Holnaptól menjetek sorsjegyet venni a Sok kicsi nyereményjátékon, ez egy jótékonysági tombola, gasztrobloggerek és vendéglátóipari cégek ajánlják fel a nyereményeket és nagyon jó cuccok vannak közöttük idén is, én a 25 ezer forint értékű macaroncsomagra pályázom. Vagy a zöldségdobozra. 100 db madagaszkári vaníliarúddal meg mit csinál amúgy az ember? Építek belőle valamit?
A bevételt az Age of Hope gyermekvédelmi alapítványnak adják.
Itt van, hogy mi ez, és itt pedig a nyeremények.
Egyébként, ha valakit éppen ez érdekel: halat jó enni terhesség alatt, mert az omega-3 zsírsavtól okos lesz a gyerek, azonban a ragadozó tengeri halakban feldúsulhat a higany, ami meg árt. Az American Pregnancy Association oldalán van fenn a hivatalos lista, ami nagyon magastól nagyon alacsony higanytartalomig sorolja fel a halakat, úgyhogy aki szereti a halat és tudományosan szeretné megközelíteni a kérdést, de nem kizárólag omega-3 zsírsav tabletta segítségével szeretné pótolni a napi bevitelt, az innen tájékozódhat. Lefordítottam a halak neveit és kihagytam a listából azokat, amiknek nincs is magyar neve, mert azok úgysem kaphatóak a tesco-ban. A tonhal attól függ, hol fogták, azon nem is próbáltam kiigazodni, az eredeti oldalon van fenn táblázat.
A lista terheseknek és kisgyerekeknek szól, a többiek annyit ehetnek, amennyit akarnak.
Nagyon magas higanytartalmú, kerülni kell:
Marlin - nyársorrú hal
Swordfish - kardhal
Shark - cápa
Mackerel (king) - királymakréla
Tuna ( bigeye, Ahi) - tonhal*
Itt van egy érdekes és elgondolkodtató cikk arról (angolul) (egy olvasó küldte, köszönjük), hogy a rengeteg tiltás, amelyeknek egy része tudományosan alátámasztott kockázat, más része pedig városi legenda, hogyan tette a mai nők terhességét és az anyaság megélését egyetlen folyamatos bűntudattá. Ugyan nem minden részével értek feltétlenül egyet (alkohol, dohányzás), de alapvetően a szívemből szólt.
Én azt gondolom, hogy alapvetően egy értelmes ember vagyok, aki nem károsítja tudatosan a magzatát, és mégis sikerült megingatni így a negyedik hónapra és napokig bűntudatom volt, amiért megsimogattam a macskát és lépcsőn jártam és a négy hónap alatt megittam 2 dl forralt bort és amikor már egyáltalán nem kapok levegőt és nem használt a tengeri só, akkor Rhinospray pluszt cseppentek az orromba (terhesség alatt csak óvatossággal ajánlott), és amikor nagyon hánytam, akkor végső esetben, amikor már nagyon nem bírtam, bevettem Cerucalt (ugyan előtte kiolvastam a téma irodalmát, a jelenlegi study-k szerint nem tudunk róla, hogy káros lenne, de mégiscsak gyógyszer), és rendszeresen eszem halat, és most így nem jut eszembe más, de mostanra nagyjából megfogalmazódott bennem, hogy ez így egészen biztosan nem normális. Mármint ez a folyamatos bűntudatkeltés. Azt hittem, hogy ellenállóbb leszek az ilyen irányzatokkal szemben, de basszus, erre kiderült, hogy a hordozókendős hordozás javítja az implicit szociális kogníciót, és ki vagyok én, hogy megfosszam a gyermekemet a tökéletes implicit szociális kogníciótól, az enyém úgyis szar, legalább az övé legyen jó, úgyhogy már most aggódom, mi lesz, ha nem tudom majd megkötni a kib. kendőt vagy túl nehéz lesz a gyerek és fájni fog a derekam, vagy csak nem lesz kedvem felvenni.
Úgyhogy úgy érzem, mostantól sokkal határozottabban kell képviselnem az álláspontomat és az én álláspontom az az, hogy nem csinálunk direkt magzatkárosító dolgokat, de ezenfelül azt fogom csinálni, amit akarok, és nem vagyok hajlandó a teljes terhességemet és a rákövetkező húsz-harminc évet konstans bűntudatban leélni. Ami azt illeti, teljesen biztos vagyok benne, hogy a gyerekemnek is jobb az, ha az anyja nem egy mártír vagy egy idegroncs, hanem egy viszonylag kiegyensúlyozott ember.
