Klasszikus blogbejegyzés

2007.04.22. 14:53 - címkék: -
Rajtam van az átok, nincs mit tenni. Az a fajta, amikor meg kellene írnom három (3) oldalt egy cikkhez, de ahelyett, hogy csinálnám, minden mást csinálok. "Virágot öntöz, körmöt vág, kézzel mos." (Szakács Eszter). Neurotikus teljesítménygátlás. Nincs mit tenni. Ilyenkor olyan dolgokat kell csinálni, ami tökéletesen értelmetlen, ezáltal fokozza az ember bűntudatát, míg az el nem ér egy elviselhetetlen szintet, és akkor már lehet dolgozni.

Ez a terv.

Különben is rosszul aludtam, pedig én mindig jól alszom, és olyan meg különösképpen nincsen, hogy felébredek és nem tudok visszaaludni (remek kezdő anyuka, valamint ügyeletes orvos válna belőlem), életemben egyszer volt ilyenem, de akkor okom is volt rá. Ma meg csak az volt az okom, hogy fájt a fejem meg hogy itt van a cseh csaj férje, és beszélgettek hajnali kettőkor a papírvékonyságú szobafal túloldalán, és a férjnek idegesítő hangja volt, a cseh nyelvben pedig messze túl sok a mássalhangzó. Nem kopogtam át, mert nem beszélt hangosan, egyszerűen csak ennyire vékony a fal, hogy felébredtem a sima beszédre. Ami azt illeti, szexelni nem is hallottam őket, pedig hosszú idő után találkoztak újra. Weird.

És arról postolni, hogy mit evett az ember, az már a legszánalmasabb bloggerség, úgyhogy nem is szakítanék ezzel a szép hagyománnyal. A legdurvábbak mondjuk ezek a gyümölcslevek, mangós-erőspaprikás, mentás-citromos és áfonyás-bazsalikomos ízben (ebben semmi bazsalikomot nem lehet érezni.) Aztán ettem kecske krémsajtot (kecskekrém-sajtot) avokádóval, meg krémsajttal töltött kis cseresznyepaprikákat, meg nyers füstölt halat. Tegnap meg vettem a piacon ilyen kis vajastésztából készült sütiket narancsfondannal a tetején (az a fondan, amivel a mignon van bevonva*). És ittam mangós-citromfüves limonádét a kedvenc helyemen, ha valaki tudja, hogyan kell elkészíteni, kérem, jelezze. Thai citromfűvel volt, legalábbis a képen az volt mellette. És, még régebben, ittam London nevű citromos sört, nem volt túl jó. Meg olyan brie-t, amiben váltakoznak a sima és a zöldfűszeres sajtrészek, ezért úgy néz ki, mint egy tortaszelet. Meg olyan barnakenyeret, ami már annyira magos, hogy sokkal több benne a mag, mint a kenyér maga. És körtés-fahéjas gyümölcsös kekszet.

Különben az is tök vicces, hogy az étkezési szokásaimat milyen mértékben befolyásolja a szellemi táplálékom, például amikor egy csomó Gilmore Girlst néztünk, akkor állandóan take-away kávéspohárral a kezemben rohangáltam az utcán, mondjuk ez meg is maradt, csak itt nincs akkora divatja meg nem is rohanok sehova. Aztán amikor nem jött még meg az ösztöndíjam, és olvastam a Paul Auster éhező főhőséről, aki napi két tojást evett, mert az olcsó és jó kaja, akkor rájöttem, hogy ez nem is rossz ötlet, és napi két tojást ettem egy darabig. (jó, nem csak azt.) De ez még mind semmi, amikor legutóbb rákattantam a Regina Spektorra, és meghallgattam egy párszor, hogy hey remember that month when I only ate boxes of tangerines, so cheap and juicy, tangerines, akkor rájöttem, hogy hm, tényleg, so cheap and juicy, és könnyebb is meghámozni, mint a narancsot, na azóta egy csomó mandarint eszem (jó, nem csak azt). Az első talán az volt, amikor tinédzserkoromban olvastam a Diadalív árnyékában-t, és rájöttem, hogy Joan Madou akarok lenni milyen jó ital a calvados. Szóval amivel rám igazán lehet hatni, az a marketingnek ez az indirekt formája (van ennek szakmai neve is, de ne kérdezzétek), kizárt, hogy olyan mosóport vegyek, amit sokat reklámoznak, de régóta keresek olyan klasszikus piros bögrét, amiből a House-ban isszák mindig a kávét, ha valaki tudja, hol lehet kapni, szólhat.

