És nem írok szemétségeket a blogomba. Most sem.

Remélem, fél ötre lehiggadok, és nem fogom a szegény villanyszámlást acting out jelleggel pofán verni.

Az előző bejegyzésemtől maga a freeblog mentette meg az úri közönséget, tömény, őszinte és kifejező kurvaanyázás volt, de valamiért kiléptetett, mielőtt publikálhattam volna. Tehát nem erőltetem szubjektív véleményemet a népekre, mindenki gondoljon az önző férfiakról azt, amit szeretne.

És micsoda jólértesült lettem ma... megtudtam, kit vesz el Göri, és kivel jött össze a Boardos Fiú, hát, mit mondjak... Fuckin' Melrose Place :-))

Ha most egy olvasó lennék, aki engem meg Brightot is olvas, tuti kitérnék a hitemből. Bocs, srácok, ez már csak ilyen, még egy darabig a harlequin kiadó szerelmes füzeteinek stílusában nyomjuk. Nem is tudom, miért nem adjuk el nekik a sztorit.
Jennifer épphogycsak túltette magát egy fájdalmas csalódáson, amikor egy házibulin régi ismerőssel hozza ösze a sors. Karl, a jóképű, ifjú programozó váratlanul toppan be a zárkózott lány életébe, váratlanul, de nem ismeretlenül. Rövid beszélgetés után kiderül, hogy mindketten ugyanabból a romantikus kisvárosból származnak, ráadásul amellett, hogy egymás mellett ülnek az elsőáldozási csoportképen, apáik együtt alkoholisták a sarki kocsmában, még ugyanabba az oviba, általánosba, és gimnáziumba is jártak. Első látásra kölcsönös a szimpátia: megértik egymást, hiszen Karl is éppen most lépett túl egy váláson, amely erősen megviselte. Már-már fellobban a szerelem, amikor a boldog egymásratalálást egy jóképű harmadik felbukkanása árnyékolja be. Vajon rájön-e Jennifer, hogy a szívdöglesztő Karl többet is jelenthet számára egyszerű szomszéd fiúnál? Vajon elviseli-e Karl az újabb szerelmi csalódást, kitart-e szerelme mellett?

Öt filmet néztem meg a hétvégén a westendben, A mandzsúriai jelölt (10 pont), Brigdet Jones 2. (2 pont), The incredibles - A hihetetlen család (7 pont), Godsend - A teremtés klinikája (5 pont), Felejtés (10 pont). Ez öt Sims 2. és öt mountain dew reklámot is jelentett. Most viszont egy hét szabi után back to work, hát, nem nagyon fűlik a fogam.
Hajnalka az előbb megígérte, hogy ad kölcsön dobozokat a költözéshez, és kihasználva az alkalmat, gratulált a pasimhoz :-)
Na jó, bevallom, én is tudom, hogy megütöttem a főnyereményt.

Tegnap Niké nyomására megnéztük a Szeress, ha tudsz! című dvd-t, nagyon jó kis film, az a végén-összefutnak-a-szálak jellegű hollywood. Ne keverjük össze a Szeress, ha mersz!-szel, amely francia film és nem láttam. Az a szeresshatudsz, amelyikben Angelina Jolie kétszer is elmondja, hogy "speaking about love is like dancing about architecture."

Ma meg levizsgáztam, azaz végeztem korunk vívmányával, a diploma után kötelező két éves rezidensképzéssel (magyarul központi gyakornoki képzés). Remélhetőleg hozzátartozók többé nem kérdezik meg a névtáblám felé hadonászva, hogy "a rezidens az a cselédkönyves?". Most már teljes jogú szakorvosjelölt leszek, ami azonfelül, hogy aktuálisan rengeteg dokumentációval jár, még a béremben is változásokat okoz. Az alapfizetésem bruttó egyezerforinttal lesz kevesebb (don't ask, why), ellenben nem kapom tovább a havi bruttó tizenötezer lakhatási támogatást, ez így kb. a nettó százas értékhatárt súrolja. Azért egy idő után leugattam a kollégáimat a folyosón.
- ...és van egy volt osztálytársam, aki humánerőforrás-menedzser, és csak a körmét reszeli egész nap havi négyszázér...
- ...és a sógorom meg a vállalati autó meg az egésznapnemcsinálsemmit...
- ...a béla meg programozó, és egy millát visz haza, na jó, bruttóban....
- ...azt mondja nekem, hogy csak havi százhuszat keres a plázafagyizóban, fagyit árul, érted?....
- Nem tudom, mit sírtok, ti akartátok - szögezi le isolde ellentmondást nem tűrően, majd bátran állja a döbbent tekinteteket. A frusztrált kezdő orvosok nem tudják megcáfolni a nyilvánvaló tényt: valóban ők választották a szakmát. Miközben azok emlékeztetik magukat és egymást holmi szakmai elhivatottságra, isolde magában mosolyogva, észrevétlenül megérinti a milliomos programozó vőlegényétől kapott brilliánsgyűrűt. Na jó, nem.

