- Én bármit képes vagyok elhinni - közölte a lány. - Még csak nem is sejted, mi mindent.
- Tényleg?
- Hiszek abban, ami igaz, hiszek abban, ami nem, és hiszek abban is, amiről senki sem tudja, igaz-e vagy sem. Hiszek a Mikulásban, a húsvéti nyúlban, Marilyn Monroeban, a Beatlesben és Elvisben. Hallgass ide - hiszek abban, hogy az emberek tökéletesíthetőek, a tudás végtelen, hogy a világot titkos bankárkartellek irányítják, a földet rendszeresen látogatják az idegenek, a szépek, akik úgy néznek ki, mint a ráncos lemurok, meg a csúnyák, akik teheneket boncolnak és el akarják venni tőlünk a vizet meg az asszonyokat. Hiszem, hogy a jövőnk egy nagy rakás szar és azt is hiszem, hogy állatira jó lesz, és egy napon visszatérnek az indián szellemek, és mindenkinek szétrúgják a seggét. Hiszem, hogy a férfiak valójában nagyra nőtt kisfiúk, akiknak komoly kommunikációs problémáik vannak, és hiszem, hogy azért nem lehet jót szexelni Amerikában, mert kezdenek eltűnni az autósmozik. Hiszem, hogy a politikusok erkölcstelen gazemberek, és még mindig hiszem, hogy ők a jobb alternatíva. Hiszek benne, hogy Kaliforniát el fogja nyelni a szökőár, Floridát meg elönti a téboly, a sok krokodil meg a mérgező hulladék. Hiszem, hogy az antibakteriális szappan megöli a test ellenálló rendszerét a kosszal és a betegségekkel szemben, ezért egy napon majd kipusztít minket a nátha, mint a Mars-lakókat a Világok harcában. Hiszem, hogy a múlt század két legnagyobb költője Edith Sitwell és Don Marquis, hogy a jade megkövesedett sárkánysperma, és hogy több ezer évvel ezelőtt, egy másik életemben félkarú szibériai sámán voltam. Hiszem, hogy az emberiség sorsa meg van írva a csillagokban. Hiszem, hogy kisgyermekkoromban jobb íze volt a nyalókának, és az aerodinamika elvei szerint egy dongó nem is tud repülni, hogy a fény hullám és részecske, hogy valahol, egy dobozban van egy macska, aki egyszerre élő és holt (de ha nem adnak neki enni, végül kétféleképpen halott macska lesz belőle), és hogy a világegyetem néhány csillaga milliárd évekkel idősebb magánál a világegyetemnél. Hiszek egy személyes istenben, aki törődik velem és aggódik értem és mindent lát. Hiszek egy személytelen istenben, aki mozgásba lendítette a világot, aztán elment bulizni a barátnőivel, és azt sem tudja, hogy a világon vagyok. Hiszek a közönyös káosz, háttérzaj és puszta szerencse uralta üres univerzumban. Hiszem, hogy akik szerint a szexet túlértékelik, még sosem csinálták jól. Hiszem, hogy az, aki állítása szerint érti, mi folyik a világban, az apró dolgokban is hazudni fog. Hiszek a tökéletes becsületességben, meg az értelmes társadalmi hazugságokban. Hiszem, hogy egy nőnek joga van dönteni, egy babának joga van élni, és az emberi élet ugyan szent, még sincsen gondom a halálbüntetéssel, ha az igazságszolgáltatás teljesen megbízható, és azt is hiszem, hogy csak egy idióta bízna meg az igazságszolgáltatásban. Hiszem, hogy az élet játék, az élet egy kegyetlen vicc, és az élet az, ami akkor történik, amikor élsz, és ennyi erővel akár élvezni is lehetne. - Kifulladva elhallgatott.

Neil Gaiman: Amerikai istenek. A jade tényleg megkövesedett sárkánysperma?

