Mert lusta voltam kapálni

2009.11.15. 22:47 - címkék: - 1 komment

Mindig mondtam, hogy alapigazságok vannak a lektűrökben

"Megkezdődött a szimpózium. Paul úgy tervezte, hogy Hector reggel fog beszélni, de Hector elmagyarázta, hogy a pszichiáterek általában reggel nincsenek csúcsformában (különben sebésznek mentek volna)."

Pontosan.

Doo doo doo doo doo, doo doo doo doo, doo doo, doo doo

2009.11.15. 20:12 - címkék: - 8 komment

Kimosta az agyamat ez a mozgásterápiás hétvége jól, de nincs kedvem most erről mesélni. 

Nemrégiben viszont észrevettem, hogy a 21. században élek és az intercity vonatokon van konnektor, és az ember bedughatja a laptopját, és ezért a laptopomon lévő zenéket hallgattam, Lou Reedet például, aki klassz, és sose unom meg, hallgassuk. 

A Walk on the wild side-ot különben csomóan feldolgozták már, a legdurvább mind közül a Gerty Molzen nevű nénié. Gerty német színésznő, és 1985-ben, nagymamakorában állt elő a saját verziójával, én pedig, isten látja lelkemet, nagy rajongója vagyok a bizarr covereknek, de ezt képtelen voltam végighallgatni. 

Szóval Lou Reed. 

Harisnya, pszichológusok, forralt bor

2009.11.14. 10:47 - címkék: - 3 komment

Hát jól van, akkor nem veszek harisnyát, csak egy ötlet volt. Amúgy is már csak két hétig kell kibírnom ruhavásárlás nélkül, de az mind semmi, mert már csak kicsit több, mint két hétig kell kibírnom thai masszázs, ginger tea, red curry és watermelone shake nélkül. Addig meg veszek könyveket, azzal kapcsolatban ugyanis semmiféle elhamarkodott fogadalmat nem tettem. 

Még az volt, hogy beszélgettem D.-vel a kocsmában, aki egy ideje könyvekkel kapcsolatos beszélgetéseket meg kerekasztalokat is szervez, és a könyvek között pszichés könyvek is vannak, és döbbenten mesélte nekem, hogy "Én azt hittem, hogy a pszichiáterek és a pszichológusok majd szakmájukból adódóan intelligensen, nyitottan és együttérzően lesznek képesek egymással vitázni, és megértik a másik álláspontját és toleránsak azzal" - itt már hangosan kacagtam. - "Ehelyett már a telefonban közli X, hogy ő szívesen eljön, kivéve, ha Y-nal kell vitáznia, mert ő aztán azzal nem ül egy asztalhoz, csak nem képzelem?!". Tisztára Brian élete.* Valamint megtudtam, hogy én valójában a hagyományos családi értékrendet felrúgva már jó ideje nyitott házasságban élek, mert az uralkodó szexuálpszichológiai terminológia szerint a "nyitott házasság" nem azt jelenti, hogy bárkivel dughatsz, hanem azt, hogy beszélgethetsz olyannal, aki nem a férjed, megszerethetsz más emberi lényt is, intellektuálisan inspirálhat, és/vagy elkísérhet a moziba másik fiatalember és/vagy hölgy. Ki hitte volna. A Kiadó kocsmában viszont csak óvatosan igyatok forralt bort, én két kis pohártól teljesen rosszul voltam másnap, nem tudom, miféle lőréből csinálják. Igaz, hogy én borsószem királykisasszony vagyok, megfájdul a fejem a széltől is, szóval lehet, hogy nem mérvadó.

*Reg: - Fel vagy véve. Figyelj. Egy valamit utálunk jobban a rómaiaknál, azt a büdös Júdeai Népfrontot!
Francis: - És a Júdeai Nemzeti Frontot is!
Stan: - És a Júdea Népe Frontot. A Júdea Népe Frontot. Köpködők!
Reg: - Mi vagyunk a Júdea Népe Front!
Stan: - Ó. Azt hittem, mi a Nemzeti Front vagyunk.
Reg: - Népe Front!
Francis: - És mi van most a Nemzeti Fronttal, Reg?
Reg: - Ott ücsörög. (rámutat egy magányosan ülő idős emberre)
Reg, Stan, Francis, Judith: - KÖPKÖDŐ!