Odanézz.

Történik: csütörtök délután. Hely: edzőterem, női öltöző. Szereplők: isolde; modortalan ifjú hölgy.

isolde (némán pakol öltözőszekrényébe, miközben az edzés alatti éhhalált megelőzendő, banános fitness szeletet majszol. fontos tudnivaló, hogy semmit nem evett még aznap.)
Modortalan Ifjú Hölgy: - Vammmmégegycsokiiiid???
isolde (körülnéz, de nincs más az öltözőben, a kérdés tehát neki szólt. jól megnézi a lányt, hátha ismeri, de nem.) - Csak ez az egy van.
M.I.H.: - Dekurvaéhesvagyoook....
isolde: - Itt vettem a büfében.
M.I.H. (közelebb jön): - Tényleg, lehet kapni? Muti, milyen csoki???
isolde: - Nem is csoki, hanem banános fitness szelet.
M.I.H. (még közelebb hajol isolde csokijához, hogy megnézze a tölteléket is) - Jéééé....Törhetekegydarabot, kösziiiii!! (mielőtt isolde feleszmélne, a fitness szelet fele az ismeretlen hölgy kezében, sőt mi több, szájában landol)
isolde (néz döbbenten az ebédje után)
M.I.H.: - Fuj, de szar!!! Fuj, ez nagggyooon szaaar!! Bleeee, bleeee, fuj, mi volt ebben????
isolde (amennyiben lehetséges, még döbbentebben néz)
M.I.H.: - Fuj, de rossz volt!!! Jézusom!!! Bleee!! (az ajtó felé indul) Na csá! (kimegy)

Tessék?? Tessék??? Vadidegen odajön, bazmeg, beleeszik a kajámba és pfujol?? Ráadásul annyira dühös voltam, hogy csak minősíthetetlenül bunkó tudtam volna lenni, azt meg nem akartam (a modortalanok ellen a bunkóság hatástalan fegyver, egyedül a higgadt cinizmus használ, de az épp nem volt megtöltve). Különben szerintem mániás fázisban volt, arra jellemző ez a kritikátlanság. Legközelebb látlak, bazmeg, mentőt hívok.

Sőt mi több, kitöröltem az előző postot, mert eszembe jutott, hogy megfogadtam, hogy erről nem mesélek többet, és abba a nem túl lényeges dolgok is beletartoznak.

Szóval sárga szoba, fehér plafon, kettő között csík; barackszínű-vagy-milyen konyha, fehér plafon, csík; rózsaszín fürdőszoba, rózsaszín plafon (és valami nagyon brutál pink vagy lila vécéülőkét fogok venni); két új küszöb; ajtó és ablak szigetelése; konyha szürke járólap; fürdőszoba fehér járólap. Több, mint két havi fizetésem. Jövő kedden kezdenek.
Amúgy meg szabin vagyok, ami azt jelenti, hogy folyamatosan rohangálok és ügyintézek (hazudok, mert a ma déli tizenkettő a fürdőkádban talált), meg edzeni járok. Most már igazán fogyhatnék valamit, ami azt illeti. Ráadásul biciklizés közben a fizika egy újabb érdekes csodáján voltam kénytelen elmélkedni, az edzőtermi gép ugyanis kiírja, mennyi kalóriát égetsz el. Szóval, oké, az is nehezen hihető, hogy ha elmész egy évre űrutazni, amikor hazajössz, itthon már eltelt ötven év, de jó, ezt még elhittem, sokan mondták. az is elég furcsának tűnik, hogy minél jobban közeledik a sebességed a fényéhez, annál jobban nő a tömeged, mert miért lesz valami nehezebb attól, hogy gyorsabb, de jó, oké, végülis Nobel-díjat adtak érte, legyen. De az, hogy huszonnégy perc megfeszített biciklizéssel, ami nyolc és fél kilométer, mindösszesen egy és fél konyakmeggy energiatartalmát bírom elégetni, na ezt nem, ezt már azért én sem veszem be.
Az előbb meg alapítványos megbeszélésen voltam, de már kezdek lehiggadni. Higgadásomat megelőző dührohamom előidézője az a buta, nagyon buta, és nagyon-nagyon rosszindulatú kedves középkorú hölgy, akivel együtt kényszerülök dolgozni (éhbérért, lelkesedésből). Semmi komoly, csak a szokásos formáját hozta, de én közben hangosan sziszegtem a fogaim között, hogy "megöllek, bazmeg, kinyírlak, nem bírom ki, megütöm". Persze, aztán kedvesen és értelmesen elbeszélgettem vele kedvesen és csendben végighallgattam, amit magyaráz. Brrrr. Csak nehogy buta, gonosz öregasszony legyek.
Görinek pedig még mindig a bal kezén az aranygyűrű.
isolde: - Mikor veszed már el?
Göri: - És veled mi újság?
isolde: - Vettem egy kalapot, ez az, tök jó, nem?
Göri (kissé nemtörődöm, lenéző hangsúllyal): - Jézusom, ilyen van a nagyapámnak.
Úgy örülök, hogy már nem vagyok a csaja, hogy csuda.

