Ha most egy olvasó lennék, aki engem meg Brightot is olvas, tuti kitérnék a hitemből. Bocs, srácok, ez már csak ilyen, még egy darabig a harlequin kiadó szerelmes füzeteinek stílusában nyomjuk. Nem is tudom, miért nem adjuk el nekik a sztorit.
Jennifer épphogycsak túltette magát egy fájdalmas csalódáson, amikor egy házibulin régi ismerőssel hozza ösze a sors. Karl, a jóképű, ifjú programozó váratlanul toppan be a zárkózott lány életébe, váratlanul, de nem ismeretlenül. Rövid beszélgetés után kiderül, hogy mindketten ugyanabból a romantikus kisvárosból származnak, ráadásul amellett, hogy egymás mellett ülnek az elsőáldozási csoportképen, apáik együtt alkoholisták a sarki kocsmában, még ugyanabba az oviba, általánosba, és gimnáziumba is jártak. Első látásra kölcsönös a szimpátia: megértik egymást, hiszen Karl is éppen most lépett túl egy váláson, amely erősen megviselte. Már-már fellobban a szerelem, amikor a boldog egymásratalálást egy jóképű harmadik felbukkanása árnyékolja be. Vajon rájön-e Jennifer, hogy a szívdöglesztő Karl többet is jelenthet számára egyszerű szomszéd fiúnál? Vajon elviseli-e Karl az újabb szerelmi csalódást, kitart-e szerelme mellett?