Gondoltam, hogy elmagyarázom, mi a különbség feminizmus meg gender studies között, de nincs kedvem meg időm se. Agyondolgoztatnak férfikollégámmal együtt. Végtelenül leegyszerűsítve a kérdést, a "gender studies" a szociológiának olyan kisgyermeke, ami a nők társadalomban elfoglalt helyzetét tanulmányozza, hangsúly a tanulmányozáson, a feminizmus meg olyan politikai irányzatnak indult, ami azért harcolt, hogy nőt ugyanolyan jogok illessenek meg, mint férfit, hangsúly a harcon. A feminizmus szó aztán továbbfejlődött, ma már olyan, mint a neurózis, mindenre mondjuk, de senki sem tudja, mit ért alatta. Ha komolyan akarjuk venni ezeket a fogalmakat, egyikbe se nagyon passzol bele mondjuk az, ha a Nők lapjában vagy a Penthouseban vért izzadva kutatunk kissé erőltetetten sovinisztának nevezhető kiszólások után*. Bővebben itt meg itt, feminizmusról hosszú történet is olvasható, érdeklődők figyelmébe ajánlom.

*"Az orgazmus adta öröm nem gyermeki mosolyt varázsol egy nő arcára, a bensőjében létrejött robbanás sokkal inkább meglepett, ijedt vagy éppen kifejezetten agresszív fintort csal elő. Ez azonban manapság is sokakat zavarba hoz."
Forrás itt.

Már három ősz hajszálam van, ami tök jó. Lassan túlleszek ezen az egészen, és végre sütögethetek almáspitét meg olvashatok pokrócba burkolózva a verandán.
Ez nem egy ilyen depressziós halálvágyó post, csak tudom, hogy szeretni fogok öregasszony lenni.

Ja, sejtettem, hogy a plázafeminizmussal kicsapom a biztosítékot. De hadd legyen véleményem.

Félreértések elkerülése végett a valódi célokért - családon belüli erőszak, burnusz, miegyéb ellen - küzdő feminizmussal nincs bajom, csak ezzel a plázafeminizmussal. Ami sajnos sokat ront az egész mozgalom imidzsén.

Eltévedtem az előbb az interneten és feminista blogokat olvastam. Régen azt hittem, a feministák azok, akik kiharcolták, hogy a nők is szavazhassanak, és elmehessenek pilótának; ma meg azért harcolnak, hogy az arab országokban is megtanulhassanak olvasni és saját útlevelük legyen. Ehelyett frusztrált paranoiásokkal találkozunk, akiket az éltet, ha hírességek mondataiban soviniszta élt vélnek felfedezni, vagy ha olyan filmet látnak, amelyben a nagycsöcsű nő még okos is. Akartam is írni hozzászólást az egyik ilyen esetben, de nem működik a blog kommentboxa. Nőtársam, ha nem tudod, valami hogy működik, akkor kérdezz meg egy férfit. Igen, informatikai problémával mai soviniszta világunkban talán érdemesebb hímneműhöz fordulni, mert nagyobb eséllyel kapsz érdemi választ. (Nem, nem azért, mert a nők hülyék, hanem mert több férfit érdekel a számítógép és vele kapcsolatos tudomány és szórakozás, mint nőt, ezért többen végeznek idevonatkozó iskolákat, ezért többen értenek hozzá.) Szóval elég ciki szerintem, hogy szüfrazsett dédanyáink utódai képesek jóval szűklátókörűbbek lenni, mint a férfiak; és frusztrációjukat feminizmusnak nevezik. A szavazati jogtól végül csak eljutottunk a klitorális kontra vaginális orgazmusig, meg, hogy ki viszi le a szemetet. Jaj, gyerekek.

De jó, ez érdekes lehet, köszi.

Hű, a Partvidékiek még annál is rosszabb, mint gondoltam, rémisztően sablon, a stílusa meg szintén lapos és érdektelen. Kár, olyan jól néz ki. Most nem tudom, félbehagyjam-e, mert általában nem hagyok félbe könyvet, amit már elkezdtem, kivéve Kafkától A pert, meg egyszer azt a Sötételfes izét, de lehet, hogy A perhez csak túl fiatal voltam, a sötételfeshez meg túl öreg. Felvettem a kapcsolatot eküvőszervező céggel, akik amúgy a húgom barátnője és családja, jövő héten találkozunk velük. Na jó, a honlapjuk borzalmas, de nem honlapot akarok velük terveztetni végülis, csak annyit, hogy bekérjék az összes árajánlatot éttermektől, zenészektől, fotósoktól. Gondolom, a paphoz személyesen kell majd elmenni. Vicces lesz. 

