Varangy, asszertivitás, jegeskávé

2009.04.05. 22:52 - címkék: - 1 komment

Sopron a legjobb hely a világon, gyalogoltunk tizenöt kilométert, azonosítottam a tavaszi héricset és kb. két óra gondolkodás után eszembe jutott a másik növény neve is, amit láttunk, éppen a zöldhatáron igyekeztünk keresztül valami ösvényen, fél lábam már Ausztriában, amikor felkiáltottam, hogy "odvas keltike! hát persze! odvas keltike!". Megmutattam húgomnak Brennbergbánya nevezetességeit, úgy is, mint Szt. Borbála szobor, Szálasi-bunker, temető, kocsma, templom, a templomban épp mise vége volt, úgyhogy életemben először bementem és megnéztem a lengyelektől ajándékba kapott szlávos beütésű szűzanya-képet. Még mindig abban a temetőben akarok nyugodni. Itt egy kép.

Ezenkívül elgyalogoltunk a récényi tóhoz (Ritzing, Sonnensee, Ausztria), ahol a strand ugyan zárva volt, de napoztunk, valamint ettünk apfelstrudelt és ittunk tejeskávét, amit egy, a magyar nyelvet bájosan törő osztrák legényke szolgált fel. Az úton varangyok voltak, húgom dobált nekik csókokat  távolból, de egyikből sem lett napbarnított, borostás rocksztár/óceánbiológus. Ilyen rondák voltak.

Megtaláltuk a Buddha café nevű helyet is, ahol ittunk jegeskávét, valamint alkalmaztam bőbeszédű és lehengerlő stílusú nagymamámon az asszertív tréningen tanultakat. Konkrétan (viszonylag) nyugodt hangon elmagyaráztam neki, mennyire bántó a viselkedése számomra és rosszul esik és amit nem fogott fel, azt sokszor elmondtam egymás után, persze lepergett róla, de nyilván nem rögtön profikkal kellene kezdenem.

Heti étrend

2009.04.05. 18:00 - címkék: - 7 komment

Komolyan jobban szeretek bemenni dolgozni, amióta ezt eszem, és tudom, hogy délben nem kell átmennem a menzára, ahol elkeseredetten próbálok keresni valami ehetőt, ami a végén többnyire mégis rántott hal és kajaszagú lesz a hajam és a ruhám, hanem kapok egy dobozban valami izgit. Ezek voltak:

Hétfőn ettem rozmaringos tofusültet fokhagyma lekvárral és paradicsomos rizzsel. A tofut részemről szeretem, nincs semmilyen íze, de legalább mindenhez megy, és mivel nem is drága, koleszos koromban, amikor imidzsből vegetariánus voltam két évig, rengeteg tofut ettem. Ez is csak olyan tofu volt, mint a többi, ha egyet láttál, mindet láttad. A fokhagymalekvártól kissé féltem, mert mi az, hogy lekvár, meg majd fokhagymaszagom lesz tőle és elájulnak a betegek, de finom mártás volt enyhe, cseppet sem durva fokhagymaízzel. Azt hiszem, ha egyetlen dolgot kellene megneveznem, ami tetszik a biochef-ben, akkor az a paradicsomuk, szinte az összes zöldségnek zöldségebb-íze van a megszokottnál, de a paradicsomnak különösen. Vidéken nőttem fel és imádom a paradicsomot, azt, amelyik a nagyanyáim kertjében terem egy ilyen lábszárközépig érő növény tetején, van egy jellegzetes illata és egy jellegzetes íze, és ezt csak nyáron, néhány hétig lehet kapni. Az év fennmaradó részében meg jobb híján eszem a melegházi meg dél-amerikából importált paradicsomokat, amiknek ugyan vízíze van, de legalább pirosak. A bioséf paradicsomja pedig hozza a normál paradicsomízt, nem tudom, hogyan lehetséges ez márciusban, de őszintén szólva nem is nagyon izgat, csak adják ide. A kókuszkenyér chilis csokoládékrémmel az egy kicsit bizarr volt. Képünkön.

