Meanwhile in a hostile work environment

Ma meg azt mondta a főnököm, hogy vajat köpülni elitista*. Gondolom, viccelt, de jelenleg én már azon is örökre megsértődöm és bántásnak veszem, ha teszemazt azt mondja, hogy "jó reggelt".

*Merthogy mostanában divatos lett a budapesti fiatal értelmiség körében a befőzés meg az ilyesmi. Hozzáteszem, én már akkor befőztem, amikor még nem volt menő.

Sort of stretched, like butter scraped over too much bread

Csináltam vajat, így néz ki. Vettem a piacon tejet, másfél napig altattam (lehetett volna tovább is, de hétköznap már nem érek rá ilyesmivel foglalkozni), lekanalaztam a tetejét, beletettem a habverős robotgépbe 35 percre, és így. Hogyan voltak képesek ezt őseink kézi erővel köpülni, el nem tudom képzelni. A paprika nem saját gyártmány, csak méretaránynak tettem oda, hogy lássátok, mennyi vaj lesz 2 l tejből, hát valóban nem valami sok, viszont nagyon finom, meg bio adalékanyagmentes is.

Every breath you take

Szóval kivettem 4 nap szabadságot, amelynek során ügyintéztem, befejeztem elmaradt feladatokat, tettem egy villámlátogatást Sopronban, megnéztem sokadszor a Reggeli a Tiffany-nált (cuki), és előszörre az Avatárt (seriously??), voltam a könyvesboltban, az erdőben, a manikűrösnél, az anyósnál, a Dömötöriben (szilvásgombóc torta!!), meg nem is tudom, miket csináltam még, volt egy hosszú lista teendőkkel, azokat, de nem is ez a lényeg, hanem. Ezalatt forradalmi váltásra ragadtattam magam, és kikapcsoltam a munkahelyi telefonomat 4 teljes napra, amelyen szabim alatt betegek és jóval gyakrabban kollégák szoktak felhívogatni, de sok barátom is ezt a számot ismeri. Egyszer ki kellett próbálni, és én nyugalomra vágytam. Izgatottan várom a fejleményeket. Agyonlőnek, beperelnek, kirúgnak, megsértődnek? Mi lesz?

Meg elolvastam a Bipoláris c. regényt is, mert megkaptam az egyik betegemtől karácsonyra, és már annyiszor kérdezte, hogy elolvastam-e, hogy kénytelen voltam, hát nem vagyok tőle oda meg vissza. Gondolom, az emberek szerint szeretnem kéne ezt a könyvet, ha meg nem szeretem, akkor biztos azért, mert pszichiáter vagyok és, mint ilyen, biztos nem a betegekkel lojális, úgyhogy szeretném leszögezni, hogy nem szerettem ezt a könyvet mint ember, mert unalmas és nem elég mély és nincs jól megírva, hanem lapos és klisékkel teli. A történet még oké, legyen. Jó, azt el tudom képzelni, hogy az unalmasságában esetemben valamekkora szerepet játszott a szakma-faktor, és laikus olvasónak határtalanul izgalmasak a pszichiátria udvarán cigiző különleges figurák, én meg tíz éve őket látom, ha kinézek az ablakon. Egyszer valaki mesélte, hogy a kolumbiai haverja fel nem bírja fogni, mit eszünk Marquez-en, semmi extra. De maga a szöveg, a megfogalmazás, a mondatok, a szavak, stílustalan volt, semmilyen. Sajnálom. A pszichiátriai részével egészen kevés problémám van, a betegséget, a gyógyszerelést, a környezetet viszonylag valósághűen ábrázolja.

És kifacsartam 25 db narancsot.

Oh it's such a perfect day

Szomorú vagyok, mert egész nap ügyintéztem, és nem voltak kedvesek velem a nénik sem az apehben, sem a munkahelyemen, sem a banki ügyintéző a telefonban, és további nehézségek derültek ki, mint például olyanok, hogy állítólag a munkáltatóm elkészítette az adóbevallásomat a 2007-es évre, de az apehban mégsincs meg, és a munkáltatóm ugyan bevallja, hogy elkészítette, de lent van a pincében és ezen a héten már biztos nem tudnak lemenni érte. A bankba meg bementem megkérdezni egy dolgot, és azt mondták, erre csak egyetlen ügyintéző tud válaszolni, akit hívjak fel telefonon, ezért felhívtam, de nem ő vette fel, hanem a rangsorban alatta lévő, aki azt mondta, továbbítja a kérdésemet az illetőnek, aki a jövő héten visszahív. De én most vagyok szabin, hogy ügyintézhessek, ember! Sajnos, nagyon elfoglalt, nem hiszi, hogy pár napon belül visszahív. Különben én azt értem, hogy valaki nagyon elfoglalt, én is bosszantóan elfoglalt vagyok nagyon gyakran, de azt már nem értem, hogy az egész bankban csak ez az egy nő tud válaszolni a triviális kérdésemre.