Még arra lennék kíváncsi, hogy ha több, mint egy hónapja sokkal kevesebbet eszem, mint otthon, vagy legalábbis több benne a zöldség és kevesebb az édesség, és edzeni járok hetente 3-, de inkább 4-szer, meg biciklivel megyek mindenhova, akkor miért nem fogytam egyáltalán semennyit, és tudom, hogy az izom nehezebb, mint a zsír, de az a farmer, ami épphogycsak rámjött, az most is épphogycsak rámjön. Na jó, mondjuk, nem akkora tragédia, leginkább csak túljátszom ezt a fogyókúra-dolgot, elfogadom magam satöbbi, meg egyébként is manapság inkább a napi endorfinbevitelem végett járok steppelni, csak a fizika törvényei alapján ugye az ember azt hinné, hogy mostantól úgy fog kinézni, mint Angelina Jolie a Lara Croftban.
Vettem viszont a piacon fillérekért I'm definitely up to something feliratú pink színű feszülős trikót, és bár tudom, hogy mivel öreg vagyok és nem ennyire merész, csak otthonra fogom felvenni porszívózáshoz, de ez semmit sem von le a vásárlás okozta örömből.

És még az van, hogy az ablakom előtt van egy fa, amin még mindig csak rügyek vannak hetek óta, már minden fán vannak levelek, de ezen csak a rügyek nőnek, nőnek. Először azt hittem, virág lesz belőlük, de talán inkább mégis levél? Nagyon izgalmas.

*Van az a képességem, a fondanról jutott eszembe, hogy ha valaki nem tud valamit, ami szerintem egyértelmű, és az egyetemes emberi kultúra része, akkor olyan hangsúllyal tudom megkérdezni, hogy "Te komolyan nem olvastad...?", hogy az illető rögtön egy mentálisan retardált suttyónak érzi magát és/vagy azonnal hevesen gyűlölni kezd engem. Egyszer egy pasim egész hétvégén nem beszélt velem, miután megkérdeztem, hogy "Te tényleg nem tudod, mi az a zsenília?", de mentségemül szolgáljon, hogy akkoriban még fiatal voltam és keveset tudtam a férfiakról. Már elég sokat fejlődtem, bár amikor, vegyük csak a most pénteket, kiderült, hogy a holland srác még soha életében nem hallott az eszperantó nyelvről, illetve a mesterséges nyelvek létezéséről úgy egyáltalán, vagy hogy a cseh csaj még soha életében még csak nem is hallott Keresztapa című filmről, akkor nehéz volt csendben maradni, de kibírtam. Szóval a fondan azért nem az egyetemes emberi kultúra része talán.

Na, most már megtettem mindent asszem, mehetek cikketírni. Nem, mintha nem lennének még ötleteim. Porszívózás!

"Noé pedig egy különc vénember lakóhajóval és egy csomó macskával"

2007.04.22. 10:34 - címkék: - 1 komment
Ja, igen, és még az is volt, hogy megtudtam (Lobotomiától), hogy kik lesznek Az időutazó feleségének főszereplői. Ami ugye a kedvenc könyvem, és már régóta hallom, hogy készül belőle a film, az pedig mindig félelmetes, ha az ember kedvenc könyvéből film készül. Szinte kizárt, hogy úgy el tudják találni, hogy az nekem is tetsszen. Még talán ha Julianne Moore lett volna Claire és Clive Owen Henry, de megértem, hogy mindkettőjüket nehéz lenne húszévesre maszkírozni. De ezeket a gyerekeket egyáltalán nem tudom elképzelni. A rendezőről sem hallottam még soha, de ez mondjuk nem jelent semmit, kb három filmrendezőt ismerek.
Hát... meglátjuk.