Valaki mondja meg, milyen az élet

2009.11.12. 17:30 - címkék: - 15 komment

A harisnya az különben ruhának számít? A "nem veszek ruhákat"-ba belefér, hogy veszek egy harisnyát? Vagy a nejlonharisnya nem számít annak, de a vastagszálú, színes már igen? Tell me.

Much more simply human than otherwise

2009.11.11. 23:49 - címkék: - 15 komment

Szóval az előítéletekről. A hirtelen szemléletváltásom ott kezdődik, hogy még a múltkor teljesen véletlenül Sullivant kezdtem olvasni, vagyis egy róla és elméletéről szóló könyvet, és meglepően bejött. Természetesen volt benne pár hülyeség meg anakronizmus, de alapvetően és mindent összevetve a zakkant ír srác a huszadik század elején okos, haladó és modern dolgokat mondott. Ellenállok a kísértésnek, hogy hosszan fejtegessem itt az elméleteit, de úgyis írtam a könyvről, ott megmondom a lényeget. 

Sullivan személyiségelmélete, a betegségekről alkotott elmélete, valamint lesújtó véleménye Freud és Kraepelin elméleteiről szinte mind olyasvalami, ami nekem tetszik és egyet tudok vele érteni. A kor pszichiátereinek persze nem tetszett, mert a skizofrén homokos ír szélhámos az alapvetéseiket kritizálta, de ez semmiség, mert tette mindezt úgy, hogy minden lehetséges fórumon kinyilatkoztatta, mennyire utálja a pszichiátereket, gyökerek mind. A pszichiátereknek megvan az a tulajdonsága, hogy nem szeretik az ilyesfajta beszédet, teszemazt ha használt autót szeretnél eladni nekik, akkor nem érdemes azzal indítani, hogy "jó napot, a pszichiátria totál szemfényvesztés és a pszichiáterek mind aljas, pénzéhez, szűklátókörű, akasztani való köcsögök egytől egyik, reméljük, ők lesznek az elsők, akiket falhoz állít a Forradalom, jöjjön, mutatok egy remek állapotú, négyajtós ford escort kombit". Nem hatékony.

És én is érzékeny vagyok erre, pláne mert neurotikus egoista hisztéria vagyok sokat barátkozom nem-pszichiáterekkel, és mindig külön meg kell küzdenem az előítéletekkel. Hogy egy új társaságban már utálom, ha megkérdezik, mivel foglalkozom, mert ahogy kimondom, abban a pillanatban eltűnik a kérdező szeme elől a szimpatikus nagyorrú ismeretlen lány, és helyette elkezd egy szakállas úriembert látni dívánnyal vagy egy fehérköpenyes szadistát elektrosokkolóval. És onnantól nem létezem, mint ember, csak a szokásos kérdések jönnek, mi a különbség a pszichológia és a pszichiátria között, gyógyszerekkel csak leszedáljuk az embereket, a pszichoterápia kuruzslás, a pszichiáterek tényleg megőrülnek-e, valamint mi a véleményem a Csernusról, a Feldmárról, és a Szendiről. Aztán bizonygathatom, hogy nem vagyunk mindannyian szadisták, néha vannak kivételek, én egy olyan cigány vagyok, aki nem lop. 