Kedden ettem penne arrabiatát kapros cukkinivel, ez számomra az égvilágon semmiben sem különbözött normál penne arrabiatától, al dente, picit csípős. A cukkiniszeletek mellette voltak és csak épphogy enyhén voltak kaprosak, szerintem ez volt a héten az az étel, amit konzervatívabb ízlésűek is simán megehetnek. A császármorzsa fedőnéven futó, ööö, dologért már a múlt héten is rajongtam, császármorzsához ugyan nincs köze, viszont imádom. Megmondom, miből van: kukoricadara, tönkölydara, zabpehely, méz. Ennyi. Így: „a kukoricadarát, a tönkölydarát, a zabpelyhet az olajban pirítjuk, hozzáadjuk a mézet, és egy kevés vizet. Alaposan összekeverjük, majd a tűzről levéve fedő alatt duzzasztjuk.” Ennyi meg baracklekvár. A főnővérünk először nem volt hajlandó megkóstolni, mert hogy néz ez ki, de végül nagyon ízlett neki.

Szerda, pirított túrós burgonyagombóc zöldségraguval. Valójában nem tudom, miért ilyen jók a zöldségeik, feltűnően ropogósak és ízletesek. Azért ilyenek-e, mert bio, vagy mert frissek vagy jól voltak tárolva, vagy az elkészítési mód miatt, valószínűleg a fentiek közül mind szerepet játszik. A csokoládés-mogyorós muffin négy muffint jelentett, egyet megetettem a nővérekkel, osztatlan sikert aratott, finom csokis tésztában egész mogyorók, dicsérték nyakra-főre, bár a főnővér ehhez is el bírt volna képzelni egy kis lekvárt. Még így sem bírtam megenni az egészet, hanem két muffint elraktam másnap reggelire.

Csütörtökre nem rendeltem sütit, hanem előételt, ami diós túrógolyók zöldsalátával. Ez mekkora ötlet, komolyan. Túró összekeverve darált dióval, gombóccá formálva, plusz levelek. Ennyi. Nagyon finom, és sose jutott volna magamtól eszembe, hogy diót összekeverjek túróval, pedig végülis tök evidens, ezt fogom csinálni otthon ezentúl. Ettem még olívával gyúrt juhsajtot, zöldséges laskával és sült paradicsommal, ez volt a legfinomabb főétel egész héten, kb a görög tengerparton éreztem magam, sajtízű sajt, ropogós zöldségek, olajbogyó, a paradicsomukról pedig már beszéltem. Nyam.

Péntek, ropogós tésztában sült zöldségek, pirított laskával és fűszeres burgonyapürével. Ebből a zöldségek, laska, püré klassz volt, a tésztát, amiben sültek a zöldségek, nem szerettem, olyan semmilyen, barna tésztaréteg volt, amilyet az ember bioételekben elképzel. A túrós kókuszgolyók-pirított mogyoróval-t nem tudom, miért rendeltem meg, amikor alapvetően nem szeretem a kókuszt, valamiért azt gondoltam, biztos nem lesz annyira kókuszos, de az volt, és túlságosan emlékeztetett a Raffaello-ra, amit kifejezetten utálok. Ezért egyet becsülettel megettem, a maradék hármon pedig négy kollégám osztozott, három nővér és egy orvos, mindegyiküknek nagyon ízlett és oda meg vissza dicsérték, hogy milyen egyszerű ötlet (kb túró összekeverve kókuszreszelékkel meg egy kis citrommal) és mégis milyen finom.

Azt hittem, hogy biztos híztam az elmúlt két hétben, mert a hal helyett mostanában egy főételt és egy desszertet is eszem, ami sokkal több édesség a szokásosnál, valamint futni se voltam két hete, de ma megmértem magam és nem. Ez jó dolog. A ropogós zöldségeik borzasztóan fognak hiányozni, ha majd már nem kapom őket. A fent felsorolt élelmiszerek összesen nyolcezer-valahányszáz forintot értek. A túlexponált fotók a biochef honlapjáról származnak.

2009.04.05. 11:07 - címkék: -
teszt

A heti étrendem

2009.04.05. 10:58 - címkék: -

Komolyan jobban szeretek bemenni dolgozni, amióta ezt eszem, minden reggel úgy kezdek, hogy a nap közepén vár rám valami finom ajándék meglepetés (mert sose emlékszem, mit rendeltem). Ez még hagyján, de a nővérek, akikkel együtt eszem, szintén rákattantak kissé a dologra, és már délelőtt kérdezgetik, hogy na, mit fogsz ma enni? Délben pedig gyanakodva méregetik az ételeimet, ezért a sütikből mindenkit megkínáltam a héten, legalább kapunk pár elfogulatlan véleményt.

