Semmi különös
Megkomolyodtam különben, a múlt héten, ismét elkezdtem precízen vezetni a bevételeimet és kiadásaimat, naponta elmosogatom az edényt, és minden szempontból csendes, visszafogott életet élek. Minden szempontból ki szoktam meríteni a készleteimet, anyagilag, időben és teherbírás szempontjából is, hát most nem ez van, kímélő életmódot tartok. Sokat alszom, alig nézek tévét. A Filozófus plusz a fele banda szabin van, különben ez egy ilyen közismert paradoxon, hogy jobban lehet dolgozni, ha a kollégák egy része szabin van? Érdekes. A férjem meg elutazott hetekre, így aztán olyanokat csinálok, hogy sült cékla, ő ugyanis nem szereti a céklát, de az hagyján, másfél óráig kell sütni. Igen, hazajövök a napsütötte 10. emeleti panelba, ahol 38 fok van a konyhában, és utána másfél órára bekapcsolom a sütőt, bizony. Azért van a nyár, hogy meleg legyen.
And I'll bet you'll feel nuts
Szóval a jelen pillanatban még van olyan sós mogyoró az országban, amelyik nem kerül sokkal többe egy doboz Xanaxnál (Frontin=Xanax), de ez vélhetőleg már nem marad így sokáig. És mind a kettő milyen hamar elfogy. Exem mesélte, hogy nagyjából 16 éves korában volt egy nyár Kőszegen, amikor 25 forint volt egy gombóc fagyi és 23 forint volt a kisfröccs. Igen, ez nagyjából meghatározta a 16 éves fiúk fogyasztási szokásait arra a nyárra.
Azt szeretném ezzel mondani, hogy szerintem baj, hogy az országnak az a fele, amelyik nem alkoholista, az xanaxfüggő, és igen sajnálatos, hogy fűnek-fának felírják az orvosok és még olcsó is.
Ezt már szeretem
Megdőlt a melegrekord a konyhában, amennyiben délután 39 C-ot mutatott a hőmérő (most meg 49 C-t, de most pont rásüt a nap.)
Rule Nr. 22 - When in doubt, know your way out
Ma azt álmodtam, hogy valami vidéki egyetemen véletlenül összefutottam valahavolt kedvenc Főnökömmel, és elkezdtem arról faggatni, hogy mennyire vált be neki a pszichiátriával való szakítás, nem hiányzik-e, lehet-e pszichiátria nélkül élni, ha már az ember egyszer belekóstolt, esetleg mit gondol, én tudnék-e, és pont mire válaszolt volna, odajöttek más kollégák (akiket az álmomban ismertem, de igazából nem) és elterelték a beszélgetés fonalát. Vajon mit titkol előlem a tudatalattim? Nem, nincs kilátásban semmiféle szakmaváltás a részemről.
Az álmom későbbi részében már semmi extra nem történt, magam mögött hagytam a vidéki egyetemet és a fenti szereplőket és egy elhagyatott házba értünk ismerős fiatalokkal, az elhagyatott ház tárgyaiba valahogy a Gonosz költözött, és gonosz démonok az ismerős fiatalokba is átköltöztek, engem pont az a lány támadott meg, aki a mozgásterápián csoporttársam volt és nagyon jóban voltunk, gyorsan elszaladtam, persze mint rendes álomban, csak csigalassúsággal tudtam szaladni, utolért, és verekedés közben elmagyaráztam neki, hogy dehát mi jóban vagyunk, és a barátságunk legyőzte a gonosz démont (így kihunyt a csaj szemében a piros fény, mint a filmekben) és megkönnyebbülten ölelkeztünk össze a kihalt utcán. Igen, olyan lány vagyok, aki nyálas hepiendet álmodik a zombis rémálmoknak.
Clap your hands if you're working too hard
A Volt-fesztiválon nagyon hideg volt, a Ting Tings nekem is tetszett, valamint soha többé nem iszom alkoholt.
