2005.08.28. 18:01 - címkék: - komment
Ja igen, és még valami. A munkahelyem melletti parkban az utóbbi egy hétben folyamatosan fűrészelik a fák ágait, ezért üvöltözésem kívül nem nagyon lehet máshogyan beszélgetni, mindent elnyom az elektromos fűrész hangja. Ez különösen pszichoterápiás jellegű beszélgetéseknél mókás, de amúgy is borzalmasan idegesítő napi nyolc órában. Mindemellett az alsó szomszéd (az a köcsög, amelyik egyszer hajnali háromkor felkopogott a seprűnyéllel, mert túl hangosan szeretkeztünk) úgy nagyjából másfél hónapja újítja a lakását, azaz fúrnak, faragnak, csiszolnak és kalapálnak, minden délután, szombaton és vasárnap pedig reggel nyolctól kezdve. Például ezekben a percekben is. Komolyan gondolkodom rajta, hogy lemegyek és megnézem, mert halál komolyan nem bírom elképzelni: mi az istent lehet ennyit felújítani egy másfél szobás panellakáson? Mit? És mi az, amihez ennyit kell fúrni? Lehet, hogy valami doom'sday device készül odalent.

2005.08.28. 17:39 - címkék: - komment
Szavahihető forrásunk szerint "ez egy érdekes kérdés. Az „igazgyöngy” egy jelentésváltozáson átment jelöletlen minőségjelzős alárendelő szóösszetétel (milyen gyöngy? - igazi), míg a „gyöngyszem” egy jelöletlen birtokos jelzős alárendelő szóösszetétel (minek egy szeme? - gyöngy(sor)), több jelentéssel (gyöngyszem, mint kiválóság ill. gyöngyszem, mint gyöngysor (nyaklánc) egy eleme). Ezzel eddig nincs baj, a huncutság ott kezdődik, hogy „gyöngy” szavunk szótári definíciója szerint igazgyöngyöt jelent. :) Emiatt az egész szóösszetétel mókásan hat, de ettől függetlenül nyelvtanilag egybeírjuk: „igazgyöngyszem”. Elemzéskor érdemes analógiákat keresni, tekintsük pl. egy kerékpár láncának egy szemét: „kerékpárláncszem”, vagy amit a királylány érez a 21 dunna alatt: „zöldborsószem”."

2005.08.28. 12:08 - címkék: - komment
Rohadtul nagyon elegem van abból, hogy meg vagyok fázva, fáj a fejem, a torkom, köhögök, nem kapok levegőt az orromon, ezért nyűgös vagyok, és nem tudok edzeni se menni. Már úgy kábé a Goldenblogos party óta, úgyhogy aki azóta kapott tőlem puszit vagy ivott a pohárkámból, az nagyon gyorsan vásároljon be a sarki patikában. Az összes klasszikus és népigyógyászati módszert alkalmazom egyébként kamillateától az orrcseppig, dehát a náthára nincsen gyógymód, mint az köztudott.

2005.08.25. 14:59 - címkék: - komment
A legfurcsább mégis az emberek reakciója volt, vagyis az, hogy egyáltalán nem reagáltak.
Eleinte persze valóban csak apróságokról volt szó, amit csupán néhány paranoid elmebeteg interpretált a világvége jeleként. Eső nyáron. Repülőgépszerencsétlenségek. Erdőtűz. Madárinfluenza. Semmi meglepő nincs ebben.
Az eső azonban nem állt el.
A nyár közepén lezúduló csapadékmennyiség falvakat sodort el; a hömpölygő sár városokat temetett maga alá. Az emberek repülő szerkezetei szinte napi rendszerességgel potyogtak le a levegőből; egy erdőtűznek köszönhetően egy teljes ország porig égett. A buta kétlábú lények azonban mintha semmit sem vettek volna észre az egészből: továbbra is közönyösen tülekedtek a villamoson, szokás szerint marakodtak az árvíz-segélyeken, forgatták a világvégés hollywoodi filmeket.
A vírusról kiderült, hogy emberekre is képes átterjedni és halálos kórt okoz. A földgolyó másik végén egész szigeteket temetett maga alá a szökőár. A terroristaakciók világszerte mindennaposak lettek: lassan már hírértéke sem volt néhány tucat felrobbantott metróállomásnak, vagy eltérített repülőgépnek. A tudósok által tervezett modern szerkezetek is egyre megbízhatatlanabbakká váltak: tengeralattjárók estek az óceán csapdájába, hatalmas űrrakéták váltak működésképtelenné.
A közönyös kis kétlábú lények mintha rá sem rántottak volna. Épp csak az időjárást szidták néhányan, meggyőződés nélkül - persze, csak azok, akik ebben az időszakban vették ki éves szabadságukat.
A világvége, mondhatni, észrevétlenül zajlott.

