Firefly-os cuccok. Kedvencem az I can kill you with my brain feliratú tanga.
Különben nyűgös vagyok a munkahelyem miatt, arról meg nem rinyálhatok, úgyhogy megyek is.
Ja, és izgulás anneshirley-ért :-)
- Te Feri, mi lenne, ha valami jó szót kitalálnánk a csajokra is?
- Mire gondolsz? - Ferenc lehajolt, és elvette csokis kapucsínóját a kávéautomata nyílásából. - Kérsz te is egyet?
- Á, köszi, nem, utálom ezt a löttyöt. Valami olyasmire gondoltam, ami nem annyira szleng, mint a "picsa", de azért elég degradáló.
- Úgy érted, ne vegyék észre, hogy hülye libának nevezzük őket?
- Igen... vagy valami még rondább állatnak. Valami csúnya, éles fogú, nem túl okos, alattomos kis állatnak.
- Mit szólnál a menyéthez?* Az elég ronda.
- Ferikém, zseniális ötlet. Mindig mondtam, hogy a legjobb nyelvész vagy az országban.
* (A "hölgy" szó eredeti jelentése "menyét")
A szivacsra új szót is kitaláltak a nyelvújítás során, azonban sajnálatos módon nem honosodott meg.
Szovárvány.
Mekkora buli lehetett amúgy ez a nyelvújítás! El tudom képzelni, ültek nagyjaink az ovális asztal körül, egy segéd egy hatalmas sportszatyorból egyenként elővette azokat a tárgyakat, aminek még nem volt neve, és letette a kiürült kávésbögrékkel, ásványvizes üvegekkel és üres pizzásdobozokkal borított asztal közepére. Nagyjaink karikás szemekkel meredtek az aznapi századik itemre; késő este volt.
- Gyerekek, lassan befejezhetnénk mára - törte meg a csendet Ferenc és szétterpesztett ujjaival halántékát masszírozta. - Mennyi van még, Sanyi?
- Már csak ez az egy - felelte fáradtan Sanyi, és sárga-rózsaszín csíkos, tégla alakú fürdőizét húzott elő a szatyorból. Az asztal közepére tette. Nagyjaink egyöntetűen hördültek fel.
- Mégis... minek ennek név? Mi az istennek kell elnevezni az összes különböző női piperecuccot?! A Magyar Tudományos Akadémia már odáig... - Ferencnek hirtelen remek ötlete támadt. - Mancika! Jöjjön csak be egy pillanatra!
- Még egy kávé? - Jelent meg egy szőke, loknis fej az ajtónyílásban.
- Nem, nem, jöjjön csak beljebb. Magácska hogy nevezné el ezt a dolgot?
Mancika a színes-csíkos, vidám pancsolásokat idéző, kellemesen puha tárgyra nézett.
- Szovárvány.... - súgta áhítatosan.
- Akkor mára végeztünk, igaz? - Nagyjaink a manager válaszát meg sem várva máris elkezdték összepakolni dossziéikat.
Kis kutatócsoportunkat okosítja az USA-ból hazatelepült tudományos igazgató/statisztikus-zseni:
- ...és hát ha két év múlva az jön ki a vizsgálat végén, hogy a 150-ből csak mondjuk két betegnek van deficit-szindrómája, akkor azt gondolom, hogy az honourable solution, ööö, tiszteletreméltó megoldás az öngyilkosság.
Az a baj, nem tudom eldönteni, viccelt-e.
Wash: Psychic, though? That sounds like something out of science fiction.
Zoe: We live in a spaceship, dear.
Wash: So?
Kollégáim ma ebédnél A kulcs című színdarabról, a benne játszó népszerű, magyar színészekről, és a magyar színházi életről beszéltek. Csendben lapultam kalóriaszegény diétám felett stb.*
* Rengeteg ponyvafantasyt fordítottam, növényneveket kerestem a neten, megnéztem néhány epizód Friends-et (amikor Ross és Rachel szakításban vannak), majd említett ponyvafantasy előző részét olvastam a fürdőkádban.