"A magyar bloggerek a rendszerváltás nagy vesztesei"
A Médiatörvény kapcsán elő is kerestem a Bloggerigazolványomat, amit annak idején protekciós úton kéz alatt szereztem, anélkül, hogy bloghu-s lennék, vagy hogy levizsgáztam volna (ezért tart itt ez az ország). Közben találtam egy régebben eldugott és elfelejtett tábla Lindt csilis csokit is. Már megérte.
Így néz ki, belül meg kell adni az adataidat, anyád vércsoportját, nullás adóigazolást, szgk. rendszámát. Az apróbetűs rész szerint kommentelésre is jogosít, mindemellett a jelen körülmények között nem tartanám haszontalannak külön kommentelőigazolvány kiadását, természetesen megfelelő feltételekhez kötve.
Sleeping keeps you young and beautiful and you don't have to worry about reality
Miután délután fél 1-kor két kávé után még mindig csak félálomban kóvályogtam*, megittam az egyik Húgomtól kapott energiaitalt (1000 mg taurin, 120 mg koffein, 25 mg guarana, 25 mg ginzeng, 50 mg inozitol), hogy majd attól biztos tíz perc alatt kiporszívózok, elmosogatok, teregetek, mosok, kivasalok, hajat mosok és beszárítom, esetleg írok egy-két tudományos cikket** meg megváltom a világot, aztán persze. Semmi nem történt, csigalassúsággal szenvedve elmostam pár bögrét meg a helyére raktam néhány pólót. Kb. mindegyik után leültem pihenni, egy ponton pedig komolyan azon gondolkodtam, hogy lefekszem kicsit délután aludni. Reménytelen eset vagyok-e.
*Munkaszüneti nap van az egészségügyben, a férjem meg Volton.
**Ja, elfogadták az egyik cikkünket, egy olyan régit, ami még A Cikkemnél is régebbi. Vivát, vivát.
Főleg gondatlanság
Olvastam Mollynál, hogy valamiért foglalkoztatják a gyermekgyilkos pszichopaták, és azon gondolkodtam, hogy engem meg azok a bűnügyek szoktak sokáig foglalkoztatni, amikor tényleg valami véletlen gondatlanság okoz tragédiát. Például harmadévben (vagy negyedévben van közegészségtan?) tanultuk közegből, hogy a sóskában oxálsav van, meg ha nitráttartalmú műtrágyával trágyázzák, akkor benne lesz a levelében a nitrit/nitrát is, ezek felnőttre nem veszélyesek, de kicsi csecsemőnek túl nagy dózisban emiatt nem szabad adni, és elmeséltek egy történetet, amikor a védőnő tiszta jóakarattal vashiány miatt egy család mindkét pici gyerekének sóska főzőlé itatását javasolta, és mindkét pici gyerek meghalt. Fogalmam sincs, hogy egyáltalán igaz-e, de azóta is megjegyeztem. Vagy amikor pár éve a szülők elfelejtették behúzni a kéziféket a kocsiban és az egész autó a benne lévő két gyermekkel belegurult a Dunába. Meg volt egy fiúm, akit csecsemőkorában a nála 2-3 évvel idősebb bátyja betakart valami szőnyeggel, hogy ne fázzon, de a fejét is, és mire megtalálták a szülei, majdnem megfulladt (végül semmi baja sem lett, egészséges felnőtt).
Azon szoktam gondolkodni az ilyen esetek kapcsán, hogy ezek az emberek aztán hogyan élik túl? Mármint nem a volt fiúm, ő úgy élte túl, hogy a szülei felfigyeltek a nagy csendre és megtalálták, hanem az ilyen gondatlan elkövetők. Mert ha mondjuk valami olyasfajta tragédia ér, amitől poszttraumás stressz zavart lehet kapni, megerőszakolás, kirablás, háború, már azt is nehéz beilleszteni az élettörténetbe és helyet találni neki benne, a traumatúlélők sokszor úgy gondolják, hogy nekik most már akkor végetért az életük, innentől nincs értelme. Valamiért azt gondolom, hogy azt mégis könnyebb lehet túlélni, értelmezni, helyrerakni, mint azt, hogy véletlenül, sőt, mi több, jószándéktól vezérelve megöltem valakit, pláne, ha olyat, akit amúgy szeretek.