Maffia, olasz lány és megmérgezett pápák

2007.04.21. 17:39 - címkék: -

Szóval ami kétségkívül hiányozni fog, azok az utrechti szombat délelőttök, elbiciklizem a piacra, veszek sajtot meg kenyeret meg eztazt, felmegyek a pláza tetőteraszára, ahonnan látni a várost, iszom normális lattét nagy üvegpohárból vagy a fantáziadús gyümölcslémixeik egyikét, süt a nap, hazafelé veszek virágot.

Ma meg voltam városnéző sétán, a korábban említett nemzetközi diákszervezet színeiben. Azt hittem, biztos valami lelkes önkéntes helyi egyetemista körbemutogatja az útikönyvben is fellelhető nevezetességeket, de nem: egy idősebb építész volt az idegenvezető, nagyon jókat mondott, és szinte csak olyan helyeket mutatott, amiket még nem láttam.
Mondjuk a történelmi műveltségem többnyire szégyenletesen hiányos (ez nem álszerénység, hanem tényleg), így most kellett megtudnom, hogy itt is jártak a rómaiak, sőt, mi több, ők alapították a várost. Vezetőnk szerint rendkívül rosszul érezték magukat, beszorítva az amúgy is folyton háborúzó frankok és frízek közé, a kaja szar, az eső folyton esik, így túl sokat nem időztek itt, hanem amint lehetett, feladták az állásaikat. Azért egy erődöt összedobtak, a falakból nem sok maradt és az is a jelenlegi talajszint alatt. Egy darabot lehet megnézni a Domplein 11 alatt lévő kocsmában, ha veszel egy sört és lemész az alagsorba, ráállhatsz a kilátszó faldarabra. Szóval római falak a talpam alatt, máris sokkal otthonosabban érzem magam.

Bementünk a dómkertbe is, ami régen konyhakert volt, ma önkéntesek tartják rendben, és mindig kevesen vannak itt, mert a turisták többnyire nem tudják, hogy ide csak úgy be lehet jönni, pedig igen, és tényleg nagyon szép. Erről a kertről van szó:

Aztán láttunk még egy csomó érdekességet, pl pár négyzetméter alapterületű hétemeletes házat, aminek a falai fémből voltak, mert a téglafal vastagsága már túl sokat elvett volna az amúgy is kicsi alapterületből. A pasas elmesélte, hogy hogy is van ez a csatornákkal meg a vízszinttel, melyik mostani csatorna volt régebben folyó, melyik az amelyiket csak úgy kiásták, melyik az az utca, ahol régebben folyó volt, ésatöbbi. Elmesélte, hogy a szorosan egymás mellé épített házaknak az energia- és helytakarékosságon kívül még az az előnye is megvolt, hogy ha fel akarták újítani, elég volt csak az utcára néző homlokzatot "lecserélni", így az ember viszonylag alacsony anyagi befektetéssel már új házzal menőzhetett; és hogy a dóm a leomlása előtt egy évvel katolikus kézből a protestánsokhoz került, akik viszont szegények, így nem tudták újjáépíteni, de valószínűleg nem is akarták, mert ez egy gótikus katolikus templom, ami nem csak az ördög műve, de divatjamúlt is. Manapság megint van egy lobbi, akik újra akarják építeni a hiányzó részt, de emberünk nem sok esélyét látta ennek.
Voltunk a város legrégebbi templomában is, egy nagyon szép és egyszerű román stílusban épült templom, fehér falak, semmi aranycikornya, szép elegáns boltívek, szerintem Istennek az ilyenek tetszhetnek. Az alagsorában van kripta is, ahova pár éve megint lehet temetkezni, bár csak hamvakat.

