Everyone has a creamy center inside

Takarítanom kéne, próbálom mindenféleképpen elodázni, már ittam két kávét, reggeliztem, pedig nem szoktam, és megnéztem néhány Weeds-részt, de a pormacskák még mindig ott nyávognak feltűnően, hiába hagytam nekik időt elbújni. A Weeds (Nancy ül a fűben a humoros magyar címe) amúgy nagyon jó, és remek a zenéje, beleértve a főcímdalt és az összes többit is. És hogy miért tizenegykor keltem fel, arra is van mentségem, a tegnapi éjszakába nyúló palacsintasütés Luciánál, ahol többször ráébredtem, hogy az emberek tulajdonképpen gonosszal bevont gonoszak gonosz töltelékkel, ugyanis többszöri elutasítás ellenére is különös kegyetlenséggel kínálgattak palacsintával, banándzsemmel, csokiöntettel, citromlekvárral, Haagen Dazs-fagyikkal és málnapálinkával. Ugyan a fagyi egyes iskolák szerint negatív kalóriának számít a termodinamika első törvényének értelmében (ti. azáltal, hogy hideg, hőenergiát von el a szervezettől, és ezt az energiamennyiséget le kell vonni az elfogyasztott mennyiség kalóriatartalmából), de én nem ebbe az iskolába tartozom sajnos.
Számos dolog mély benyomást tett rám a party folyamán egyébként, például, amikor a Rendszergazda autójában ültem, és ő felvette a telefonját és beleszólt, hogy "Próbáltad már újraindítani?", majd amikor letette, meséltem neki az IT Crowdról, have you tried turning it on and off again, és akkor felcsillant a szeme, visszahívta az ügyfelet, és javasolta neki, hogy kapcsolja ki a gépet és a monitort, majd kapcsolja vissza, ami meglepő módon tényleg megoldotta a fennálló problémát. A másik, ami sokáig lefoglalt, a Lucia könyveinek elrendezése: azon viszonylag hamar túlléptem, hogy a dvd-i szín szerint vannak (az én könyveim is szín szerint vannak elrendezve, de mivel kispolgári neveltetésem gúzsba köti a szabad szellememet, először témák szerint vannak rendezve és csak a témán belül szín szerint), Lucia könyvei ellenben méret szerint rendezettek, nagyon szigorúan egyfoma méretű könyvekből áll egy-egy polc, és ehhez társul még a tulajdonos sokoldalú érdeklődése, így aztán hosszú percekig azzal voltam elfoglalva, hogy jé, milyen könyvek kerültek szorosan egymás mellé, Háborúk, járványok és Szerelem a kolera idején, meg Varázslók és Diktátorok, meg A genetika alapjai, Kötőiskola, Személyiségpatológia, Calvin and Hobbes. Valamint mély benyomást tett még rám a pandás vicc, amin még ma is röhögök néha; és ne feledkezzünk meg azokról a pillanatokról sem, amikor kedvenc kortárs dark-fantasy-írónkat többször azon kaptam, hogy kedvenc kortárs informatikus-újságírónkkal fitnessvideókról beszélget.
Ja, és majdnem hallottam agnust énekelni mosogatás közben (mármint ő mosogatott, nem én), de amikor beléptem, gyorsan abbahagyta.