Tegnap meg bankban voltam Öreganyámmal.
Nagymama: - Akkor most rajta van az augusztusi befizetés is?
Ügyintéző (fáradtan): - Igen, ahogy azt már tegnap is elmondtam.
- És akkor át tudjuk utalni idemegoda?
- Igen, ahogy azt tegnap megbeszéltük.
- És akkor pontosan mennyi van a számlán?
- Ahogy tegnap említettem, x forint.
- De tegnap nem ennyit mondott, hanem x-35 forintot!
- (sóhajt) Mert tegnap óta ráíródott 35 forint kamat.
Öreganyám: - Nézze, kisasszony, az öregasszonyok ilyenek. Ezt bele kell kalkulálni minden hasonló munkahelyen.
én: - Akkor végeztünk?
Ügyintéző: - Igen, viszlát.
Öreganyám: - Viszlát, jövőre megint jövünk!

Benéz a főnököm a szobába ebben a pillanatban, és azt kérdezi:
- Te nem akarsz indulni a miss hungaryn?
Jó fej.

Beküldtem az önéletrajzomat további helyre fordítói munka reményében, visszaírtak, hogy írjam meg, mennyit bírok mennyiért milyen nyelven, van-e otthon net, valamint mellékelek egy fényképet magamról. Vajon minek nekik fénykép a fordítóról? Miért, mi van akkor, ha a fordító ronda? Vagy direkt csak rondákat alkalmaznak, mert azok többet ülnek otthon, és magányosan fordítanak? Vagy a "fordítás" nem is az, amire én gondolok? Mire akarnak rávenni??

Amúgy szerintem létezik női írás. Eléggé felismerhetően máshogyan tudnak írni a nők, mint a férfiak. Pl Az időutazó feleségéről csukott szemmel is meg tudtam volna mondani, hogy nő írta, mégpedig az olyan mondatok miatt, mint amikor Henry egyes szám első személyben a következőképpen mesél az első közös vacsiról: "Hazafelé sétáltunk. Lassan mentünk, mert Clare kényelmetlen cipőt viselt." Semmi különös, csak éppen egy férfi író sohasem írta volna le ezt a mondatot. "Mrs Dalloway azt mondta, majd ő megveszi a virágokat." Egy férfi nem kezdene regényt ezzel. A férfi- és a női írók között pont az a különbség, mint a nem író férfiak és a nők között. A nő az apró részletekre figyel, hangulatokra, olyan dolgokat ír le, aminek sok köze nincs a cselekményhez, nem teljesen mindegy végülis, hogy kényelmetlen volt-e Clare cipője? És persze, nem: szép cipőt vett fel, mert fontos volt neki a találkozás, Henry meg olyannyira odafigyelt rá, hogy még erre is emlékezett. A nők néha túl sok figyelmet fordítanak az ilyenekre, érzelmekre, hangulatokra, miegyéb. A férfi-írók tényszerűbbek, logikusabbak, jobban felépítettek, bátrabbak. Bartis Attila vagy Stanislaw Lem egészen biztosan nem álnéven író nők. Az igazán jó női írókban ezért kell, hogy legyen egy darab ebből a férfiségből. Ulickaja, például, igazi női író férfierényekkel. Ez persze mind sablon és előítélet, de legalább nagyon sok könyv elolvasása után gondolom így.

Mi lenne, ha inkább így nézne ki az oldalam, rózsaszínen. Na, csak egy kicsit, próbaképp. Na jó, nem. Csak unatkozom.

Az a baj azzal, ha novemberben megveszi az ember a karácsonyi ajándékot, hogy hónapokig nem lehet még odaadni, sem mesélni róla, és ez rém frusztráló. Hol tanulom az ilyen kifejezéseket, hogy "rém frusztráló", nem tudom. Az olyanok mondjuk tetszenek, amikor a jelző meg a jelző jelzője szöges ellentétben állnak egymással, mint pl. "rém boldog voltam" meg "rettentő jól sikerült".