Szóval nem, nekem se lehetne használtautót eladni a fenti szöveggel, ez talán érthető. És aztán azon gondolkodtam, hogy ha a huszas években élek, akkor vajon olvastam volna-e Sullivant vagy inkább mereven elzárkózom az elvetemült ötleteitől. Ugyanis zakkant volt, goromba, ellenszenves, néha pszichotikus, meleg skizofrén srácokat kezeltetett meleg ápolókkal, hazudott az önéletrajzában, és hangoztatta, hogy a pszichiáterek idióták. Persze, voltak azért sokan, akik elismerték, de nem a mainstream. Persze, lehet, hogy nem vagyok szűklátókörű, és túltettem volna magamat ezen, és olvastam volna, de lehet, hogy csak lelkesen szidtam volna olvasatlanul, holott sok olyat írt, amit én is gondolok. 

Hát ezért kezdtem antipszichiátria honlapokat böngészni.

Now that it's raining more than ever

2009.11.11. 21:17 - címkék: - 5 komment

Ezt meg imádom, plusz a videó is mennyire cuki. Mai slágerek rockabilly stílusban, rögtön rajongó lettem. Via Anngel.

Risin' up, back on the street

2009.11.11. 16:19 - címkék: - 2 komment

Szóval a szememmel az van, hogy elfogyott belőle a buborék a hétvégén. A buborék, amit beletesznek a műtét során, szép fokozatosan szívódik fel és iszonyú idegesítő. A folyamat hossza egyénenként két hét és három hónap között változik, nálam valamivel több, mint két hónap volt. Ez, mint mondtam, iszonyú kellemetlen, de igazából jó, mert amíg ott van, addig a helyén tartja a retinát és az gyógyulhat. Miután eltűnt, elvileg semmi zavarót nem szabad már látni, ehelyett én láttam homályt és úszkáló izéket és fényeket is (ami ugyan egyes, közkedvelt elméletek szerint csupán a pszichózisom bevezető tünete, de én egyelőre a szemészeti eredethez ragaszkodom). Ettől aztán feltűnés nélkül halálra paráztam magam az elmúlt kb. két hétben. 

A szemem viszont jó. A fények továbbra is kérdőjel. A homályra pedig az alábbi magyarázatot kaptam: a műtét során úgy nyomják vissza a retinát a helyére, hogy egy pici nehézfolyadékot öntenek rá, amit aztán ki is vesznek. Maradéktalanul kiveszik az összeset. A szemészem azt mondja, hogy sokféle műtéti technikát ismer, a legjobbaktól tanult, satöbbi, és mégis ritkán előfordul, hogy kiveszi az összes folyadékot, tutira, pár nap múlva nincs is ott, de a pár hetes kontrollon azt látja, hogy egy-két mikrocsepp nehézfolyadék van a szemben. Ez nem lehet ott, mert az összeset kivette. Az én szememben is látta már a múltkori kontrollon is, ezért ezt követően, amikor egy nemzetközi kongresszuson járt, elmesélte az ott előadó híres nemzetközi retinasebész professzornak, hogy időnként ezt a jelenséget tapasztalja, például nemrég is, egy kolléganő szemében (=én), és mitől lehet. A prof elmondta, hogy előfordul, hogy a nehézfolyadék a műtét közben egy mikrofilmet képez a retina felszínén, ami olyan vékony, hogy nem látható. És a látható részt eltávolítja az ember, a nemláthatót viszont nem, és a következő hetekben a mikrofilm szépen összefolyik egy-két cseppé, és akkor jé, ott van a szemében a folyadék, pedig kivettem. Ezért ha lehet, akkor javasolt a műtét végén a retina teljes egészét "lezuhanyozni" sima fiz-sóval, hogy lemossuk a nem látszódó folyadékfilmet is. Mondtam már, hogy a szemészet valójában finomműszerészet?