Például a sóskás sztoriban szereplő anyukával mi lett aztán, vagy a kézifékes apukával? Vagy mi lett például azzal az amúgy rendesnek tűnő fiúval, aki tavaly elaludt a volánnál és behajtott a tömegbe valami buszmegállóban és három embert gázolt halálra? (Tényleg érdekel, írjátok meg.) Mi lesz ezekkel az emberekkel utána? Gondolom, ha nem ők a Stohl András, akkor letöltik a börtönbüntetést, aztán? Odabent dumálnak a börtönpszichológussal, aztán hátha még lesz később rendes életük? És egyébként, olyan páciensekkel, akik közúti balesetben idegen ember halálát okozták, találkoztam már nem is eggyel, de mindegyik még viszonylag friss esemény volt. Engem inkább az érdekel, hogy később, hosszú távon az ilyen tragikus történetek "bűnösei" hova jutnak. Tudott-e az az anyuka aztán szülni még gyereket és azt felnevelni, vagy szépen megkattant, vagy öngyilkos lett? Vagy eltelik 5-10-20 év, és az ember beletörődik, hogy így alakult, mindkét gyermekemet kinyírtam véletlenül, és tud élni ezzel a tudattal? Gondolom, más választás nagyon nincs, mint élni tovább és vinni magaddal az emléket életed végéig.
A pszichopata gyilkosok nem érdekelnek, az ún. "emberi gonoszság" nem különösebben izgat, tudom, hogy van bennünk kegyetlenség meg gonoszság, mindannyiunkban, aztán van, aki szabadjára is engedi. Maximum néhány másodpercig tudnak foglalkoztatni a családjukat évtizedekig a föld alatt fogvataró "rémek" meg kislányokat elrabló pszichopaták, meg milliókat kivégző háborús bűnösök. Az tiszta sor. A valóban gondatlan, elhanyagoló szülők esetei sem izgatnak fel, az is tiszta sor, ha fejbecsapod a csecsemődet, mert sír a Barátok közt alatt, vagy nem adsz neki enni egy hétig, mert WoW-ozol, az azért kevésbé véletlen. Az igazán véletlen gyilkosság sokkal, de sokkal ijesztőbb és érthetetlenebb. Annak hol a helye az univerzum rendszerében? Az miért van?
Úgy döntöttem, hogy ma este semmi értelmeset nem fogok csinálni, hanem sajnálni fogom magam programszerűen a kanapén. Annyi rossz hírt kaptam ezen a héten, eső esik, férjem Volton, igazán minek hősködjek itt házimunkával vagy szakirodalom-olvasással vagy pozitív átkeretezéssel. És milyen szerencse, mert így végre láttam egy Fluor Tomi klipet.
Shut the fuck up, next
A kuruzslókról még eszembe jutott ELIZA, találtam is működő verziót a neten, itt van. (Ha az nem megy, itt van egy másik, de ez nem olyan jó.) Eliza az első chatbot program volt, egy Weizenbaum nevű figura programozta a hatvanas években, hogy rogersi pszichoterápiát műveljen. A rogersi pszichoterápia nem annyira bonyolult, összefoglal, visszatükröz, szóval pár panelből össze lehet rakni, a felhasználók csak több mondat után jöttek rá, hogy géppel beszélgetnek. Innen ered a mesterséges intelligenciakutatásban használatos Eliza-effektus fogalma, ami azt jelenti, hogy az emberek öntudatlanul is hajlamosak a számítógép viselkedését/gondolkodását emberihez hasonlónak tartani, még akkor is, ha ésszel tudják, hogy nem az. Például, ha kiírja a képernyő, hogy Thank you!, akkor azt gondolod, hogy hálát fejez ki, holott csak egymás mellé rakott pár betűt. Magyarul, mentalizáljuk a gépeket is, bár WALL-E óta ezen nincs mit csodálkozni.
