Most, hogy bevásároltam az idevágó szakirodalomból, kezdek legalábbis képbe kerülni a kognitív neuropszichiátria mibenlétét illetően. Lássuk csak: "A kognitív neuropszichiátria kettős megértésre törekvő, elméletvezérelt diszciplína. Proximálisan a kognitív neuropszichológia megközelítésmódjával az idegtudományok neuronhálózati és molekuláris biológiai világában kutatja a közvetlen okokat. Disztálisan a tünetek értelmezésében evolúciós pszichológiai, pszichodinamikus és fenomenológiai filozófiai magyarázatok érvényességét keresi."
Azt jelenti különben, hogy amikor az ember valahogyan érzékel (lát, hall) dolgokat, illetve amikor valahogyan viselkedik (normálisan vagy tébolyultan), akkor melyik agyterületében milyen molekulák mit csinálnak és miért. Szóval rém izgalmas, és máris eszembe ötlött egy nagyszabású összeesküvéselmélet, de nem mesélhetem el, mert novellát akarok írni belőle, és ha az ember túl sokszor elmeséli, akkor a végén nem írja meg.

Lehet, hogy csak nekem volt újdonság, hogy van külön tudományos kereső is a google-ben, de azért elújságolom, mert nem rossz, és legalább tutira nem blogokat kap az ember eredményül.

Bevásárlás közben elhaladtam egy lefolyótisztító-termékbemutató mellett, ahol a kedves, szemüveges fiatalember utánam is szólt, mert nem akarta, hogy kimaradjon az életemből a lila dobozos lefolyótisztító. Mondtam neki, hogy milyen pech, éppen az imént vásároltam a szemben lévő boltban egy másik márkájú lefolyótisztítót, pedig, ha tudtam volna. Azt mondta, ha ez így van, akkor jár nekem az ajándék gumikesztyű, mert az mindenkinek jár ma, aki lefolyótisztítót vesz, az meg, hogy másutt és másmilyet vettem, csupán apróságok, amelyektől eltekinthetünk.
Szóval búcsút mondhatok végre a sötét, puszta kézzel takarítós napoknak.

Különben szabadnapot vettem ki, mert az elmúlt héten annyi csoportot tartottam, amennyit az egész eddigi életemben, és elfáradtam abba, hogy embereket hallgatok és emberekhez beszélek. Úgyhogy most házimunkát végzek itthon, ami köztudottan olyan, mint az alkohol, kis dózisban gyógyír a lélekre, de ha túladagolod, reszkető kezű roncsot csinál belőled. VH1-t nézek vasalás közben, és az előbb volt Alanis Morrissette-től az Ironic-nak a klipje, emlékeztek, amiben havas úton három példányban énekel és piszkálja a körmét autóvezetés közben. Nyilván rajongó voltam, és ez is olyan szám, amiről korszak jut az eszembe, amikor elsős egyetemista voltam és szűz, vagyis nagy reményeket fűztem az élethez. Első szerelmemmel jártam, ha lehet az járásnak nevezni, amikor mindketten soproniak vagyunk ugyan, de én Pesten tanulok, ő meg Szombathelyen katona. El is szakított minket egymástól a gonosz sors meg egy másik fiú röpke fél éven belül. És az első vizsgámra az egyetemen - anatómia - máig azt gondolom, hogy azért kaptam ötöst, mert aznap esett először a hó, mindenütt tetőzött a karácsonyi hangulat, a vizsgáztatónőnek pedig romantikus emlékei fűződtek Sopronhoz.* A nyafogáson kívül különben nosztalgiázni szeretek a legjobban.
Life has a funny way of sneaking up on you when you think everything's ok, and everything's going right
and well, yeah, life has a funny way of helping you out when you think everything's gone wrong and everything blows up in your face

* Boncterem, én rettegek, vizsgáztató baljóslatúan tűnődik és az indexemet nézegeti közben. Egyszerre csak felcsillan a szeme és meglepetten rám néz: - Nahát, maga Sopronban érettségizett??
Én (megszeppenve): - Igen.
- Nahát... (elábrándozik)... és ott is járt iskolába?
- Igen.
- És... ott is született és ott nőtt fel?
- Igen.
- Na jó, akkor eddig négyötöd, és ha a következő kérdésre tud válaszolni, ötöst kap (feltesz egy megdöbbentően könnyű kérdést).