Hétfőn ettem rozmaringos tofusültet fokhagyma lekvárral és paradicsomos rizzsel. A tofut részemről szeretem, nincs semmilyen íze, de legalább mindenhez megy, és mivel nem is drága, koleszos koromban, amikor imidzsből vegetariánus voltam két évig, rengeteg tofut ettem. Ez is csak olyan tofu volt, mint a többi, ha egyet láttál, mindet láttad. A fokhagymalekvártól kissé féltem, mert mi az, hogy lekvár, meg majd fokhagymaszagom lesz tőle és elájulnak a betegek, de finom mártás volt enyhe, cseppet sem durva fokhagymaízzel. Azt hiszem, ha egyetlen dolgot kellene megneveznem, ami tetszik a biochef-ben, akkor az a paradicsomuk, szinte az összes zöldségnek zöldségebb-íze van a megszokottnál, de a paradicsomnak különösen. Vidéken nőttem fel és imádom a paradicsomot, azt, amelyik a nagyanyáim kertjében terem egy ilyen lábszárközépig érő növény tetején, van egy jellegzetes illata és egy jellegzetes íze, és ezt csak nyáron, néhány hétig lehet kapni. Az év fennmaradó részében meg jobb híján eszem a melegházi meg dél-amerikából importált paradicsomokat, amiknek ugyan vízíze van, de legalább pirosak. A bioséf paradicsomja pedig hozza a normál paradicsomízt, nem tudom, hogyan lehetséges ez márciusban, de őszintén szólva nem is nagyon izgat, csak adják ide. A kókuszkenyér chilis csokoládékrémmel az egy kicsit bizarr volt.

Kedden ettem penne arrabiatát kapros cukkinivel, ez számomra az égvilágon semmiben sem különbözött normál penne arrabiatától, al dente, picit csípős. A cukkiniszeletek mellette voltak és csak épphogy enyhén voltak kaprosak, szerintem ez volt a héten az az étel, amit konzervatívabb ízlésűek is simán megehetnek. A császármorzsa fedőnéven futó, ööö, dologért már a múlt héten is rajongtam, császármorzsához ugyan nincs köze, viszont imádom. Megmondom, miből van: kukoricadara, tönkölydara, zabpehely, méz. Ennyi. Így: „a kukoricadarát, a tönkölydarát, a zabpelyhet az olajban pirítjuk, hozzáadjuk a mézet, és egy kevés vizet. Alaposan összekeverjük, majd a tűzről levéve fedő alatt duzzasztjuk.” Ennyi meg baracklekvár. A főnővérünk először nem volt hajlandó megkóstolni, mert hogy néz ez ki, de végül nagyon ízlett neki.

Szerda, pirított túrós burgonyagombóc zöldségraguval. Valójában nem tudom, miért ilyen jók a zöldségeik, feltűnően ropogósak és ízletesek. Azért ilyenek-e, mert bio, vagy mert frissek vagy jól voltak tárolva, vagy az elkészítési mód miatt, valószínűleg a fentiek közül mind szerepet játszik. A csokoládés-mogyorós muffin négy muffint jelentett, egyet megetettem a nővérekkel, osztatlan sikert aratott, finom csokis tésztában egész mogyorók, dicsérték nyakra-főre, bár a főnővér ehhez is el bírt volna képzelni egy kis lekvárt. Még így sem bírtam megenni az egészet, hanem két muffint elraktam másnap reggelire.

Csütörtökre nem rendeltem sütit, nem rendeltem sütit, hanem előételt, ami diós túrógolyók zöldsalátával. Ez mekkora ötlet, komolyan. Túró összekeverve darált dióval, gombóccá formálva, plusz levelek. Ennyi. Nagyon finom, és sose jutott volna magamtól eszembe, hogy diót összekeverjek túróval, pedig végülis tök evidens, ezt fogom csinálni otthon ezentúl. Ettem még olívával gyúrt juhsajtot, zöldséges laskával és sült paradicsommal, ez volt a legfinomabb főétel egész héten, kb a görög tengerparton éreztem magam, sajtízű sajt, ropogós zöldségek, olajbocsó, a paradicsomukról pedig már beszéltem. Nyam.