Ja, és megtudtam, hogy a mindenütt látható piros-fehér az Utrecht címere. Az volt hogy - vezetőnk szerint - a 17. századi Utrecht rendkívülimód emlékeztetett a 20. sz. elejének New Yorkjára, vagyis gazdag kereskedőcsaládok (vs. maffiacsaládok) nyírták egymást titkos és utcai harcok során. Ezért is jöttek jól az éjjeli őrjáratok, amik próbáltak némi közbiztonságot fenntartani a new yorki rendőrséghez hasonló több-kevesebb sikerrel. Két ilyen szervezet volt, az egyiknek piros volt a zászlaja, a másiknak fehér, mígnem összeolvadtak, és azóta piros-fehér. Nem tudom, tényleg így volt-e, én elhittem.

Valamint megtudtam még, hogy egyszer egy évig egy utrechti volt a pápa, aki azt találta ki, hogy életvitelszerűen nem a Vatikánban fog élni, hanem Utrechtben, bele is fogott az építkezésbe. Mivel egyéb tekintetben is túlságosan formabontó ötletei voltak, a korabeli szokáshoz híven elég hamar megmérgezték, a háza még fel sem épült. Azért Pápaháznak hívják a jó hollandok, bár a tulaj sosem lakott benne.

Szóval tök jó volt. Megismerkedtem a séta során egy olasz lánnyal is, aki sejtbiológus, a stresszfehérjéket kutatja, viccesen beszél angolul, és úgy néz ki, mint az egyik volt szobatársam. Megtudtam tőle, hogy Olaszországban is van szünet a moziban.

Ja, és igen, van net.

Sárgaház

2007.04.21. 12:18 - címkék: - 4 komment
Az volt még egyébként a héten, hogy megnéztük az akut pszichiátriai osztályt az osztályvezető-helyettes hölgy kíséretében, ami nagyon jó volt, mert már hiányzik a munkám őszintén szólva. Van ugye az a közhiedelem, hogy a pszichiáterek flúgosak, ebben azért nem osztozom, de meg kell hagyni, hogy a pszichiáterek sok esetben, hogy is mondjam, egyéniségek, sőt, vannak köztük, megkockáztatom, különcök, és én nagyon bírom őket ezért. (Ha nem értjük, hogyan lehet a "nem éppen átlagos" kifejezés pozitív előjelű, nézzük meg pl Janka profot, aki nem egy mindennapi jelenség, vagy sorozatfüggők kedvéért Molly-t a Scrubsból. Na jó, Molly azért egy kicsit talán túlzás.) Szóval nagyon bírtam az osztályvezetőhelyettes asszonyt, aki egy kékeszöld szemű, eredetivörös-hajú csaj volt, az a típus, aki 34-35 éves, de jóval kevesebbnek néz ki, leginkább a szilvaáruslányra emlékeztetett a Parfümből, csak terhes volt, sokkal alacsonyabb, szeplősebb, és nagyon gyorsan járt (még hozzám képest is, pedig én is gyorsan járok). Ja és volt egy nagy, színes esernyője. Nagyon üdítő jelenség volt.
Szóval megnéztük az akut osztályt, ahova a legsúlyosabb állapotban lévő betegek kerülnek. Meglepően nyugis volt. Van "gumiszobájuk" is, vagyis elkülönítő, vagy nem tudom, mi ennek a magyar neve, mivel otthon még nem találkoztam ilyesmivel, ezért meg is kértem, hogy hadd nézzük meg. (Ők quiet roomnak nevezik.) A várakozásommal (és az amerikai filmek sugallta képpel ellentétben) egy nagyon barátságos, halványsárgára meszelt szobáról volt szó, ággyal, ülőalkalmatossággal, külön kis helyiségben vécével és mosdóval, csak épp minden (az ablak és az ablakkeret is) olyan anyagból, illetve technikával készült, hogy a beteg ne tudjon magában kárt tenni vele. Ugyanígy az itt lévő betegek speciális, nem szakítható anyagból készült ágyneműt és pizsamát kapnak, hasonló megfontolásból. Az ajtó és az ablak hangszigetelt. Az egyik falon egy hatalmas, zöld iskolai tábla van, a betegek kapnak hozzá krétát és írhatnak rá, ha akarnak. A tábla tetejére a személyzet mindig felírja a kórház nevét, a napi dátumot, és hogy hány napja van bent a beteg, ezenkívül van egy nagy digitális óra is a falba építve, ahol mindig megnézheti a pontos időt. Ez azért jó, mert az ember könnyen elveszíti az időérzékét egy ilyen zárt, csendes helyen, különösen, ha éppenséggel pszichotikus.
A szobát nem annyira dühöngő betegek megfékezésére használják, hanem olyan esetekben, amikor a betegnek nem tesz jót, ha sok inger éri, például súlyos mánia vagy súlyos pszichotikus állapot esetén. Mondtam, hogy nálunk nincs ilyen, és a csaj döbbenten kérdezte, hogy dehát akkor szegény pszichotikus mániásokkal mit teszünk?
Ja, van monitor is, meg nagy piros nővérhívó gomb, és a napi étkezések idejére mindig bemegy egy ápoló és bent eszik a beteggel. Soha nem tartják bent a beteget gyógyszermentesen, mert az elzárás nem egy gyógymód. Ezt jó volt hallani, mert nekem olyan előítéleteim voltak, hogy mivel bizonyos országokban az embert akarata ellenére nem lehet gyógyszerelni, bezárni viszont igen, ezért gyógyszer nélkül belakatolják a szegény pszichotikusokat, ami semmiképpen sem jó. (Lehet, hogy az USÁ-ban van így? Nem tudom.) Szóval úgy tűnt, azért mindent megtesznek a beteg komfortérzete érdekében. Meg persze jön mindig a független szakértőkből álló bizottság eldönteni, hogy jogos volt-e a kényszerintézkedés, akárcsak otthon.
Egyáltalán nem gondolom, hogy jó dolog embereket kényszeríteni bármire, vagy bezárni, de ha már be kell zárni, akkor azt tényleg így kell.