Ami igazán vicces persze, az a sarcastic Eliza, azaz a rogersi pszichoterapeutaprogram szarkasztikus verziója.
You say: i need help
Elisa responds: You're the one with a pathetic life. Don't expect me to help.
Milyen csonka ma a Hold
És különben meg azt az információt, hogy a megírt tananyagért mégsem mostanában fogunk pénzt kapni, hanem a ködös, kiszámíthatatlan jövőben talán egyszer valaha, miért a premenstruális időszakban kell velem közölni, amikor érzékeny vagyok és kiszolgáltatott?
Túl sokat vagyok a munkahelyemen
Tehát a következő diagnosztikai kategóriát szeretném javasolni a DSM VI.-ba:
F100.00 Nemlétező Betegség*
A. A betegnek valami baja van, amely létező diagnosztikai kategóriába nem sorolható be.
B. A tünetek klinikailag jelentős szenvedést vagy a szociális, foglalkozási vagy egyéb fontos működések romlását okozzák, illetve hospitalizációt tesznek szükségessé vagy pszichotikus jelleget öltenek.
C. A tünetek nem kémiai anyag vagy általános egészségi állapot közvetlen hatásának tulajdoníthatók.
D. A tünetek minimum 6 hónapig fennállnak.
Jelölendő, ha:
Atípusos jelleg
Visszatérő lefolyás
Pszichotikus tünetekkel
A kezeléssel kapcsolatos kutatásokat viszonylag könnyű megtervezni ("XY szer hatása nemlétező betegségben: randomizált, kontrollált vizsgálat", "Z pszihoterápiás módszer hatékonyan csökkenti a nemlétező betegség tüneteit"), bár kicsit tanácstalan vagyok, hogyan fogjuk a komorbiditást vizsgálni. Nyilván hamarosan megjelennek majd a betegek és hozzátartozóik civil szervezetei (Nemlétező Betegségben Szenvedők Érdekvédelmi Fóruma, ill. Önsegítő Klubja, ill. Anonim Nemlétezők), és nagy zajt fognak csapni a diagnosztikai kategória ellenzői is, akik szerint a nemlétező betegség nem létezik, de akkor már késő lesz.
*Tudós kollégám javasolta az F100.90 Nemlétező betegség MNO kategória felvételét is. Olyan nemlétező betegségek sorolandók ide, amelyek nem merítik ki egyik specifikus nemlétező betegség ismérveit sem.
Boszorkányok, kuruzslók, szalmakoszorús paráznák
"A psychoterápia orvos kezébe való, hogy miért, fentebb már említettük. Nem mulaszthatjuk el azonban megemlíteni, hogy a psychoterápiával igen sokan visszaélnek. Mi helytelennek tartjuk, még ha képzett psychológusok és lelkészek próbálkoznak is a psychoterápiás módszerekkel. Psychopatológiai ismeretek nélkül még a jóravaló gyerekgyógyász és pedagógus is árthat psychoterápiás jellegű tanácsával.
A psychoterápiával visszaélőket általában három csoportra osztjuk: kuruzslókra, fanatikusokra és közönséges csalókra. E három csoport között éles határt vonni nem lehet.
Kuruzslónak nevezhetjük azokat, akik anélkül, hogy ismernék a gyógyeljárás lényegét, hatásmódját, valamint a kérdéses betegség mibenlétét, szuggerálnak, hypnotizálnak, analizálnak, gyógyszereket rendelnek el és mindezek ellenében ellenszolgáltatást fogadnak el.
Fanatikusoknak olyan súlyos psychopata egyéneket tekintünk, akik ellenszolgáltatás nélkül is teljesítik fentieket, gyógykezelésük helyességéről meg vannak győződve, illetve azt különböző együgyű elméletekkel igyekeznek alátámasztani.
