2005.06.26. 01:03 - címkék: - komment
Na, beleolvastam a Goldenblog Fórumba, és azt gondolom, hogy azért kicsit, hm, túlzás ez a dolog. Az élet nagy kérdéseit feszegetik: Mit és milyen jogon szólt be nekem a MrA? Miazhogy valamelyik blog trendi, a másik meg nem? (Vajon van erre gyógyszer, vagy ha egyszer trendi leszel, az már örökre úgy marad?) Miazhogy a MrA randektív blogajánlót merészel működtetni a saját maga által tervezett freeblogon? Milyen etikai kérdéseket vet fel egy fikablog születése? Sikerül-e ezen lenézett és elhanyagolt műfajt felemelni az őt megillető helyre? Hol hibáztak a zsüritagok? Hol írnak blogot a zsüritagok? Tényleg, tisztára, mint a Nagy Könyv meg a Megasztár.
Eddig nem voltak álmatlan éjszakáim, de most bennem is felmerült néhány megválaszolatlan kérdés. Hogy néznek ki a zsüritagok? Melyikük exdrogos és melyikük kiöregedett dalszövegíró? Le lehet-e iratkozni a listáról? Fognak-e kavarni egymással a döntősök, ki kivel, és benne leszünk-e a blikkben is? Van-e olyan opció, hogy leszopok valakit a laptopért? Kapunk-e ronda, modern, arannyal futtatott szobrocskát? Írnak-e a végén a döntősök egy nagy, közös blogot, ami megjelenik hangoskönyvben is? Meg ilyenek.
Azt hiszem, hogy egyszercsak eljön az az idő egy blog életében, amikor már nem hajt a látogatottságra. De lehet, hogy egyszercsak eljön az az idő egy nő életében, amikor már nem hajt a blogja látogatottságára, vagy legalábbis jobban érdekli a szakmája, a pasija, a thai konyha, a könyvei és a szobanövényei. Tudom, hogy unszimpatikusan hangzik, de ezt gondolom. És közben persze örülök, hogy belekerültem a százba.

2005.06.25. 11:24 - címkék: - komment
Tegnap ebédnél Alainnel elkezdtünk beszélni azokról a bizonyos pillanatokról.
A tavalyi VOLT-fesztivál kapcsán mesélte el, hogy akkor és ott olyan nagyon jól, felszabadultan és a helyén érezte magát, úgy érezte, tökéletes ez a világ, úgy, ahogy van, és ő is tökéletes ebben a világban.
A szintén ott tartózkodó egyik kollégám nem értette, miről beszélünk ("jól érezted magad egy buliban? az mért olyan nagy szám?") mire elmeséltem én is, hogyamikor Amszterdamban voltunk, és este elmentünk abba a jazz kocsmába, és színes ruhákban táncoltunk, és soha nem voltam olyan boldog, pedig az égvilágon semmi okom nem volt rá, éppenséggel már/még egyikkel sem flörtöltem a jelenlévő jóképű győriek közül, és mindösszes tudatmódosításom két tequila volt.
Alaine elmesélte, amikor csillagász táborban egész éjszaka meteorokat néztek és feljött a Nap.
A kollégánk még mindig nem értette.
Elmeséltem, amikor a tokaji hegy tetején álltam a szerelmemmel, lábam alatt elterült az alföld, ezüst csíkokként kanyarogtak a folyók.
Alaine elmesélte, hogy San Franciscoban, már nem emlékszem, mi történt vele.
Nem meséltem el, csak gondoltam, amikor ültünk a Fő téren, éjszaka, csendben, talán az eső is esett kicsit.
Kollégánk még mindig nem értette, hogy "akkor ez most fless vagy feeling, vagy inkább flow" (csak, hogy klasszikust idézzek), és akkor megmondtuk neki, hogy "boldogság", és onnantól már igazán hülyének nézett minket.

2005.06.25. 10:49 - címkék: - 1 komment

Az ember nem komoly tizenhét évesen.
Egy estén, vigye ördög a limonádét,
a korsó sört, a bárt, mely csillog fényesen,
a sétány hársai közt jársz, hol zöld az árnyék.

Júniusest. A hárs jó illatot lehel,
oly édes a lég, hogy pillád le-lezárod.
Zajjal rebben a szél, hisz a város közel,
kocsmaszagot sodor és venyigevirágot.