Utoljára két hónapja láttam a lakást, egyszer, és csak én egyedül. Sokkal rosszabbra emlékeztem :-)))) Most szépen eladósodom a felújítás kapcsán, de sebaj. A szobám sárga, a konyhám (bár sokan lebeszéltek, de akkor is) világos terrakotta, a fürdőszobám pedig... nos, rózsaszín. Húgom egészen rádumált a pinkre, de a festő lebeszélt, pedig jól nézne ki a szürke csempével.
Lesz parkettacsiszolás is meg ablakszigetelés, és ma átírattam a gáz- és villanyszámlákat.
Hallott már valaki olyanról, hogy járólapot mintázó linóleummal burkolni le a konyhát? Elég olcsó, de nem tudom, mennyire lehet strapabíró vagy esztétikus.
Elújságoltam Kollégámnak, hogy vettem egy lakást, meglepődött, kikérdezett a részletek felől, és örült velem, az meg mit sem rontott a dolog szépségén, hogy már vagy tizenötször elújságoltam neki: amikor megtaláltam, amikor aláírtam az adásvételi szerződést, satöbbi, és mindig elmeséltem a paramétereket. Nem a memóriájáért szeretjük.

A bank tegnap átutalta lakásom extulajának a ráeső összeget, most megyek a kulcsért :-))

Lakott egy vénember Elzászba.
Kuksolt egy póznára felmászva.
Rászóltak: "Hé, szaki!
A szél ma északi!
Jöjjön le, mielőtt felfázna."

Hogyaszongya a Csíkszentmihályi: "Az örömteli tevékenységeknek van tehát egy potenciálisan veszélyes oldala is: noha képesek arra, hogy az élet minőségét javítsák azáltal, hogy rendet teremtenek a tudatunkban, rabjukká is válhat az ember, és ezen a ponton az Én foglya lesz a rend egy bizonyos adott formájának és nem akar többé foglalkozni az élet kétes és zavaros dolgaival."
Nem, nem arról az egyszerű krónikus pszichózisról van szó, amikor K. Béla józsefvárosi lakos gyógyszerrezisztens és megingathatatlan módon képzeli magát Napóleonnak. Ennél súlyosabb esetekre céloz a Mihály: amikor főhősünk legszívesebben minden szabadidejét az edzőteremben töltené, vagy éhen hal a csecsemője, amíg ő heroinnal a doom 3-mal játszik, vagy annyira belefeledkezik a sakkjátszmába, hogy Fehér Királynőnek szólítja az asszonyt, vagy ahelyett, hogy a munkahelyére magával hozott hasznos irodalmat tanulmányozná, emberek naplóját olvassa az interneten.
Ezt a blogot találtam és hadd idézzek belőle. "Biztos van valami jó is az őszi hétfő reggelekben, csak még nem derült ki, hogy mi. Ilyenkor még Isten lelke is csak úgy, tanácstalanul lebegett a vizek felett, amely bizonytalanság aztán az egészre teremtésre rányomta a bélyegét, legalábbis a végeredményből ítélve. " Valljuk be, a legviccesebb blogokat elvált pasik és még meg nem házasodott nők írják.