Azért a nagyon csöndes szoba, krétával felírva, hogy hol vagy és milyen nap van, nem kicsit volt paulausteres.

Nagy piros gomb volt egyébként a pszichiáternő szobájának a falán is, amivel segítséget hívhat, ha agresszív vele a beteg, valamint minden ott dolgozónál egy kis zsebbe való segélyhívó, piros gombbal. Eléggé odafigyelnek a biztonságra, az tuti.
Megbeszéltük az összes felmerülő betegséget kb, hogy ők hogy kezelik, milyen osztályon, milyen gyógyszerrel, meg a több-biztosítós rendszert, megnéztük a betegdokumentáció módját a számítógépes rendszerükben, megbeszéltük az ügyeleti rendünkben lévő különbségeket, tök jó volt. Pszichiáter akarok lenni.

Ja, mert az utóbbi időben már azon rinyáltam otthon, hogy bárcsak olyan helyen dolgozhatnék, ahol mindenkinek van íróasztala, számítógépe, saját cubicle-je, nyomtat a nyomtató, ingyen ad kávét a kávéautomata, meeting van meg brainstorming, és ezt kivéve nem beszélnek hozzád, hanem max emailben kapod a memokat. Az mondjuk akkor is nyilvánvaló volt, hogy csak hisztizek, megbolondulnék egy ilyen helyen, de legalábbis könyörögnék, hogy hadd menjek vissza a pszichiátriára (mondjuk a megbolondulás ebből a szempontból elég hatékony módszer lenne), de most a gyakorlatban is megtapasztalhatom, és ez jó. Mindenkinek kéne néha pár hónapig mást csinálni, mint ami amúgy a munkája.