Eszembe jutott, hogy vajon mi van a Szigettel, nem esik-e egybe az esküvőnkkel, de nem. Ezek jönnek. Mondjuk, én úgyis csak 1-2 napra megyek ki, de nem akarom a barátaimat olyan választások elé állítani, hogy akkor most én vagy a Scissor Sisters.
Vasárnap találkozom amúgy az esküvőszervezős nővel, aki fodrászt, kozmetikust, varrónőt, fotóst, limuzint, lufikat, meghívókat, tűzijátékot, zenekart, dj-t és hatalmas dobozból kirepülő fehér galambokat akar nekem eladni. Ha akarom, abban a pillanatban, amikor kilépünk a templomból/polgármesteri hivatalból (kívánt rész törlendő), szabadon engednek egy dobozból egy csomó hófehér galambot. Hétköznapi foglalkozásuk egyébként postagalamb, ezért fellépésüket követően hazarepülnek gazdájuk Sopron környéki birtokára, és röpke néhány óra múlva újra hasznosíthatók a következő esküvőn.
Néztünk tortákat is a múltkor, mert az étteremhez tartozó cukrászda csomó kedvezményt ad, ha tőlük vesszük. Megkérdeztem a pultnál álló kis hölgyet, hogy milyen, mekkora esküvői tortáik vannak mennyiért, mire ő a kezembe nyomott egy hatalmas albumot, hogy oda üljek le és ezt lapozgassam. Az elején néhány versenyautó alakú, könyv alakú, hal alakú és harry potter-alakú torta átlapozása után valóban színes kínálat tárult elénk, volt távirányító alakú torta, és mit tesz isten, x-box két kontrollerrel alakú torta, azután meztelen férfi alakú torta, heves szexuális életet élő meztelen pár alakú torta, mell alakú torta, és pénisz alakú torta anatómiai pontossággal megmintázott herékkel, bár kissé körülmetéltnek tűnt. Végül az utolsó oldalakon néhány hagyományos, fehér emeletes torta is következett. Amikor már azt hittem, véget értek a meglepetések, az eladólány másik albumot tett elém, amiből a torta tetején álló ifjúpár-figurát lehet kiválasztani: természetesen az illedelmesen egymás mellett álló ifjú páron kívül volt vadul smároló ifjú pár, a menyasszony szoknyája combközépig felcsúszva, valamint behelyettesíthető afro-amerikai vőlegény, illetve menyasszony, arra az esetre, ha nem saját rasszunkból származik életünk párja.
Még nem döntöttem el, mennyire akarom megbotránkoztatni idős rokonaimat, pedig illene hozzánk egy könyv alakú torta x-box alakú emelettel, vadul smároló ifjú párral.

Mesélek inkább könyvesboltokról. Valamelyik nap elindultam ugye neuropszichológia könyvekre vadászni, meg gondoltam, megveszem magamnak ezt a könyvet. A Libri Könyvpalotába mentem, mert már régen voltam ott, valamint az emeleten van egy jó kis sarokpolcuk orvosi könyvekből, a földszinten meg egy fél falnyi pszichológia. Nem találtam semmit, amit kerestem, viszont elképesztő (magyar könyvesbolt-viszonylatban elképesztő) mennyiségű angol nyelvű sci-fit és fantasyt fedeztem fel: csomó Bradbury, Orson Scott Card, nem beszélve Anne McAffreyről, Dickek, Robin Hobbok, Gyűrűk urák, és számomra ismeretlen fantasyírók művei, persze, Neil Gaiman egy darab sem. Valahogy barátságosabb lett a Libri Könyvpalota, amióta nem jártam arra, de lehet, hogy csak azért gondolom, mert azóta nyílt az alexandra könyváruház, és ahhoz képest minden barátságos. Aztán átmentem a szomszédos Fókusz könyvesboltba (Astoria és Blaha között járunk), ahol megtaláltam a Kognitív idegtudományokat, de mégsem vettem meg, mert annyira nem tetszett és drága is volt. Régen itt akciós könyveket árultak az alagsorban, most ott útikönyveket találunk, viszont nyílt egy kissé nyomasztó, alacsony mennyezetű emeleti rész, és ott vannak az akciós könyvek, csomó jó, Bartis Attilától Daniella Steelig, többnyire 50 % engedménnyel. Meg is vettem Changeux (mint megtudtam, Sanzső-nek kell ejteni) neuropszichiátria könyvét féláron.
Aztán meguntam és átmentem a Kálvin térre, ott van ugyanis a Vörösmarty mozi mellett a Filagóra könyvesbolt, ahol gyakorlatilag csak és kizárólag pszichológia témájú könyveket árulnak (némi neurológia vagy filozófia azért becsúszik); az eladók (szinte mindig ugyanaz az egy fickó) értenek a témához; gyakorlatilag bármit beszereznek neked, ami beszerezhető; és pszichológusok 10 % kedvezményt kapnak. Amikor a társszakmák hátrányos megkülönböztetéséről kezdtem rinyálni, én is (pszichiáter) kaptam kedvezményt.
Tudom, miért nem rendelek könyvet az interneten. Mert akkor meg el kell menni érte a postára, és könyvesboltba szeretek járni, postára meg nem.
Úgyhogy vettem egy rakat kognitív neuropszichiátria és hasonló témájú könyvet, és felváltva olvasom őket. Majd mesélek.