Még azért is szomorú vagyok, mert a nagymamámnak Pestre kell jönnie CT-re, és akit már Pestre küldenek fel CT-re, mert a megyeszékhelyen lévő CT nem elég jó neki, az már biztos, hogy nagyon beteg.

Meg még azért, mert még mindig nem gyógyultam meg, hanem kimerült vagyok és fáradékony és be van dugulva az orrom. És februárban sokkal, de sokkal többet kell dolgoznom, mint januárban kellett, és biztos majd mindenki azt várja, hogy kipihent legyek és tettrekész.

Meg azért, mert a fenti ügyintézés nem csak szaladgálásba, hanem még egy vagyonba is kerül, pedig csak egy fedezetcsere, másik ingatlanra akarom áttenni a lakáshitel jelzálogát, szóval semmi bonyolult. Mondjuk, lehet, hogy nem ilyen vészterhes előtörlesztős időket kellett volna választanom, és akkor jobban ráérnének a bankban velem foglalkozni. Meg nem akkor kellett volna mennem a kórház gazdasági részlegére, amikor pont ki kell számolniuk a fizetéseket, és kellett volna vinni bonbont is a néniknek, és akkor lehet, hogy lementek volna a pincébe a papírokért már ezen a héten.

És még az is nagyon szomorú volt, hogy van az apehban az információnál lévő néni, aki megmondja, hogy milyen ügyhöz milyen űrlapot kell kitöltened és milyen sorszámot kell húznod, nagyjából fél óra hosszat figyeltem, és az összes ember nem érti meg, amit mondd vagy direkt nem hallgat rá és fölényeskedik vele, meg jobban tudja, meg előremegy a sorban, meg kiabál vele, amiért hosszú a sor, meg beszól neki, amiért ennyi papír kell, és bár maga a néni sem volt különösebben kedves, azért azt elárulom, hogy ha én lennék a néni helyében, akkor mintegy fél nap leforgása után vennék elő a pult alól egy nagyobb kaliberű lőfegyvert. Nyugi, csak belelőnék kettőt a plafonba, és utána kedvesen megkérdezném, hogy "ki következik?".

És még azért is szomorú vagyok, mert az ügyintézés miatt egész nap a városban BKV-ztam, és komolyan, itt annyira fáradtak, leterheltek és szomorúak az emberek, és téli depressziós létemre én voltam egyedül piros kabátban, mindenki más feketében vagy szürkében vonszolódik a metrón meg villamoson. Mondtam már, hogy a nagyvárosi élet megváltoztatja az agyunkat, különös tekintettel a stresszfeldolgozó rendszerre? Mondjuk büdösnek azért nem lenne muszáj lenni.

Kínai újév

A Sárkány éve ma kezdődik. A Sárkány éve a Változást jelenti, ennek az évnek az a tulajdonsága, hogy változások lesznek, jó is és rossz is. Úgy lehet hozzá jól viszonyulni, ha mész a változással és nem állsz neki ellen. Esetleg: sodródsz vele, mivel ez a Víz Sárkány éve. Pl. itt egy link.

Abban a részben nem igazán hiszek, hogy mit ígér ez az év az egyes állatoknak, különösen, amikor már így lebontják, hogy párkapcsolat meg munkahely terén. Ugyanakkor nagyon szeretem a kínai horoszkópban, hogy minden évnek van egy minősége, egy tulajdonsága, amihez jár egy általános tanács arról, hogyan viszonyulhatsz jól ehhez az évhez. Mert szerintem is minden évnek van egy tulajdonsága. A Nyúl évében pl. nem történt semmi.

Nagyon izgulok, hogy a Sárkány éve valóban a Változásról szóljon, bármit is jelent ez.

I'm Suzi & I'm a chocoholic

Ez a neve az új körömlakkárnyalatomnak, mármint a címben szereplő mondat. Leginkább azt szeretem az OPI-ban, hogy ilyen neveket ad a színeinek. Cseppet sem hasonlít a képre.

