Csillagpor

A Stardustot már olvastam kettőször, így mondjuk nem volt annyira izgalmas a film, mivel egész pontosan követi a könyvet, és majdnem mindig tudtam, mi fog következni. Kivéve De Niro kis, khm, magánszámát, meg az utolsó 15 percet, illetve a Nagy Leszámolós Jelenetet, aminek semmi köze a könyvhöz és béna is volt.
Csomó dolgot nagyon jól megcsináltak, szuperek a halott királyfiak, De Niro is klasszul elhülyéskedik, nagyon szép képek, meg hát az eredeti, három szálon futó, kalandos történet. Izgalom, varázslat, féltékenység. Menjetek a moziba most.
A Csillag szerepére mondjuk találhattak volna esetleg egy színésznőt is, a kiscsaj szerelemről szóló nagymonológja ugyanis vitán felül a film legborzasztóbb öt perce, még olyanokat is simán ver, amikor a kivénhedt boszorkák jósolgatnak könyékig nyúlbélben. De ez senkit se riasszon el, ezt leszámítva ez egy ragyogó szori ragyogó karakterekkel, ott van Michelle Pfeiffer például, aki még többszáz évesen is hozza a formáját.
De persze: jobb volt a könyv.