We are doomed

2007.04.20. 11:09 - címkék: - 7 komment
Azt hiszem, megis irok egy bestsellergyanus popularispszichologia-konyvet az internetfuggosegrol.
Elmeleti hatter: az internetfuggoseg letezese vitatott, a szakma szerint azt hiszem, most eppen ott tartunk, hogy vannak dolgok, amiktol az ember in real life fuggo lehet, es ha ezek a neten vannak, akkor ott fugg toluk. Szerencsejatek, porno, online szerepjatekok. Es hallottam mar a blogfuggoseg kifejezest is, de... ugyan, kerem, orizzuk meg a komolysagunkat. Lenyeg, hogy a szerencsetlen aldozat nem magatol a Vilagszottestol fugg, hanem annak egy jol behatarolt reszteruletetol.
Szerintem pedig.
Egyreszt, a megfelelo ember barmihez ki tud alakitani psziches fuggoseget adott esetben. (Definialnom kene a psziches fuggoseg fogalmat, de nem annyira egzakt akarok lenni, mint inkabb hatasvadasz.) Oke, szerencsejatek, de: vasarlas. Sorozatok. Igy siman hozza lehet szokni ahhoz az erzeshez, hogy csatlakozol egy hatalmas, nagyon okos Felettes Erohoz. A konyvemben itt erosen tulmisztifikalva Jungot fogok idezni, aki azt mondta, hogy az emberi agynak egesz egyszeruen igenye van arra, hogy valami Nala Nagyobb Eroben higgyen, ezt sokaig sikerult megoldani a vallassal, es szerinte az ateistaknak is tobbnyire van valami potszeruk, ezoterika, tudomany, barmi nalam okosabb es nagyobb, nem kezzelfoghato Dolog.

A gyakorlatban ugye csetelek es emailezem a mas orszagban levo hozzatartozoimmal, barataimmal es uzletfeleimmel, megnezem, milyen ido lesz, megnezem a tevemusort, megnezem az esti filmrol, mit mondanak az imdb-n vagy mit irtak rola masok, erdemes-e megnezni. Akarok venni fenykepezogepet, megnezegetem a neten, rendelek konyveket az amazonrol, megnezem a vonatmenetrendet. Nem ertem a holland feliratot a zacskoslevesemen, megnezem a neten, nem ertek egy szot az angolul olvasott szakkonyvemben, megnezem a neten. Nem tudom, itt nyitva vannak-e hetfon a muzeumok, megnezem a neten, erdekel, ki lett az uj egeszsegugyi miniszter, tenyleg cancel-e a Veronica Mars, mit mond a horoszkopom, mit ir az endless az uj Neil Gaiman konyvrol, milyen uj kutatasi eredmenyek szulettek abban a temaban, amirol cikket irok, lesz-e iden uj cipocivat, vagy meg mindig a hulye balerinacipokkel kell szenvedni, megnezem a neten.
Egyszeruen azt az illuziot nyujtja, hogy a Kerdeseinkre vannak Valaszok. Vagyis - csak reszben illuzio, hiszen a praktikus kerdesekre valoban vannak. Ellenben ha beirod a google-be, hogy Life, the Universe and Everything, akkor csak a 42 jon ki.
A konyvemben itt majd megint elorangatom valamelyik pszichoterapias iskolat, talan a korai analitikusokat, es olyan analogiakat fogok felsorakoztatni, mint pl. a koldokzsinor elvagasanak pillanata. Amikor egyik nap hazamesz, es azt latod, hogy nincs net. Nincsenek valaszok tobbe. Egyedul maradtal a Valosagban, mostantol magadnak kell boldogulnod. Nem mondja meg tobbe senki, mit vegyel fel, mit egyel, ha fogyni akarsz, mit olvass, melyik filmet nezd meg, mikor megy a vonat.
Felnottel.
Itt lehet, hogy idezek egy kis Takacs Zsuzsat ("Varja, hogy a foldrol felvegye anyja,/ tej kanyarogjon inyen - De hiszen felnott!/ Hat vigasztalan. Uj nap koszont ra.") , de lehet, hogy ez meg tolem is egy kicsit sok lenne.
Konkluziokent persze arra lyukadunk ki a vegen, hogy az internetfuggoseg abbeli igenyunkben gyokerezik, hogy valaki - anya vagy isten - vigyazzon rank es feleljen a kerdeseinkre.
Termeszetesen lesznek benne fuggok dramai vallomasai, majd elkerem Luciatol is az idevago blogbejegyzeset. "És ekkor volt az, hogy ledobtam magam az ágyra, és becsuktam a szemem, hátha mire kinyitom, addigra elmúlik. "

Ja, szoval az volt, hogy ma reggel megkerdeztem a Fonenit is a koleszban, es azt mondta, hat, talan jovo kedden mar lesz net, de nem biztos.

