A tavalyi buli jobban sikerült, de ez is klassz volt azért, kaptam csokit, könyveket, állólámpát, szerszámkészletet, bőröndlakatot és műanyag dinoszauruszt is. Arra emlékszem még, amikor a pasimmal karöltve bealudtam Kolléga nappalijában, és számos alkalommal ébredtem arra, hogy Szöszi áll az ágyon rózsaszín blúzban és fotóz minket, és azt gondoltam, milyen klassz, hogy lesz rólunk buliban-alvós kép. Hajnalka egy régi szülinapi bulijában készült rólam az eddig egyetlen pasival-buliban-alvós kép, Exszel alszom rajta, és nagyon meghitt meg összetartozást sugall. Meg még arra gondoltam, milyen furcsa, hogy mindkét, az életemben szereplő "normális" fiú nagypapámra emlékeztet, és, hogy milyen klassz, hogy végül is életemnek csaknem minden szakaszában volt a környezetemben olyan békés természetű kék szemű férfi, aki szerette hallgatni a történeteimet.
Eric Fromm: A szeretet művészete című könyvét olvasom, ami viszonylag rosszul megírt laikuspszichológia, de így a 22. oldal felé még reménykedem, hogy lesz benne értékelhető tartalom. Fromm bácsi szerint a szeretet olyan képesség, ami rengeteg elméleti és gyakorlati tudást igényel, és bizony ugyanúgy meg kell tanulni, mint az anatómiát vagy az épületgépészetet. Majd mesélek.