2005.07.29. 15:09 - címkék: -
Jaaa, és azt nem is mondtam, hogy jópár napja nem működik a lift, úgyhogy lépcsőn kell futkozzak le s fel. Nagyon drága a javítása, ezért ilyen lassú. Kolléganőim láttak valami filmet, ahol a titkárnők erotikus naptárat adnak ki és árulnak, hogy megmentsék a csődbe ment céget, de azért ezzel még várunk egy kicsit.

2005.07.29. 11:20 - címkék: -
De megmondom őszintén, hogy egyáltalán nem értem, miért zavar egyeseket, hogy rinyálok. Rinyálok, mert melegem van, és jó lenne, ha lenne a munkahelyemen légkondi. Nem is annyira mellesleg, talán a betegeknek is jó lenne, ha nem negyven fokban kéne itt szenvedniük. Természetesen, amíg ilyen keveset keresek, két választásom van: vagy elmegyek egy gyógyszercéghez, ahol több a lóvé és van légkondi, de nemszeretem a munka, és amit nem szeretek, úgysem csinálnám jól; vagy maradok annál, amit szeretek és amihez értek, csinálom a legjobb tudásom szerint, és rinyálok. Nem a betegeimnek rinyálok, hanem a blogomban, amely, ha jobban belegondolunk és elolvassuk a címben szereplő mondatot, gyakorlatilag erre a célra készült. Akkoriban még pasi miatt rinyáltam, de életem ezen területe megoldódott (btw. nem kerül sokkal többe varratni a menyasszonyi ruhát, mint bérelni, mivel bérelni és magadra szabatni is elég drága; és egyszerű ruhát akarok), úgyhogy most kénytelen vagyok mást kitalálni.
Azt gondolom, hogy a rinyálás alapvető emberi jogunk, és az a társadalom, amely ezt a jogunkat korlátozni kívánja, nem nevezhető demokráciának többé :-)

2005.07.29. 09:01 - címkék: -
Bár, ami azt illeti, jelen pillanatban hajlandó lennék még fizetni is azért, hogy egy légkondicionált irodában dolgozhassak.

2005.07.28. 13:40 - címkék: -

Ilyen kötekedős hetem van, elfogyott az ásványvizem, a büfé meg zárva, úgyhogy megkérdeztem, hogy télleg, ha már kánikulariadó van, kapunk-e a munkáltatónktól védőitalt. Kapunk, a falból kilógó fém csőből nyerhetjük, csapvíznek hívják. Ezenkívül a szabály értelmében ha a kinti hőmérséklet 50 C fölé emelkedik, akkor óránként tíz perc szünetet tarthatunk a melóban.
Vajon pl az útépítő munkásoknak is ugyanez jár? Szegények.

2005.07.27. 13:19 - címkék: -
Húgomat felvették a Gazdasági Főiskola Vendéglátó és Szálloda szakra, 137 pontja van és 135 a ponthatár, és még smst is kapott. Remélem, ez azért olyan trendi szak, mert jól fizető állásokhoz lehet jutni vele, és lesz végre valakinek pénze a családban.
A pénzhez való viszonyomat mondjuk leginkább egy vadvízi evezéshez tudnám hasonlítani, ahol minden pillanatban veszélyben az életed, de te fantasztikus érzékkel kerülgeted a hatalmas sziklákat és örvényeket. Éppenséggel a havi százas fizum mellett öt és félmillióval lógok a banknak (lakáshitel), kétszázötvennel az illetékhivatalnak, olyan száz körül a nagyanyámnak, százhetvennel a pasimnak, és nem tudom, mennyi a közös költség tartozásom, de már jó sok lehet az is, az A-hitelemet pedig meg sem merem említeni. Mindig keresek a munkahelyemen kívüli pénzkeresési lehetőségeket, fordítás, tesztfelvétel, alapítvány, most volt pl a tréning, és az ezekért kapott pénzből foltozom a lyukakat. Aztán amikor már az életveszélyesnél kevesebb lyuk tátong, akkor kölcsönkérek valakitől, vagy mínuszba eresztem a számlámat, és utazásra költöm, később meg foltozok. Könnyelműségnek hangzik, én azonban világéletemben így bántam a pénzzel, és bár voltak néha necces helyzetek, pl tegnap este elköltöttem az e havi összes pénzemet (ezer forint) a Liszt Ferenc téren egy ásványvízre és két dl villányi rozéra*, de ezek mindig megoldódnak. Mindemellett vettem egy lakást jórészt egyedül (adtak a nagymamák is, a többi meg bankhitel), amit pont addigra fogok kifizetni a banknak, mire a gyerekemnek lakásra lesz szüksége (azaz mire felnő a még meg sem fogant gyerekem), úgyhogy klassz.

*Abból az alkalomból, hogy két barátnőm is akutan szinglivé vált.

2005.07.26. 11:23 - címkék: -
A dream utazásaim egyébként:
- Kambodzsa, majd Koh Phanghan, összesen három-négy hét, tavaly többé-kevésbé teljesítve
- fél év Londonban, életvitelszerűen
- két-háromhetes skandináv körút júliusban, Finnországban voltam már egy hónapot, és egy hétvégét Lappföldön, de kevésnek bizonyult
- hétvége New Yorkban, majd utazás a Grand Canyonhoz
- nászút Párizsba, majd a szárazföldön kényelmesen leutazni a francia riviérára, végül át Barcelonába
- hétvége a Lillafüredi kastélyszállóban.

