A folyamatos, több helyen végzett munkának egyébként a bevételen kívül az is az előnye, hogy nincs időm vásárolgatni. Bár lehet, hogy az ezzel járó anyagi előny már nem is lesz olyan fontos, amikor vásárláselvonási tünetekkel visznek be a pszich a saját munkahelyemre.

Beszéljünk inkább a hidegrekordról. 1940. február 16-án mérték Magyarországon a valaha volt leghidegebb hőmérsékletet a ma már Miskolchoz tartozó Görömbölytapolcán: -35 C. És az azért megnyugtató, hogy idén február 16-án sem leszek Görömbölytapolcán.
Hanem Bangkokban.

Bevállaltam 3. sz. mellékállásomat egy hét erejéig, azaz gyakorlatilag már semmi mást nem csinálhatok munkán kívül. Ez az, amikor interjúzok. Így:

1.
isolde: - És, mi a hobbid?
Vizsgálati alany: - ...Számítógép.
i: - Azon belül? Számítógéppel azért ma már elég sok mindent lehet csinálni.
alany: - Hát.... internet.
i: - Aha... és mit csinálsz az interneten?
alany: - ?
i: - Honfoglalózol, csetelsz, world of warcraftezel, pornót nézel, szerencsejátékozol, naplót írsz, filmeket töltesz le?
alany: - Hát, csetelek, meg képetekt tltök le. Öööö.... szép tájakról.

2.
isolde: - És, mi a hobbid?
alany: - Olvasás.
i: - És miket olvasol?
alany: - Öööö... mindenfélét.
i: - Na de mégis, mit.
alany (nem néz a szemembe): - Hátttöööö, regényeket.
i: - Például? Mifélét? Mi a kedvenced?
alany (lesüti a szemét és szemmel láthatóan szégyenkezik): - Hát, ilyen.... sci-fit meg... fantasyt...

És amivel teljesen ki tudnak borítani:
isolde: - Mik a távolabbi terveid?
alany (kivétel nélkül mindegyik): - Öööö...
i: - Mit fogsz csinálni, ha már elég pénzt összeszedtél a hajózással, és nem akarsz hajózni tovább?
alany: - Erre még nem is gondoltam... hát, majd alakul.
i: - De mihez fogsz kezdeni szerinted?
alany: - A pénzzel?
i: - Meg az életeddel. Mit fogsz dolgozni?
alany: - Hát, gondolom, veszek egy lakást... (erősen töri a fejét)... egy autót... aztán... valami saját vállalkozás.
i: - Például?
alany: - Hát, azt még nem tudom, majd meglátjuk.

Kevéssé céltudatos generáció, az szent.
És az a furcsa, hogy néha szlovákokkal is interjúzok, akik ilyeneket mondanak, hogy "hazajövök és elvégzem ezt-meg-azt a főiskolát, kell a pénz a tandíjra" vagy "hazajövök és nyitok egy teázót itt és itt" vagy "hazajövök és abban a faluban veszek egy házat, és kutyákat tenyésztek".
Nem, mintha én annyira céltudatos lennék, de legalább álmaim voltak mindig.

És hát arról se feledkezzünk meg, hogy az ember csupán abban különbözik az állatoktól, hogy képes "hazudni", vagyis olyanra gondolni, olyanról beszélni, ami nincs úgy. Kitalált történetekkel operálni. A kitalált történeteink, a fikción alapuló érzelmeink és a virtuális kapcsolataink tettek minket az evolúció csúcsává. Lehet, hogy a kitalált történeteink nélkül nem együttérzőek lennénk, hanem szépen visszafejlődnénk a pávián szintjére.
Kivéve, ha a kreacionizmusban hiszünk, mert akkor már eleve ilyennek lettünk teremtve.
By the way, remélem, mindenki hallotta, hogy négy, egyenként egyórás rész erejéig újra összeáll a Jóbarátok. Az első részt még idén bemutatják az USA-ban.

Az ananász meg tényleg nem fán terem. :-)

Megnéztük a Serenityt, ami kedvenc sorozatomból, a Fireflyból készült film, és a jó édes anyját Josh Weddonnak. Nem mesélem el, mit tett, azok kedvéért, akik még csak ezután fogják megnézni (azaz remélem, összes olvasóm), de... ne kerüljön a szemem elé az a pasi.
A film egyébként remek, azok számára is érthető, akik nem látták a sorozatot, nekem, aki látta, meg még ütősebb. Egyrészt sokkal jobban megszerettem a szereplőket 14 részen keresztül, és sokkal jobban izgulok értük, másrészt meg olyan dolgok derülnek ki a filmben, ami 14 részen keresztül foglalkoztatott. Szóval javaslom először a sorozatot megtekinteni.