Végül csalóknak nevezhetjük azokat, akik olyan esetben is hypnotizálnak, szuggerálnak, analizálnak, ill. egyéb gyógymódokat folytatnak, amikor a gyógymódoknak az adott esetben való alkalmatlanságát maguk is tudják, de teszik azt pénzszerzés vagy reklám céljából."
Nyírő Gyula: Psychiatria. Medicina, Budapest, 1961. 320-321. Idézi: Buda Béla: Az elme gyógyítása. Háttér Kiadó, Budapest, 2011.
A hatvanas évek óta a képzett psychológusokat mindenféleképpen, de bizonyos körülmények között gyerekgyógyászokat, pedagógusokat, illetve lelkészeket is alkalmasnak tartunk adott psychoterápiás beavatkozások művelésére. A többi rész igazságtartalma változatlan.
Victory shall be mine
Húgom hozott nekem energiaitalokat Londonból. 120 mg koffeint tartalmaznak (a Red Bull 32-t).
És boldogan éltek, míg
Tehát a csótány beszaladt az ágy alá és nyoma veszett, a falon pedig volt egy nagy, hatlábú, ismeretlen rovar, akkor gondolkodtam, hogy végülis a falon lévőt le tudom csapni papuccsal, és reménykedhetek, hogy éjszaka, amíg alszom, nem jön elő a csótány 2300 társával, de aztán eszembe jutottak a Zombiland c. filmből a túlélés szabályai
és inkább fogtam a cuccomat és felmentem két emelettel feljebb egy másik szobába aludni. Reggel pedig már háromnegyed nyolckor elkezdtem hisztériázni az illetékeseknek, ami olyan meglepő hatékonysággal járt, hogy fél kilenckor itt voltak a csótányirtók.
További traumák érnek a magyar egészségügyben
És tessék, basszus, ott a csótány, pont bemászott az ágy alá, mire megölhettem volna. Mármint az ügyeletesszobában, az alá az ágy alá, amin alszom. Csótány! Most kellene azt csinálnom, hogy szépen felállok, kisétálok innen, nevet változtatok és Kaliforniába költözöm. Igen, tudom, hogy Kaliforniában is van csótány.
El kéne húzni az ágyat, de mi van, ha mögötte van még ezerkettő?
Mostmáraztán, komolyan
"Ahogyan még vagonrakodást is vállaltak 25 évvel ezelőtt az orvostanhallgatók, a mostani rezidenseknek is dolgozniuk kellene a tanulmányaik mellett."
Azt szeretném mondani, hogy:
A rezidensképzést ugyan valamilyen oknál fogva képzésnek nevezzük, de az valójában azt jelenti, hogy az ember bemegy egy kib. kórházba és ott ideális esetben napi 8 órában, a valóságban ennél több órában melózik. A rezidens munkája a viziten való részvétel, betegfelvétel, betegvizsgálat, a szükséges labor- és egyéb vizsgálatok megrendelése, zárójelentések írása, illetve szakmától függően a sebkötözéstől a szüléslevezetésen át az intubálásig az adott beavatkozások. Jó esetben az is a feladata, hogy ezekről referáljon a szakorvosnak, rosszabb esetben magára van hagyva, aztán boldoguljon, ahogy akar. Én nem tudom, kinek volt az érdeke ezt "képzésnek" nevezni és ki áll emögött, de az elmúlt években annyi visszaélést hallottam ezzel a kifejezéssel, hogy most komolyan betelt a pohár. A rezidensek nem kib. előadásokra meg gyakorlatokra járnak, hanem dolgoznak, basszus. Nem ösztöndíjat kapnak, hanem fizetést, munkáért.