2005.07.25. 17:50 - címkék: -

Különben az még talán nem is lenne baj, hogy csomót dolgozom és hogy kudarcok érnek, valamint, hogy pénteken nem talált meg egy beteg, mert éppen kórházunk egy másik részlegén voltam nélkülözhetetlen, mire azt mondta: 'minek megy az ilyen orvosnak', hanem az, hogy mindemellett már legalább két hete elfogyott a fizetésem. És minden hónapban ez van. És már jó régóta nem találtam semmi jól fizető mellékállást (amit igen, azért meg jó régóta nem fizettek). Hogyan gyűjtsek így a thaiföldi utazásra meg a menyasszonyi ruhámra*? Komolyan a nyugdíjas nénikék által borítékba csempészett kétezer forintokból kéne megélnem vagy mi?

* Nem kölcsönözni, hanem venni szeretnék ugyanis ruhát.

2005.07.25. 16:18 - címkék: -

Reagáltam is egyébként az elmúlt egy hét kudarcsorozatára, és ez alatt nem feltétlenül kizárólag hisztirohamot kell érteni. Az esetismertetésemet kicsit átírtam, beleírtam még pár részletet, meg egy frissen megjelent közleményt, hogy a szkeptikus számára is világos legyen a kapcsolat füvezés és skizofrénia között. A Galaktika szerkesztőjének írtam egy kedves levelet, hogy légyszi, ha már volt olyan csodálatosan kötelességtudó, hogy elolvasta, akkor elárulná-e csupán irodalmi fejlődésem érdekében, hogy milyen ellentmondó momentumokat talált, mert még lelkes kezdő vagyok, aki bölcs mesteri szóra áhítozik, de persze nem válaszolt semmit. Megkérdeztem a hvg-t, tizenkettedik lettem a goldenblogon, ami azért elég jó szerintem.
Ma reggel meg kiderült, hogy újabb logisztikai fiaskó miatt megint három ember munkáját végzem. Csak az tart életben, hogy nem is olyan sokára lesz, hogy beszállunk egy taxiba, kimegyünk a reptérre, ott felszállunk egy repülőre, aztán egy másikra, aztán egy taxiba, aztán egy buszra, aztán egy kompra, aztán még egy taxiba, és kérek egy red curryt meg egy ginger tea-t a nénitől Phanghanon, és befekszem egy függőágyba és nagyon jó lesz nekem, úgy hat hónap múlva. És nem lesz rossz idő.

2005.07.25. 08:39 - címkék: -
Pénteken aztán elindultunk a Balatonra hősiesen. Háromnegyed hatkor a déliben már lehetett tudni, hogy nem érjük el a hatórás vonatot, mivel úgy kb kétszáz ember állt előttünk a sorban, akik közül néhányan egész iskolai évfolyamoknak vettek jegyet áfás számlával, ez pedig köztudottan blokkolja egy időre a jegyeladó néniket. Negyed hétkor kerültünk sorra, persze addigra valahogy az összes sor háromfőssé zsugorodott, de legalább időben felszálltunk a hétórás vonatra. Csak később szállt fel mellénk körülbelül harminc, egész úton hangosan éneklő német tinédzser, meg két nagyhangú, észosztó magyar fiatalember. Este kilenckor Balatonszéplakon zuhogó eső fogadott, elindultunk vacsizni, ahol először kaptam egy teljesen hideg hagymalevest, megkértem, hogy melegítség meg nekem, persze, ezek után akkor kaptam meg a második fogásnak kinézett halamat, amikor már mindenki a desszertnél tartott. Másnap ugyanúgy esett, a Palace disco pizzériájában reggeliztünk, a kávét és a narancslét akkor kaptam meg, amikor a velem egy asztalnál ülő kollégám már megette az ugyanakkor rendelt bolognai spagettit. Az üveges narancslémet a pincér valamiért nem nyitotta ki, úgyhogy utána kellett futnom egy sörnyitóért. Később minden malőr nélkül ettünk palacsintát, kicsit néztük a Veszprém Rallyet, sétáltunk Veszprém belvárosában, kávéztunk egy klassz kis helyen, ahol a pincérlány egy teljes üveg szénsavmentes ásványvizet öntött ránk. Veszprém szép hely amúgy. Este még sétáltunk a Balatonparton, belehallgattunk Mester Tamás koncertjébe, ami nem volt rossz, mivel nem saját számokat énekelt. Vasárnap reggel esett az eső, délig vártunk, aztán elindultunk a tizenkettő huszas vonatra, kiderült, hogy Széplakon nem, csak Siófokon áll meg, de fél órát késik, úgyhogy addig begyalogoltunk Siófokra (kb 2 km). Meglepetésünkre épp akkor indult onnan egy IC is Pestre, még nagyobb meglepetésünkre nem volt rá helyjegy, úgyhogy tizenhárom ötvenig vártunk a tizenkettő huszas vonatra a siófoki pályaudvaron, miközben elállt az eső, kisütött a nap, egyre melegebb lett, és tisztán látszott, hogy amint kitesszük a lábunkat, tökéletes lesz a strandidő. Végül megérkeztünk Pestre, vettünk dinnyét az intersparban és megettük a nappaliban.
Remélem, ez a hét egy fokkal többet tud.

Facebook oldaldoboz

Olvasok is

Írj nekem levelet

Köszönöm

Extra köszönet

A designt a Yummie médiaügynökség szállította