Szombat reggel, amikor mentem haza ügyeletből, belefutottam egy piacba, és hirtelen megvilágosodtam a vásárlási szokásaimat illetően. Akkor történt, amikor a piacon, ahelyett, hogy megvettem volna az aktuális 1 liter dobozos tejet, elkezdtem végignézni a standokat 1. South Parkos zokniért 2. pudingformáért 3. robbanós cukros Ritter Sportért. Fenti tárgyaknak két közös vonása is van: egyiket sem lehet kapni, és egyikre sincs igazán szükségem. És akkor eszembe jutott, hogy az életem során mindig van néhány ilyen "termék", amire éppen vadászom, teljesen mindegy, hogy kell-e vagy nem, a lényeg a vadászat maga. Bemenni egy plázába és levenni a polcról három Mango gatyát - erre mindenki képes. Az igazi fless az, amikor étlen-szomjan, sivatagon és dzsungelen keresztül, többször nyomát veszítve üldözöd azt a bizonyos tigrist, míg végül leteríted.
Például. 19 éves koromban volt egy biológus-kutyatenyésztő pasim, aki szerint a legjobb kutyakönyv a világon Desmond Morris: Miért csinálja a kutya? című műve, de az is lehet, hogy a világon a legjobb könyv ever. Akkor felvettem a könyvet az "antikváriumban keresett könyvek listájára", és kb egy éve sikerült megszereznem, bár a pasi már rég a múlté, kutyám nincs, a könyvre egyáltalán nincs szükségem, de mégis. Vagy a Turms, a halhatatlan, amit 12 (tizenkét) év vadászat után sikerült becserkészni. Vagy a Milford gyógynövény-keverék tea. Amíg iszonyatos utánajárásba került hozzájutni (néha lehetett kapni a Nagycsarnok alagsorában), addig a kedvenc teám volt. Most, hogy már egy csomó helyen van, nem érdekel. A karácsony előtti bevásárlásban azt élveztem a legjobban, hogy húgom rákattant az édességillatú illatszerekre, így aztán bejárhattam a várost és az internetet effélék után. (A Lush-ban csokoládéillatú tusfürdő, testápoló és ajakír van, az Avonnak van egy csokiillatú habfürdője, az Oriflame-nek csoki szájfény, narancsos-fahéjas tusfürdő, az Yves Rochernál pedig Christmas Tea illatú tusfürdő.) Amióta az eszemet tudom, mindig van egy zsákmánylistám, amihez sokszor pasik, barátok, kollégák adnak ötletet. Egyik évben például két ünnep között szinte semmi mást nem csináltam, mint azt kerestem a neten és telefonon, hogy hol lehet Budapesten egybizonyosfajta Swarowski üvegbékát venni, mert a főnököm olyat akart a nejének.
Segítséget egyébként elfogadok, tehát, ha tudja valaki, hol lehet nagyméretű South Park-zoknit, robbanócukros Ritter Sportot, hagyományos, kisméretű pudingformát, vagy Orson Scott Card: A holtak szószólója 1-2. c. könyvét (nem, nem kell külön csak az első kötet), vagy Anais Nintől a Henry és June-t kapni, az ne habozzon. Nem baj, ha kiürül a listám, hamar megtelik újra.
Take my home, take my land, take me where I cannot stand
I don't care, I'm still free, you can't take the sky from me
Minden okom megvan rá, hogy a főcímzenét énekelgessem, miután tíz epizód Firefly-t néztünk meg szombat-vasárnap (de azért már kezd idegesíteni, hogy nem megy ki a fejemből a hülye kis dal). Élő példája vagyok egyébként korunk azon jelenségének, hogy az is lehet sorozatfüggő, aki nem néz tévét. A Firrefly pedig igazán súlyosan addiktív, mert nem csak elképesztően jók és viccesek a párbeszédek, hanem izgalmas is.
Gilmore girlst egyébként nem elvből nem nézünk, hanem mert némi logisztikai probléma merült fel, vagyis átmenetileg kifogytak a videóra felvett készleteink, de a probléma megoldása már folyamatban.