Az gondolkodtatott egyébként el a cikkben, hogy ez a bűntudatkeltés egy viszonylag új szellemi áramlat, a könyvet író nő már nagymama és az ő idejében még nem oltottak le, ha megettél két medvecukrot vagy nem szoptattál, és hogy vajon ennek mi az oka. Gondolom, nagy részben a tudomány fejlődése, ma már túl sok dologról kimutattunk túl sok dolgot, és nehéz súlyozni, eldönteni, melyik valódi komoly kockázat és melyik nem. Egy generációval ezelőtt még nem olvashattam volna arról, hogy az influenzaellenes immunválasz epigenetikai változásokat okoz a (patkány)magzat idegrendszeri fejlődésért felelős génjeiben, ha egyáltalán létezett akkoriban influenzaoltás. Nem tudom, az információdömpingen kívül van-e más oka is, hogy hirtelen mindenki rossz anya lett. Vagy ez még mindig a huszadik századi pszichológusoknak a hatása, akik rájöttek, hogy mindenről Anyád tehet? Csak egy kicsit továbbfejlesztettük ezt a kérdést, és most már nem csak minden, a születésed után történt dologról tehet Anyád, hanem már a fogantatás pillanatától kezdve ő a bűnös, minek kell neki macskát simogatni, ahelyett, hogy Mozartot hallgatna? Lehet meg kellene rendelnem a cikkben szereplő könyvet, hátha érdekes.
Az a, valószínűleg reális félelmem van különben, hogy a neheze még el sem kezdődött, mert ha majd megszületik a gyerek, és a környezetem számára nyilvánvalóvá válik, hogy én a saját ágyában altatom, vagy velünk, vagy hordozom, vagy babakocsiban tolom, vagy igény szerint szoptatom vagy háromóránként vagy tápszert eszik, vagy mittudomén, akkor fognak csak igazán nekem esni, és semmi másról nem fog szólni az életem, csak folyamatos védekezésről és magyarázgatásról és randomizált kontrollált impakt faktoros cikkek lobogtatásáról, amik szerint nem végzetesen és visszafordíthatatlanul káros az, amit csinálok épp.
De most komolyan, gyerekek, mért van erre szükség.
A hányással amúgy az lett, hogy eleinte csak ritkult heti 8-ról heti 3-ra, aztán egyre inkább felbátorodtam és egyre többféle ételt ettem, némelyikről kiderült, hogy nem kellett volna, most meg úgy átlag heti 1-nél tartunk. Pont egy db maradt még a kiváló és strapabíró hányózacskókból, amelyeket az Air Canada járatairól hoztam magammal még szeptemberben, igen hasznos dolog, nem értem, miért nem árulnak ilyesmit külön kismamáknak, tessék, piaci rés.
A magzatmozgást meg tankönyv szerint a 18-20. héttől kezdik érezni az első gyermekes kismamák, a második gyereknél meg már a 16. héttől érzed. Én már a 16. héttől érzek valamit, amit először nem nagyon mertem hirdetni, mert ugye nekem, mint első gyerekesnek, még nem lenne szabad, úgyhogy biztos csak beképzelem. De aztán egyre kifejezettebbé vált, olyan érzés, mintha valami nehezebb belső szerved egyszercsak odébb menne a hasadban, máskor meg mintha csiklandoznák a hasadat belülről, és az UH-on pont akkor éreztem, amikor rugdalt a lábával a Lány, szóval már nincs kétségem. Nyilván az átlagon felüli testtudatosságom miatt van, szemlátomást megérte az a 350 óra mozgás-és táncterápia. Egy élőlény van a hasamban, tök vicces.
Rengeteget gondolkodtam, hogy vegyek-e kismamakabátot, mert ugyan még teljesen jó rám a sima télikabátom, dehát nem lesz mindig jó, és kaptam kölcsön is egy kabátot, de az nem olyan meleg, viszont nekem elképzelésem sincs, hogy mekkora lesz a méretem februárban, és ha most veszek egy kabátot 18 ezer forintért, amit amúgy is csak három hónapig hordanék, és már februárban sem fogom tudni begombolni, akkor az elég nagy lúzerség. Meg különben is, kinek van ennyi pénze. A vaterán sincsenek jók, és felpróbálás nélkül amúgy sem veszek ruhát. A különböző ismerőseim szerint majd vegyek egy XXL-es pufikabátot a kínai boltban, de most néztem a kínaiban és 9800 Ft egy pufikabát, amit végképp sajnálnék kiadni valamiért, ami ronda is és nem is a méretem és egy hónapig fogom hordani; vagy hordjam a férjem régi, rossz kabátját (gondolhatjátok, milyen az a kabát, ami helyett már egy férfi is újat vesz); vagy kérjek kölcsön túlsúlyos barátnőmtől olyan kabátot, amit az már nem hord. Szóval az egyetlen megoldás, ha hordom a sima télikabátomat, elég bő, még egy ideig jó lesz, és aznap, amikor nem tudom begombolni, elmegyek betegállományba és legközelebb csak márciusban lépek ki a lakásból.
A 18. heti ultrahangon voltunk, ott mondták, hogy 90%, hogy lány. Lány, basszus! Én titkon szerettem volna lányt, de a férjem családjában csak fiúk születnek (az összes közeli és távoli unokatesója és mindenki fiú), a szemész is azt mondta a hasam alakjából, hogy fiú, és amúgy is én inkább fiús anyuka-típusnak gondoltam magam, mert 35 éve azt hallgatom (nőktől), hogy férfiagyam van meg túl racionális vagyok, és a példaképem Ellen Ripley. Úgyhogy már hozzászoktam a gondolathoz, hogy jó, hát akkor fiam lesz, majdcsak megbirkózom vele valahogy, erre lány! Örülök, hogy lány. Ha fiú lenne, akkor annak örülnék. Mondjuk leginkább annak örülök, hogy egyelőre semmi baja, se a Lánynak, se nekem, mert az ultrahangot megelőző pár napban már épp eluralkodott rajtam a hipochondria.