Elképesztő, mennyire megváltoztatja az önképemet és a világszemléletemet a jól lakkozott köröm.

John, fetch me my revolver

Tegnap ellenben azt mondta a Kollégám, hogy mit sportolok, mert látszik rajtam, hogy megváltozott az alakom. Wow. Amúgy pilatesre járok ide szeptember óta, eddig 21 alkalommal voltam.

Ezenkívül már megint beteg vagyok, és rettentő dühös is, mert kivettem 4 nap szabit a jövő hét elejére, és bár a pszichoneuroimmunológia eredményei kiváló magyarázattal szolgálnak arra, hogy miért minden egyes alkalommal a szabija kezdetén betegszik meg az ember, én mégis igazságtalanságnak tartom. És be vagyok oltva influenza ellen, sportolok, szedem a C-vitamint, D-vitamint, Echinaecea-cseppet, eszem az élőflórás joghurtot, minden reggel gyümölcsöt reggelizem, és szelektíven gyűjtöm a szemetet, és mégis meg kell fáznom, ez rettenetes.

Persze, ami igazán rettenetes, az az, hogy ki tudja, mennyit kell várni a következő Sherlock-évadra.

Vigyetek el innen, vigyetek el

Ma azt mondták a kollégáim, hogy nekem biztos Feljogosítottság sémám van, mert a múltkor is olyan hangnemben kérdeztem meg, hogy van-e bekészítve kávé, mint akinek mindig minden jár.

Az a fiú pedig, akitől az alábbi örökérvényű és sokat idézett bölcsesség származik, kiment Haitira orvoskodni és onnan blogol. I mean, wow.

I mean, wow

Az a fiú pedig, akitől az alábbi örökérvényű és sokat idézett bölcsesség származik, kiment Haitira orvoskodni és onnan blogol. Le vagyok nyűgözve.

Yeah, I know. I wish a jet engine would fall in my room.

Pedig már épp elképzeltem, ahogy kikúszom a kórházunk romjai alól, és felhívom a karbantartóügyeletet, hogy jó napot, a pszichiátriáról telefonálok, ránk esett egy űrszonda.

Azt álmodtam ma, hogy mint egy ilyen filmben, egy szövevényes ügybe keveredünk, hárman, két jó barátom meg én. Nem emlékszem, ki volt a két jó barátom, ráadásul volt velünk még egy idősebb nő is, akit álmomban jól ismertem és szerettem, de esküszöm, sose láttam az életben. Az ügy a pszichiátria körül bonyolódott, véletlenül megtudtunk valamit, amit nem lett volna szabad, sajnos az ellentábor is megtudta, hogy mi megtudtuk, ezért ők üldöztek minket, mi meg nyomoztunk, sokemeletes lépcsőházakban futkározás meg beszélgetések kihallgatása volt, meg föld alatti titkos laboratórium is. A végén kiderült, hogy az egész mögött a magyar pszichiátria két vezető személyisége áll, konkrét személyek, akik egész pontosan úgy néztek ki és úgy is viselkedtek, mint az életben. Valami szakmapolitikai ügyről volt szó, és valamiféle agymosást akartak végrehajtani valakiken vagy rajtunk egy továbbfejlesztett fMRI géppel, nem emlékszem pontosan a részletekre, bár az álomban természetesen kiválóan összeállt a kép. Ez most elég paranoidnak hangzik, pedig egyáltalán nem volt félelmetes álom, hanem izgalmas és kalandos, mint egy jobb nyomozós sorozat. Ja, és nem nekünk akartak ártani a pszichiáter nagyságok, hanem valahavolt kedvenc Főnökömmel szemben akartak előnyre szert tenni, aki nem szerepelt az álomban, csak ezáltal szóba került. Vicces.

Tegnap meg azt álmodtam, hogy kimentem RMO-nak Angliába és az első munkanapom van és szorongok, hogy mi lesz, semmit nem tudok, mi hol van és egyáltalán. Egy hatalmas parkban vagy birtokon terült el a kórház, kis, különálló épületekben voltak az egyes osztályok, a szállásunk is egy ilyen épületben volt, de oda már autóval keleltt menni, olyan nagyon voltak a távolságok. Egy demens idős férfiakkal foglalkozó osztályra kerültem, ahonnan pont elkóborolt egy beteg, és egy ápoló megtalálta a kertben, de nem volt hajlandó visszajönni, ezért az volt az első feladatom, hogy menjek és beszéljem rá. Azt gondoltam, hogy ó, ez menni fog. Az álmomban sokkal fiatalabb voltam, mint most, de már szürkehályog volt a bal szememen, ugyanis kicsit zavart a vezetésben.

