Szerintem azok a barátaink, akik tegnap este váltig győzködtek, hogy a kóser szilvapálinkánál nincs jobb gyógyszer megfázásra, és ha azt a stampedlit ott elfogyasztom, másnapra semmi bajom sem lesz, nem gondolták teljesen komolyan, de bejött: ahhoz képest, hogy tegnap egész nap döglődtem, ma már csak a torkom fáj, de kapok pl levegőt. Persze, lehet, hogy ez csak a megkönnyebbülés, mert tegnap éjszaka volt egy pillanat, amikor úgy tűnt, soha nem jutunk haza és örökre elnyel minket a Sötét Szimmetria, de végül úgy kétórányi próbálkozás után sikerült taxit hívni és megmenekültünk. Csak azért jöttem fel a netre egyébként, hogy megnézzem, mennyi ideig kell főzni a korhelylevest, mert emlékszem, hogy sokáig, de már egy órája fő és még mindig nem jó. (Ellentmondó információkat találtam, de a másfél óra tűnik a legszimpatikusabbnak.)

Az öregség jelének tűnhet, hogy hajnali 1-kor hazamentem a saját szülinapi bulimról, de valójában már délután 1-kor majdnem elájultam a fáradtságtól. Ahhoz képest szerintem elég jó teljesítmény, hogy még négyig dolgoztam, bevásároltam, vettem egy felsőt a bulira, vendégül láttam a barátnőimet, hajat mostam, felhajtottam a nadrágomat, kicsíptem magam, és egyig kitartottam. Nem táncolós buli volt, én viszont tök jól éreztem magam, mert csomó ember eljött és mindenféle klassz ajándékokat hoztak, kiemelném a többféle színű és stílusú színes tányérokat és a blogsablon színével harmonizáló házi készítésű könyvjelzőket. Meg könyveket is persze. És nagyon fáj a fejem, pedig csak egy vodka-redbullt, egy rum-kólát és egy sima redbullt ittam, nem mintha sokat használt volna.
Visszajött főnököm szabiról, és szóra sem méltatta, hogy emberfeletti erőfeszítéssel egyedül vittem az osztályt eddig. Elismerés, valami? Lehet, hogy inkább a McDonaldsban kellene dolgoznom, ott legalább van hónap dolgozója.

Azt akartam írni, hogy posztolhatok én itt akármennyi sunshine fotót, attól a valóságban nem lesz jobb idő, de nem igaz, mert lett. Legalábbis innen bentről úgy tűnik, kék részek is látszanak az égből a felhők közt. Biztos front volt tegnap, azért zakkantak meg annyian, és nem döntöttem rekordot, mert csak 11-ig jutottam, de a reggeli referálón azért valamiféle félelemmel vegyes tiszteletet véltem felfedezni a kollégák szemében. Holnap lesz az utolsó napom kórházunk affektív osztályán (azt hiszem, nyafogást jelent) (na jó, érzelmet), januártól pedig a pszichoterápiás osztályon fogok dolgozni, ami azért is jó, mert végre megtudom, amit olyan kevesen sejtenek, hogy tulajdonképpen mi folyik ott.

Ja, és ma reggel nem működött otthon a lift. Én még vígan lesétáltam a tizedikről, de nem akarom tudni, mi lehet a 8-9-10-en lakó kutyás öregasszonyokkal.

Elmúltak az ünnepek, és hirtelen mindenkinek eszébe jutott, hogy megbolonduljon, sajnos egyedül vagyok az osztályon és ügyelek is. Vicces és rémisztő is, hogy saját magam főnöke és beosztottja vagyok egyben, mivel említettek mind szabin vannak. Bár egyik nővérünk szerint ez direkt jó, mert ha valaki elbasz valamit, nem kell sokat gondolkodni, hogy ki mulasztott. Új betegünk meg megkérdezte, választhat-e magának kezelőorvost, mondtam neki, hogy elvileg igen, én vagyok a választék. Nem tudom, hogy fogok holnap bulizni, de pénteken másnaposan egyedül dolgozni lesz igazán izgalmas. Azt hittem, majd ügyeletben fordítok kicsit, de persze jött tíz beteg gyors egymásutánban. Ellenben még megdönthetem az összkórházi egy-nap-alatt-felvett-legtöbb-beteg-rekordot, asszem 12-vel tartja a csúcsot egy volt kollégám. Messze még a reggel.

