Komolyan jobban szeretek bemenni dolgozni, amióta
ezt eszem, minden reggel úgy kezdek, hogy a nap közepén vár rám valami finom
ajándék meglepetés (mert sose emlékszem, mit rendeltem). Ez még hagyján, de a
nővérek, akikkel együtt eszem, szintén rákattantak kissé a dologra, és már
délelőtt kérdezgetik, hogy na, mit fogsz ma enni? Délben pedig gyanakodva
méregetik az ételeimet, ezért a sütikből mindenkit megkínáltam a héten,
legalább kapunk pár elfogulatlan véleményt.
Hétfőn ettem rozmaringos tofusültet fokhagyma lekvárral és paradicsomos
rizzsel. A tofut részemről szeretem, nincs semmilyen íze, de legalább
mindenhez megy, és mivel nem is drága, koleszos koromban, amikor imidzsből
vegetariánus voltam két évig, rengeteg tofut ettem. Ez is csak olyan tofu volt,
mint a többi, ha egyet láttál, mindet láttad. A fokhagymalekvártól kissé
féltem, mert mi az, hogy lekvár, meg majd fokhagymaszagom lesz tőle és
elájulnak a betegek, de finom mártás volt enyhe, cseppet sem durva fokhagymaízzel.
Azt hiszem, ha egyetlen dolgot kellene megneveznem, ami tetszik a biochef-ben,
akkor az a paradicsomuk, szinte az összes zöldségnek zöldségebb-íze van a
megszokottnál, de a paradicsomnak különösen. Vidéken nőttem fel és imádom a
paradicsomot, azt, amelyik a nagyanyáim kertjében terem egy ilyen
lábszárközépig érő növény tetején, van egy jellegzetes illata és egy
jellegzetes íze, és ezt csak nyáron, néhány hétig lehet kapni. Az év fennmaradó
részében meg jobb híján eszem a melegházi meg dél-amerikából importált
paradicsomokat, amiknek ugyan vízíze van, de legalább pirosak. A bioséf
paradicsomja pedig hozza a normál paradicsomízt, nem tudom, hogyan lehetséges
ez márciusban, de őszintén szólva nem is nagyon izgat, csak adják ide. A kókuszkenyér
chilis csokoládékrémmel az egy kicsit bizarr volt.
Kedden ettem penne arrabiatát kapros cukkinivel, ez számomra az
égvilágon semmiben sem különbözött normál penne arrabiatától, al dente, picit
csípős. A cukkiniszeletek mellette voltak és csak épphogy enyhén voltak
kaprosak, szerintem ez volt a héten az az étel, amit konzervatívabb ízlésűek is
simán megehetnek. A császármorzsa fedőnéven futó, ööö, dologért már a
múlt héten is rajongtam, császármorzsához ugyan nincs köze, viszont imádom.
Megmondom, miből van: kukoricadara, tönkölydara, zabpehely, méz. Ennyi. Így: „a
kukoricadarát, a tönkölydarát, a zabpelyhet az olajban pirítjuk, hozzáadjuk a
mézet, és egy kevés vizet. Alaposan összekeverjük, majd a tűzről levéve fedő alatt
duzzasztjuk.” Ennyi meg baracklekvár. A főnővérünk először nem volt hajlandó
megkóstolni, mert hogy néz ez ki, de végül nagyon ízlett neki.
Szerda, pirított túrós burgonyagombóc zöldségraguval. Valójában nem
tudom, miért ilyen jók a zöldségeik, feltűnően ropogósak és ízletesek. Azért
ilyenek-e, mert bio, vagy mert frissek vagy jól voltak tárolva, vagy az
elkészítési mód miatt, valószínűleg a fentiek közül mind szerepet játszik. A csokoládés-mogyorós
muffin négy muffint jelentett, egyet megetettem a nővérekkel, osztatlan
sikert aratott, finom csokis tésztában egész mogyorók, dicsérték nyakra-főre,
bár a főnővér ehhez is el bírt volna képzelni egy kis lekvárt. Még így sem
bírtam megenni az egészet, hanem két muffint elraktam másnap reggelire.
Csütörtökre nem rendeltem sütit, nem rendeltem sütit, hanem előételt, ami diós túrógolyók
zöldsalátával. Ez mekkora ötlet, komolyan. Túró összekeverve darált dióval,
gombóccá formálva, plusz levelek. Ennyi. Nagyon finom, és sose jutott volna
magamtól eszembe, hogy diót összekeverjek túróval, pedig végülis tök evidens,
ezt fogom csinálni otthon ezentúl. Ettem még olívával gyúrt juhsajtot,
zöldséges laskával és sült paradicsommal, ez volt a legfinomabb főétel
egész héten, kb a görög tengerparton éreztem magam, sajtízű sajt, ropogós
zöldségek, olajbocsó, a paradicsomukról pedig már beszéltem. Nyam.
Péntek, ropogós tésztában sült zöldségek, pirított laskával és fűszeres
burgonyapürével. Ebből a zöldségek, laska, püré klassz volt, a tésztát,
amiben sültek a zöldségek, nem szerettem, olyan semmilyen, barna tésztaréteg
volt, amilyet az ember bioételekben elképzel. A túrós kókuszgolyók-pirított
mogyoróval-t nem tudom, miért rendeltem meg, amikor alapvetően nem szeretem
a kókuszt, valamiért azt gondoltam, biztos nem lesz annyira kókuszos, de az volt,
és túlságosan emlékeztetett a Raffaello-ra, amit kifejezetten utálok. Ezért
egyet becsülettel megettem, a maradék hármon pedig négy kollégám osztozott,
három nővér és egy orvos, mindegyiküknek nagyon ízlett és oda meg vissza
dicsérték, hogy milyen egyszerű ötlet (kb túró összekeverve kókuszreszelékkel
meg egy kis citrommal) és mégis milyen finom.
Azt hittem, hogy biztos híztam az elmúlt két hétben, mert a rántott hal helyett
mostanában egy főételt és egy desszertet is eszem, ami sokkal több édesség a
szokásosnál, valamint futni se voltam két hete, de ma megmértem magam és nem.
Ez jó dolog. A ropogós zöldségeik borzasztóan fognak hiányozni, ha majd már nem
kapom őket. A fent felsorolt élelmiszerek összesen nyolcezer-valahányszáz
forintot értek.
Én ezt most nem bírom ép ésszel felfogni, miért lesz kék az összes bejegyzésem címe attól, hogy ezt posztolom, amikor hozzá se nyúltam semmihez.