Abba a fázisba érkeztünk, hogy a szememben lévő csík lejjebb jött (tudniillik a beletett gázt és a folyadéknívót elválasztó csík), és most a jobb szememmel rendesen látok, a bal szememmel pedig "osztott képernyőn", ahol az alsó és a felső képernyőt elválasztó réteg minden apró mozdulatra mozog; az alsó képernyőn, ami a látótér kb 3/4-e, előrenézve csak fényt és színeket, lefelé nézve homályosan látok, a felső képernyőn meg nem tudom eldönteni, mit látok, néha képet, máskor buborékokat. Kib. zavaró.
A jelenség amúgy azért van, mert az üvegtestet kivették a szememből, a helyére beletettek gázt, aminek más a fénytörése, viszont a gáz egy idő után fokozatosan eltűnik és a helyét csarnokvíz tölti fel, aminek megint más a fénytörése, és ez a folyamat kb 3 hét.
A gáz az*, hogy kívülről már az égvilágon semmi sem látszik rajtam. Semmi. Nem látszom betegnek. Holnap bemegyek reggel a referálóra, és azt fogja hinni a vezetőség, hogy tök egészséges vagyok és lehet dolgoztatni. Lehet, rá kéne tennem egy nagy kötést mégis.
Lefelé nézve nem tudok olvasni, mert kettőt látok, egyenesen nézve mondjuk tudok, úgyhogy mázli, hogy feltalálták a monitort, nagy bajban lennék, ha csak kódexek léteznének. Bár a kódexeknek meg volt ilyen állványuk, azokat is lehetett kvázi függőlegesen olvasni. Bár gyanítom, hogy a középkorban amúgy sem voltak efféle high-tech szemműtétek.
*A gáz az valójában nem ez, hanem 18 %-os oktafluoropropán (C3F8).
A lakásomban pakolászunk, mert húgom, aki most ott lakik, a tervek szerint hamarosan külföldre disszidál. Fényképalbumokat találok abból az időszakból amikor egyetemista voltam és előszeretettel fotózgattam minden bulin és nyaraláson remek manuális Canon gépemmel, filmtekercsre.
én (hüledezem): - Basszus, milyen jó csaj voltam huszonévesen! Igazi jó csaj voltam. Bárcsak már akkor is tudtam volna. Mért nem szóltatok, hogy ennyire jól nézek ki?
Húgom (totál hülyének néz): - Na, muti! - Egy darabig tanulmányozza karcsú napbarnított huszonéves haspólós fotómat, majd felnéz rám a jelenben, majd vissza a képre, értetlenkedve. - De... Mit csináltál magaddal...??
Azon gondolkodom, hogy almatortát kellene csinálni, mert van egy csomó régi alma. Vagy azt a francia almatortát szeretném rekonstruálni, amit koleszos korunkban lehetett kapni a helyi pluszdiszkont mellett nyílt Francia Pékségben, jó drága volt, de este hét után féláron volt minden, és ott ettünk quiche-t meg croissant-t, meg almatortát. Vagy pedig olyat, amilyet Utrechtben sütött szülinapján az aranyos meleg srác, és amikor elkértem tőle a receptet, elárulta, hogy "porból" van, Dr. Oetker almatorta-kit. Persze, nem találok nekem tetsző receptet széles ez interneten, de majd valamit összerakok a rendelkezésre álló adatokból.
A másik probléma, hogy a férjem fogyózik és itthon sem lesz, én meg azt szeretem, ha van közönségem, mert ahogy a könyvet az Olvasók, a festményt a Műélvezők, a mozit pedig a Nézők teszik élővé, ekképpen az almatorta is hálás közönséget igényel. De embereket nem akarok idehívni, mert van kedvem egyedül lenni. Példát kellene vennem Salingerről, aki állítólag az elmúlt évtizedek alatt két regényt is írt, amit senkinek sem adott oda elolvasni és nem is tervezi; vagy a Holdpalotában szereplő fickóról, aki képeket fest a sivatagban, annak tudatában, hogy ezeket soha senki nem fogja látni.
Mármint rajta kívül, mert én enni fogok belőle nyilván.
Persze, foglalkozhatnék a (legújabb tudományos) cikkünkkel is, amit feltehetőleg végül publikálunk valahol és sokmillió ember fogja elolvasni (legalábbis két reviewer biztosan), de ahhoz túl fáradt vagyok.
