Szóval az előítéletekről. A hirtelen szemléletváltásom ott kezdődik, hogy még a múltkor teljesen véletlenül Sullivant kezdtem olvasni, vagyis egy róla és elméletéről szóló könyvet, és meglepően bejött. Természetesen volt benne pár hülyeség meg anakronizmus, de alapvetően és mindent összevetve a zakkant ír srác a huszadik század elején okos, haladó és modern dolgokat mondott. Ellenállok a kísértésnek, hogy hosszan fejtegessem itt az elméleteit, de úgyis írtam a könyvről, ott megmondom a lényeget.
Sullivan személyiségelmélete, a betegségekről alkotott elmélete, valamint lesújtó véleménye Freud és Kraepelin elméleteiről szinte mind olyasvalami, ami nekem tetszik és egyet tudok vele érteni. A kor pszichiátereinek persze nem tetszett, mert a skizofrén homokos ír szélhámos az alapvetéseiket kritizálta, de ez semmiség, mert tette mindezt úgy, hogy minden lehetséges fórumon kinyilatkoztatta, mennyire utálja a pszichiátereket, gyökerek mind. A pszichiátereknek megvan az a tulajdonsága, hogy nem szeretik az ilyesfajta beszédet, teszemazt ha használt autót szeretnél eladni nekik, akkor nem érdemes azzal indítani, hogy "jó napot, a pszichiátria totál szemfényvesztés és a pszichiáterek mind aljas, pénzéhez, szűklátókörű, akasztani való köcsögök egytől egyik, reméljük, ők lesznek az elsők, akiket falhoz állít a Forradalom, jöjjön, mutatok egy remek állapotú, négyajtós ford escort kombit". Nem hatékony.
És én is érzékeny vagyok erre, pláne mert neurotikus egoista hisztéria vagyok sokat barátkozom nem-pszichiáterekkel, és mindig külön meg kell küzdenem az előítéletekkel. Hogy egy új társaságban már utálom, ha megkérdezik, mivel foglalkozom, mert ahogy kimondom, abban a pillanatban eltűnik a kérdező szeme elől a szimpatikus nagyorrú ismeretlen lány, és helyette elkezd egy szakállas úriembert látni dívánnyal vagy egy fehérköpenyes szadistát elektrosokkolóval. És onnantól nem létezem, mint ember, csak a szokásos kérdések jönnek, mi a különbség a pszichológia és a pszichiátria között, gyógyszerekkel csak leszedáljuk az embereket, a pszichoterápia kuruzslás, a pszichiáterek tényleg megőrülnek-e, valamint mi a véleményem a Csernusról, a Feldmárról, és a Szendiről. Aztán bizonygathatom, hogy nem vagyunk mindannyian szadisták, néha vannak kivételek, én egy olyan cigány vagyok, aki nem lop.
Szóval nem, nekem se lehetne használtautót eladni a fenti szöveggel, ez talán érthető. És aztán azon gondolkodtam, hogy ha a huszas években élek, akkor vajon olvastam volna-e Sullivant vagy inkább mereven elzárkózom az elvetemült ötleteitől. Ugyanis zakkant volt, goromba, ellenszenves, néha pszichotikus, meleg skizofrén srácokat kezeltetett meleg ápolókkal, hazudott az önéletrajzában, és hangoztatta, hogy a pszichiáterek idióták. Persze, voltak azért sokan, akik elismerték, de nem a mainstream. Persze, lehet, hogy nem vagyok szűklátókörű, és túltettem volna magamat ezen, és olvastam volna, de lehet, hogy csak lelkesen szidtam volna olvasatlanul, holott sok olyat írt, amit én is gondolok.
Hát ezért kezdtem antipszichiátria honlapokat böngészni.