A szivacsra új szót is kitaláltak a nyelvújítás során, azonban sajnálatos módon nem honosodott meg.
Szovárvány.
Mekkora buli lehetett amúgy ez a nyelvújítás! El tudom képzelni, ültek nagyjaink az ovális asztal körül, egy segéd egy hatalmas sportszatyorból egyenként elővette azokat a tárgyakat, aminek még nem volt neve, és letette a kiürült kávésbögrékkel, ásványvizes üvegekkel és üres pizzásdobozokkal borított asztal közepére. Nagyjaink karikás szemekkel meredtek az aznapi századik itemre; késő este volt.
- Gyerekek, lassan befejezhetnénk mára - törte meg a csendet Ferenc és szétterpesztett ujjaival halántékát masszírozta. - Mennyi van még, Sanyi?
- Már csak ez az egy - felelte fáradtan Sanyi, és sárga-rózsaszín csíkos, tégla alakú fürdőizét húzott elő a szatyorból. Az asztal közepére tette. Nagyjaink egyöntetűen hördültek fel.
- Mégis... minek ennek név? Mi az istennek kell elnevezni az összes különböző női piperecuccot?! A Magyar Tudományos Akadémia már odáig... - Ferencnek hirtelen remek ötlete támadt. - Mancika! Jöjjön csak be egy pillanatra! 
- Még egy kávé? - Jelent meg egy szőke, loknis fej az ajtónyílásban.
- Nem, nem, jöjjön csak beljebb. Magácska hogy nevezné el ezt a dolgot?
Mancika a színes-csíkos, vidám pancsolásokat idéző, kellemesen puha tárgyra nézett.
- Szovárvány.... - súgta áhítatosan.
- Akkor mára végeztünk, igaz? - Nagyjaink a manager válaszát meg sem várva máris elkezdték összepakolni dossziéikat.