Jó, legyünk korrektek, a két év ún. "rezidensképzés" alatt van pár tanfolyam, pl. a trafós tanfolyam, ahol megtanítanak vérátömlesztést csinálni, meg egypár ilyen eü jog, eü közgáz kétnapos képzés, arra már nem emlékszem, ott mit tanítottak, régen volt. Ezeket leszámítva a tanulás formája az az, hogy dolgozol különféle osztályokon és ezáltal megtanulod, amit ott csinálnak. Tényleg lehet így tanulni, én is úgy tanultam meg, mittudomén, vénás injekciót beadni, hogy rezidenskoromban ez volt az egyik feladatom.
Szóval, a "dolgozniuk is kéne tanulmányaik mellett" kicsit meglepő ebben a kontextusban. A rezidens nem orvostanhallgató, hanem olyan, végzett orvos, aki még kezdő. A rezidens már dolgozik.
Mellesleg, a rezidensek nem tudom, hány %-a, de szerintem az összes dolgozik minimum egy mellékállásban. Általában háziorvosi ügyeleteket szoktak vállalni. Normális ember nem vállal háziorvosi ügyeletet, mert keveset fizetnek és rosszak a munkakörülmények, a rezidensek nélkül már rég összeomlott volna a rendszer. Egyes összeesküvéselméletek szerint ez az egyik oka annak, hogy nem emelik a rezidensek fizetését: akkor nem vállalnának 25 mellékállást és végképp összeomlana az egészségügy, mert nem lenne ember. Mondjuk, szerintem nem ez az oka.
A rezidensek persze egy dolog, én nem vagyok az, hanem szakorvos vagyok, és így keresek keveset. Azzal meg már nem kéne jönni, hogy akkor dolgozzak a tanulmányaim mellett, mert jelen pillanatban kettő darab mellékállásom van. Persze, elmehetnék még pluszba hétvégén vagont rakodni, és egyébként sokkal jobb lenne, ha mellékállásban nem szellemi munkát kellene végeznem, hanem valami fizikait, csakhát utóbbiak általában rosszabbul fizetnek. Ennek ellenére tudok olyan 40 éves reumatológusról, aki hétvégenként Ausztriában takarít, szóval ne aggódjunk, nincs még minden veszve.
Nekem a konkrét problémám az az, hogy a nővérek szerint csótány van az intézményben és az ügyeletesszoba környékén is láttak már, és a vagonrakodás az egy dolog, de hogy olyan helyen kell aludnom, ahol csótány van, azt nem tudom, hogyan fogom lelkileg helyretenni magamban.
Update: ugyanerről Dr. Morcznál.
Főleg eltiltotta
Megjegyzem, a pszichiátria jelen állása szerint, legalábbis a nyugati kultúrkörben az öngyilkosság kóros dolog*, olyannyira, hogy az önmagára közvetlenül veszélyes, tehát öngyilkosságot elkövetni készülő embert akarata ellenére is be kell vitetni a zárt osztályra és ottan kikezelni az elmezavarból. Ugyanakkor az 1981-es ír éhségsztrájk halálos áldozatainak már eleve nem öngyilkosságot, hanem "önmaga által előidézett éhhalál"-t állapítottak meg halálokul, amelyet később a hozzátartozók tiltakozására sima "éhhalál"-ra módosítottak. Szóval, nem tudom, az éhségsztrájk által előidézett öngyilkosságforma végtére is minek számít. Szerencsére kevés mártírt hoznak ügyeletben.
*Igen, az öngyilkosság medikalizálódása egy vitatható és bonyolult kérdéskör, szociológusok kezébe való.
"Rám tekeredett a hétköznapok valóság, mint valami nehéz és túlságosan szűk ruha."
Citrom ellen citromfű
Ez lett a citromfűszörp. Mekkora mázli, hogy tavaly Volt-fesztiválkor itt tanyáztak Húgom haverjai, és anyukám nem dobta ki az üvegeket (nem, mi nem iszunk vodkamartinit, hová vezetne az). Ezt a receptet csináltuk, hát, remélem, iható, mert jó sok lett.
