2004.12.26. 21:56 - címkék: - komment
"When I was a child I always thought that my life will be full of adventures, but now I know that the point of having an adventure is getting home in the end."

2004.12.26. 16:17 - címkék: - komment
Megmondom, mit ettem ma: élőflórás joghurtot, banánt és mandarint; vacsira pedig cézár salátát fogok. Szerintem ezzel egyedül vagyok az országban.

2004.12.26. 12:33 - címkék: - komment
Közben kiolvastam Eric Fromm: A szeretet művészete c. könyvét, ami végül do-it-yourself helyett inkább filozófiai műnek bizonyult, megtudtam belőle, hogyan vezet az arisztotelészi logika kereszténységhez és tudományhoz, a paradox logika pedig buddhizmushoz és toleranciához, valamint megismerkedtem a "páros önzés" fogalmával. Szeretem, amikor megbecsült szakemberek nyomtatásban is leírják azt, amit eddig én csak saját szubjektív, esetleg hibás ítéletemnek tartottam. Azt mondja a Fromm bácsi, vannak azok a fajta párok, akik csak egymást szeretik és senki mást. A "bújjunk-el-ketten-a-gonosz-világ-elől"-típus. Fromm szerint itt valódi szeretet helyett az énhatárok kiterjesztéséről van szó. Az egyik ember a másikat itt nem emberi valójában szereti, nem azt szereti benne, amilyen ő igazán, hanem azt, hogy kiterjesztheti rá a magányát. Két külön magányos helyett együtt magányosak.
Very good, többször volt benne részem, csak nem tudtam eddig megfogalmazni. Aki nem szereti az embereket*, nyilván engem sem fog.
Most Eric Berne: Szex a szerelemben c., khm, művét olvasom. Berne-nek eddig két könyvéhez volt szerencsém, amik jók voltak, ezért belefogtam a harmadikba is. A hetvenedik oldalon még mindig nem tudtam eldönteni, hogy Eric Berne részegen írta egy mániás fázisában, vagy a fordító szedett a munka során folyamatosan extasyt. A könyv stílusa mindenesetre nem az a kifejezett józan-tudományos.

*Ja igen, bármit mutat a látszat, embernek tartom magam :-)

2004.12.26. 12:11 - címkék: - komment
Ma reggel a gyárban, Kollégát váltom, kap ajándékot is, mint tavaly, de persze egészen más idők járnak. (Ilyenkor elgondolkodom, hová tettem a józan cinikus énemet, amikor tavaly... bevalljam? Az ember vállalja fel a múltját, bevallom, kaleidoszkópot meg Coelho könyvet vettem neki...Hát... Hát, sötét idők jártak akkoriban. Naggyon sötét idők.)
K.: - És, karácsony?
i (vállat von): - Szokásos. (elgondolkodik). Bár, végülis nem volt annyira gáz, mint tavaly
.
A tavaly karácsonyból főleg a narancsos pisztrángra és az azt övező konfliktushelyzetre emlékszem, meg Bright szövegére ("Két nap a pokolban."), meg több kilométeres, ám terápiás hatású körútonsétálásra. I am grateful for that.
Idén nincs konfliktus a túrógombóc körül, ezoterikus nagybátyám sem ufós történetekkel traktál, ehelyett megmutatja Chi-Trainer Plus elnevezésű, 220 V-ról működtethető életerő /'csi'/-növelő szerkentyűjét, Sopronban sétálok a szerelmemmel, valamint megismerkedem a pasim nagymamájával.

Szereplők: Bright, Nagymama, isolde és egyéb rokonok (utóbbiak a hallgatóság szerepében.) Történik: december 25., about teatime. Háttérinfó: fenti dátum a pasim születésnapja.
Nagymama (jó hangosan, mert nagyot hall): - Rád aztán nem mondták, fiam, hogy dobgyátok a ganajra!
Bright: - Tessék?
Nagymama: - Rád aztán nem mondták, fiam, bezzeg, amikor ín születtem! Akkora kicsiny vótam, hogy nagyapám meglátott, aszt aszonta, mekkora ez, dobgyátok a ganajra! Akkora hó volt, az egész falut befútta, a bábanéni meg haldoklott, a nagyanyám segített a szülésbe szegén idesanyámnak, aszt koraszülött lettem, illen kicsike, e! Ollan kicsi vótam, hogy a macska fejire próbálták a főkötőt, amit a néném varrt nekem. Asztán nagyanyámat meg akarták büntetni, merhogy nem hívott bábanénit, dehát akkora volt a hó, a mienk meg ugye haldoklott.
Bright: - Amikor meghal egy boszorkány, mindig születik is egy.

2004.12.23. 12:56 - címkék: - komment
Szóval tizenhét éves koromban döntöttem el, hogy ide szeretnék utazni. Mert meghallgattam ezt a számot, aztán megnéztem egy könyvben, miről is szól (pl. itt egy kép), és azóta szeretnék elmenni YES koncertre meg Angkorba. YES koncerten már voltam háromszor. Hát így megy ez.

2004.12.23. 10:37 - címkék: - komment
- Délután még bemegyek valamelyik plázába.
- Jesszusom, a vesztendbe rohansz?

- Néha málnás teát iszom, néha mentolosat.
- Ja, és ma málnap van?