Meg még azt álmodtam, hogy pilatesen voltam és egyszercsak már én instruáltam tovább az órát egy gyakorlat erejéig, és akkor láttam, hogy az edző csaj (aki ugyanaz volt, mint az életben, csak nem a szokásos helyen voltunk, hanem egy hatalmas tornacsarnokban) nagyon dühösen néz, ígyhát visszaadtam neki a szót és óra után bocsánatot kértem, amiért beledumáltam az órájába, de ott valamiért jó ötletnek tűnt.

Én egyébként mindig mindenfélét álmodok, tudnék még vagy 10 ilyen sztorit mesélni.

Je ne regrette rien

Csináltam citromos gyömbérszörpöt, meg ilyen gyömbérszörpöt is, ami igazán durva, az az utóbbi után fennmaradó gyömbérből készült kandírozott gyömbér. Nem, az igazán durva az, hogy elmentem a Culinarisba egész kardamomot vásárolni, és úgy jöttem onnan ki, hogy semmi mást nem vettem, csak egész kardamomot, mennyire komolyodtam meg szerintetek.

Right after I slide up to the bar and order me a tall glass of milk

Tegnap meg az mondta az egyik kollégám, aki nem tűnik egy természetgyógyász típusnak, hogy nehezen jött össze nekik az első gyerek, mindenfélére figyeltek, zsíros tejet ittak meg satöbbi. Mondom, micsoda, zsíros tejet, mi ez a hülyeség? Azt mondja, igen, mert az alacsony zsírtartalmú tejtermékek fogyasztása csökkenti a teherbeesés esélyét, a magas zsírtartalmúaké pedig növeli. Hogyhogy én erről még sohasem hallottam? Utána is néztem, itt van a 18.555 nő bevonásával készült prospektív study, eredményeik szerint a napi 2 adag zsírszegény tejterméket fogyasztó nők 85%-kal nagyobb esélyük volt ovulációs zavar okozta meddőségre, mint a heti max egy adag zsírszegény tejterméket fogyasztó nőknek. Ezzel szemben a napi 2 adag magas zsírtartalmú tejterméket, beleértve fagylalt! fogyasztó nők esetében 25%-kkal kisebb volt a meddőség esélye azokhoz képest, akik csak heti 1x ettek zsíros tejet. Jó, hogy szóltok, basszus, én meg nyomom itt a zsírszegény tejet fogalom nélkül a reproduktív életkorban, most is tele a hűtő nullaszázalékos joghurttal. De most komolyan, emberek, ez egy 2007-es vizsgálat. Itthon meg beütöm a google-be, hogy zsírszegény tej teherbeesés, erre kijön egy csomó oldal, ahol javasolják a zsírszegény tej fogyasztását. Félre ne értsünk, nem gondolom, hogy az alacsony fagylaltfogyasztás miatt csökkenne Magyarország népessége, habár itt jegyezném meg, hogy fagylaltfogyasztásunk az egy főre jutó évi 14 kg-mal még mindig alatta marad a környező országokénak, másutt ugyanis 30-40 kg az átlag (ezt itt olvastam, nem tudom, mennyire hiteles forrás).

Próbáljunk ellenállni a kísértésnek, hogy tetszetős összeesküvéselméleteket alkossunk (habár egyértelműen az egész a nullaszázalékosjoghurt-maffia műve, akik megvásárolták a magyar nőgyógyászok hallgatását, nyilván azért járnak ilyen jó kocsikkal), ugyanakkor valamiért azt hittem, itthon jobb színvonalú ennél az ismeretterjesztés. Persze aztán lehet, hogy azóta rég bebizonyosodott hat metaanalízisből, hogy tévedés az egész.

Na jó, megnézem a pubmeden.