Zavart érzek az Erőben a munkahelyemen, valami rossz vagy valami változás, valami mintha lenne a levegőben, ezért megnéztem a karrierhoroszkópomat idén őszre (amiben egyáltalán semennyire sem hiszek, az a karrierhoroszkóp, de attól még megnézhetem). Tehát a csillagok szerint a munkahelyem nem változott meg, csak én lettem nyűgös, kötekedő és ingerült. Őszre azonban olyanok várhatóak, hogy a Nyilasnak egyedül kell megoldania feladatokat, hogy összetűzésbe, sőt, feloldhatatlan ellentétekbe keveredik kollégáival, valamint, hogy anyagi helyzete siralmas lesz. A Mars és a Jupiter miatt van.
Az Ápoló szerint a Rezidensem, akinek nagy fémcsavarok állnak ki törött karjából, meg én, akinek fél szeme a sírban, simán elmehetnénk együtt koldulni. A másik javaslata, hogy mivel a rossz szememmel egy folyadéknívót látok (felül van a szememben a gáz meg valami nehézfolyadék cucc, az egészben meg csarnokvíz, és ahol a kettő elválik egymástól, azt látom), jelentkezzek építkezésekre vízszintezőnek. Csak ráállok a falra, vagy a polcra fektetem az állam, és máris megmondom, vízszintes-e.
Valamint ez volt még:
(Pszichoterápiás módszerekről beszélgetünk Filozófus kollégámmal.) (Vagyis inkább ő eszik, én meg beszélek hozzá.)
isolde: - És képzeld, elolvastam ötven oldalt a Vermes Kata könyvéből, elhatároztam, hogy én ezt most meg fogom érteni, és meg is értettem.
Filozófus (elismerően):- Fú.
isolde: - De aztán nem tudtam tovább olvasni, mert levált a retinám.
Filozófus: - Szerintem pereld be.
Ja, és rákérdeztem alaposan, elővettük a jogszabályt, úgy van, hogy ha kórházban vagy, a(z alap, pótlékok nélküli) fizetésed 50 %-át kapod, betegszabadság alatt (első 15 nap) a 70 %-át, majd ezt követően a 60 %-át (kivéve, ha nincs meg a kétéves munkaviszonyod, mert akkor 50%, 60 % és 50 % vagy valami ilyesmi, arra már nem figyeltem annyira, mert amióta az eszemet tudom, itt dolgozom.)
Még a PS I love you kapcsán jutott eszembe Mick Jagger népdala (mert a film nagy részében helyes, borostás pasik ír dalokat énekelnek akusztikus gitárral. Meg szerepel benne valami hisztériás csaj is, de arra már nem nagyon emlékszem).
Mick Jagger pedig istenkirály, imádom, jól áll neki ez is.
Voltam szemésznél, a retinám a helyén*, minden gyógyul (jó hír), ellenben a szemlencsém nagyon rosszul bírja a gyűrődést, ez azt jelenti, hogy az üvegtest helyére tett gáz ritkán okozhat szürkehályogot, és én úgy tűnik, esélyes vagyok erre (rossz hír). A szürkehályog azért nem akkora gáz, tízperces ambuláns műtéttel betesznek egy műlencsét (jó hír), azonban a TB csak azt a lencsét támogatja, amivel vagy távolra, vagy közelre látsz jól, és nekem, mivel a másik szemem se nem rövid, se nem távollátó, egy bonyolultabb lencse kéne, ami b. 160 ezer forint (rossz hír), de még reménykedünk, hogy erre mégsem fog sor kerülni (jó hír).
Jövő csütörtökön lézerez, ez egy rövid, ambuláns műtét (ööö... oké, legyen jó hír), olvashatok (jó hír), nem sportolhatok, max szobabiciklizhetek, vagy más olyat, ahol a fejem egyáltalán nem mozdul el (rossz hír). Megkérdeztem, hogy alkalomadtán ülhetek-e repülőre decemberben, mire azt mondta, szerinte igen, mert addigra felszívódik a gáz, és ha akkor ismét leszakad a retinám, akkor úgyis szilikonos feltöltést fog csinálni, amivel lehet repülni (hát ezt végképp nem tudom hova besorolni).