Péntek, ropogós tésztában sült zöldségek, pirított laskával és fűszeres burgonyapürével. Ebből a zöldségek, laska, püré klassz volt, a tésztát, amiben sültek a zöldségek, nem szerettem, olyan semmilyen, barna tésztaréteg volt, amilyet az ember bioételekben elképzel. A túrós kókuszgolyók-pirított mogyoróval-t nem tudom, miért rendeltem meg, amikor alapvetően nem szeretem a kókuszt, valamiért azt gondoltam, biztos nem lesz annyira kókuszos, de az volt, és túlságosan emlékeztetett a Raffaello-ra, amit kifejezetten utálok. Ezért egyet becsülettel megettem, a maradék hármon pedig négy kollégám osztozott, három nővér és egy orvos, mindegyiküknek nagyon ízlett és oda meg vissza dicsérték, hogy milyen egyszerű ötlet (kb túró összekeverve kókuszreszelékkel meg egy kis citrommal) és mégis milyen finom.

Azt hittem, hogy biztos híztam az elmúlt két hétben, mert a rántott hal helyett mostanában egy főételt és egy desszertet is eszem, ami sokkal több édesség a szokásosnál, valamint futni se voltam két hete, de ma megmértem magam és nem. Ez jó dolog. A ropogós zöldségeik borzasztóan fognak hiányozni, ha majd már nem kapom őket. A fent felsorolt élelmiszerek összesen nyolcezer-valahányszáz forintot értek.

Én ezt most nem bírom ép ésszel felfogni, miért lesz kék az összes bejegyzésem címe attól, hogy ezt posztolom, amikor hozzá se nyúltam semmihez. 

Heti biochef

2009.04.04. 20:32 - címkék: -

Komolyan jobban szeretek bemenni dolgozni, amióta ezt eszem, minden reggel úgy kezdek, hogy a nap közepén vár rám valami finom ajándék meglepetés (mert sose emlékszem, mit rendeltem). Ez még hagyján, de a nővérek, akikkel együtt eszem, szintén rákattantak kissé a dologra, és már délelőtt kérdezgetik, hogy na, mit fogsz ma enni? Délben pedig gyanakodva méregetik az ételeimet, ezért a sütikből mindenkit megkínáltam a héten, legalább kapunk pár elfogulatlan véleményt.

Hétfőn ettem rozmaringos tofusültet fokhagyma lekvárral és paradicsomos rizzsel. A tofut részemről szeretem, nincs semmilyen íze, de legalább mindenhez megy, és mivel nem is drága, koleszos koromban, amikor imidzsből vegetariánus voltam két évig, rengeteg tofut ettem. Ez is csak olyan tofu volt, mint a többi, ha egyet láttál, mindet láttad. A fokhagymalekvártól kissé féltem, mert mi az, hogy lekvár, meg majd fokhagymaszagom lesz tőle és elájulnak a betegek, de finom mártás volt enyhe, cseppet sem durva fokhagymaízzel. Azt hiszem, ha egyetlen dolgot kellene megneveznem, ami tetszik a biochef-ben, akkor az a paradicsomuk, szinte az összes zöldségnek zöldségebb-íze van a megszokottnál, de a paradicsomnak különösen. Vidéken nőttem fel és imádom a paradicsomot, azt, amelyik a nagyanyáim kertjében terem egy ilyen lábszárközépig érő növény tetején, van egy jellegzetes illata és egy jellegzetes íze, és ezt csak nyáron, néhány hétig lehet kapni. Az év fennmaradó részében meg jobb híján eszem a melegházi meg dél-amerikából importált paradicsomokat, amiknek ugyan vízíze van, de legalább pirosak. A bioséf paradicsomja pedig hozza a normál paradicsomízt, nem tudom, hogyan lehetséges ez márciusban, de őszintén szólva nem is nagyon izgat, csak adják ide. A kókuszkenyér chilis csokoládékrémmel az egy kicsit bizarr volt.