Meghalt Kleó. Úgy meg tudok szeretni macskákat látatlanban is.

Fordítok, hallgatom a nerd-cd-t meg a slágerek punkfeldolgozásbant (Suzanne Vegától a Luka különösen gáz, de a "Diamonds are a girls' best friend" pl egész jó).
És még:
Bloggerlány 1.: - A pszichiáterem azt mondta, ha gyereked van, az teljesen megváltoztat: a kisgyermek kitágítja az időt.
Bloggerlány 2.: - Ja? Azt hittem, a szülőcsatornát.

Hiányérzetem volt ezzel a karácsonnyal kapcsolatban, de Filozófus kollégám ma elmesélte, hogy idén nem volt náluk balhé karácsonykor és milyen hiányérzete van: mindig szokott családi veszekedés lenni, de most valahogy kimaradt.
Majd jövőre jobban figyelünk. 
A legstresszesebb pillanat így az volt, amikor Bright citromos kalácsot sütött (saját titkos receptje, valójában a nevére is csak tippelek (a sütemény nevére)), miközben a karácsonyfát faragta be a tartóba (dekopírral), és két óra késésben voltunk a házibuliból. Én ezalatt narancssárga harisnyában, kisminkelve tejeskávét iszogattam a díványon, gyönyörködtem a lisztet, vajat, mérleget, edényfogó kesztyűt, konyhai késeket, fűrészlapokat, süteménykenegető ecsetet, csavarhúzót és egyéb vicces kellékeket felvonultató műsorszámban, és néha megkérdeztem, ne segítsek-e. Persze hepiend, senki nem sérült meg, a dekopír sem.

Ha valaki tényleg szeretné tudni, mit csinálok, amikor szabin vagyok: ülök a gépnél, fordítok, Joan Jettet üvöltetek a magnóból a környező panellakótársak örömére, és üvegből vedelem a méregdrága bio spirulina italt. A spirulina egy alga, és nagyon egészséges, de én azért iszom, mert borzalmasan néz ki, és az nekem tetszik. "A zöld spirulinaital egy zöld és egy sárga részre oszlik, ezt összerázva olivazöld italt kapunk" - ez van ráírva és valóban így is van.

Egy jó hír téli depressziósoknak: azért van ilyen sötét, mert ma van az év legsötétebb napja (legrövidebb nappala és leghosszabb éjjele), és a születésnapom is egyben. Holnaptól már kifele tartunk a télből. Na, megyek, visszafekszem.

Két napja szabin vagyok és déli tizenkettőkor a Catherine M. szexuális élete c. könyvet olvasom a fürdőkádban meg ilyenek. Nem túl jó amúgy. A könyv. Ma este viszont elmegyünk Prágába négy napra, ne keressetek.

Átrendeztük a nappalit és kurvajó. A pasimról kiderült, hogy remekül áll a kezében a dekopír, rólam meg, hogy lakberendezői ötleteim zseniálisak.
Kaland az élet, mondom én.

Megnéztük a Halott menyasszonyt is, ami a sok manapság vetített ostobaság után asszem az elmúlt félév legjobb filmélménye. Igazi Tim Burton, klassz, beteg, vicces, aranyos. Máris meg akarom nézni még egyszer.

Kaptam egy emailt Hermina Wikipil unokájától, az USÁból. Ez mekkora már.

