Abba a fázisba érkeztünk, hogy a szememben lévő csík lejjebb jött (tudniillik a beletett gázt és a folyadéknívót elválasztó csík), és most a jobb szememmel rendesen látok, a bal szememmel pedig "osztott képernyőn", ahol az alsó és a felső képernyőt elválasztó réteg minden apró mozdulatra mozog; az alsó képernyőn, ami a látótér kb 3/4-e, előrenézve csak fényt és színeket, lefelé nézve homályosan látok, a felső képernyőn meg nem tudom eldönteni, mit látok, néha képet, máskor buborékokat. Kib. zavaró.
A jelenség amúgy azért van, mert az üvegtestet kivették a szememből, a helyére beletettek gázt, aminek más a fénytörése, viszont a gáz egy idő után fokozatosan eltűnik és a helyét csarnokvíz tölti fel, aminek megint más a fénytörése, és ez a folyamat kb 3 hét.
A gáz az*, hogy kívülről már az égvilágon semmi sem látszik rajtam. Semmi. Nem látszom betegnek. Holnap bemegyek reggel a referálóra, és azt fogja hinni a vezetőség, hogy tök egészséges vagyok és lehet dolgoztatni. Lehet, rá kéne tennem egy nagy kötést mégis.
Lefelé nézve nem tudok olvasni, mert kettőt látok, egyenesen nézve mondjuk tudok, úgyhogy mázli, hogy feltalálták a monitort, nagy bajban lennék, ha csak kódexek léteznének. Bár a kódexeknek meg volt ilyen állványuk, azokat is lehetett kvázi függőlegesen olvasni. Bár gyanítom, hogy a középkorban amúgy sem voltak efféle high-tech szemműtétek.
*A gáz az valójában nem ez, hanem 18 %-os oktafluoropropán (C3F8).