Kedden ettem penne arrabiatát kapros cukkinivel, ez számomra az égvilágon semmiben sem különbözött normál penne arrabiatától, al dente, picit csípős. A cukkiniszeletek mellette voltak és csak épphogy enyhén voltak kaprosak, szerintem ez volt a héten az az étel, amit konzervatívabb ízlésűek is simán megehetnek. A császármorzsa fedőnéven futó, ööö, dologért már a múlt héten is rajongtam, császármorzsához ugyan nincs köze, viszont imádom. Megmondom, miből van: kukoricadara, tönkölydara, zabpehely, méz. Ennyi. Így: „a kukoricadarát, a tönkölydarát, a zabpelyhet az olajban pirítjuk, hozzáadjuk a mézet, és egy kevés vizet. Alaposan összekeverjük, majd a tűzről levéve fedő alatt duzzasztjuk.” Ennyi meg baracklekvár. A főnővérünk először nem volt hajlandó megkóstolni, mert hogy néz ez ki, de végül nagyon ízlett neki.

Szerda, pirított túrós burgonyagombóc zöldségraguval. Valójában nem tudom, miért ilyen jók a zöldségeik, feltűnően ropogósak és ízletesek. Azért ilyenek-e, mert bio, vagy mert frissek vagy jól voltak tárolva, vagy az elkészítési mód miatt, valószínűleg a fentiek közül mind szerepet játszik. A csokoládés-mogyorós muffin négy muffint jelentett, egyet megetettem a nővérekkel, osztatlan sikert aratott, finom csokis tésztában egész mogyorók, dicsérték nyakra-főre, bár a főnővér ehhez is el bírt volna képzelni egy kis lekvárt. Még így sem bírtam megenni az egészet, hanem két muffint elraktam másnap reggelire. 

Csütörtökre nem rendeltem sütit, hanem előételt, ami diós túrógolyók zöldsalátával. Ez mekkora ötlet, komolyan. Túró összekeverve darált dióval, gombóccá formálva, plusz levelek. Ennyi. Nagyon finom, és sose jutott volna magamtól eszembe, hogy diót összekeverjek túróval, pedig végülis tök evidens, ezt fogom csinálni otthon ezentúl. Ettem még olívával gyúrt juhsajtot, zöldséges laskával és sült paradicsommal, ez volt a legfinomabb főétel egész héten, kb a görög tengerparton éreztem magam, sajtízű sajt, ropogós zöldségek, olajbocsó, a paradicsomukról pedig már beszéltem. Nyam.

Péntek, ropogós tésztában sült zöldségek, pirított laskával és fűszeres burgonyapürével. Ebből a zöldségek, laska, püré klassz volt, a tésztát, amiben sültek a zöldségek, nem szerettem, olyan semmilyen, barna tésztaréteg volt, amilyet az ember bioételekben elképzel. A túrós kókuszgolyók-pirított mogyoróval-t nem tudom, miért rendeltem meg, amikor alapvetően nem szeretem a kókuszt, valamiért azt gondoltam, biztos nem lesz annyira kókuszos, de az volt, és túlságosan emlékeztetett a Raffaello-ra, amit kifejezetten utálok. Ezért egyet becsülettel megettem, a maradék hármon pedig négy kollégám osztozott, három nővér és egy orvos, mindegyiküknek nagyon ízlett és oda meg vissza dicsérték, hogy milyen egyszerű ötlet (kb túró összekeverve kókuszreszelékkel meg egy kis citrommal) és mégis milyen finom.

Azt hittem, hogy biztos híztam az elmúlt két hétben, mert a rántott hal helyett mostanában egy főételt és egy desszertet is eszem, ami sokkal több édesség a szokásosnál, valamint futni se voltam két hete, de ma megmértem magam és nem. Ez jó dolog. A ropogós zöldségeik borzasztóan fognak hiányozni, ha majd már nem kapom őket. A fent felsorolt élelmiszerek összesen nyolcezer-valahányszáz forintot értek. 

Ne azt kérdezd, mit tesz érted a blogoszféra

2009.04.04. 13:30 - címkék: -

Jó ügy rovatunkból levettem a sütiket, mert lassan lezárul a dolog, egy rakat pénz összegyűlt az Anyaotthonnak, és így ránézésre fantasztikus sütik készültek, klassz. Most a zenét támogatjuk, konkrétan május az otthon zenélés hónapja, de ez nem minden, a Cluster One még fel is szeretné fedezni és befuttatni az otthon zenélőket, amihez drukkolunk. 

