Szakács Eszter: Őszi rondó

2007.10.21. 16:27 - címkék: - 1 komment
Alig látsz a párás ablakon át.
Nem emlékszel, mikor kezdett el esni.
Nem kell könyv, zene, halasztasz mosást,
és nincs kedved a moziig se menni.

Nem kívánatos az ittlét s az ottlét.
A kettő közt mégis meddig lehetsz?
A tükrökben halványan ott vagy most még,
de kontúrod, mint rossz tévén, remeg.

És nincs kedved a moziig se menni,
nem kell könyv, zene, halasztasz mosást,
nem emlékszel, mikor kezdett el esni,
alig látsz a párás ablakon át.





Kép a zseniális André Kertésztől.

Everyone has a creamy center inside

2007.10.21. 13:29 - címkék: - 10 komment
Takarítanom kéne, próbálom mindenféleképpen elodázni, már ittam két kávét, reggeliztem, pedig nem szoktam, és megnéztem néhány Weeds-részt, de a pormacskák még mindig ott nyávognak feltűnően, hiába hagytam nekik időt elbújni. A Weeds (Nancy ül a fűben a humoros magyar címe) amúgy nagyon jó, és remek a zenéje, beleértve a főcímdalt és az összes többit is. És hogy miért tizenegykor keltem fel, arra is van mentségem, a tegnapi éjszakába nyúló palacsintasütés Luciánál, ahol többször ráébredtem, hogy az emberek tulajdonképpen gonosszal bevont gonoszak gonosz töltelékkel, ugyanis többszöri elutasítás ellenére is különös kegyetlenséggel kínálgattak palacsintával, banándzsemmel, csokiöntettel, citromlekvárral, Haagen Dazs-fagyikkal és málnapálinkával. Ugyan a fagyi egyes iskolák szerint negatív kalóriának számít a termodinamika első törvényének értelmében (ti. azáltal, hogy hideg, hőenergiát von el a szervezettől, és ezt az energiamennyiséget le kell vonni az elfogyasztott mennyiség kalóriatartalmából), de én nem ebbe az iskolába tartozom sajnos.
Számos dolog mély benyomást tett rám a party folyamán egyébként, például, amikor a Rendszergazda autójában ültem, és ő felvette a telefonját és beleszólt, hogy "Próbáltad már újraindítani?", majd amikor letette, meséltem neki az IT Crowdról, have you tried turning it on and off again, és akkor felcsillant a szeme, visszahívta az ügyfelet, és javasolta neki, hogy kapcsolja ki a gépet és a monitort, majd kapcsolja vissza, ami meglepő módon tényleg megoldotta a fennálló problémát. A másik, ami sokáig lefoglalt, a Lucia könyveinek elrendezése: azon viszonylag hamar túlléptem, hogy a dvd-i szín szerint vannak (az én könyveim is szín szerint vannak elrendezve, de mivel kispolgári neveltetésem gúzsba köti a szabad szellememet, először témák szerint vannak rendezve és csak a témán belül szín szerint), Lucia könyvei ellenben méret szerint rendezettek, nagyon szigorúan egyfoma méretű könyvekből áll egy-egy polc, és ehhez társul még a tulajdonos sokoldalú érdeklődése, így aztán hosszú percekig azzal voltam elfoglalva, hogy jé, milyen könyvek kerültek szorosan egymás mellé, Háborúk, járványok és Szerelem a kolera idején, meg Varázslók és Diktátorok, meg A genetika alapjai, Kötőiskola, Személyiségpatológia, Calvin and Hobbes. Valamint mély benyomást tett még rám a pandás vicc, amin még ma is röhögök néha; és ne feledkezzünk meg azokról a pillanatokról sem, amikor kedvenc kortárs dark-fantasy-írónkat többször azon kaptam, hogy kedvenc kortárs informatikus-újságírónkkal fitnessvideókról beszélget.
Ja, és majdnem hallottam agnust énekelni mosogatás közben (mármint ő mosogatott, nem én), de amikor beléptem, gyorsan abbahagyta.

Just a perfect day

2007.10.20. 12:17 - címkék: - 1 komment

A mai napon eddig:

- reggel azzal fogadott egy kolléganőm, akinek adok a véleményére, hogy klassz a cikkem

- Kollégám azt mondta, hogy szerinte Sziporka nem okosabb nálam* (az elmúlt évek eseményeinek ismeretében válhat viccesen jelentőssé egy ilyen kijelentés)

- svéd orvoscsoportot idegenvezettem kórházunkban, és a végén a vezetőjük azt javasolta, menjek ki hozzájuk dolgozni, van egy hely, holnap kezdhetek

- tegnap hirtelen felindulásból levágattam a hajamat, és ma gyakorlatilag minden szembejövő megdicsérte

*(A történeti hűség kedvéért be kell vallanom, hogy valójában azt mondta, nem okosabb, hanem szorgalmasabb nálam.)

