Az öregség jelének tűnhet, hogy hajnali 1-kor hazamentem a saját szülinapi bulimról, de valójában már délután 1-kor majdnem elájultam a fáradtságtól. Ahhoz képest szerintem elég jó teljesítmény, hogy még négyig dolgoztam, bevásároltam, vettem egy felsőt a bulira, vendégül láttam a barátnőimet, hajat mostam, felhajtottam a nadrágomat, kicsíptem magam, és egyig kitartottam. Nem táncolós buli volt, én viszont tök jól éreztem magam, mert csomó ember eljött és mindenféle klassz ajándékokat hoztak, kiemelném a többféle színű és stílusú színes tányérokat és a blogsablon színével harmonizáló házi készítésű könyvjelzőket. Meg könyveket is persze. És nagyon fáj a fejem, pedig csak egy vodka-redbullt, egy rum-kólát és egy sima redbullt ittam, nem mintha sokat használt volna.
Visszajött főnököm szabiról, és szóra sem méltatta, hogy emberfeletti erőfeszítéssel egyedül vittem az osztályt eddig. Elismerés, valami? Lehet, hogy inkább a McDonaldsban kellene dolgoznom, ott legalább van hónap dolgozója.