Az elvált pasikról meg mindig a nagyanyám jut eszembe. Amikor két éve elhagytam a Hűséges Rendes Fiút a Görény Szívtipró Menedzser miatt (de szerelem volt!!! :-), nagyanyám teljesen érthető módon pánikba esett. "Ki fogja feleségül venni ezt a lányt, aki huszonnégy éves és már nem is szűz?" - tette fel a logikus kérdést a jósnőnek, aki hamarost kivetette kártyán a választ. "A Hős érkezésének időpontja, külleme, gazdasági helyzete ismeretlen." - mondja halálravált nagyanyámnak, miután az kifizette a megfelelő összeget. - "Egyetlen dolog biztos csak: elvált ember."

Nagyanyám némi lábadozást követően rendbejött, miután a háziorvos megemelte a vérnyomáscsökkentő- és nyugtatóadagját, és úgy tűnt, beletörődik a helyzetbe. Valószínűleg azt gondolhatta, még egy elváltember b. nejének lenni is jobb, mint egyedül megöregedni két macskával. Ezután nagyanyám már csak türelmetlenségéről tett néhány alkalommal tanúságot:
2002. szeptember, Nagyi találkozik Görény Szívtipró Menedzserrel. Göri: - Jó napot, G. G. vagyok. -Nagyi: - Mondja, maga elvált ember?
2003. augusztus, isolde: - És képzeld, van egy kollégám, aki nagyon tetszik. Huszonhat é... - Nagyi: - Ééés, elváltember??
2004. június, isolde: - Képzeld, öszejöttem egy fogorvossal. Kék sze..- Nagyi: - És, elvált ember? Hány éves? Biztos, hogy nem elvált...??
2004. szeptember, isolde: - És képzeld, összejöttem egy programozó fiúval. Együtt e.. - Nagyi: - Mindegy, elvált ember???*

*Amúgy az.

Az előző bejegyzést nem én követtem el, tartalmáért szerkesztőségünk semmilyen felelősséget nem vállal. Tudjuk, ki volt az, kommandósaink körülvették az elte épületét, mesterlövészeink a szomszédos tetőkön, kérjük, tarkóra tett kézzel, lassan induljon el kifelé. Big Sister is watching you.

:)

És ami hiányzik, az egyedül töltött esték, az olyan napok, amikor nem kell sietni hazafelé, hanem akár a Háború és békét is kiolvashatom a könyvesboltban, ha akarom, amikor megtehetem azt, hogy nekiállok rendetrakni, megtalálom a régi naplómat és olvasgatom, amikor verset írni lehet, meg órákig lubickolni és müzlit enni a fürdőkádban, meg reszelgetni a körmömet, meg takarítani, zenét hallgatni és mindenfélén gondolkodni közben. Lusta és önző vagyok, a kedvenc foglalatosságom, hogy csak magammal törődve felesleges dolgokkal töltöm az időmet.
Gyorsan olvasom egy kicsit a flow-könyvet, aszerint a valóban örömteli tevékenységek csak azok, amiknek eredménye/célja van, choose life.

Nna, kiírtam a tendert a lakásfelújításomra, beszerveztem a másik teljeskörű-lakásfelújítás-embert, kell parkettacsiszolás is, meg egyszermajd ablak is. Esetleg bekérhetnék egy harmadik árajánlatot, bár kötve hiszem, hogy a lakásfelújításomra fordítandó összeg eléri a közbeszerzési értékhatárt. Igazából azért kell tendereztetnem, mert nincs fogalmam az árakról, és könnyű átverni, csak akkor hiszem el, ha két független szakértő legalább nagyságrendileg ugyanazt mondja.
A parkettacsiszolásnak egyébként a Nescafé csinált marketinget. Néhány éve évente egy lakást sorsoltak ki a három Nescafé-vonalkódot beküldők között, nem szokásom a beküldözgetés, de ide mindig küldtem ezret (mindenki gyűjtötte nekem), lett is csomó bögrém meg még vízforralóm is. Fenti promóció tévéreklámjában nescafés bögrével a kezében táncikál egy huszonévesforma hölgy, egy teljesen üres lakásban, ahol frissen festett a fal és frissen lakkozott a parketta. Még azt is megmondom, hogy selyemfényű lakk volt. Szóval azóta álmom a frissen lakkozott parketta, nem tudom még, mennyit akarnak kérni érte.

Nem, asszem nem tudom mégse. Vagy nincs is? Beszerveztem kedd délelőttre a szobafestőt még nemlétező lakásomba, a ház előtt találkozunk. Remélem, lesz addigra kulcsom és nem kell a szobafestő szeme láttára hullámcsattal feltörnöm a zárat.