A pasim egyébként ma lesz a fix.tv-ben, de nem fogom látni, mert ügyeletes vagyok. Ebből az alkalomból tegnap fixtévét néztem néhány percig (na jó, fél óra is volt). Híradó volt, aztán meg műveltségi vetélkedő ("az alábbiak közül melyik stratégiai játék?" és "az alábbiak közül melyik számítógépalkatrész" - jellegű kérdésekkel). Mindkét műsort egy bájosan selypítő nyuszifogú fickó vezette, akinek ezúton szeretnék üzenni. Kedves Nyuszifogú Fiú! Nincs kifogásom az ellen, hogy alapozót, szemhéjpúdert, pirosítót és miegyebet kenjenek a tévésztárok arcára, de légy oly kedves figyelembe venni, hogy ezek nem egyszerhasználatos termékek, tehát nem kell minden alkalommal egy egész dobozzal magadra kenni. Legközelebb pedig szólj a kozmetikusodnak szemöldökszedés előtt, hogy te nem lány vagy, hanem fiú, hátha akkor nem hosszabbítja meg az ívet még egy kis festékkel is.
Kíváncsi vagyok, ő fog-e interjúzni a Brighttal, és ha igen, pofán röhögi-e.

Ez egyébként tök jó. Mondjuk, akkor éri meg, ha elektronikusan tárolt szöveget kell fordítani, amiben sok az ismeretlen szó, de tetszik.

Gondolkodtam azon, hogy visszateszem a régi archívumomat. Talán csak eltelt már annyi idő, hogy nem sérti senki fia érzéseit. Úgyhogy picit beleolvasgattam. Te jó ég, azt a tömény csitriséget... "Göri azt mondta, felhív, de persze nem válaszolt az smseimre, mondjuk, nem is csodálkozom :-))) viszont...! összefutottam Kollégámmal... aki rám nézett, és köszönt!!! :-))) bár látszott rajta, hogy nem ismert fel, dehát nem a memóriájáért szeretjük :-)) és voltam vásárolni is, vettem két harisnyát, egy narancssárgát :-) meg egy bordót, de a narancssárgát még nem mertem felvenni :-)))" Ó, istenem. Hogy bírtátok ezt olvasni? :-)

Következő kreatív ötletem támadt az esti vizit alatt. Öt, különböző profilú osztályból áll kórházunk, melyek között lájtosabb és nehezebb terepek is szerepelnek. Az egyiken az idős korosztály miatt pszichiáter számára ismeretlen, misztikus belgyógyászati betegségek hemzsegnek, a másikon nyafogók nyafognak altatóért-nyugtatóért, a harmadikon igazi elmebetegek hallucinálnak meg téveszméznek, és így tovább. Az ügyeletes orvos mindezeket bejárja egy-egy vizit során. Tegyük fel, hogy adott mennyiségű gyógyszert használhatsz fel, mondjuk van összesen nyolc milligram rivotrilod, tíz tabletta altatód, hat szem algopyrin, meg három ampullányi intravénásan adható haloperidol-csodafegyver. Legyen időhatáros, mondjuk, minden osztályt húsz perc alatt kell levizitelned. Milyen remek számítógépes játékot lehetne ebből csinálni! És néha egy ajtó mögül előugorna a szigorú főorvosnő valami lecseszéssel, vagy az agilis gyógyszerügynök csaj egy tálca duran szendviccsel.
Leegyszerűsítené az állásinterjúkat is, aki végigjátssza, azt felvesszük ide dolgozni.
Agyamra ment a sok geekség, nem tehetek róla.

Ja, és tegnap felpróbáltam egy menyasszonyi ruhát életemben először, de túl bő volt kebeltájban, és úgy néztem ki benne, mint egy kis mellű, lestrapált doktornő, aki munkából hazafelé menet felpróbált egy menyasszonyi ruhát; valamint olyan tusfürdőt vettem a Lushban, amit úgy hívnak, Sonic Death Monkey. (Megvan? A Pop, csajok, satöbbiben a hibbant gyerek zenekarának a neve.) Kaland az élet.

Anyúúúénisakarokolyancicát!!!

Nem lehet cicám, mert boldogtalan lenne a panellakásban egész nap egyedül.
Mondjuk, bárki boldogtalan lenne egész nap egyedül egy panellakásban (hacsak nem tudja kezelni a távirányítót).