S hirtelen feltűnik egy tenyérnyi, sötét
azúrszínű szövet egy kis ág keretében,
s egy csillag süti át gonoszul, ahogy ég,
borzongva, édesen, parányin és fehéren.

Júniuséj, tizenhét év! A szív ragyog részegen,
szesz a vér, forrón fejedbe árad,
kábulatban beszélsz, s érzed, hogy a csók
úgy piheg ajkadon, akár egy kicsi állat.

A bolond szív regényvilágban kóborol,
midőn egy halovány ívlámpa sugarán át
egy kisasszony siet, arca csupa mosoly,
s rá apja zord keménygallérja veti árnyát.

S mert úgy találja, hogy naiv vagy végtelen,
piciny cipőivel tovább kopogva harsan,
félrekapja fejét, elfordul hirtelen,
s egyszerre ajkadon is elhervad a dallam.

Szerelmes vagy. Sóvár, egész augusztusig.
Szerelmes vagy, nevet szonettodon a lányka.
Ődöngsz kedvetlenül, elhagynak társaid,
aztán egy este pár kurta sort ír a drága.

Ez este bárba mégy, mely csillog fényesen,
egy korsó sört hozatsz, vagy édes limonádét.
Az ember nem komoly tizenhét évesen,
a ha nyílik a hárs, mely alatt zöld az árnyék.


/Arthur Rimbaud: Regény/

2005.06.25. 10:23 - címkék: - komment

unikum, sör, rum, kevert
nem értem, mért vagyok reggel levert
kelj fel, csörög a vekker
kelj fel, hív a gyár


Olyankor tudom a legjobban szidni magamban az egészségügyet igazgató összes politikai és civil vezetőt, amikor pénteki buli után, ragyogó napsütésben szombat reggel be kell jönni dolgozni vasárnap reggelig. Eddig szabadnap járt a hétvégi ügyeletért, múlt héten viszont kiderült, hogy tudtunkon kívül évek óta létezik egy jogszabály, ami ezt nem teszi lehetővé. Elvileg nem lenne szabad 12 vagy hány óránál többet dolgoznunk egyhuzamban, de az, hogy a szombatot a munkahelyeden töltöd, nem munkának számít, hanem "készenlétnek", ami teljesen mást jelent. Végül is igaz, ha nyugis az ügyelet, lehet aludni meg olvasni meg bármit, de... valamiért úgy érzem, hogy a munkahelyemen töltött idő az munka. A "készenlét" a nyugdíjalapba sem számít; valaki kiszámolta, hogy egy átlagos ügyelet alatt kb hat órát töltünk effektív munkával, ezért csak ennyi számít. A legviccesebb, hogy 16 órát meghaladó ügyelet esetén másnap reggel nyolckor a munkáltató biztosíthat (ha akar) 4 óra pihenőidőt: azaz ha bejövök vasárnap reggel ügyelni, hétfő reggel 8-kor elmehetek, de délre vissza kell jönni és négyig dolgozni. 
Annyira nem gáz különben, mert viszonylag ritkán ügyelünk, de el lehet képzelni, milyen kedves, empatikus, odaforduló és támogató tudok lenni a huszonhetedik munkaórában. 

2005.06.24. 15:14 - címkék: - komment
Reggel randiztam a Nagyfőnökkel aki megkért, hogy néhány szóban foglaljam össze neki a múltkor lefordított kutatási protokollt. Remélem, egyszerűen nem volt ideje elolvasni, amit elküldtem neki emailben, és nem arról van szó, hogy olyan rosszul fordítottam, hogy nem értette meg. Szóval pezsgő tudományos élet, és ha már itt tartunk, pezsgőt is ittunk a reggeli megbeszélésen egyik kolléganőm búcsúztatójaként. Most elég sokan vagyunk, sokfelé oszlott az ital, úgyhogy talán nem tűnt fel a betegeknek a viziten.
Göri pedig felhívott, hogy ex-kedvenc vadtermészetben-romantikázós helyünkre parkolót építettek, gondolom, a bevásárlóközpont sem sokat várat majd magára.

