Futópadról nézni a Legyen Ön is milliomos!-t, miközben jóképű fiatalember méricskéli a pulzusodat, azért ennek is megvan a varázsa. Miután a kihízott ruhák kiszortírozása után nagyjából üres lett a szekrény, igen, megint, sokadszorra, de most igazi újéletkezdés van soron, ezúttal szívdöglesztő személyi edző közreműködésével. Igaz, hogy csak az első két alkalommal asszisztál a szenvedéseimhez, arra nincs pénzem, hogy tényleg személyi edzőt tartsak, meg azt hiszem, egy idő után zavarna is, hogy minden lépésemet lábemelésemet hozzáértő szemek figyelik. Az edzőmnek például van egy olyan kuncsaftja, akivel együtt szokott futni a szigeten: a pasi fut, liheg, gyötrődik, az edző pedig pénzt kap azért, hogy ha meg szeretne állni pihenni, akkor olyanokat mondjon, hogy namégegykicsit, dehogynembírod. Furcsák az emberek.
Én mindenesetre most úgy érzem magam, mint akit változatos középkori kínzóeszközökkel vallattak a tegnap éjszaka során.

És még: Kislány mai smse:
- Hogy hívják a gyakran ismétlődő szarvast?
- Refrén.