Futópadról nézni a Legyen Ön is milliomos!-t, miközben jóképű fiatalember méricskéli a pulzusodat, azért ennek is megvan a varázsa. Miután a kihízott ruhák kiszortírozása után nagyjából üres lett a szekrény, igen, megint, sokadszorra, de most igazi újéletkezdés van soron, ezúttal szívdöglesztő személyi edző közreműködésével. Igaz, hogy csak az első két alkalommal asszisztál a szenvedéseimhez, arra nincs pénzem, hogy tényleg személyi edzőt tartsak, meg azt hiszem, egy idő után zavarna is, hogy minden lépésemet lábemelésemet hozzáértő szemek figyelik. Az edzőmnek például van egy olyan kuncsaftja, akivel együtt szokott futni a szigeten: a pasi fut, liheg, gyötrődik, az edző pedig pénzt kap azért, hogy ha meg szeretne állni pihenni, akkor olyanokat mondjon, hogy namégegykicsit, dehogynembírod. Furcsák az emberek.
Én mindenesetre most úgy érzem magam, mint akit változatos középkori kínzóeszközökkel vallattak a tegnap éjszaka során.

És még: Kislány mai smse:
- Hogy hívják a gyakran ismétlődő szarvast?
- Refrén.

A Sin City remek film, sőt, mi több, megtekintését kötelezővé tenném az összes eddigi gagyi képregényadaptáció készítőjének. Nagyon szép látványvilágú, sajátos stílusú, groteszk, esetenként kissé beteg, ugyanakkor szellemes film, amiért érdemes volt hajnali háromig ébren maradni. Nagyon klassz, nézzétek meg.

Kvázi két óra múlva megnézük a Sin City címü filmet. Mindjárt elalszom. Mindig sejtettem, hogy normális emberek nem járnak éjféli premier elötti vetítésekre.
Végül is, addig még alhatok egyet.

Tegnap egész délután az esküvőmet tervezgettem. Reménykedem benne, hogy csak az időjárási fronttól kattantam meg, és hamarosan javulni fog az állapotom. Kiszámoltam, hány embert hívunk, mennyibe fog kerülni, és Sopron melyik hotelében vagy éttermében legyen. Mérlegeltem a varratott ruha, a kölcsönzött ruha, az élő zenekar, a dj, a bérelt limuzin, a sógor ladája, a menyasszonytánc, a rokonok, és az egyházi szertartás előnyeit, hátrányait, illetve költségeit. Sajnos mindezt szerencsétlen pasim díványán tettem, órákig, időnként erőfeszítéseket téve arra, hogy őt is bevonjam a beszélgetésbe. Szimpla egy év leforgása alatt ez lett belőlem. A valaha szeretőket tartó vad szingli, akihez éjfélkor is fel lehetett ugrani, akit szájon lehetett csókolni nőnapi virágcsokor ürügyén, aki utálta a kutyákat és a gyerekeket, aki el tudta képzelni az életét egy londoni drogambulancián*, aki többre tartotta az egyedüllétet, a reménytelen szerelmeket, az izgalmas kalandokat, és a könyveit holmi kapcsolatnál - lám, élettársa díványán esküvőjét tervezgeti.
Sic transit gloria mundi.
Klassz.

*Dolgozóként.

- Hé - mondta Árnyék. A madár megfordult, gyanakodva félrehajtotta a fejét és csillogó szeme Árnyékra meredt.
- Mondd, hogy "Soha már" - kérte Árnyék.
- Baszd meg - mondta a holló. Többé meg sem szólalt, amíg az erdőben voltak.

Neil Gaimannek javasolnám a "Világirodalom legszellemesebb holló-ember párbeszéde"-díjat.

Győr. Gratulálok. :-))

Beküldtem egy novellámat a Galaktikának, izgulás.

Pszichiáternő (belép az ajtón, köszönés helyett): - A puffasztott rizsbe hogyan teszik bele a levegőt?