A kolléganőim.

2004.12.23. 10:35 - címkék: - komment
Persze, vannak hétköznapok is, hétfőtől péntekig például, de időnként egészen olyan, mint a filmekben. A szülinapom, például. Éjfél után pár perccel kapom meg az ajándékomat, ami a thai+kambodzsai út mellett plüss monthy pythonos szörnyetegnyúl, és hogy miért Kambodzsa, az egy másik történet, később elmesélem. Napközben aztán lakást próbálok varázsolni a poros és festékbödönökkel teli ingatlanomból, kipakolom a könyveimet a polcra, és kész is, my home is where my books are. Aztán néhány órás fürdőszobai készülődés, és pont, mint a filmekben.
Borospoharakon megcsillanó gyertyafény, meghitt és elegáns vacsora a belváros egy meghitt és elegáns éttermében. A lány gyönyörű a vállait szabadon hagyó mályvaszínű ruhában, a fiú most igazán jóképű és elbűvölő. A pincér diszkréten töltöget a kiürülő poharakba, az ételek tökéletesek, szereplőink az asztal felett átnyúlva szinte végig egymás kezét fogják. Kivéve persze, amikor esznek, vagy amikor a lány előveszi divatos fekete retiküljéből a benne hordott rémséges szőrnyulat. Micsoda? Öööö... nem tudom, ki rendezte ezt a filmet.

2004.12.22. 13:38 - címkék: - komment
Hideg van, szél fú, jégeső ver,
az ég egy párás téli ablak,
December apó vállán fenyővel
az utcákon szuszogva caplat.

Verítéke homlokára dermed,
mielőtt még alácsorogna.
Egy bögre forralt borra gondol,
s szép, ausztrál karácsonyokra.

/Varró Dániel/

2004.12.21. 08:45 - címkék: - komment
Budapest-Bangkok repjegy. Jipppijééé :-))))
Ma van a szülinapom amúgy, megjegyzem, mától hosszabbodnak a nappalok. Hét és fél hónapra kellett születnem ahhoz, hogy a téli napfordulóra essen, de sikerült kiszámolni.
Ma korábban hazamegyek a melóból (úgy 10 perc múlva) és a lakásomban fogok takarítani meg kicsomagolni a dobozokat.
When dreams and dreams and dreams come true.

2004.12.20. 15:39 - címkék: - komment

És susie azt mondta a bulimról (vagy ilyesmit), hogy az a jó, hogy ugyanazok az arcok vannak itt, mégis magasabb fejlődési fázisban. Szerintem arra célzott, hogy anno ő hozta magával az akkor még válásból lábadozó mélyen depressziós "Bright nevű bloggert" a szülinapi bulimra, ahol éppen Göri után lábadoztam, miközben már a következő jelöltbe voltam reménytelenül szerelmes. Hőseinket egy zivataros év után - szerelmet, szakítást, fogyókúrát és személyi edzőt romantikus filmeket megszégyenítő kitartással túlélve - egymás karjában láthatjuk Kolléga heverőjén.

2004.12.20. 15:24 - címkék: - komment
Ja, meg visszakaptam azt a könyvet, amit a húgom adott kölcsön anno a Fiúnak. Csak a feléig van leszakítva a borítója. Szerintem mondjuk nem kifejezetten illendő dolog excsajunk húgának kölcsönadott könyvén kitölteni haragunkat. Azért nem húztam fel magam, mert végtelenül bölcs és türelmes mert kitűnő emberismeretem által vezérelve kettő hónapja vettem meg a húgomnak említett könyvet antikváriumban.

2004.12.20. 12:45 - címkék: - komment
A tavalyi buli jobban sikerült, de ez is klassz volt azért, kaptam csokit, könyveket, állólámpát, szerszámkészletet, bőröndlakatot és műanyag dinoszauruszt is. Arra emlékszem még, amikor a pasimmal karöltve bealudtam Kolléga nappalijában, és számos alkalommal ébredtem arra, hogy Szöszi áll az ágyon rózsaszín blúzban és fotóz minket, és azt gondoltam, milyen klassz, hogy lesz rólunk buliban-alvós kép. Hajnalka egy régi szülinapi bulijában készült rólam az eddig egyetlen pasival-buliban-alvós kép, Exszel alszom rajta, és nagyon meghitt meg összetartozást sugall. Meg még arra gondoltam, milyen furcsa, hogy mindkét, az életemben szereplő "normális" fiú nagypapámra emlékeztet, és, hogy milyen klassz, hogy végül is életemnek csaknem minden szakaszában volt a környezetemben olyan békés természetű kék szemű férfi, aki szerette hallgatni a történeteimet.
Eric Fromm: A szeretet művészete című könyvét olvasom, ami viszonylag rosszul megírt laikuspszichológia, de így a 22. oldal felé még reménykedem, hogy lesz benne értékelhető tartalom. Fromm bácsi szerint a szeretet olyan képesség, ami rengeteg elméleti és gyakorlati tudást igényel, és bizony ugyanúgy meg kell tanulni, mint az anatómiát vagy az épületgépészetet. Majd mesélek.

Facebook oldaldoboz

Olvasok is

Írj nekem levelet

Köszönöm

Extra köszönet

A designt a Yummie médiaügynökség szállította


süti beállítások módosítása