Jogod van arra, hogy tévedj, hibát véts, és viseld azok következményeit

2009.04.02. 20:29 - címkék: -

Oké, ma szinte kivétel nélkül az összes betegem rosszabbul lett, kiderült, hogy egyáltalán nincs rendben a benyújtott absztraktom, kiderült, hogy a főnököm sokkal ügyesebben diagnosztizál nálam... mi is volt még? Nem tudom, ma valamiért félóránként kiderült rólam, hogy alkalmatlan vagyok. Ja és felületes szemlélő számára esetenként még csúnyának is tűnhetek. Egyetlen dolog sikerült ma, hogy bejelentkeztem fodrászhoz, bár ha jobban belegondolok, nem, még az sem, mert nincs még konkrét időpontom, csak azt mondta a fodrászcsávó, hogy még visszahív, de ez legalább nem az én hibám. 

Lehet, leírom százszor a címben szereplő mondatot. A legtöbb elcseszett dologban persze nem én hibáztam vagy nem rajtam múlt vagy más se tudta volna megcsinálni, sőt, de ha bizonyos mértékben hibáztam, akkor jogom van és viselem.  

Egyébként az van, hogy engem irtózatos és oktalan módon idegesítenek az ügyetlen, szerencsétlenkedő nők, sokkal jobban az indokoltnál. Az ügyetlen, szerencsétlenkedő férfiak is tudnak néha idegesíteni kicsit, de ez nyomába sem ér a nőkének, a férfiakon némi enyhe fölényeskedés kíséretében segítek ilyenkor, a nőkre meg csak dühös leszek. És a múltkor a Filozófus magyarázta nekünk Jungot, és amikor az Árnyéknál tartott, akkor magyarázott valami olyat, hogy az az embertípus vagy viselkedés, amit nem bírunk másban, az jó eséllyel az a személyiségrészünk, amit magunkban sem bírunk, sőt, aminek még a létezését is letagadjuk magunk előtt. És az egészséges személyiség az az, amibe minden része integrálva van tudatosan, és akkor rájöttem, hogy meg kell találnom a saját, belső kétbalkezes nőcimet, hogy nekem az Árnyékom az nem egy szörny vagy egy perverz vagy egy gyilkos, hanem basszus az egy ügyetlenkedő nő. Hát ma ő volt a főnök asszem.

Businesswoman? There is no such word.

2009.04.01. 21:13 - címkék: - 17 komment

Még a múltkor bementem a szaunába is, az egy érdekes élmény. Pihengettem békésen, rajtam kívül volt még bent egy teljesen átlagos fiatalember (nem a kigyúrt, de nem is a vézna fajtából), meg két tökéletes testű bikinis szőke cica, azok nagyon cukik voltak és Budapest olasz éttermeit tárgyalták ki csacsogva. Bejött aztán két harminckétéves csaj (onnan tudom, hogy annyiak, hogy mondták), és elkezdtek arról beszélni, hogy az egyik már két éve szingli, és hogy manapság milyen nehéz pasit fogni, tőle mindegyik másfél hónap után lelép valami miatt. Egyébként is a férfiak mind aljas szörnyetegek, elviselhetetlen, borzalmas állatok, és képtelenek elviselni, ha egy nő sikeres a szakmájában, vagy... Engem éppen kezdett zavarni a teljes hangerőn előadott hülyeség, a cicák arcokat vágva felálltak és kivonultak, amitől csak még szimpatikusabbak lettek (nem szarkazmus, komolyan). A magukat többször karrierwoman-nek tituláló csajok azonban zavartalanul folytatták. Nem lehet normális férfiakkal találkozni. A legutóbbi is lelépett, amikor elmagyarázta neki, hogy mit csinál rosszul a kapcsolatban, erre megsértődött, mert ezek gyávák. Eleve lehetetlen bárhol ismerkedni, mert a céges buliktól már hányok, az interneten meg csak betegek és perverzek vannak, meg olyanok, akik kurvákat keresnek. Ezeken a társkereső oldalakon eleve fizetős nők vannak csak, meg azok a pasik, akik erre a vevők. Az egyik csaj egyszer próbálkozott ilyesmivel, de a pasi elküldte neki a meztelen képét, hát oké, nem a méret a lényeg, persze, de azért valahol mégis van egy alsó határ, nemigaz? Egyébként is teljesen reménytelen, mert a mi életkori sávunkban lévő férfiak vagy nősek vagy komoly kapcsolatuk van, mert amelyik harmincéves férfinak nincsen, az vagy perverz, vagy beteg, vagy lúzer. 