Répatorta

2007.10.19. 12:13 - címkék: - 8 komment
Vicces, hogy amióta fogyózom, mindenki diétáról akar beszélgetni velem, én meg már rohadtul unom. Mondjuk, hoz egy beteg csokit a nővéreknek, megkínálnak, nem kérek, és akkor fél óráig mindenki arról beszél, hogy egy kocka csokit még meg lehet-e enni, hogy abban mennyi a kalória, hogy a mesterséges édesítők rákot okoznak-e és ilyesmi. Persze, a diéta határokat leromboló hatásáról se feledkezzünk meg, a múltkor például leültem a menzán egy olyan kolléganőm mellé, akivel nincs bennünk sok közös (nem utáljuk egymást vagy ilyesmi, csak nem vagyunk egymás célcsoportjai), és éppen azon gondolkodtam, miről fogunk beszélgetni, amikor megláttam, hogy párolt zöldséget eszik. Innentől flow-élmény közepette csacsogtunk arról, hogy mennyi kalória van a sárgaborsóban például, az ember nem is gondolná, szerintem olyan 4- és ötszáz között lehet a tíz deka, "Négyszázhetven"- vágta rá csillogó szemmel, és nem beszélve a lencséről, ami meg szintén veszélyesebb, mint amilyennek látszik, és akkor kiderült, hogy mindketten otthon tornászunk fittnessvideóra, és már-már megszűnt közöttünk a kezdeti tartózkodás és rájöttünk, hogy tulajdonképpen több bennünk a közös, mint hittük volna, és akkor kiderült, hogy ő Norbira tornászik, én meg Alexandrára, és akkor ismét áthatolhatatlan fal ereszkedett közénk.

Üdítő kivétel a Kollégám, akivel nem muszáj diétáról beszélni, hanem lehet kajákról is, éttermekről, hol mi finom, milyen sütit fogok sütni, ha vége a fogyókúrámnak, stb., szerintem akármeddig tudok ilyenről beszélni. Ha egyszer munkatáborba kerülök Szibériába, még hasznát vehetem ennek a képességemnek, és mesélhetek a többieknek gyömbéres lazacról meg kéksajtos-diós pennéről meg narancslikőrös trüffelről meg sütőtökös-pekándiós-vörösáfonyás süteményről meg körtés Créme Bruléeről a Képíróban, milyen ropogós a tetején a szinte hajszálvékony karamellréteg, meg több centi vastag, véres bélszín-steakről meg libacombról és párolt káposztáról, meg a Jégbüfé vaníliás gofrijáról a Ferenciek terén, miközben a barakkok árnyékába húzódva rágjuk a félig nyers, félig elszenesedett patkányhúst.

Korlenyomat

2007.10.17. 15:03 - címkék: - 5 komment

És aztán bezárul a kör: beszélgetek a barátaimmal a blogjainkról, aztán hazamegyünk és posztolunk róla, és legközelebb meg beszélgetünk a blogjainkról. Egyetlen mentőövnek a sorozatok tűnnek (amikről beszélgetünk és amikről posztolunk), és amikor megkérdeztem, hogy vajon miről beszélgettek egymással az emberek, amíg nem voltak sorozatok, akkor valaki elkezdett visszafele számolni az időben, ti. valószínűleg azelőtt arról beszélgettek, hogy mit láttak a tévében, amikor meg még nem volt mindenkinek tévéje, akkor arról, hogy mit hallottak a rádióban, előtte meg... és itt elvesztettem a fonalat, szóval azt hiszem, ezt sosem tudom meg.
Úgy hangzik, mintha milyen sekélyesek lennénk, pedig szó volt a modern zenéről is, rögtön a társalgás második percében megtudtam, hogy létezik kortárs magyar komolyzene, valamint kortárs magyar irodalomról is beszéltünk, meg Marquezről (bár L. a húga Sims-dinasztiáját hasonlította össze a Buendíákkal, de ez részletkérdés), és ez mind semmi, a kortárs magyar szobrászatot is érintettük, valamint a beszélgetés egy pontján elhangzott, hogy sokak szerint én sznob vagyok, bár valójában csak szeretnék az lenni, azért örülök, hogy még ma is, ennyi év után is sikerülhet sokakat megtévesztenem.

Csillagpor

2007.10.16. 13:44 - címkék: - 4 komment
A Stardustot már olvastam kettőször, így mondjuk nem volt annyira izgalmas a film, mivel egész pontosan követi a könyvet, és majdnem mindig tudtam, mi fog következni. Kivéve De Niro kis, khm, magánszámát, meg az utolsó 15 percet, illetve a Nagy Leszámolós Jelenetet, aminek semmi köze a könyvhöz és béna is volt.
Csomó dolgot nagyon jól megcsináltak, szuperek a halott királyfiak, De Niro is klasszul elhülyéskedik, nagyon szép képek, meg hát az eredeti, három szálon futó, kalandos történet. Izgalom, varázslat, féltékenység. Menjetek a moziba most.
A Csillag szerepére mondjuk találhattak volna esetleg egy színésznőt is, a kiscsaj szerelemről szóló nagymonológja ugyanis vitán felül a film legborzasztóbb öt perce, még olyanokat is simán ver, amikor a kivénhedt boszorkák jósolgatnak könyékig nyúlbélben. De ez senkit se riasszon el, ezt leszámítva ez egy ragyogó szori ragyogó karakterekkel, ott van Michelle Pfeiffer például, aki még többszáz évesen is hozza a formáját.
De persze: jobb volt a könyv.

Facebook oldaldoboz

Olvasok is

Írj nekem levelet

Köszönöm

Extra köszönet

A designt a Yummie médiaügynökség szállította


süti beállítások módosítása