Ez számomra abból a szempontból rossz, hogy majd egyszer, de nem mostanában, hanem ha már szuperul biztonsággal tutira tapad a retinám, akkor majd még egyszer belenyúl a szemembe és kimossa belőle a cseppeket. De igazából örülök, mert nincs semmi bajom. Még egy kicsit zaklattam a szemészt a futással is, erre azt mondta, hogy örüljek, hogy így megúsztam, ő például nagyon örül, hogy megúsztam, mert én még nem láttam egy igazi jó retinaleválást, de ő már látott egy csomót, és higgyem el, hogy az nagyon szar, és pláne ilyen fiatalon, és minden egyes lépésnél rázkódik a retinám, és vegyek inkább ellipszistrénert. Tekintettel a várakozó Nénik kritikátlan mennyiségére (meg mert nem akartam, hogy totál őrültnek tartson), nem fejtettem ki neki, hogy ellipszistréneren nem tudom ugyanolyan jól csinálni a posztapokaliptikus imaginációmat, csupán megkérdeztem nyávogva, hogy de fél év múlva futhatok-e, mire azt mondta, fél év múlva már lehet, hogy megengedi, meglátjuk. A krav-magával ezek után már nem mertem előhozakodni.

De igazából nagyon örülök, hogy ennyivel megúsztam. Lehet, spinningre fogok járni, azt mindenki annyira dicséri. 

The eye of the tiger

2009.11.11. 12:28 - címkék: - 1 komment
Akkorára tágította a pupillámat a szemész, hogy úgy nézek ki, mint valami rajzfilmfigura. De jól van a szemem, és az klassz. Na, megyek dolgozni.

Tiger, tiger, burning bright in the forest of the night

2009.11.10. 19:21 - címkék: - 9 komment

Már egészen lazán mászkálok ruhák között a plázában, semmi szenvedés. Klassz. Írjak erről könyvet, hogyan szabadultam meg a ruhavásárlási addikció poklából? Szimplán vásárlási addikciót nem írhatok, mert egy könyvet azért vettem, meg belelapozgattam vagy hatvan másikba, elképesztő mértéket ölt a népszerűpszichológia, a Poppernek meg a hasonlóknak például hogy van ennyi idejük, hogy polcnyi műveket írjanak? Vagy mindegyikben ugyanaz van. És az is furcsa, hogy milyen előítéletes voltam régebben egyes szerzőkkel szemben, és elmúlt, de ez egy másik történet, amiről majd máskor mesélek. 

Most csacskaságok jönnek, arról akarok mesélni, hogy hagyományainkhoz híven elolvastam a könyvesboltban kitett kínai horoszkóp könyvet a 2010-es évre. Sajnos továbbra sem írja azt, amit én szeretnék ("a Kígyó élete a következő évben csupa öröm és boldogság, kisujját sem kell mozdítania, mégis az ölébe hullik a rengeteg kaland, utazás, szabadidő, pénz, szakmai siker, napsütés, kertes ház, macska a verandán, örök élet, ingyen sör"). Ehelyett a Tigris éve hektikus és nagyon mozgalmas lesz munka terén, ami a Kígyót, aki alapvetően összetekeredve szeret szemlélődni vagy maximum lassan kúszik, egy kissé kiborítja néha. Nagyon rugalmasnak kell lenni ebben az évben, egyik pillanatról a másikra fognak történni a dolgok, meg kell ragadni a lehetőségeket vagy úszni az árral. Külön direkt figyelmeztetnek a bolygók (?), hogy óvakodjunk a munkahelyi intrikától, mondjuk nem tudom, ez nálunk hogyan oldható meg anélkül, hogy minimum szakmát kellene váltanom vagy ólmot önteni a fülembe. Sok váratlan utazás is lesz, az klassz. Ja, és a Rendszerben kell maradni: rugalmasan alkalmazkodni a váratlan helyzetekhez, de "nem javasolt az egyénieskedés", bár lehet, hogy ez a rész a Kígyók mindenkori főnökeinek kifejezett kérésére került bele a könyvbe valahogyan. Mindent összevetve Tigrisnek az a tulajdonsága van, hogy egyszercsak váratlanul rád ugrik a sarok mögül, úgyhogy csak kapkodni fogom a fejem egész évben.

Ja, és valami másik könyvborítón meg azt kellett látnom, hogy a Világvége pont a születésnapomon lesz 2012-ben. Cool.