Szerencsétlen csávó mindezt egykedvűen hallgatva izzadt békésen. Vagy külföldi volt és nem értett magyarul, mindenesetre szeme se rebbent. Részemről eleinte azon gondolkodtam, hogy ha ez fordítva történik? Három fickó ül a szaunában meg egy átlagos csaj, és két fickó a csaj füle hallatára elkezdi ezen a szinten osztani a nőket? Hogy aki ennyi idősen szingli, az beteg, de amúgy is mind szörnyeteg hisztérika, elviselhetetlenek? Szerintem két mondat után rohant volna ki a nő megírni a tűsarok.org-ra, ajtócsapkodás, ombudsman. 

Később már csak nehéz volt legyőzni magamban a késztetést, hogy ne osszam ki őket. Először is hogyan akarsz te pasit magadnak, minek, ha szerinted mindegyik szörnyeteg? Megérzik ám, ha nem szereted őket, ösztönből, és akkor menekülnek a közeledből, ezek ilyenek. Mindegy, nem az én problémám. Másrészt viszont a férfiakkal vagyok szolidáris, és nehezen bírtam ki, hogy ne védjem meg őket, mint méltatlanul leértékelt kisebbséget. Elment az eszed, ribanc, a férfiak szörnyetegek? Láttál már akár egyet is? A férfiak okosak, talpraesettek, viccesek, semelyik nővel nem röhögtem annyit, mint férfiakkal. A férfiak között van egy csomó olyan, aki ha problémával szembesül, megoldja, tudnak kereket cserélni és/vagy be tudják állítani a wifit és egészen más stílusban bírnak remekül főzni, mint a nők. Lehet velük komolyan beszélni, és képesek hallgatni. Meglepő dolgokat tudnak mondani a világról, lehet velük vitatkozni, tudnak mutatni új dolgokat, tudnak bátrak lenni és határozottak és kitartóak, de közben tudnak kétéves gyerek módjára viselkedni és nyafogni és hisztizni. Tudnak gyengék lenni és esetenként bevallani is képesek, és egy csomószor lehet rájuk számítani egy csomó mindenben. Egyenesen lehet velük beszélni és eligazodnak a térképen. Van válluk, amire rá lehet hajtani a fejedet, és nagyon sokféleképpen tudnak jóképűek lenni, van, amelyik sportos és frissen borotvált, van, amelyik nyúzott és borostás és okosan néz és jó segge van, van, amelyik napbarnított és farmert visel és van, amelyiknek olyan kék szeme van, hogy ha zöld pólót vesz fel hozzá, akkor meg zöld. Van, amelyiknek széles háta van és védelmező karjai, és van, amelyiknek öltönyei vannak és elegáns és nagyvilági és sikeres, és van, amelyik mogorva és szarkasztikus, meg van, amelyik kedves és udvarias és kinyitja előtted a kocsiajtót. Némelyik elképesztően jól tud csókolni, és van, amelyik szereti a zenét, esetleg van gitárja. Esetleg egyszerre borostás és napbarnított és okos és van humora és van gitárja, nekem ez a típus a kedvencem. Ezek közül egyik se fog veled szóbaállni, ha már alapból nem szereted őket. Valami ilyen kis egyszerű, hatásvadász szpícsre gondoltam a karrierwomaneknek, de aztán túl meleg volt és kijöttem inkább. 

Figyelmeztetés: az isolde.hu szerkesztősége pontosan tisztában van azzal, hogy a nők a fentiekre ugyanúgy képesek. Egy percig sem akartunk olyasmit sugallni, hogy a nők nem tudnak hallgatni, térképet olvasni vagy kereket cserélni, nem szépek vagy okosak vagy viccesek. A nők ugyanolyan jól főznek, mint a férfiak, megállják a helyüket az üzleti életben, és némelyik a gitáron is játszik. A nők semmiben sem maradnak el ellenkező nemű társaiktól. A bejegyzés megírása közben egyetlen nő sem sérült meg. 

