kerüljük.

Hát szóval ez az egyik hobbim, szűklátókörű materialista társaim orra alá dörgölni tudományos érveket, lehetőleg úgy, hogy a nyolcvanas évek óta ismert, de idén még alaposabban bebizonyított adatokról beszélek hozzátéve, hogy "mint az közismert". Ja, hát igen, kellene még fejlődnöm abban, hogy ne legyek rém leegyszerűsítő és hatásvadász, de legalább van önkritikám, egyelőre érjük be ennyivel.