A emberek többnyire normálisan viselkednek körülöttem, mondjuk vannak azok, akik idegesítően túlféltenek, "jaj, ezt inkább nem mesélem el, egy kismama ne hallgasson ilyesmit", meg fel akarok állni, hogy adjak egy tollat, és akkor "jesszusom, te ne állj fel!", de mondjuk oké, jót akarnak. Durvább, amikor kiderül, hogy rossz anya vagyok, például amikor mondtam a nővéreknek, hogy macskakiállításon voltam és ott megsimogattam egy macskát, konkrétan hátratántorodtak rémületükben. A macskától toxoplazmát lehet kapni, ami fejlődési rendellenességet okoz, a macska székletében van, és főleg az egerésző, kinti macska székletében. A toxoplazmózison csak egyszer lehet átesni, kvázi tünetmentes, és utána az ember már védett rá, tehát ha gyermekkoromban vidéken éltem, földön fetrengtem, homokozóban homokoztam és macskák neveltek, akkor elég jó eséllyel nem kaphatom már el még egyszer. A nemzetközi macskakiállításon pedig gyanúm szerint nem egerésző, széklettel szennyezett macskák voltak, konkrétan le kellett fertőtlenítenem a kezemet, mielőtt megsimogathattam a macskát. Nehogy összekoszoljam vagy elkapjon tőlem valamit.
A pilates után meg azt mondta az egyik nő, hogy ne menjek le a lépcsőn, mert az vetélést okoz, lefelé menni lépcsőn nem szabad terhesen, ettől annyira ledöbbentem, hogy inkább beszálltam a liftbe, de azóta sem hagy nyugodni a gondolat, hogy hogyan jöttem volna le, ha nincs lift??
És akkor az influenzaoltás, na azon halálra paráztam magam, mert a terhesség alatt elkapott influenza súlyos anyai és magzati szövődményeket okozhat a halálos tüdőgyulladáson át odáig, hogy a gyereknek skizofréniája lesz húsz év múlva, csakhogy állatkísérletek szerint patkányban az influenzaellenes immunválasz (amit a védőoltás is kivált) is epigenetikai változásokat okoz az idegrendszer fejlődését szabályozó génekben, és nincsenek olyan követéses vizsgálatok, amik cáfolnák, hogy az influenzaoltás által kiváltott immunválasz ugyanúgy növeli a skizofrénia kockázatát, mint maga a betegség. Ráadásul szerencsétlen Lány felmenői között nagyjából a komplett DSM IV.* képviselteti magát, úgyhogy még öröklött hajlama is lehet, amire csak ráteszünk az influenza oltással. Úgyhogy miután kiolvastam a laikus internetet és a Pubmed-et is, és totál becsavarodtam, megkérdeztem egy nőgyógyászt, egy pszichiátert és egy genetikust, mérlegeltem a kockázatokat és beadattam. A nővérek ettől is rémülten hátráltak, hogy dehát "biztos, hogy neked ezt szabad???". A jelen állás szerint egyébként javasolt. A genetikus azt mondta, hogy "dehát pontosan tudod**, hogy rengeteg környezeti tényező okoz epigenetikai változásokat a szülői bánásmódtól kezdve a zenén át a meditációig, majd kedvesen bánsz vele és nem bántalmazod és ezzel ellensúlyozod a hatást".
Ja, meg olvastam az interneten, hogy medvecukrot se lehet enni, ezt tíz perccel azután, hogy felfaltam egy zacskóval, szerencsére a study csak ipari mennyiségű medvecukor rendszeres napi elfogyasztását tartotta potenciális veszélynek. A halak higanytartalmáról ne is beszéljünk.
Szóval én úgy nagyjából el tudom helyezni, mi az, amit nekem szerintem szabad, és mi az, amit nem***, és ezzel viszonylag kiegyensúlyozottan együttélek, de az UH előtt két nappal hirtelen rámjött, hogy úristen, mi van, ha mégse lett volna szabad megsimogatnom azt a macskát, lemennem a lépcsőn, megennem a medvecukrot, repülőre ülnöm, oltást beadatnom, és majd most ki fog derülni, hogy hat ujja van, de szerencsére úgy tűnik, öt-öt ujja van, és van agya is meg agykamrái meg vesemedencéi meg minden, csodálatos, hol tart már a tudomány.
*A pszichiátriai betegségek diagnosztikai kritériumai.
**Ami azért vicces, mert annak, hogy pszichoszociális tényezők, mint pl. szülői bánásmód, epigenetikai változásokat okoznak, én vagyok itt a legnagyobb szószólója, mert szerintem tök érdekes.
***Hogy a BKV-n nem lenne szabad utaznom, az tutifix, de sajnos nem tudom elkerülni.
Lány.