Elmondom, mi a megfigyelésem. Nem gondolom, hogy ez általánosságban így van a világban, és hogy "a liberálisok ilyenek, a konzervatívok meg olyanok", hanem egy személyes élményemet szeretném megosztani. Világos, felfogtuk? Oké. Tehát az a fura élményem, hogy engem a liberálisok valamiért egy csomószor igen nehezen tolerálnak. Én különben nem politikai nézetből vagyok liberális, hanem egyszerűen tényleg tökre nem zavar, ki mit csinál. Az emberek kívülről sokszínűek, kifordítva pedig úgyis mindenki rózsaszín. Biztosan már középiskolás koromban agyamra ment a hatvanas évek. Csak ez lehet, mert szociológiát, gender studiest, politológiát, történelmet sohasem tanultam, és nem is kaptam úgynevezett liberális neveltetést, sőt, mégse jutott eszembe, hogy bármi gond lenne azzal, ha valaki pl. meleg, vagy akármi.
Soha jobboldali konzervatív nekem még ezek miatt be nem szólt, de tényleg nem. Kiderül, hogy homlokegyenest ellenkezően vélekedünk valamiről, és a konzervatív ismerőseimnek szemük se rebben. Megértik, hogy teljesen más a véleményünk x vagy y dologról, túllépnek ezen. Én is megértem és tiszteletben tartom a meggyőződésüket, béke van.
Ellenben, ha egy apró árnyalattal eltér a véleményem az övékétől, a liberálisok azonnal kiborulnak. Azonnal szégyelljem magam. Azonnal a demokrácia elensége vagyok. Sőt, nem is kell, hogy eltérjen a véleményünk, elég, ha neadjisten szerencsétlenül fogalmazok, vagy ha például a személyes, szubjektív élményeim* kerülnek előtérbe a Történelmi Összkép helyett (például rinyálok a kordon miatt, amikor a Demokrácia forog kockán; vagy amikor iszonyú dühös voltam az arab terroristákra, akik a londoni metróban robbantottak), rögtön meg kell magyarázni, miért veszélyes / szégyenletes / faszság, amit én gondolok-érzek.
Ez így összességében azért kicsit fura.
*Különben, mellékszál, de pont a kisebbségek elfogadása c. témában nem szabad lebecsülni a személyes élmények hatalmát, mert akármennyi társadalmi célú hirdetést nyomatnak az arcukba, és akármennyit magyarázzák nekik a demokráciát, az emberek végül mégiscsak a személyes élményeikre hallgatnak elsősorban. "Embereknek van a legnagyobb súlya az életedben, embereknek, akiket ismertél." Pl. volt a baráti körünkben középiskolában egy jófej lány, akiről a cselekmény egy ponján kiderült, hogy leszbi, ettől nem lett rosszabb fej**, tehát szerettük ugyanúgy tovább, ez egy darab személyes élmény, mégis elég nehéz lenne ezután rádumálni a homofóbiára bármilyen érvvel. Különben olvastam egy blogbejegyzést is a témában, amiben hasonló gondolatok szerepelnek. De nem a melegekről akarok beszélni, akármiről. Az emberek gyarlók, nem gondolkoznak logikusan, általánosítanak, egy-egy megélt esetből vonnak le következtetéseket. Ez nem mindig rossz, nem is feltétlenül jó, de így van, emberi tényező.
**Valójában jobb fej lett, miután már nem rejtőzködött.