Mit is mondhatnek

2007.04.19. 10:16 - címkék: - 2 komment
Horvath Agnes "ismeri es erti a lenyeget".
Tegnap egyebkent kikerdeztem a hollandokat a tobb-biztositos rendszerrol, naluk ket eve az van. Illetve, korabban is volt a nagy allami biztosito mellett nehany kis maganbiztosito, most pedig klasszikus tobb egyenrangu biztosito van. Az a baj, hogy azota sokkal tobb tb-t kell fizetni: korabban havi husz euro volt (=otezer forint), most pedig szazhusz korul van (=harmincezer forint). Emellett nem tunik szegenynek az egeszsegugyuk. Nagy a kisertes, hogy elkezdjek egeszsegugyi kozgazdasagtant tanulni, es megertsem, hogyan lehetseges ez.
Meg meg az van, hogy kedd ota nincs net a lakohelyemen, ekezetek nelkul meg utalok irni. (Egyebkent egesz jol viselem fuggo letemre. Ugy ertem, egyik delutan/este sem rohantam el hiszterikusan laptopomat a honom ala csapva a legkozelebbi hot spothoz, hanem szepen okosan betettem a The Nationalt ismetlesre es olvastam a vizualis percepciorol meg zombikrol*, mintha mi sem tortent volna. Azert reklamaltam a neninel, azt mondta, o semmit sem tud tenni, de majd atadja az uzenetet a masik neninek.)

*Fundamental Neuroscience, illetve Neil Gaiman: Fragile things c. novellaskotete.

Tragikus vegkifejlet

2007.04.18. 14:47 - címkék: - 1 komment
Szoval a munkahelyemen egesz delutan valami hegeduzene szol, talan enyhen Balanescu-ra hajaz, csak lassubb es sokkal szomorubb. Az a fajta zene, amikor a filmben nem csak szimplan elhagyta a foszereplot a szerelme, hanem at is vagta sokszor es csunyan, majd meghalt rakban, es szegeny annyira depresszios, hogy mar az eso sem esik, csak valami szurke kodszeruseg gomolyog, amitol nem lehet tudni, hogy este van vagy reggel, az egeszet az atomkatasztrofa utani Csernobil utcain forgattak, szereplonk gornyedt hatat latjuk, ahogy megtorten es vegtelenul maganyosan* ballag a feketere egett panelhaz-csonkok kozott a kodben.
Asszem innom kell egy forro csokit, ha nem akarom felvagni az ereimet.

*A gyerekei, a szulei,  es a baratai meg a film elejen meghaltak a sugarzas miatt, a kutyaja pedig ehen pusztult.

Valaki kikapcsolta a majmokat

2007.04.16. 21:30 - címkék: - 20 komment

Van új összeesküvéselméletem amúgy. Olvasom ezt a jó kis többezeroldalas neuropszichológia könyvet, az első fejezet az agy evolúciójáról szól, beleértve a majmokat is. Itt olvastam először, hogy az emberszabású majmoknak a genetikai állománya csak 1.5 %-ban különbözik az emberétől, ez pedig feltűnően kevés, mivel egyes szabad szemmel alig megkülönböztethető mértékben rokon állatfajok ennél sokkal nagyobb részben különböznek. Tehát a génjeinkben furcsa és szokatlan módon hasonlítunk a csimpánzra.

