Persze, vannak hétköznapok is, hétfőtől péntekig például, de időnként egészen olyan, mint a filmekben. A szülinapom, például. Éjfél után pár perccel kapom meg az ajándékomat, ami a thai+kambodzsai út mellett plüss monthy pythonos szörnyetegnyúl, és hogy miért Kambodzsa, az egy másik történet, később elmesélem. Napközben aztán lakást próbálok varázsolni a poros és festékbödönökkel teli ingatlanomból, kipakolom a könyveimet a polcra, és kész is, my home is where my books are. Aztán néhány órás fürdőszobai készülődés, és pont, mint a filmekben.
Borospoharakon megcsillanó gyertyafény, meghitt és elegáns vacsora a belváros egy meghitt és elegáns éttermében. A lány gyönyörű a vállait szabadon hagyó mályvaszínű ruhában, a fiú most igazán jóképű és elbűvölő. A pincér diszkréten töltöget a kiürülő poharakba, az ételek tökéletesek, szereplőink az asztal felett átnyúlva szinte végig egymás kezét fogják. Kivéve persze, amikor esznek, vagy amikor a lány előveszi divatos fekete retiküljéből a benne hordott rémséges szőrnyulat. Micsoda? Öööö... nem tudom, ki rendezte ezt a filmet.