Egyebekben még azt kell elmesélnem, hogy Neil Gaiman rajongó lettem. A Neverwhere óta kiolvastam a Tükör és füstöt, ami novelláskötet, és bár van benne néhány nem túl jó és néhány közepes írás is, azért a néhány zseniálisért érdemes volt elolvasni. Most meg az Amerikai isteneket olvasom, bár elég nagy és nehezen fér bele a retikülömbe.
Egy nagyon vicces, ám megható szituációban is részem volt: fekszünk a kanapén, olvasunk.
Én (köztudottan irodalomsznob) Neil Gaimantől a Tükör és füstöt, ami, ööö, fantasy-novellák gyűjteménye.
Pasim (köztudottan scifi/fantasy-rajongó) Máraitól A gyertyák csonkig égneket, ami keményfedeles irodalomféleség.
Ezt hívják szerelemnek.

Pasim egyébként remek cikkeket ír a sesblogon, például elkezdte thaiföldi útinaplónkat.
Ebsiknek pedig köszönjük a cicát :-))
És ha már linkelgetésnél tartunk: anneshirley-nek végre gyereke lesz, gratulálok!!

Akkor még egyszer: Alaine, kedvenc pszichológusnőm szeretné kiadni Ráday utca közvetlen közelében található, 37 nm-es, egyszobás, klassz kis lakását, mostantól. Akit érdekel, írjon nekem egy emailt.

Egyszer, a régi, dicső napokban, még sztárblogger koromban kaptam egy olvasói emailt, hogy olvassak Bartis Attilát. Bementem a könyvesboltba, de éppen nem volt tőle semmi, így kb két évre meg is feledkeztem róla. A későbbiekben rengeteg szórakoztató irodalmat, sci-fit, fantasyt és effélét olvastam, miközben félreérthető nyilatkozatokat tettem fenti műfajokról (mondjuk, máig sem tudom, pontosan mit jelentenek, de ezt hagyjuk). Így alakult, hogy egy kedves ismerősöm előítéletekkel terhelt sznobnak titulált, akinek csak a Magasirodalom számít olvasásra érdemesnek.
Akkor éppen Frederik Pohl: Átjáró-ciklusának harmadik köteténél tartottam, de annyira megsértődtem a szórakoztató irodalom minden olvasójára, írójára és felmenőikre, hogy azonnal a sutba vágtam, és "Ha Ti így, akkor én meg úgy!"-felkiáltással átmentem a közeli könyvesboltba Rendes Könyvet venni. Így vásároltam meg végül Bartis Attila: A nyugalom c. könyvét, ami remekül megírt, nagyon hiteles, kissé beteges, de mindenképpen felkavaró, az emberi kapcsolatokról szóló könyv. Sokkal később láttam, hogy az író színdarab formájában is elkészítette a művet, ráadásul Udvaros Dorottya főszereplésével, amit imádok. Az már teljesen a véletlen műve volt, hogy egyik ebédnél összefutottam a Színházjegyes Nénivel, aki hatalmas erőkkel tukmálta rám a kultúrát.
A végkifejlet kikövetkeztethető: tegnap láttuk az Anyám, Kleopátrát a Nemzetiben, ami felkavaró, esetenként vicces, elképesztően cinikus, és zseniálisan megrendezett darab. Ezúton gratulálnék a fiatal Bartis Attila tehetségéhez, valamint köszönöm annak az olvasónak, aki felhívta a figyelmemet a könyvre.

Beköszönt a nyár, úgy is, mint pedikűrszezon, így isolde felkeresi pedikűrösét. Szomorúan konstatálja, hogy a tavaly nyáron látogatott kozmetikai szalon helyén jelenleg outlet butik működik. Sétára indul hát Budapest belvárosában, majd gondolkodás nélkül betér az első "Kozmetika - Pedikűr" feliratot viselő ajtón.
Pedikűröslány (fodros-bodros farmerszoknya, testszínű neccharisnya, kb 20 év): - Szia, ülj le ide, merrefelől jöttél?
isolde: - X metrómegálló.
Pedikűröslány: - Nahát, arrafelé van egy kórház, és ott műtötték a múltkor az orrsövényemet, mert már alig kaptam levegőt, de mondjuk most sem lett sokkal jobb, tele van sebekkel az orrom, meg utána jó sokáig be volt gyulladva, és olyan gyógyszert kellett beletenni, ami állandóan szivárgott és tök undorítóan nézett ki. De most is alig aludtam, mert alig kaptam levegőt, pedig legalább hatszor befújtam az asztmaspraymből, meg fel kellett kelnem egy csomószor betétet cserélni, újabban kéthetente megjön a menzeszem, de szerintem pszichés, mert mindig akkor jön meg, amikor a pasim hazajön Németországból, ott dolgozik, dehát az egy elmebeteg, pszichológushoz kéne járnia, állandóan elolvassa az smseimet...