2005.06.23. 18:31 - címkék: - komment

Egyáltalán érdemes fél hétkor még hazamenni a munkahelyemről? Holnap úgyis jöhetek vissza.

2005.06.23. 18:19 - címkék: - komment

Kaptam egy emailt az előző postra, hogy nem ezt hívják-e megalkuvásnak (hogy azzal a pasival élek, akit azért rúgtam ki, blablabla).

Vajon hogyan történt?
1. Isolde komoly kapcsolat tervezése nélkül Brighttal randizgat. Hirtelen feltűnik a színen az Igazi, egy meghökkentően kékszemű fiú személyében. Isolde boldogan lelép a Fiúval, aki két hónap után kirúgja hősnőnket. A megtört Isolde jobb híján Bright karjában landol.
2. Isolde komoly kapcsolat tervezése nélkül Brighttal randizgat. Hirtelen feltűnik a színen az Igazi, egy meghökkentően kékszemű fiú személyében. Isolde boldogan lelép a Fiúval, akiről kiderül, hogy valami elképesztő szinten nem illenek össze. Isolde rájön, hogy Bright volt az igazi, megpróbálja rendbehozni tévedését, mely sikerül.
Hogy mi történt valójában, nem tudhatjuk, hiszen az erre vonatkozó blogbejegyzések egy árulásnak, valamint némi jóérzésnek köszönhetően töröltettek. (Igen, igen, én tartom magam jóérzésűnek, nem tévedés.) Ráadásul a tavaly nyárról Isolde azóta mélyen hallgat, mert nem akar kurvaanyázni megsérteni senkit sem, főleg az interneten. Ígyhát már sosem fog kiderülni, mi is volt az igazság, hacsak el nem adom egyszer a sztorit a Harlequin Kiadónak.

Merész, némi képzavarral fűszerezett témaváltással kevésbé ingoványos vizekre eveznék. Reggel begöndöríttettem a hajamat "carving" technikával, ami olyan, mint a dauer, csak rövidebb ideig tart és nem olyan káros. Úgy nézek ki, mint aki a múltból érkezett, olyankorról, amikor még nem találták fel a fésűt, de tetszik. A fodrásznál végig esküvőiruha-katalógusokat nézegettem. Legszívesebben ma megvenném, de mi van, ha addigra hízok harminc kilót, vagy terhes leszek, vagy megráncosodik a nyakam? Egy év nagy idő, és ma is ettem egy csomó bonbont.

2005.06.22. 10:05 - címkék: - komment
Éppen egy kutatási protokollt fordítok, egy szót sem értek belőle mondjuk, de ez nem akadályoz meg abban, hogy lefordítsam. Tavaly ilyenkorra gondolok, amikor még egy másik emeleten dolgoztam, ott a gépnél ülve általában az ablakon bámultam kifelé néha felpillantottam a munkából, az ablakon túl pedig egy hárs virágzott. És hát az ember nem komoly tizenhét évesen, s ha nyílik a hárs, mely alatt zöld az árnyék, én pedig nem igazán zavartattam magam olyan apróságokkal, hogy huszonhat vagyok, hanem romantikáztam ezerrel és Rimbaud-verseket postoltam. Aztán eltelt egy év, kissé, khm, változtak a dolgok, amennyiben most azzal a pasival élek együtt, akit azért rúgtam ki, mert azzal akartam járni, akiről a hárs felett álmodoztam, és akire aztán olyan sokáig voltam mérhetetlenül dühös, hogy szerintem még a pszichológusomnak is fogok beszélni róla. És ahol most lakom, bár panel, két hárs is van az ablak alatt, épp virágoznak, én meg allergiás vagyok. Meg ilyenek.
"Ó, eltűnt ifjúság" - gondolta ironikus félmosollyal, titkon örülve annak, hogy már nem lesz huszonhat éves többé.

Eric Fromm: Menekülés a szabadság elől c. könyvét olvasom, ami pszichológiai alapú magyarázatot keres arra, hogy miért preferálják a társadalmak esetenként a totalitárius rendszereket, elég érdekes. Az egyetlen dolog, amit nem értek az életemben, az az, hogy három hete elkezdtem ismét sportolni, meg figyelni arra, mit eszem, és azóta híztam három kilót. Ha ez így megy tovább, be kell váltanom egykori felelőtlen ígéretemet (ha 70 kg leszek, szőkére festetem a hajam), pedig egyáltalán nem gondoltam komolyan.