Nos, nem, nem találtam ennél újabb vizsgálatot a témában, úgyhogy még nem cáfolták meg. Közben láttam, hogy ugyanez a kutatócsoport ugyanezen a mintán kiszámolta az alkohol és a koffein hatását a női termékenységre, nos, nincs ilyen, nem találtak összefüggést az ovulációs zavar okozta meddőség és a kávézás vagy ivás között. Az üdítők viszont meglepő módon emelték a meddőség arányát, de ez nem volt összefüggésben a cukor vagy koffeintartalmukkal, hanem mindenfajta üdítőre igaz volt. Természetesen ez nem jelenti azt, hogy mostantól ír kávén kell élni, ha gyereket akarunk (habár a tejszín révén egyből meglenne a napi zsírostej-bevitelünk), az alkohol egy csomó magzati fejlődési rendellenességet okoz, meg amúgy is öl, butít és nyomorba dönt. És a fagylaltot meg tejszínhabot sem kell mértéktelenül tolni persze, mivel az elhízás növeli a meddőség esélyét, erről eddig is tudtunk, még nőgyógyászatból is tanultuk röpke 12 évvel ezelőtt, ez azóta is csak újra beigazolódott.

Kb. ennyit találtam a témáról így pár percben. Férfiak diétája és az ondó minősége között is találtak némi összefüggést, de azok csak ilyen 30 fős nyomi eset-kontroll vizsgálatok, nem vagyok biztos benne, hogy készpénznek kell venni az eredményeiket. Mindenesetre sok zöldség és gyümölcs, különösen paradicsom, saláta és barack fogyasztását javasolják a férfinak, ebből mondjuk nagy baj nem lehet.

I'd be lost without my blogger

Hadd ajánljam még az idelátogató Sherlock-rajongók figyelmébe John Watson blogját, amelynek szintén rajongója lettem egyből. A kommentek a legjobbak, Mrs. Hudson és Watson nővére kommentelget többek között. Vigyázat, nagyon spoileres, csak a sorozat megtekintése után olvassuk.

Amúgy meg vagyok sértődve, hogy két bejegyzéssel ezelőtt kifejtem, hogy nem fogok tudni blogot írni, ha mindenhol tök nyilvánvaló lesz a személyazonosságom, és azóta kizárólag olyan keresőkifejezésekkel jöttök, hogy "isolde hol pszichiáter", meg "isolde melyik kórház". Nem mintha kiderülne egy ilyen keresésből, de nem lehetne mondjuk tiszteletben tartani a blogger anonimitását, és leszállni erről a témáról végre? Ez olyan rosszul esik nekem. Komolyanmár. Ezért tart itt ez az ország.

És most házimunka.

Where black is the color, where none is the number

És legalább tíz percig ismételgették nekem az eltévedt svédek a metróban, hogy "Dark Square, how can we get to Dark Square", mire rájöttem, hogy a Deák térre akarnak menni.

Don't make jokes, Molly

Egyébként nézzetek Sherlock-ot, 4 rész (ennyi létezik) alapján felküzdötte magát a top3 kedvenc sorozataim közé, magam is meglepődtem.

Amúgy nem értem, minek ez a sok porhintés, egyszerűen az orvosi diploma átadásával egyidejűleg be kellene ültetni vagy injekcióban bejuttatni egy GPS-t is tartalmazó mikrochipet a delikvensekbe, amely a munkahelytől való földrajzi távolság növekedésével egyre erősebb fizikai fájdalmat okoz, és az országhatár átlépésekor automatikusan felrobban.

Thank you disillusionment

Nem írok idén részletes visszatekintést az évre. A highlightok: szabi júniusban Sopronban, biciklizés, erdő, citromfűszörp. Szabi augusztusban Füssenben, hegyek, hegyek, iszonyú hideg tavak, fenyők. Skunk Anansie Szigeten. Kölcsön Illy kávégép két hétig. Bonbongyártás, közös sütisütés. Sok pluszmunka, amiért néha fizettek is, egy új mellékállás, ígéret egy másik új mellékállásra. Mozgásterápiás hétvége Horányban. Cseresznyevirágzás a Mikoviny úton. Libacomb karácsonykor. Kitaláltam egy Dolgot, amit meg akarok venni. Lett biciklim, elkezdtem pilatesre járni, oldalt választom a hajam, dobozokban hozom az ebédemet, takarékoskodom a pénzemmel. Képességeimhez mérten, na. Én olyan asszony vagyok, aki tudja, hogyan kell megfogni a pénzt, de azt jobban tudja, hogyan kell elengedni.

Azt mondta az egyik titkárnő valamelyik nap, hogy amikor ő idejött dolgozni pár évvel ezelőtt, akkor, nem akar megbántani, de az első évben én mindig leterhelt, mogorva és idegbeteg voltam, amiért rengeteget dolgozom és azt nem értékelik kellőképpen, és egyfolytában gondterhelten rohangáltam a folyosón, és idén meg már nem vagyok ilyen. Nahát, én nem is vettem észre magamon, hogy idén már nem vagyok ilyen.