Rá van írva a homlokomra nagy betűkkel, hogy "Pszichiáter Vagyok, Mesélj, Hallgatlak!"?

Ellenben újabb, és kivételesen releváns információim vannak szerencsebambusz-témában. Miután karácsonyra egy gyanútlan barátnőm szerencsebambusszal ajándékozott meg, megpróbáltam megbarátkozni a növénnyel. Hónapokig a kis üveg kübliben állt a konyhapulton (a szobába azért nem engedtem be), aztán egy idő után észrevettem, hogy az alsó fertályán gyökerek kezdenek nőni. Gondoltam, aminek gyökere van, az biztosan jobban szeretne földben élni, mint üvegcsében, úgyhogy hosszas és eredménytelen internetes kutatás után besétáltam a Fitolandba, és megkérdeztem az eladónőt, hogy ugyan, mi a teendő az üvegcsében gyökeret növesztő szerencsebambusszal.
Azért nem találtam sehol, mert amit a köznyelv és az IKEA-katalógus szerencsebambuszként emleget, annak valójában semmi köze a bambuszhoz, hanem egy Dracéna-féle. Magyarul sárkányfának hívják őket, a szerencsebambusz - "lucky bamboo"- hivatalos neve pedig Dracena sanderiana. Ennek megfelelően cserépbe ültettem, jelenleg panaszmentes.

Van egy kolléganőm, Mári, aki már a puszta létezésével annyira idegesít, hogy előbb vagy utóbb le fogom rúgni a fejét, pedig nem stílusom nekem az ilyesmi.

Most fejeztem be a Neverwhere-t (Neil Gaiman), ami az utóbbi idők egyik legklasszabb olvasmányélménye volt. Hű.

isolde:- Azt álmodtam, hogy anyám talált egy lovat az utcán, megmentette a sintértől, és hazahozta hozzánk. A fürdőszobában volt a ló, tök helyes, nagy, barna ló volt, és azon gondolkodtunk, hogy kinek lehetne elpasszolni, mert nálunk ugye nem maradhat. A szomszédék kerjében volt lucerna vagy repce vagy valami takarmányféle, átmentem kérni tőlük egy kicsit, hogy megetessem a lovat, és a szomszédunkban ezúttal az egyik ápolónőnk lakott. Gondolkodtunk, hogy a nagyszüleimnek nem adhatjuk a lovat, mert nem szeretnének lovat, meg biztos túl öregek már ahhoz, hogy egy lóról gondoskodjanak. Felmerült még egy volt betegünk neve is, akinek álmomban lovai voltak, hogy hátha ő elfogadná, hiszen végülis nem maradhat a fürdőszobánkban egy ló.
Alaine: - A ló és a fürdőszoba is szexuális szimbólum.

Szombaton meg megkerestük és teszteltük a Váci u. 65.-ben található thai éttermet. A red curry chickent kókuszos csirkének fordították, és nem pont úgy nézett ki, ahogy azt szerettem volna. Nagyon finom sült csirke volt csípős szószban, csak nem emlékeztetett red curryre. A pad thaiban meg kicsit meglepő volt a gomba, a brokkoli, és a félig nyers karfiol. Viszont bevásároltam némi kókusztejet a csarnok alagsorában lévő ázsiashopban, majd főzök én red curryt.

Tegnap igazi rallye-autóban igazi gyorsasági szakaszon (ok, nem versenyen, de azért mentünk 180-nal) ültem igazi navigátorként, és csak egyszer hánytam, de előtte még felírtam a pályát. Klassz dolog a rallye, bár részemről inkább mégis maradok az olvasásnál.