We are doomed

Azt hiszem, megis irok egy bestsellergyanus popularispszichologia-konyvet az internetfuggosegrol.
Elmeleti hatter: az internetfuggoseg letezese vitatott, a szakma szerint azt hiszem, most eppen ott tartunk, hogy vannak dolgok, amiktol az ember in real life fuggo lehet, es ha ezek a neten vannak, akkor ott fugg toluk. Szerencsejatek, porno, online szerepjatekok. Es hallottam mar a blogfuggoseg kifejezest is, de... ugyan, kerem, orizzuk meg a komolysagunkat. Lenyeg, hogy a szerencsetlen aldozat nem magatol a Vilagszottestol fugg, hanem annak egy jol behatarolt reszteruletetol.
Szerintem pedig.
Egyreszt, a megfelelo ember barmihez ki tud alakitani psziches fuggoseget adott esetben. (Definialnom kene a psziches fuggoseg fogalmat, de nem annyira egzakt akarok lenni, mint inkabb hatasvadasz.) Oke, szerencsejatek, de: vasarlas. Sorozatok. Igy siman hozza lehet szokni ahhoz az erzeshez, hogy csatlakozol egy hatalmas, nagyon okos Felettes Erohoz. A konyvemben itt erosen tulmisztifikalva Jungot fogok idezni, aki azt mondta, hogy az emberi agynak egesz egyszeruen igenye van arra, hogy valami Nala Nagyobb Eroben higgyen, ezt sokaig sikerult megoldani a vallassal, es szerinte az ateistaknak is tobbnyire van valami potszeruk, ezoterika, tudomany, barmi nalam okosabb es nagyobb, nem kezzelfoghato Dolog.

A gyakorlatban ugye csetelek es emailezem a mas orszagban levo hozzatartozoimmal, barataimmal es uzletfeleimmel, megnezem, milyen ido lesz, megnezem a tevemusort, megnezem az esti filmrol, mit mondanak az imdb-n vagy mit irtak rola masok, erdemes-e megnezni. Akarok venni fenykepezogepet, megnezegetem a neten, rendelek konyveket az amazonrol, megnezem a vonatmenetrendet. Nem ertem a holland feliratot a zacskoslevesemen, megnezem a neten, nem ertek egy szot az angolul olvasott szakkonyvemben, megnezem a neten. Nem tudom, itt nyitva vannak-e hetfon a muzeumok, megnezem a neten, erdekel, ki lett az uj egeszsegugyi miniszter, tenyleg cancel-e a Veronica Mars, mit mond a horoszkopom, mit ir az endless az uj Neil Gaiman konyvrol, milyen uj kutatasi eredmenyek szulettek abban a temaban, amirol cikket irok, lesz-e iden uj cipocivat, vagy meg mindig a hulye balerinacipokkel kell szenvedni, megnezem a neten.
Egyszeruen azt az illuziot nyujtja, hogy a Kerdeseinkre vannak Valaszok. Vagyis - csak reszben illuzio, hiszen a praktikus kerdesekre valoban vannak. Ellenben ha beirod a google-be, hogy Life, the Universe and Everything, akkor csak a 42 jon ki.
A konyvemben itt majd megint elorangatom valamelyik pszichoterapias iskolat, talan a korai analitikusokat, es olyan analogiakat fogok felsorakoztatni, mint pl. a koldokzsinor elvagasanak pillanata. Amikor egyik nap hazamesz, es azt latod, hogy nincs net. Nincsenek valaszok tobbe. Egyedul maradtal a Valosagban, mostantol magadnak kell boldogulnod. Nem mondja meg tobbe senki, mit vegyel fel, mit egyel, ha fogyni akarsz, mit olvass, melyik filmet nezd meg, mikor megy a vonat.
Felnottel.
Itt lehet, hogy idezek egy kis Takacs Zsuzsat ("Varja, hogy a foldrol felvegye anyja,/ tej kanyarogjon inyen - De hiszen felnott!/ Hat vigasztalan. Uj nap koszont ra.") , de lehet, hogy ez meg tolem is egy kicsit sok lenne.
Konkluziokent persze arra lyukadunk ki a vegen, hogy az internetfuggoseg abbeli igenyunkben gyokerezik, hogy valaki - anya vagy isten - vigyazzon rank es feleljen a kerdeseinkre.
Termeszetesen lesznek benne fuggok dramai vallomasai, majd elkerem Luciatol is az idevago blogbejegyzeset. "És ekkor volt az, hogy ledobtam magam az ágyra, és becsuktam a szemem, hátha mire kinyitom, addigra elmúlik. "

Ja, szoval az volt, hogy ma reggel megkerdeztem a Fonenit is a koleszban, es azt mondta, hat, talan jovo kedden mar lesz net, de nem biztos.