Valamelyik nap meg Sziporkával ebédeltem, és teljesen kiborított. Egész végig a Kórházat szidta ugyanis, de olyan beleéléssel és szenvedéllyel, amivel kevés embert láttam még a munkahelyét szidni. Tudom, hogy az a részleg, ahol ő dolgozik, tényleg nem a legvidámabb, de azért ez egy kicsit sok volt. Ez olyan dolog, hogy én is rinyálok, mert kevés a fizetés, meg állandóan csomó munka szakad a nyakamba, mert Kollégám kifejezésével élve "hagyom magam abúzálni", de úgy vagyok vele, hogy én szidhatom a Kórházat, de ha más szidja, akkor megvédem. A valóság az, hogy általában haza tudok menni a munkaidő végeztével, és mire informatikus élettársam hazaér, én már aerobikozni is voltam. (Mondjuk, ő többet is keres.) Lehet nyafogni, de az a szenvedélyes gyűlölet azért kicsit meglepett.