Pénteken megyek dolgozni. Gondolkodom a csütörtökön is. Igazából a szemész szerint, ha akarok, mehetek nyugodtan, a háziorvos ellenben nagyon szívesen kiírna pár hétre, de tegnap megtudtam, hogy a betegállomány alatt az ember a fizetésének az 50 %-át kapja csak meg, ami esetemben elenyésző, a hiteltörlesztéseim se jönnének ki belőle, és egyébként is multifokális műlencsére kell gyűjtenem, úgyhogy túl sokáig nem henyélhetek. Ami igazságtalanság, mert rám férne. Ja, az is igazságtalanság, hogy hiába van PhD-m, ugyanúgy kb. elfogyott a fizetésem 8-án. Most megint írom egy füzetbe, mit költök, hátha az segít. Nevetséges.
Különben jól vagyok, és valóban egyetlen örömöm az életben, hogy elkezdődött a mozgásterapeuta képzés, ami klassz és lelkesedem. De majd máskor mesélek róla, mert most éhes vagyok, és vettem az intersparban egy juharszirupos-diós táskát, amit még nem ettem meg, és ez nem hagy nyugodni.
*Amúgy a bal szememmel nem látok, szóval teljesen érthető lenne, ha esetleg veszítettem volna a liberalizmusomból. Smile.
Elmondom, mi a megfigyelésem. Nem gondolom, hogy ez általánosságban így van a világban, és hogy "a liberálisok ilyenek, a konzervatívok meg olyanok", hanem egy személyes élményemet szeretném megosztani. Világos, felfogtuk? Oké. Tehát az a fura élményem, hogy engem a liberálisok valamiért egy csomószor igen nehezen tolerálnak. Én különben nem politikai nézetből vagyok liberális, hanem egyszerűen tényleg tökre nem zavar, ki mit csinál. Az emberek kívülről sokszínűek, kifordítva pedig úgyis mindenki rózsaszín. Biztosan már középiskolás koromban agyamra ment a hatvanas évek. Csak ez lehet, mert szociológiát, gender studiest, politológiát, történelmet sohasem tanultam, és nem is kaptam úgynevezett liberális neveltetést, sőt, mégse jutott eszembe, hogy bármi gond lenne azzal, ha valaki pl. meleg, vagy akármi.
Soha jobboldali konzervatív nekem még ezek miatt be nem szólt, de tényleg nem. Kiderül, hogy homlokegyenest ellenkezően vélekedünk valamiről, és a konzervatív ismerőseimnek szemük se rebben. Megértik, hogy teljesen más a véleményünk x vagy y dologról, túllépnek ezen. Én is megértem és tiszteletben tartom a meggyőződésüket, béke van.
Ellenben, ha egy apró árnyalattal eltér a véleményem az övékétől, a liberálisok azonnal kiborulnak. Azonnal szégyelljem magam. Azonnal a demokrácia elensége vagyok. Sőt, nem is kell, hogy eltérjen a véleményünk, elég, ha neadjisten szerencsétlenül fogalmazok, vagy ha például a személyes, szubjektív élményeim* kerülnek előtérbe a Történelmi Összkép helyett (például rinyálok a kordon miatt, amikor a Demokrácia forog kockán; vagy amikor iszonyú dühös voltam az arab terroristákra, akik a londoni metróban robbantottak), rögtön meg kell magyarázni, miért veszélyes / szégyenletes / faszság, amit én gondolok-érzek.
Ez így összességében azért kicsit fura.
*Különben, mellékszál, de pont a kisebbségek elfogadása c. témában nem szabad lebecsülni a személyes élmények hatalmát, mert akármennyi társadalmi célú hirdetést nyomatnak az arcukba, és akármennyit magyarázzák nekik a demokráciát, az emberek végül mégiscsak a személyes élményeikre hallgatnak elsősorban. "Embereknek van a legnagyobb súlya az életedben, embereknek, akiket ismertél." Pl. volt a baráti körünkben középiskolában egy jófej lány, akiről a cselekmény egy ponján kiderült, hogy leszbi, ettől nem lett rosszabb fej**, tehát szerettük ugyanúgy tovább, ez egy darab személyes élmény, mégis elég nehéz lenne ezután rádumálni a homofóbiára bármilyen érvvel. Különben olvastam egy blogbejegyzést is a témában, amiben hasonló gondolatok szerepelnek. De nem a melegekről akarok beszélni, akármiről. Az emberek gyarlók, nem gondolkoznak logikusan, általánosítanak, egy-egy megélt esetből vonnak le következtetéseket. Ez nem mindig rossz, nem is feltétlenül jó, de így van, emberi tényező.
**Valójában jobb fej lett, miután már nem rejtőzködött.