Elkezdtem olvasni Joanne Harris: Partvidékiek c. könyvét. Ez az a nő, aki a Csokoládét írta, de még nem olvastam tőle semmit (a Csokoládét se, csak a filmet láttam, és hát Johnny Depp jelenléte azért sokat tud lendíteni egy-egy történeten), mert azt gondoltam, biztos gagyi. Csak egyszerűen annyira tetszenek a könyvborítói, hogy már nem bírtam ellenállni tovább. Semmi más nem vonzott a könyveiben, a sztorijai, beleolvasva a stílusa, semmi, ezért sokszor visszaraktam a polcra egyiket-másikat, de most megelégeltem és megvettem. Hogyan adjunk el könyvet borító alapján. Még csak a harmadik oldalon tartok, és tényleg nem valami jó, pedig gondoltam, jól fog jönni a tapasztalat, ha majd bestsellert akarok írni. Annyit mindenesetre tanultam, hogy oda kell figyelnem leendő bestsellerem borítójára.
Kaptam emailt Charlestól, aki tegnapelőtt utazott el kb három hónapra Dél-Kelet-Ázsiába, és képes volt nekem novemberben Bangkokból emailezni a kis geci. Belehalok az irigységbe, azt hiszem. Én meg főzhetek este Pad Thai-t barátnőimnek, amikor este nem is ehetnék tésztát. Ma egyébként megint érdekes dolgokat tanultam a Filozófustól, aki nemrég bevezetett a narratív technika és az omega-3-zsírsavak rejtelmeibe is. Elmesélte, hogy Millet Angelusa hogyan ihlette meg Dali-t (ezt festette ő) paranoia-kritikai módszerének kidolgozásában; valamint azt, hogy a legújabb kutatások szerint a marhahúsban a főzés során rákkeltő anyagok keletkeznek, amelyeket azonban a fokhagyma alkaloidjai semlegesítenek, ezért tumorprevenciós szempontból marhahúst kizárólag fokhagymásan érdemes megfőzni. Januártól egy osztályon fogunk dolgozni, úgyhogy minden bizonnyal elképesztő műveltségre teszek majd szert filozófia, vallás, művészet, pszichiátria , diéta és wellness terén.

Így két nap után az gondolom, hogy Béres Alexandra low-carb kajája (Szandi állítólag mindent megkóstol és személyesen elemeztet dietetikusokkal!) elég jó, csak az a baj, hogy híztam egy kilót, és hogy csak ebédidőben hajlandóak kihozni, én pedig vacsira akarom megenni. Nem tud valaki este is szállító fogyókúrás, ám ízletes kajaküldőszolgálatot? Az nem ér, hogy "rendelj bármelyiktől roston sült csirkét vagy halat grillzöldséggel", mert az egyhangú táplálkozásnál nincsen károsabb, mint tudjuk. Tegnap voltam egy mozgásterápiás demonstrációs órán, ami után kissé úgy éreztem, lehet, hogy valójában sosem akarok mozgásterápiát csinálni, még kevésbé részt venni benne, pláne meg délután öttől tízig nem, de azért kapnak még egy esélyt. A mozgásterápia érdekes, és nem tudom eldönteni, milyen mértékben kuruzslás, úgyhogy utána kell járnom, mert annyira nyitott és széleslátókörű vagyok. Most pedig ünnepélyesen frissítem a linkeket sztárbloggerlány pasijával és sztárbloggerlány macskájával. (Kénytelen voltam felülbírálni állatblogokról szóló előítéletemet, úgymint macskablogot írni/olvasni szánalomra méltó és haszontalan dolog. Legjobb.)

Voltam jelmezes bulin, néztünk csomó Gilmore girlst, voltam nem-jelmezes bulin (ahol azért, amikor benyúltam a retikülömbe cigarettáért, megérkezett egy fekete köpenyes, kaszát cipelő alak), kiolvastam Az időutazó feleségét, a vége is klassz, megállapítottuk, hogy nyomorult Budapesten csak úgy lehet sétálni menni, ha az ember előtte legalább félórát bkv-zik a "sétahelyre" (kivéve persze, ha a betont és a gépjárműforgalmat preferálod fákkal és naplementével szemben), és ez nevetséges és szánalmas. Főztem green curryt a változatosság kedvéért, meg csirkét kesudióval, és majdnem végig fogyóztunk, kivéve, amikor Szamos Marcipán Cukrászdába botlottunk sétánk során. Kaptam pénzt az augusztusi tolmácsolásért, és most nem tudom, hogy karácsonyi ajándékra költsem vagy kanapéra vagy csizmára és télikabátra, vagy tegyem félre februárig, de arra úgyis képtelen leszek. Kanapénk és télikabátom van, csak régi, ronda és kényelmetlen, a Göritől kapott csizmáimat viszont tavaly kidobtam, mert szétszakadtak, bár ha nagyon muszáj, képes vagyok kihúzni a telet Martens bakancsban.

Pszichiáternő a kórházban a mobilján beszél: - ...felrakható hegyes műfül? azt mindenképp ...azt is, persze, milyen színű? piros-fekete szigony, az klassz... nem, nem kell villogó, elég a sima vámpírfog... nem zombifog, vámpír... olyat, ami hajpánton van, azt könnyebben fel tudom tenni... nem, a szarv se világítson, a fényes piros anyagból az remek lesz... nem kell kis farok... ja, hogy hozzá jár? ...
Hehe.

Különben tök jó kedvem van a tornyosuló/nyomasztó munkahelyi problémák ellenére, és semmi különös okom nincs rá. A pszichológusom annak tulajdonítja, hogy Charles visszahozta a Kambodzsa Lonely Planetemet, és hogy azt álmodtam, hogy elveszett a jegygyűrűm, majd meglett. Szerinte felszabadító az a tapasztalat, hogy az elveszett dolgok megkerülnek - vagyis a veszteségek visszafordíthatóak. Szerintem meg kezdenek hatni az omega-3 zsírsavak.

