Azt akartam írni, hogy posztolhatok én itt akármennyi sunshine fotót, attól a valóságban nem lesz jobb idő, de nem igaz, mert lett. Legalábbis innen bentről úgy tűnik, kék részek is látszanak az égből a felhők közt. Biztos front volt tegnap, azért zakkantak meg annyian, és nem döntöttem rekordot, mert csak 11-ig jutottam, de a reggeli referálón azért valamiféle félelemmel vegyes tiszteletet véltem felfedezni a kollégák szemében. Holnap lesz az utolsó napom kórházunk affektív osztályán (azt hiszem, nyafogást jelent) (na jó, érzelmet), januártól pedig a pszichoterápiás osztályon fogok dolgozni, ami azért is jó, mert végre megtudom, amit olyan kevesen sejtenek, hogy tulajdonképpen mi folyik ott.