Tegnap meg, amikor főztem a chain-féle remek paradicsomlevest, arról beszéltek a rádióban legalább tizenöt percig, hogy milyen idő lesz a választásokkor. Ilyeneket, hogy "az elmúlt száz évben április kilencedikén csupán harminc százalékos eséllyel esett az eső, az átlaghőmérséklet azonban...". Oké, persze időben el kell kezdeni gondolkozni, hogy mit vegyek fel a nagy napon, de ennyire időben?
Meg az is idegesít, hogy bár a politikai kampányok eszköztárukat tekintve semmiben sem különböznek az átlagos reklámkampányoktól, mégsem vonatkoznak rájuk a marketing etikai szabályai, pl, hogy nem szidjuk a másik brandet. Persze, értem, hogy ez miért alakult ki, el kell mondani a népnek, mennyivel teszünk többet, mint a versenytárs, de... Olyan visszásnak tartom, hogy a Silan reklámban nem szidhatják a Coccolinot, pedig azok csak öblítők, viszont a szembenálló párt politikusait ezerrel lehet fikázni, pedig azok emberek.
Ja, ez is idegesít, hogy mintha viszonylag kevés szó esne a pártok programjáról, annál több viszont a politikusaikról, okos beszólásaikat, öltözködésüket és szexuális preferenciájukat is beleértve. Mintha az öblítőreklámban azt hangsúlyoznák, hogy milyen szép a doboza és milyen jó fej a gyártó cég ügyvezető igazgatója, nem pedig azt, hogy hogyan öblít.
Szóval nem tetszik egyáltalán, ahogy a marketing eluralkodik a politika felett. Még szerencse, hogy nincs semmi közöm hozzá.

Vegyétek meg az öblítőmet, mert becsületes, jóképű gyerek vagyok, rendezett családi háttérrel, a versenytárs igazgatója meg egy ragyásképű köcsög pedofil buzi, aki kétszázezer forintos cipőre herdálja a részvényesek vagyonát!