És aztán bezárul a kör: beszélgetek a barátaimmal a blogjainkról, aztán hazamegyünk és posztolunk róla, és legközelebb meg beszélgetünk a blogjainkról. Egyetlen mentőövnek a sorozatok tűnnek (amikről beszélgetünk és amikről posztolunk), és amikor megkérdeztem, hogy vajon miről beszélgettek egymással az emberek, amíg nem voltak sorozatok, akkor valaki elkezdett visszafele számolni az időben, ti. valószínűleg azelőtt arról beszélgettek, hogy mit láttak a tévében, amikor meg még nem volt mindenkinek tévéje, akkor arról, hogy mit hallottak a rádióban, előtte meg... és itt elvesztettem a fonalat, szóval azt hiszem, ezt sosem tudom meg.
Úgy hangzik, mintha milyen sekélyesek lennénk, pedig szó volt a modern zenéről is, rögtön a társalgás második percében megtudtam, hogy létezik kortárs magyar komolyzene, valamint kortárs magyar irodalomról is beszéltünk, meg Marquezről (bár L. a húga Sims-dinasztiáját hasonlította össze a Buendíákkal, de ez részletkérdés), és ez mind semmi, a kortárs magyar szobrászatot is érintettük, valamint a beszélgetés egy pontján elhangzott, hogy sokak szerint én sznob vagyok, bár valójában csak szeretnék az lenni, azért örülök, hogy még ma is, ennyi év után is sikerülhet sokakat megtévesztenem.