Clare: - (...) miért ne lehetnének a mesék is valóságosak?
Henry: - Talán valóságosak. Vagy egy kis részük valóság, aztán az emberek ezt kiegészítették, tudod?
- Hogy például Hófehérke kómában volt?
- És Csipkerózsika is.
- És az óriásbabos Joe egyszerűen csak egy zseniális kertész volt.
- Noé pedig különc vénember egy lakóhajóval meg egy csomó macskával.
/Audrey Niffenegger: Az időutazó felesége/

Tulajdonképpen, ha jobban belegondolok, Az Apró Dolgok Istenének a története tetszett, a stílusa meg mégis inkább halálra idegesített. Azért egy kicsit túlzásnak tartom a pasim véleményét, aki Tisza Katához hasonlította (és nem a híres magyar szerzőnőnek akart bókolni ezzel), és lehet, hogy a fordító hibája, de igen, idegesítő volt.
Kaptam két könyvet az egyik kollégámtól, konkrétan a Filozófustól (úgy tűnik, manapság gondot fordít szellemi egyensúlyomra, lásd omega-3-zsírsavak) a narratív technikáról. Azt jelenti, hogy érzelmi állapotokkal összefüggésben, amikor beszélünk, sokszor nézőpontot váltunk; és fordítva, a nézőpontváltás befolyásolja az érzelmi állapotot. Érthetően:
Beteg: - Egy szerdai napon volt az apám temetése (narrátor, múlt idő.) Mind ott voltunk, az egész család. (közeledik az érzelmi átéléshez: T/1-re vált, múlt idő). Nagyon hideg volt, fáztam a kiskabátban. (E/1, múlt idő). Emlékszem, ahogy ott állok és sírok (E/1, jelen idő - itt már nagyon átéli a szomorúságot, ezért gyorsan visszavált: ) A felénél az eső is eleredt (narrátor, múlt idő). 
A terapeuta, ha azt akarja, hogy mélyebbre menjünk, itt beleszólhat és visszatérhet oda, hogy pl.: - Tehát látja magát, amint ott áll és sír. - De ha ennyire nem akarja szadizni a beteget, mehet csak egy lépéssel közelebb, pl.: - Biztosan mindannyiuknak nehéz volt. - Ha meg inkább távolítani akarja, akkor: - Igen, abban az évben hideg őszünk volt.
Persze, ezt az ember amúgy is csinálja érzésből, de azért tetszik.
Meg Az időutazó feleségét olvasom, ami meg tényleg letehetetlen, annak ellenére, hogy ronda borítója van, metróban reklámozták, és Szent Iván-éji álom-nak írják benne az ismert Shakespeare-darab címét, nagyon klassz. Köszönjük lobotomiának és a Zuglói Antikváriumnak.

Mr. Noiz írt egy kritikát az új Neil Gaiman könyvről. Kicsit félek, hogy nekem nem lesz elég dark (bár végülis a Stardust is tetszett, ami meg mese.) Valaki kölcsönadja...?

Új életet kezdtem megint, ezúttal a szokásos stuff (diéta, nemdohányzás, kevesebb kávé, fitness) mellett omega-3 zsírsavat is szedek, mert leendő kollégám, egyébként filozófus, rádumált.* Egyes vizsgálatok szerint ugyanis a japán nőknek azért nincs szülés utáni depressziójuk, mert sok halat esznek, és abban teng túl az omega-3 zsírsav (más irányzatok képviselői fenti jelenséget a távolkeleti, támogatóbb családszerkezet javára írják, de most nem mennék bele a biológiai és a pszichoterápiás szemlélet ősi küzdelmébe). Nem vagyok terhes (még), de azért gondoltam, előzzük meg a téli depressziót omega-3 zsírsavval. Ha pedig valaki azt gondolná, hogy ugyanennyi erővel megehetnék mindennap tíz deka halat, annak természetesen igaza van, de most komolyan, ki eszik meg minden nap tíz deka halat? Meg még azzal a gondolattal játszom, hogy befizetek a Béres Alexandra kajaküldő szolgálatának szénhidrátszegény menüjére, de ezt még nem határoztam el teljesen, mivel furcsa nevű ételek szerepelnek az étlapon. Az újéletkezdés persze ilyenkor, ügyeletben a leggázosabb, mivel a nővérek minden egyes osztályon kávéval csokival, cigarettával, és jelen esetben még almás sütivel is kínálgatnak. Remélem, ma már nem fog történni semmi, és nem kell kimennem a szobámból, itt pedig csak egy banán van és fél üveg répás-narancsos joghurtital.

* Dumált már rá filozófus omega-3-zsírsavak szedésére? Na ugye.