Meg azon gondolkodtam, miután megfelelően elszomorodtunk a filmen, hogy milyen durva már, hogy az embernek egy csomó érzelmét fikció váltja ki. Csomószor vagyunk jókedvűek, szomorúak, dühösek stb. olyan események miatt, amit filmben látunk vagy olvasunk. Nem dokumentumfilmre gondolok, hanem pl. amikor emberek ezrei örültek annak, hogy megint összejött Ross és Rachel. És hogy ez tulajdonképpen milyen durva már, hogy olyan dolgok miatt érzünk érzelmeket, amik egyáltalán meg sem történtek és nem is léteztek soha (pl. amikor a Vadon foglyaiban meghal a medve, a végén pedig ott a neve a stáblistán, még a medve is csak egy színész volt). És hogy vajon érzelmeinknek mekkora hányada lehet ilyen "fikción alapuló", és mekkora a valóságon alapuló. És többet vagy máshogy éreznénk-e a valóságban, ha nem kapnánk semmi fikciót. Pl. ha mostantól egy évig nem olvasnék és nem néznék tévét? Közönyössé válnék az emberek iránt, mert túl kevés stimulus érne, vagy éppen szenvedélyesebbé válnék valódi kapcsolataimban?
És miben különbözik az, hogy kedvelem a szomszédomat, vagy hogy kedvelem Chandlert? Máshogy izgul az ember azokért, akiket csak a virtuális világból ismer? Nem, mintha ismerném a szomszédomat.
És egyáltalán miben különböznek a horrorfilmek meg a bőgős szerelmes filmek a kábítószerektől? Mindegyikkel egyfajta érzést akarunk kiváltani, gyakorlatilag mesterséges úton. Miért esik teljesen más megítélés alá, ha bekapsz egy szem XTC-t, vagy ha megnézel egy vígjátékot? Egyik se "valódi" eredetű érzelem. Mert a szerelmes filmet több időbe telt megalkotni, vagy az műalkotás? Szerintem a metil-dihidroxi-metamphetamin-molekulát is sokan, sokáig tervezték és fejlesztették. Mert a kábítószerek függőséget okoznak? Nem lehet, hogy a "fikció", a történetek is függőséget okoznak, csak azért nem vettük még észre, mert már az egész nyugati civilizáció függő? Vajon mi lenne, ha nem kapnánk több kitalált történetet?
Meg ilyenek.

Ma legalább hat ember mondta (a betegeket leszámítva), hogy az utóbbi napokban ok nélkül ingerült/életunt/lehangolt/kiüresedett, ami megnyugtató, mert ezek szerint nem az én rendszeremben van a hiba.

Ha a nagymamának a feje fáj,
és az egész család ideges,
és az alsó lakó felkopog,
mert a felesége beteges,
nem kell félned, hiszen a válasz nem vitás:
itt a frontátvonulás.
/KFT/

Valamint többen mondták, hogy fogytam, és hogy jó seggem lett. Mivel mindannyian nők voltak, hihetőnek hangzik. Valóban lefogytam egyébként úgy kb 4 kg-t két hónap alatt*, a titok nyitja(i) a "kalóriaszegény menü" ebédre (főtt hús párolt répával, többnyire), este nem eszünk szénhidrátot, heti 0-4 aerobik, és eleinte hipoxitrainerre is jártam, de aztán megelégeltem. Hat év orvosi egyetem és rengeteg fogyókúra után sajnos még mindig azt gondolom, hogy úgy lehet lefogyni, ha az ember 1. kevesebbet eszik, 2. többet ugrál vagy fut. (Persze, le lehet fogyni csupán az 1. alkalmazásával is, csak akkor csúnya lesz az ember.)

* Az adat nem pontos, mert a mérlegünk attól függően mutat más és más eredményt, hogy a parketta melyik részére tesszük, úgyhogy lehet, hogy csak két kilót fogytam, vagy hogy híztam hármat.

Charles most írt egy mailt Laoszból. Azért megnyugtató tudni, hogy a világnak egy másik részén ezekben a percekben is elviselhető az időjárás, kedvesek az emberek és fán nő az ananász.
Valahol mindig süt a nap.

