Távol álljon tölem, hogy az alkoholfogyasztást ajánlgassam, évekig alkoholprevenciós alapítványnál dolgoztam, és senkit ne tévesszen meg, hogy az elözö postomban a "bor", "jéger" és "unikum" szavak is szerepelnek, de meg kell hagyni, hogy premenstuációs tünetek enyhítésére az unikum a legalkalmasabb. Csak egyszer nyeltem félre, ami rossz volt, viszont az alkoholnak a méhizomzatra kifejtett relaxáns hatása széleskörüen dokumentált tudományos tény. Remek, most már a "méhizomrelaxáns" keresökifejezéssel is rám lehet találni.

Nem erröl akartam mesélni, hanem, hogy beszéltem a pszichológusomnak a szabadságról, és elég vicces volt - nem, nem az évi rendesröl, hanem az elvont értelmüröl, szabadság vs. tartós kapcsolatról, amire azon nyomban az Órák címü filmmel kezdett példálózni. Azért vicces, mert a mostani kapcsolatunk elötti kapcsolatunk elött, oké, tavaly februárban erröl vitáztunk a pasimmal az interneten, majd többször IRL is. Elmeséltem ezt a pszichológusnak, mire azt mondta, hü, micsoda egybeesés, ö csak egyszer látta a filmet, elég régen, és most valamiért pont ez jutott az eszébe. Csak reménykedem, hogy nem azért, mert az orrom a Virginia Woolfnak maszkírozott Nicole Kidman gumiorrára emlékezteti (bár kétségkívül a hollywoodi maszkmüvészet remeke volt). Valaki mást is idézett, akit nem ismerek, és azt mondta, hogy "gondolnak rám, tehát vagyok", amit én baromságnak tartottam. A végén mindenesetre megegyeztünk abban, hogy a szabadság és a kötödés nem zárja ki egymást, valamint, hogy a filmben vélhetöen Laura Brownnak és a turcsiorrú kövér férjének (most nem jut eszembe a neve) is igaza volt.
Asszem, meg fogom mondani neki, hogy ha már egyszer több ezer forintot fizetek óránként a lelki épülésem érdekében, akkor legyen olyan kedves, és ne éreztesse velem, hogy nagy orrom van.