2005.08.25. 13:44 - címkék: - komment
Hogy klasszikusokat idézzek: fordítsa le az alábbi példamondatot.
"Sajnos azonban ennél nagyobb a baj: a blog nem hogy egyszerűen haszontalan semmiség, hanem kifejezetten kártékony és undorító csimasz, sőt, tulajdonképpen a napalm webes megfelelője, azoknak a fegyvere, akik a terepen való járatlanságuk és általános butaságuk okán már elvesztették a maguk netes Vietnamját, ám agyatlan dühükben mindenképpen nyomot szeretnének hagyni a takaros rizsföldekkel teli tájon, még akkor is, ha ez már nem lehet más, mint esztelen rombolás."
Hű.

2005.08.25. 13:32 - címkék: - komment
Megnéztük viszont a Sky kapitány és a holnap világa című filmremeket, bár egyszer már láttam cd-n, de moziban sokkal jobb volt tényleg. Az a fajta film, ahol a sztori bevallottan sablon, a látványvilágért kell megnézni, és ha úgy akarok tenni, mintha értenék hozzá, akkor a film noir és a számítógépes játékok jól sikerült keverékének látszik. Nagyon szép, nem Gwyneth Paltrow vagy Jude Law, hanem a látvány, és hát a film utolsó mondata is mindent visz.

2005.08.25. 13:27 - címkék: - komment
Valamelyik nap meg Sziporkával ebédeltem, és teljesen kiborított. Egész végig a Kórházat szidta ugyanis, de olyan beleéléssel és szenvedéllyel, amivel kevés embert láttam még a munkahelyét szidni. Tudom, hogy az a részleg, ahol ő dolgozik, tényleg nem a legvidámabb, de azért ez egy kicsit sok volt. Ez olyan dolog, hogy én is rinyálok, mert kevés a fizetés, meg állandóan csomó munka szakad a nyakamba, mert Kollégám kifejezésével élve "hagyom magam abúzálni", de úgy vagyok vele, hogy én szidhatom a Kórházat, de ha más szidja, akkor megvédem. A valóság az, hogy általában haza tudok menni a munkaidő végeztével, és mire informatikus élettársam hazaér, én már aerobikozni is voltam. (Mondjuk, ő többet is keres.) Lehet nyafogni, de az a szenvedélyes gyűlölet azért kicsit meglepett.

2005.08.24. 14:35 - címkék: - komment
Úgy szokott történni, hogy Kislány (volt és leendő, átmenetileg épp nem kolléganőm) elkap valami kórt, mondjuk hányós, vagy torokfájós, vagy másegyéb vírusfertőzést; ráragasztja Bridgetre (pszichológusunk); majd rám. A sorrend lehet tetszőleges, a lényeg az, hogy néhány nap különbséggel mindhárman kidőlünk. Nem véletlenül aggódtam, amikor tegnap Kislány velünk ebédelt, torkát fájlalva, majd megjelent a gyomor-bélrendszeri panaszokkal küzdő Bridget is. Ma reggelre lettem beteg. Bár a tünetekből ítélve madárinfuelnza is lehet.
Csip-csirip.