Tegnap meg, amikor főztem a chain-féle remek paradicsomlevest, arról beszéltek a rádióban legalább tizenöt percig, hogy milyen idő lesz a választásokkor. Ilyeneket, hogy "az elmúlt száz évben április kilencedikén csupán harminc százalékos eséllyel esett az eső, az átlaghőmérséklet azonban...". Oké, persze időben el kell kezdeni gondolkozni, hogy mit vegyek fel a nagy napon, de ennyire időben?
Meg az is idegesít, hogy bár a politikai kampányok eszköztárukat tekintve semmiben sem különböznek az átlagos reklámkampányoktól, mégsem vonatkoznak rájuk a marketing etikai szabályai, pl, hogy nem szidjuk a másik brandet. Persze, értem, hogy ez miért alakult ki, el kell mondani a népnek, mennyivel teszünk többet, mint a versenytárs, de... Olyan visszásnak tartom, hogy a Silan reklámban nem szidhatják a Coccolinot, pedig azok csak öblítők, viszont a szembenálló párt politikusait ezerrel lehet fikázni, pedig azok emberek.
Ja, ez is idegesít, hogy mintha viszonylag kevés szó esne a pártok programjáról, annál több viszont a politikusaikról, okos beszólásaikat, öltözködésüket és szexuális preferenciájukat is beleértve. Mintha az öblítőreklámban azt hangsúlyoznák, hogy milyen szép a doboza és milyen jó fej a gyártó cég ügyvezető igazgatója, nem pedig azt, hogy hogyan öblít.
Szóval nem tetszik egyáltalán, ahogy a marketing eluralkodik a politika felett. Még szerencse, hogy nincs semmi közöm hozzá.

Vegyétek meg az öblítőmet, mert becsületes, jóképű gyerek vagyok, rendezett családi háttérrel, a versenytárs igazgatója meg egy ragyásképű köcsög pedofil buzi, aki kétszázezer forintos cipőre herdálja a részvényesek vagyonát!

Gratulálunk!

Basszus... a fejemet tettem volna rá, hogy Hoffmann már rég meghalt, erre tessék.

Firefly-os cuccok. Kedvencem az I can kill you with my brain feliratú tanga.
Különben nyűgös vagyok a munkahelyem miatt, arról meg nem rinyálhatok, úgyhogy megyek is.
Ja, és izgulás anneshirley-ért :-)

- Te Feri, mi lenne, ha valami jó szót kitalálnánk a csajokra is?
- Mire gondolsz? - Ferenc lehajolt, és elvette csokis kapucsínóját a kávéautomata nyílásából. - Kérsz te is egyet?
- Á, köszi, nem, utálom ezt a löttyöt. Valami olyasmire gondoltam, ami nem annyira szleng, mint a "picsa", de azért elég degradáló.
- Úgy érted, ne vegyék észre, hogy hülye libának nevezzük őket?
- Igen... vagy valami még rondább állatnak. Valami csúnya, éles fogú, nem túl okos, alattomos kis állatnak.
- Mit szólnál a menyéthez?* Az elég ronda. 
- Ferikém, zseniális ötlet. Mindig mondtam, hogy a legjobb nyelvész vagy az országban.

* (A "hölgy" szó eredeti jelentése "menyét")

A szivacsra új szót is kitaláltak a nyelvújítás során, azonban sajnálatos módon nem honosodott meg.
Szovárvány.
Mekkora buli lehetett amúgy ez a nyelvújítás! El tudom képzelni, ültek nagyjaink az ovális asztal körül, egy segéd egy hatalmas sportszatyorból egyenként elővette azokat a tárgyakat, aminek még nem volt neve, és letette a kiürült kávésbögrékkel, ásványvizes üvegekkel és üres pizzásdobozokkal borított asztal közepére. Nagyjaink karikás szemekkel meredtek az aznapi századik itemre; késő este volt.
- Gyerekek, lassan befejezhetnénk mára - törte meg a csendet Ferenc és szétterpesztett ujjaival halántékát masszírozta. - Mennyi van még, Sanyi?
- Már csak ez az egy - felelte fáradtan Sanyi, és sárga-rózsaszín csíkos, tégla alakú fürdőizét húzott elő a szatyorból. Az asztal közepére tette. Nagyjaink egyöntetűen hördültek fel.
- Mégis... minek ennek név? Mi az istennek kell elnevezni az összes különböző női piperecuccot?! A Magyar Tudományos Akadémia már odáig... - Ferencnek hirtelen remek ötlete támadt. - Mancika! Jöjjön csak be egy pillanatra! 
- Még egy kávé? - Jelent meg egy szőke, loknis fej az ajtónyílásban.
- Nem, nem, jöjjön csak beljebb. Magácska hogy nevezné el ezt a dolgot?
Mancika a színes-csíkos, vidám pancsolásokat idéző, kellemesen puha tárgyra nézett.
- Szovárvány.... - súgta áhítatosan.
- Akkor mára végeztünk, igaz? - Nagyjaink a manager válaszát meg sem várva máris elkezdték összepakolni dossziéikat.  