Azért tisztázandó a fogalmi zavarokat: a múlt heti dr. House-részben nem emlékszem, hogy a beteg capsula internája vagy a corpus callosuma volt furcsa alakú (valószínűleg az előbbi), viszont amikor azt írtam, hogy "a capsula interna (a két agyféltekét összekötő híd)", akkor hülyeséget írtam, amit szemfüles és neuroanatómiában megdöbbentően jól képzett olvasóim felismertek. A capsula interna idegrostkötegekből áll, amelyek különböző agyterületeket kötnek össze, de nem a két agyfélteke között, hanem egy féltekén belül. A corpus callosum (magyarul kérgestest) szintén idegrostkötegekből áll, amelyek különböző agyterületeket kötnek össze, méghozzá a két félteke megfelelő pontjait egymással. Tehát, ha valakinek műtéti úton átvágják (ma már nem igazán csinálnak ilyet, max nagyon durva epilepsziánál, agytumornál merülhet fel), akkor a két agyféltekéje képtelen lesz kommunikálni egymással, ami fura tüneteket okoz. Állítólag kísérleti körülmények között ideiglenesen is fel lehet függeszteni a két félteke közötti kommunikációt, de azt nem tudom, hogyan. Agyféltekei dominanciáról volt mindentudás egyeteme is, itt van.
A fogorvos különben - profi, vagány, ötvenes nő - gond nélkül betömte a fogamat, valamint elmagyarázta a fogmosás helyes technikáját. Az ember mindig tanul valami újat. Tegnap például Vichy éjszakai krémet vettem a gyógyszertárban, és a patikusnő elmagyarázta, hogy a közhiedelemmel ellentétben aki túl fiatalon kezd el ráncosodás elleni krémeket használni, az hamarabb ráncosodik. Uramisten... mit tettem??

A tegnapi Dr. House-epizódban mondjuk kicsit csalódtam, mert először azt mondták a fiúra, hogy sinusitise (felső légúti fertőzés) és hipotireosisa (pajzsmirigy alulműködés) van egyszerre, pedig egytlen tünete sem utalt hipotireosisra, és nem is értem, hogy került ez oda. Köhögött, kiütése volt, esett a vérnyomása, esett a fehérvérsejtszáma, hányingere volt. A pajzsmirigy alulműködés tünetei székrekedés, fáradékonyság, fokozott alvásigény, depresszió. Ráadásul a szinkronhang egy ízben hipoteriosisnak ejtette.
De aztán amúgy is elvetették a diagnózist, és végül kiderült, hogy gyógyszermérgezése van, ami reális.
Ami nagyobb baj, hogy hallgattam az analitikusomra és ma fél hétre megyek fogorvoshoz.
Amikor utoljára fogorvosfiúval kerültem kapcsolatba, az elég csúnyán végződött, bár ez esetben párkapcsolatról volt szó; amikor azelőtt fogorvoslánnyal kerültem kapcsolatba, attól meg elcsábítottam macho pasiját, azután lebuktunk, szakítottak, a lány pedig elátkozott (engem), és rá egy hétre valóban fogorvosi tesztkérdések voltak az írásbeli államvizsgánkon, pedig az általános orvosi karon ez sosem fordul elő.
Szóval kicsit tartok tőlük.

A boldog végkifejletben végül elsimítottam a rokonom és az esküvőszervezők egyidejű színrelépéséből adódó diplomáciai ellentéteket, valamint az aszalt gyümölcs és az egyik milka kivételével elfgyasztottuk csaknem az összes alant felsorolt édességet a pasimmal, körülbelül hat Veronica Mars epizód egymást követő megtekintése közben.
Asszem egészen nyilvánvalóan egymást érdemeljük.
Megvettem magamnak Gósy Mária: Pszicholingvisztika c. könyvét és most azt olvasom hobbiból, meg még egy kognitív pszichológia-könyvet, de annak nem tudom a címét, valami francia írta*, és megrendeltem egy harmadikat. Tudtátok, hogy ha felfüggesztik a két agyféleteke közötti összeköttetést, és a jobb látótérbe egy ceruza, a balba egy dögös csaj képét vetítik, akkor a férfi kísérleti alany csak egy ceruzát lát, és mosolyog? És nem tudja megmondani, miért mosolyog. Szerintem ez izgi.

*Update: Changeux: Agyunk által világosan