Meg véletlenül elolvastam egy cikket a nyelv genetikájáról, vagyis, hogy mely génjeinkben van megírva a beszélni tudás. Fogalmunk sincs persze. Eleinte arra gondoltak a kutatók, hogy mivel a nyelv kialakulása szorosan összefügg a két agyfélteke aszimmetriájával, biztos valahol itt kell keresgélni. Keressük meg az aszimmetriát okozó géneket, remélhetőleg ezek éppen beleesnek abba a 1,5 %-ba, amiben különbözünk a csimpánztól, és máris megvannak a nyelv kialakulásáért felelős emberi gének.
Nem így történt, mert közben kiderült, hogy bár szinte az összes állat agya szimmetrikus (és nem beszélnek), az emberé pedig aszimmetrikus (és beszél), azért itt vannak pl ezek az emberszabású majmok, akiknek az agyában ugyanazok az aszimmetriák megtalálhatóak, mint az emberében. Ugyanúgy nagyobb a domináns féltekéjükben a beszédért felelős terület. Pedig nem beszélnek.
Most azt gondolják, hogy a beszéd/aszimmetria-gének nincsenek is benne a 1,5 % különbségben, hanem egyformán megvannak a csimpánzban meg az emberben is. Ezek a gének (hogy konkrétan melyikek, azt persze nem tudjuk még) alakítják ki a domináns féltekében a beszédért felelős területeken az aszimmetriát. A beszédhez szükséges hardware-t, ha így jobban tetszik.
Persze, ha közelebbről megnézzük a csimpánzagy nyelvi területeit, azért az nem pont olyan, mint az emberé, hanem szövettanilag egy fokkal egyszerűbb verzió. A cikkben, amit olvastam, arra a következtetésre jutottak a kutatók, hogy nem a nyelvi funkciókat meghatározó génekben különbözünk a csimpánztól, hanem abban, hogy ezek közül mely gének működnek aktívan. Ezért ezentúl inkább a génkifejeződést fogják vizsgálni a majomagy megfelelő területein.

Tehát hátborzongatóan hasonló genetikai anyagunknak köszönhetően a majmok agyában ugyanúgy ott van a beszédhez szükséges hardware (illetve egy régebbi verzió), csak éppen bizonyos gének nem aktívak, ezért a gyakorlatban nem működik. A majmok tudnának beszélni, csak nincsenek bekapcsolva.
A majmokat valaki kikapcsolta.
Bizonyára ugyanaz a valaki, aki a neandervölgyi embert is kivonta a forgalomból.
De ki értett a génsebészethez az evolúció hajnalán? És miért? Bár az illető kiléte végül is lényegtelen, ne keverjük a science-fictiont a vallással. Lényeg, hogy a törzsfejlődés egy pontján, amikor már a munka nagy része már készen volt, a Nagy Programozó kettéválasztotta a kis szőrös csapatot, és az egyikben bekapcsolta a nyelvi készségeket, menjetek, beszéljetek, sokasodjatok, a másikban meg, bár megtehette volna, de nem tette. Ez azt is jelenti egyben, hogy ha az emberiségnek sikerül végül a bolygó teljes elpusztítsa nélkül kihalnia, akkor még mindig ott vannak tartaléknak a majmok. Megvan bennük majdnem ugyanaz a struktúra kikapcsolva, csak be kell kapcsolni őket (esetleg: letölteni rájuk a megfelelő operációs rendszert, vagy megetetni őket a tudás fájáról, amelyik jobban tetszik), és máris mehet tovább a móka, evolúció, fejlődés, kultúra, miegymás.
A majmok a back-up.
A gorilla az emberiség biztonsági mentése.


Szolgalati kozlemeny

2007.04.16. 10:37 - címkék: - 3 komment
Valamiert nem mukodik a telefonom ma reggeltol, vagyis a sim-kartya, es mivel fogalmam sincs a jelenseg okarol, lehet, hogy meg sokaig nem is fog. Addig csupan szamos email cimem barmelyiken vagyok elerheto.
(Tok ijeszto amugy. Maris ugy erzem magam, mint egy lakatlan szigeten, elzarva a vilag tobbi reszetol.)
Ez a ceges telefonom amugy. Ha ezt egy filmben neznem, biztos lennek benne, hogy a szereplot kirugtak, csak elfelejtettek neki szolni.

Update: na, mar mukodik, nem rugtak ki.

Facebook oldaldoboz

Olvasok is

Írj nekem levelet

Köszönöm

Extra köszönet

A designt a Yummie médiaügynökség szállította