It's all the same f*cking day, man

2009.11.10. 16:20 - címkék: - 1 komment

Akkor legyenek a rinyálás helyett tények-tévhitek. Összesen 4 reviewertől kaptam összesen 39 db kommentet a Cikkemre, ebből 18-ot válaszoltam meg eddig. Nagyjából legalább minimum két reviewerkomment/nap átlagsebességgel kell haladnom, ha mindet meg akarom válaszolni, mielőtt elutazunk és nem akarok még Thaiföldön is ezzel foglalkozni, ahelyett, hogy zombis, űrhajós és pszichoterápiás könyveket olvasnék a függőágyban. Most azt gondolom, hogy: 1. tök jól haladtam eddig, nyugodt lélekkel elmehetek most a kozmetikushoz, 2. soha nem leszek képes befejezni, amúgy se tartok a felénél igazából, mert biztos a nehezebbeket hagytam későbbre, egész életemben ezt a cikket fogom írogatni és küldözgetni, soha az életben nem mehetek nyugodt lélekkel kozmetikushoz többé, veszett hering ugrik ki a patakból és a lábikrámba mar, ésatöbbi.

Nem számoltuk bele, mennyit segít vajon világhírű statisztikusunk, mivel ez teljesen kiszámíthatatlanul a nagyon sokat segít és a semennyire sem ér rá között mozog, valamint át kell-e írnom még sokszor nyelvezetileg, illetve lesz-e addig Világvége, de talán nem, mert a maja naptár sajnos csak 2012-re teszi az Apokalipszist, és az rajtam most nem segít fikarcnyit sem.

Kell egy ház lenn az óceán partján, majd ha végleg visszavonultam

2009.11.10. 00:23 - címkék: - 5 komment

Megkaptam Luciától a karácsonyi listás játékot (blogos listajátékokkal játszom, ez már a vég, igen, tudom), mondjuk mostanában tényleg annyira jutalomhiányos vagyok, hogy egyszerűen semminek sem örülök, minden nyűg, minden stressz, minden fáradtság.*

Persze, azért a szokásos dolgok jöhetnek. Idő. Pénz. Napsütés. Nempanel lakás. Találjam ki végre, hogyan nem lesz belőlem keserű öregasszony. Legyen most már jó a szemem végre. Legyen igaz a kínai horoszkóp, amiben ez volt a Bivaly éve, amikor a Kígyó (én) csak dolgozik és tanul, és a következő a Tigris éve, amelyben a Kígyó (én) learatja a fentiek gyümölcsét. 

Ja, és feltétlenül szükséges lenne egy reader, nem is annyira a saját, mint inkább az emberiség érdekében, mert nem tudok huzamosabban monitorról olvasni, és annyira klassz pszichoterápiás könyveim vannak pdf-ben, mentalizációtól mindfulness-ig (hogy csak az M betűt említsem), és most vagy kinyomtatom őket, de akkor esőerdő, államkassza, vagy szereznem kell egy readert, máskülönben nem fogom tudni elolvasni és a szenvedő népességen alkalmazni a tanultakat, ugye értitek, mennyire önzetlen vagyok és hősies.  

*De nyugalom, nincs olyan burnout, amin ne segítene 3 hét Ko Phanghanon. 

Ne dorbézoljunk, ne éjjelezzünk

2009.11.09. 22:07 - címkék: - 11 komment

Engem az is idegesít, amikor olyan, eredetileg praktikus problémákból csinálunk világnézeti kérdéseket, mint például infuenza és védőoltás. Ám szerencsére itt van nekünk dolphin, aki világnézet helyett tényszerű és részletes. Sokkal több, mint amit valaha tudni akartál a Vírusról, kérem, kövessenek.

De komolyan, minden elismerésem, köszönjük. 

Facebook oldaldoboz

Olvasok is

Írj nekem levelet

Köszönöm

Extra köszönet

A designt a Yummie médiaügynökség szállította