Különben szabadnapot vettem ki, mert az elmúlt héten annyi csoportot tartottam, amennyit az egész eddigi életemben, és elfáradtam abba, hogy embereket hallgatok és emberekhez beszélek. Úgyhogy most házimunkát végzek itthon, ami köztudottan olyan, mint az alkohol, kis dózisban gyógyír a lélekre, de ha túladagolod, reszkető kezű roncsot csinál belőled. VH1-t nézek vasalás közben, és az előbb volt Alanis Morrissette-től az Ironic-nak a klipje, emlékeztek, amiben havas úton három példányban énekel és piszkálja a körmét autóvezetés közben. Nyilván rajongó voltam, és ez is olyan szám, amiről korszak jut az eszembe, amikor elsős egyetemista voltam és szűz, vagyis nagy reményeket fűztem az élethez. Első szerelmemmel jártam, ha lehet az járásnak nevezni, amikor mindketten soproniak vagyunk ugyan, de én Pesten tanulok, ő meg Szombathelyen katona. El is szakított minket egymástól a gonosz sors meg egy másik fiú röpke fél éven belül. És az első vizsgámra az egyetemen - anatómia - máig azt gondolom, hogy azért kaptam ötöst, mert aznap esett először a hó, mindenütt tetőzött a karácsonyi hangulat, a vizsgáztatónőnek pedig romantikus emlékei fűződtek Sopronhoz.* A nyafogáson kívül különben nosztalgiázni szeretek a legjobban.
Life has a funny way of sneaking up on you when you think everything's ok, and everything's going right
and well, yeah, life has a funny way of helping you out when you think everything's gone wrong and everything blows up in your face

* Boncterem, én rettegek, vizsgáztató baljóslatúan tűnődik és az indexemet nézegeti közben. Egyszerre csak felcsillan a szeme és meglepetten rám néz: - Nahát, maga Sopronban érettségizett??
Én (megszeppenve): - Igen.
- Nahát... (elábrándozik)... és ott is járt iskolába?
- Igen.
- És... ott is született és ott nőtt fel?
- Igen.
- Na jó, akkor eddig négyötöd, és ha a következő kérdésre tud válaszolni, ötöst kap (feltesz egy megdöbbentően könnyű kérdést).