Meg is változott a szemléletem egyes dolgokat illetően, de most nincs kedvem ezen lelkizni, boldog új évet, szerintem klassz lesz.

I know it's only rock and roll, but I like it

Az a magyarázat, hogy történt egy, hát, nevezzük félreértésnek vagy kommunikációs zavarnak, tehát egy ilyen malőr, amelynek során kitették a valódi nevemet meg a blogom címét együtt egy oldalra. Én egyébként azzal teljesen tisztában vagyok, hogy aki idejön erre az oldalra és elkezdi olvasni ezt a blogot, az könnyedén felismer / lenyomoz, ez egy dolog. De az, hogy ha beírom a valódi nevemet a google-be, akkor az első 5 találat az isolde legyen, az már nekem is sok volt. Kár. Úgy értem, elég rossz ez így, hogy olyan munkám van, ami mellett könnyen nehézségekbe ütközik a személyes blog írása, ugyanakkor meg szeretek blogot írni, és ezen a néven szeretek írni, és nem akarok másik domainre költözni, sem pedig jelszóval védetten írni, mert annak mi értelme van, sem pedig a valódi nevemet felvállalva írni. Álnéven akarok naplót írni az internet nyilvánossága előtt, ennyi. Ha ez lehetetlen, akkor nem akarok sehogy.

Szóval ez kényszerszünet volt, hiányzott is a rivaldafény, hogy voltam főzőtanfolyamon, ahol lazacot füstöltünk és nem írhattam meg, és csináltam a saját készítésű bonbonokat és közben szomorkodtam, hogy senki sem látja, hogy szembefordulok, aztán persze az összes ismerősömnek elmeséltem. Naponta. Többször. Mennyire érdekes ez is, hogy hogy hozzászokik az ember a közlés élményéhez, meggyőződésem, hogy belőlem egy sokat beszélő nárcisztikust faragott a bloggerkedés (vagy az élet, ezt nem tudhatjuk), mondjuk előtte keveset beszéltem, de akkor is azt gondoltam ám, hogy mindent jobban tudok, és akkor is az volt az életcélom, hogy mindenkit lenyűgözzek. És egyébként nem gondolom, hogy ez baj lenne, mármint az elismerésigényem, például őszintén bevallom, hogy idén főként azért gyártottam kézzel készült marcipános-narancsos, gesztenyés-rumosmeggyes, pillecukros, aszalt gyümölcsös és fehércsokikrémes bonbonokat otthonomban, mert csodálatra és elismerésre vágytam, és szerintem mindenki jól járt: szeretteim és kollégáim finom bonbonokat kaptak, én meg megfelelő mértékű csodálatot és elismerést, win-win.

Visszatérve a bloggerkedésre, nem is tudom. Elismerés meg dicséret úgy igazán nem jön belőle, mióta nincsenek kommentek. Az a régi előítélet, miszerint az ír blogot, akinek nincs élete vagy barátai, nem hiszem, hogy igaz lenne rám. Max azért írok még blogot, mert szeretek írni, és arra jelen pillanatban (még mindig) nincs megfelelő élethelyzetem vagy tehetségem vagy kitartásom vagy időm vagy motivációm (nem tudom), hogy igazából írjak, mittudomén, novellákat vagy ponyvaregényeket, és ez a blog erre kiváló. Lehet ideírni mondatokat, én meg szeretek mondatokat írni. Írhatnék ismeretterjesztő irodalmat vagy szakmai blogot vagy, ha már itt tartunk, szakmai cikkeket kutatásokról, én azonban hülyeségeket akarok írni, mit tegyünk.

Ironikus, hogy pont azon gondolkodtam legutóbb, hogy á, már mindent leírtam, és lehet, hogy simán abbahagyom a blogolást holnap vagy holnapután vagy jövőre, de most dacból folytatom, mert: majd én eldöntöm, jó? Hogy mikor hagyom abba és miért. Nem kényszerből akarom, valaki más nemtörődömsége miatt, magyarázat nélkül, hanem rendesen, ahogy a nagyok, egyre ritkábban, egyre semmitmondóbban írni, aztán szép fokozatosan behalni, mint a virág, melyen titkos féreg foga rág, nem tudom, miért ez a sok Petőfi, sose bírtam különösebben. Szóval, nem tudom, meglátjuk, mi lesz.

Fundamentally judgemental, fundamentally evil

Én is gonosz, önző és igazságtalan akarok lenni, mint a többi ember.