Kis kutatócsoportunkat okosítja az USA-ból hazatelepült tudományos igazgató/statisztikus-zseni:
- ...és hát ha két év múlva az jön ki a vizsgálat végén, hogy a 150-ből csak mondjuk két betegnek van deficit-szindrómája, akkor azt gondolom, hogy az honourable solution, ööö, tiszteletreméltó megoldás az öngyilkosság.
Az a baj, nem tudom eldönteni, viccelt-e.

Most látom, hogy ez nem is ponyvafantasy, amiből már vagy 150 oldalt lefordítottam, hanem sci-fi. Én kérek elnézést. Tényleg nem mozgok valami otthonosan a fenti fogalmak között. Az ember azt hinné, amiben van sárkány, de nincs űrhajó, az biztos nem sci-fi, de tévedne.

És még:
Wash: „Médium? Ez úgy hangzik, mint valami science fiction.”
Zoe: „Drágám, egy űrhajóban élünk.”
Wash: „Hogy jön ez ide?”

Wash: Psychic, though? That sounds like something out of science fiction.
Zoe: We live in a spaceship, dear.
Wash: So?

Kollégáim ma ebédnél A kulcs című színdarabról, a benne játszó népszerű, magyar színészekről, és a magyar színházi életről beszéltek. Csendben lapultam kalóriaszegény diétám felett stb.*

* Rengeteg ponyvafantasyt fordítottam, növényneveket kerestem a neten, megnéztem néhány epizód Friends-et (amikor Ross és Rachel szakításban vannak), majd említett ponyvafantasy előző részét olvastam a fürdőkádban.

Miután sikertelenül feltúrtam az egész netet, a kertészeti szótárakat is beleértve a spongewood magyar megfelelőjéért, megkérdeztem Alaine pasiját, aki azonnal rávágta a helyes megfejtést.
Szivacsfa.
Szeretem túlbonyolítani a dolgokat.
(De ki gondolta volna, hogy létezik ilyen magyar szó? Szivacsfa?? Pedig igen, még Szivacsfa utca is van.)

Szumba blogot ír.

A kollégáim ma ebédnél Fábry Showról és Kiszel Tünde szemöldökéről, valamint Donatella nevű kislányáról beszéltek. Mivel nem nézek tévét, ehhez sem tudtam hozzászólni egyáltalán (tudom, hogy van olyan, hogy Kiszel Tünde, de nem tudom, milyen szemöldöke van). Így aztán csendben lapultam a kalóriaszegény menüm felett és azon tűnődtem, mit mondjak, ha megkérdezik, mit csináltam tegnap délután*.

*Miután fordítottam némi ponyvafantasyt, elugrottam a WomenSecretbe (leárazás), és vettem 2 db pizsamanadrágot, 1 db melegítőt, 1 melltartót kis műanyag szemekkel (!), 1 táskát és 1 csíkos papucsot, majd hazamentem, diétás vacsorát készítttem (lazac brokkoliágyon), és kis családom körében megtekintettem a Firefly fennmaradó négy részét.
Meg a hatodikat még egyszer, mert az a legviccesebb.

Egyébként most, hogy így elnézem, tényleg elképesztő rajongótábora van a Fireflynak. Elég, ha csak ide pillantunk. Megyek is tovább olvasni dolgozni.

És persze érzem, ahogy lassan, de biztos kézzel sötét mélyeibe szippant a szubkultúra. Ma ebédnél a kollégáim az új Lars von Trier-filmekről beszéltek, meg valami spanyol rendező (aki nem Almodóvar) homoszexuálisokról szóló művészfilmjéről, valamint a Johanna című magyar operafilmről. Miután egyiket sem láttam, csendben lapultam a kalóriaszegény menüm felett és azon tűnődtem, mit mondjak, ha megkérdezik, mit csináltam hétvégén*.

* Amikor véletlenül szünetet tartottam a ponyvafantasy-fordításban, akkor scifi-western-sorozatot néztem addiktíven, illetve vasárnap elmentem pizsit venni a WomenSecretbe, de hálistennek leltároztak.