Répatorta

2007.10.19. 12:13 - címkék: - 8 komment
Vicces, hogy amióta fogyózom, mindenki diétáról akar beszélgetni velem, én meg már rohadtul unom. Mondjuk, hoz egy beteg csokit a nővéreknek, megkínálnak, nem kérek, és akkor fél óráig mindenki arról beszél, hogy egy kocka csokit még meg lehet-e enni, hogy abban mennyi a kalória, hogy a mesterséges édesítők rákot okoznak-e és ilyesmi. Persze, a diéta határokat leromboló hatásáról se feledkezzünk meg, a múltkor például leültem a menzán egy olyan kolléganőm mellé, akivel nincs bennünk sok közös (nem utáljuk egymást vagy ilyesmi, csak nem vagyunk egymás célcsoportjai), és éppen azon gondolkodtam, miről fogunk beszélgetni, amikor megláttam, hogy párolt zöldséget eszik. Innentől flow-élmény közepette csacsogtunk arról, hogy mennyi kalória van a sárgaborsóban például, az ember nem is gondolná, szerintem olyan 4- és ötszáz között lehet a tíz deka, "Négyszázhetven"- vágta rá csillogó szemmel, és nem beszélve a lencséről, ami meg szintén veszélyesebb, mint amilyennek látszik, és akkor kiderült, hogy mindketten otthon tornászunk fittnessvideóra, és már-már megszűnt közöttünk a kezdeti tartózkodás és rájöttünk, hogy tulajdonképpen több bennünk a közös, mint hittük volna, és akkor kiderült, hogy ő Norbira tornászik, én meg Alexandrára, és akkor ismét áthatolhatatlan fal ereszkedett közénk.

Üdítő kivétel a Kollégám, akivel nem muszáj diétáról beszélni, hanem lehet kajákról is, éttermekről, hol mi finom, milyen sütit fogok sütni, ha vége a fogyókúrámnak, stb., szerintem akármeddig tudok ilyenről beszélni. Ha egyszer munkatáborba kerülök Szibériába, még hasznát vehetem ennek a képességemnek, és mesélhetek a többieknek gyömbéres lazacról meg kéksajtos-diós pennéről meg narancslikőrös trüffelről meg sütőtökös-pekándiós-vörösáfonyás süteményről meg körtés Créme Bruléeről a Képíróban, milyen ropogós a tetején a szinte hajszálvékony karamellréteg, meg több centi vastag, véres bélszín-steakről meg libacombról és párolt káposztáról, meg a Jégbüfé vaníliás gofrijáról a Ferenciek terén, miközben a barakkok árnyékába húzódva rágjuk a félig nyers, félig elszenesedett patkányhúst.

Facebook oldaldoboz

Olvasok is

Írj nekem levelet

Köszönöm

Extra köszönet

A designt a Yummie médiaügynökség szállította


süti beállítások módosítása