2005.08.24. 13:43 - címkék: - komment
A végső dolgok országának fülszövegében több, félre nem érthető utalás történik arra, hogy Paul Auster ezt fiatal, zöldfülű korában követte el. Gondolkodtam, hogy vajon azért, mert annyira jó a  könyv, hogy érdemes kihangsúlyozni, hogy ezt ifjú korában írta; vagy ez inkább afféle mentegetőzés, bocs, hogy ez nem annyira jó könyve, mint a többi, dehát tudjátok, még fiatal volt. Az utóbbi az igazság. Mindemellett nem teljesen rossz könyv, de örülünk, hogy Paul időközben megöregedett.

2005.08.23. 15:49 - címkék: - komment
Egyébként Az orákulom éjszakáját olvastam, Paul Auster, a szokásos módon kissé szürreális, arról szól, hogy a főszereplő ír egy regényt, amiben a főszereplő szerkeszt egy regényt, mindegyiket olvassuk, és közben az életben is fura dolgok történnek, mármint nem a miénkben, hanem a szerkesztő, és a főszereplő-író életében. Is. Szeretem Paul Austert. Meg a Neverwhere-t, másodszor, mert szeretem. Most meg, hogy inspirálódjam a bányászmesémhez, kértem a pasimtól valami idevágó ponyvafantasyt. A föld alatt élő gonosz elfekről és a pókkirálynőnek bemutatott áldozatokról szól, még csak öt oldalt olvastam belőle, de félek, hogy nem is kellene többet, mert még a végén megerősödve térnek vissza a fantasy-irodalommal kapcsolatos régi előítéleteim. Vagy, még rosszabb, túlinspirálódom és olyat írok, ami erre hasonlít.
A Neverwhere-ből egyébként készült film is, de húgom azt mondta, nagyon rossz, úgyhogy inkább nem akarom megnézni.

2005.08.23. 13:57 - címkék: - komment
(Okosakat beszélek úgy tíz percig)
- Nagyon okos vagy. Te vagy a második legokosabb nő, akit ismerek.
- Oh...hát...köszönöm... De ki az első?
- Az susie.
:-)

2005.08.23. 13:46 - címkék: - komment
Tegnap rádöbbentem, hogy nem tudom, hogy néz ki belülről egy bánya, és éppen ott tart a történetem, hogy az elrabolt kislány a bányában ébred. Úgyhogy megnéztem az Indiana Jones és a végzet temploma című filmet, mert abban az elrabolt indiai gyerekeket bányában dolgoztatják, sőt, van egy rész, amikor Indy, a csaj, meg a kissrác egy csillében menekülnek, olyan autósüldözés-szerűen. Pont úgy néz ki a bánya belülről, mint egy hollywoodi díszlet. Egyszer régen már láttam ezt a filmet, és akkor sokkal jobb volt. Érdemes viszont megfigyelni az első jelenetek egyikében a kínai bár nevét, amelynek ablakán Indy, a csaj meg a kissrác kiugranak. Később láthatjuk, ahogy az üldözőik is kifele futnak a bár ajtaján, és ekkor olvasható a hely neve is, Obi Wan Bárnak hívják :-)

Egyébként meg, a szombat óta tartó fejfájásom, ami cataflamra, algopyrinre, alvásra csak épphogy enyhült, tegnap elmúlt egy egyórás aerobictól (ami még csak nem is ugrálós volt), ez miért van?

2005.08.22. 13:15 - címkék: - komment
Fáj a fejem. Megbeszéltük, hogy ha jövő augusztus 19-én ilyen idő lesz, elhalasztjuk az esküvőt.

Facebook oldaldoboz

Olvasok is

Írj nekem levelet

Köszönöm

Extra köszönet

A designt a Yummie médiaügynökség szállította


süti beállítások módosítása