Még több kismamablogolás

2012.11.28. 20:21 - címkék: - komment

A hányással amúgy az lett, hogy eleinte csak ritkult heti 8-ról heti 3-ra, aztán egyre inkább felbátorodtam és egyre többféle ételt ettem, némelyikről kiderült, hogy nem kellett volna, most meg úgy átlag heti 1-nél tartunk. Pont egy db maradt még a kiváló és strapabíró hányózacskókból, amelyeket az Air Canada járatairól hoztam magammal még szeptemberben, igen hasznos dolog, nem értem, miért nem árulnak ilyesmit külön kismamáknak, tessék, piaci rés.

A magzatmozgást meg tankönyv szerint a 18-20. héttől kezdik érezni az első gyermekes kismamák, a második gyereknél meg már a 16. héttől érzed. Én már a 16. héttől érzek valamit, amit először nem nagyon mertem hirdetni, mert ugye nekem, mint első gyerekesnek, még nem lenne szabad, úgyhogy biztos csak beképzelem. De aztán egyre kifejezettebbé vált, olyan érzés, mintha valami nehezebb belső szerved egyszercsak odébb menne a hasadban, máskor meg mintha csiklandoznák a hasadat belülről, és az UH-on pont akkor éreztem, amikor rugdalt a lábával a Lány, szóval már nincs kétségem. Nyilván az átlagon felüli testtudatosságom miatt van, szemlátomást megérte az a 350 óra mozgás-és táncterápia. Egy élőlény van a hasamban, tök vicces.

Rengeteget gondolkodtam, hogy vegyek-e kismamakabátot, mert ugyan még teljesen jó rám a sima télikabátom, dehát nem lesz mindig jó, és kaptam kölcsön is egy kabátot, de az nem olyan meleg, viszont nekem elképzelésem sincs, hogy mekkora lesz a méretem februárban, és ha most veszek egy kabátot 18 ezer forintért, amit amúgy is csak három hónapig hordanék, és már februárban sem fogom tudni begombolni, akkor az elég nagy lúzerség. Meg különben is, kinek van ennyi pénze. A vaterán sincsenek jók, és felpróbálás nélkül amúgy sem veszek ruhát. A különböző ismerőseim szerint majd vegyek egy XXL-es pufikabátot a kínai boltban, de most néztem a kínaiban és 9800 Ft egy pufikabát, amit végképp sajnálnék kiadni valamiért, ami ronda is és nem is a méretem és egy hónapig fogom hordani; vagy hordjam a férjem régi, rossz kabátját (gondolhatjátok, milyen az a kabát, ami helyett már egy férfi is újat vesz); vagy kérjek kölcsön túlsúlyos barátnőmtől olyan kabátot, amit az már nem hord. Szóval az egyetlen megoldás, ha hordom a sima télikabátomat, elég bő, még egy ideig jó lesz, és aznap, amikor nem tudom begombolni, elmegyek betegállományba és legközelebb csak márciusban lépek ki a lakásból.

Facebook oldaldoboz

Olvasok is

Írj nekem levelet

Köszönöm

Extra köszönet

A designt a Yummie médiaügynökség szállította


süti beállítások módosítása