2005.06.21. 15:33 - címkék: - komment

Az első találkozásunk óta a Pedikűröslány felmondott a munkahelyén, ez csupán annyit jelentett számomra, hogy körgangos pesti bérház harmadik emeleti konyhaasztalánál került a lábkörmömre francia lakkozás. Közben a csaj elmesélte, hogy tegnap tizenkét órán keresztül fonták a hajába az ezer apró fonatot, valamint, hogy milyen kommunikációs nehézségek állnak fenn kiskorú gyermekei, és felnőtt, de esetenként kiskorú módjára viselkedő élettársa között, lehet, hogy mégis visszaköltözik az anyjáékhoz vidékre. A konyhaajtó nyitva volt, úgyhogy némiképp betekintést nyerhettünk a szomszédok magánéletébe is, bár esetünkben csak egy tacskóval képviseltették magukat. Igazán hangulatos volt, amolyan békebeli: fiatalasszonyok lakkozzák egymás lábkörmét, miközben javíthatatlan férjeikről csacsognak a konyhában - tacskó, körgang, viaszosvászon, presszókávé. Felmerült bennem, hogy valami magyar művészfilm forgatására csöppentem be, de sehol nem láttam a kamerát.

2005.06.21. 10:07 - címkék: - komment
Eddig még sosem háborodtam fel igazán az egyház elmaradottságán, különösebben nem izgat, hogy a katolikusok használhatnak-e kotont vagy sem, de azért ez egy kicsit durva. Heló, tisztelt ördögűzők, az utóbbi száz évben kiderült, hogy a skizofrénia egy gyógyszerekkel kezelhető betegség.

2005.06.20. 22:14 - címkék: - komment
Távol álljon tölem, hogy az alkoholfogyasztást ajánlgassam, évekig alkoholprevenciós alapítványnál dolgoztam, és senkit ne tévesszen meg, hogy az elözö postomban a "bor", "jéger" és "unikum" szavak is szerepelnek, de meg kell hagyni, hogy premenstuációs tünetek enyhítésére az unikum a legalkalmasabb. Csak egyszer nyeltem félre, ami rossz volt, viszont az alkoholnak a méhizomzatra kifejtett relaxáns hatása széleskörüen dokumentált tudományos tény. Remek, most már a "méhizomrelaxáns" keresökifejezéssel is rám lehet találni.

Nem erröl akartam mesélni, hanem, hogy beszéltem a pszichológusomnak a szabadságról, és elég vicces volt - nem, nem az évi rendesröl, hanem az elvont értelmüröl, szabadság vs. tartós kapcsolatról, amire azon nyomban az Órák címü filmmel kezdett példálózni. Azért vicces, mert a mostani kapcsolatunk elötti kapcsolatunk elött, oké, tavaly februárban erröl vitáztunk a pasimmal az interneten, majd többször IRL is. Elmeséltem ezt a pszichológusnak, mire azt mondta, hü, micsoda egybeesés, ö csak egyszer látta a filmet, elég régen, és most valamiért pont ez jutott az eszébe. Csak reménykedem, hogy nem azért, mert az orrom a Virginia Woolfnak maszkírozott Nicole Kidman gumiorrára emlékezteti (bár kétségkívül a hollywoodi maszkmüvészet remeke volt). Valaki mást is idézett, akit nem ismerek, és azt mondta, hogy "gondolnak rám, tehát vagyok", amit én baromságnak tartottam. A végén mindenesetre megegyeztünk abban, hogy a szabadság és a kötödés nem zárja ki egymást, valamint, hogy a filmben vélhetöen Laura Brownnak és a turcsiorrú kövér férjének (most nem jut eszembe a neve) is igaza volt.
Asszem, meg fogom mondani neki, hogy ha már egyszer több ezer forintot fizetek óránként a lelki épülésem érdekében, akkor legyen olyan kedves, és ne éreztesse velem, hogy nagy orrom van.

Facebook oldaldoboz

Olvasok is

Írj nekem levelet

Köszönöm

Extra köszönet

A designt a Yummie médiaügynökség szállította


süti beállítások módosítása