Hey baby what's with this smile

2009.03.31. 23:24 - címkék: - 1 komment

Most jött el az ideje, hogy megint elővegyük ezt a számot. Ebből a mixtape-ből ismerjük, az első kb öt hallgatásra nem tetszett, a következő kétszáznál meg már nagyon. And everybody knows, Summers Summers Summers Summers Summers' the man, he's got a Californian jacket and a fortified tan. Fight Like Apes: Jake Summers 

About today

2009.03.31. 21:23 - címkék: - 4 komment
És az is milyen, hogy a metróban lépten-nyomon mindenütt hatalmas betűkkel ki van írva, hogy EZ AZ A NAP, AMITŐL RETTEGTÉL, valami könyvet reklámoz egyébként. Engem ez demoralizál, és követelem, hogy vegyék le, és azt írják ki a mozgólépcső melletti plakátokra lépten-nyomon, hogy MINDEN RENDBEN LESZ, NE FÉLJ vagy hasonlót. És ha engem zavar, akkor milyen hatással lehet azokra, akik az államvizsgájukra igyekeznek, vagy állásinterjúra, vagy aznap lesz az esküvőjük, vagy épp a fogorvoshoz mennek, vagy vakrandira valami fiatalemberrel, akit az interneten ismertek meg?

Öreg vagyok én már ehhez

2009.03.31. 20:59 - címkék: - 5 komment
Szóval kiderült két napja, hogy be kell adnom egy absztraktot egy kongresszusra azonnal két napon belül, de megmondta a főnököm, hogy nehogy utolsó napon próbáljam meg, mert biztos mindenki aznap tölti fel és majd nem lesz elérhető az oldaluk a sok lusta kutató miatt, aki velem ellentétben már hónapok óta tudja, hogy absztraktot akar beadni, de direkt az utolsó napra hagyta. (Manapság már erre a célra készült felületen tölti fel az ember a közleményét, nem csak úgy elküldi mezei emailben vagy neadjisten papíron, mint az én időmben. Ja, hogy ez az én időm.) Persze számos logisztikai és szociálpszichológiai tényező együttes eredményeként mégis ma, az utolsó napon próbáltam meg feltölteni, és persze a közepénél lehalt az oldaluk és nem volt elérhető többé egyáltalán semennyire, és akkor próbálgattam még és még, és már rég egymillió más dolgom lett volna, és fogadkoztam, hogy legközelebb minden egyes esetben hallgatok a főnökömre, és jaj, mit fogok neki mondani, ha kiderül, hogy nem tudtam feltölteni utolsó nap, és jaj, és aztán már olyan ideges lettem, hogy a google-ben eltárolt oldalak közül előkerestem a kongresszus honlapjának korábbi verzióját és azon a telefonszámukat, és felhívtam egy nénit asszem Hollandiában, hogy én most itt nem érem el az oldalukat és velem van-e a baj vagy velük, és mondta a néni, hogy ő nem tud arról, hogy bármi probléma állna fenn, és mindjárt megkérdezi, és akkor elment megkérdezni, visszajött, és mondta, hogy valóban a szerverük lehalt és jelenleg dolgoznak rajta, kérdeztem, hogy előreláthatólag vajon mik a kilátások, mondta, hogy egy óra múlva próbáljam meg újra, megkérdeztem higgadtan és kedvesen, ám határozottan, hogy ha nagyon sokáig használhatatlan lesz a szerverük, akkor vajon változtatnak-e a leadási határidőn, tekintve, hogy ma van az utolsó nap és bizonyára számtalan kutatót érint a probléma rajtam kívül is világszerte, és mondta, hogy természetesen meghosszabbítják a határidőt, ha nem sikerül egy órán belül kijavítani. Aztán egy idő után már működött, és akkor feltöltöttem, de persze teljesen nyugodt csak akkor leszek, ha már visszaírtak, hogy elfogadták, és előadásra került a kongresszuson, és beleírtam a disszertációmba és azt megvédtem és megvan a phd-m és idén november van és Koh Phanghanon vagyok a függőágyban a Néninél. Bár valójában teljesen nyugodt csak akkor leszek, ha elfogadták a cikkemet is, és ha már megvan a pszichoterapeuta szakvizsgám és nincs személyi kölcsönöm meg lakáshitelem meg folyószámlahitelem, és egészséges gyermekeim születtek, akik egészségben felnőttek, és a globális felmelegedésnek sikerült véget vetni valahogy, és a saját teraszomról nézem a tengert meg a vitorlásokat kezemben mojitóval és nem kell attól sem félni, hogy a lágy esti szél lefújja az asztalterítőt, mert le van rögzítve azokkal a kis műanyag vacakokkal.

Facebook oldaldoboz

Olvasok is

Írj nekem levelet

Köszönöm

Extra köszönet

A designt a Yummie médiaügynökség szállította