Rengeteg dolgom volt hétvégén, lepontozni a teszteket és véleményt írni mellékállásilag, novellát írni az írószakkörbe, és bélszínt készíteni Stroganoff módra. Természetesen csak az utóbbit valósítottam meg, mert főzni szeretek, a fennmaradó időben pedig aerobicoztam, olvastam a jungi analízisről, anyáztam a Pszichoterápia tankönyvében fenti fejezet íróját (minden értelmet nélkülöz), olvastam Lemtől az Édent (nagyon izgalmas), és activitiztem kis családommal, amely jelen esetben a húgomat, pasimat és Hajnalkát jelentette. A pszichológusom több különböző remek értelmezéssel szolgált arra vonatkozólag, hogy miért vagyok képtelen bármit elkezdeni az utolsó pillanat előtt, úgyhogy legalább okokon már nem kell gondolkodnom.
Tegnap meg véletlenül tévét néztünk, és láttunk egy remek filmet, Angelina Jolieval és Clive Owennel, részben Kambodzsában forgatták, a többi része meg olyan remek helyeken játszódik, mint London vagy Csecsenföld. Nemzetközi segélyszervezetekről, menekültekről és egy tragikus, ám szenvedélyes szerelemről szól, és több, szimpatikus szereplőt is kinyírnak. Beyond borders az eredeti címe, a magyar meg nem tudom, mi, és rögtön sajnálom is, hogy idén nem megyünk Kambodzsába.

Sokféleképpen köszönhetünk reggel, első rész.

- Szépjóreggelt! - suttogta leverten.

Nénike odamegy a sírásóhoz a temetőben. - Ne haragudjon aranyoskám, de megmondaná, merre találom a 41-es parcella 34-es sírt??? - Höhö, ezt birom... Elmászkálnak, aztán meg nem találnak vissza...

Ez meg milyen jó már.

BKV : Gázművek 1:0. A hatvanas buszon fűtenek, a lakásunkban viszont nem.

Ooops... :-)

Most pedig kihasználom, hogy a pasim vidékre utazott csapatépíteni, felnyalábolom a fantasy-és-egyéb-rútság könyveit, eladom őket az antikváriumban, és éjszakai krémet veszek az árukon. Hehe.

Nyugi, csak azokat viszem, amiket kiselejtezett.

Kipipáltam az egyik legkínosabb dolgot az "egyszer ki kell próbálni az életben"-listáról.
Karaoke.

Az antidepresszív gyógyszereket valamiért szinte minden esetben napraforgóval reklámozzák. A maradékot repülő madárral/madarakkal.

1.
isolde: - És, mi a hobbid?
jelölt: - Olvasás, zene, sport...
isolde: - Milyen sport?
jelölt: - Hát, labdajátékok.
isolde: - Péládul?
jelölt: - Hát, foci, kosárlabda...
isolde: - Nézed vagy csinálod?
jelölt: - Hátöööö, inkább mindkettő.
isolde: - És a zene? Játszol valami hangszeren, vagy zenehallgatásra célzol?
jelölt: - Zenehallgatásra.
isolde: - És milyen zenét hallgatsz?
jelölt: - Hát, mindenfélét, mindenevő vagyok.
isolde: - Ééés... milyen könyveket olvasol?
jelölt: - Hát mindenfélét.
isolde: - Például?
jelölt: - Ilyen fantáziát főleg, például mágust.

2.
isolde: - És mi a hobbid?
jelölt: - Az x-boxozás.

Szóval mellékállásképpen egybizonyos szakmára jelentkező embereket vizsgálok, hogy nem bolondok-e. Ilyenkor tesztet írnak, valamint egészen hülye kérdéseket is teszek fel. Általában 22-26 éves, életerős ifjakról van szó.
1.
isolde: - Mondj egy dolgot, amitől félsz!
jelölt: - öööö...
isolde: - Bármi lehet.
jelölt: - öööö... hát.... például?
isolde: - Ami eszedbe jut.
jelölt: - hát... mik lehetnek... mit lehet választani?
isolde: - Kudarc, betegség, halál, pókok.
jelölt: - Jó, akkor ezek.
isolde (sóhajt): - Egyet mondj.
jelölt: - Akkor legyen a betegség.
2.
isolde: - Mond egy dolgot, amitől félsz!
jelölt: - Impotencia!

Azért ez elég komoly volt, hétvégén a két kongresszus.
Az egyik helyen kicsi, fapados előadó, a hallgatóság néhány hippinek öltözött pszichológuslány meg pár vidéki matróna, a mikrofon kontakthibás: vagy recseg vagy egyáltalán nem működik, a neon vibrál, az épületben még egy kávéautomata sincsen, ha enni akarsz, ki kell menned a sarki közértbe, a depressziót pedig az okozza, hogy kiskorodban nehezményezted, hogy anyád az újszülött öcsédet szoptatja.
A másik hely a Mariott Hotel, öltönyök és kosztümök, dunai panoráma Várral és Lánchíddal, tiszteletreméltó idős pszichiáter professzorok és nagyreményű utódjaik, süppedős szőnyegek, lazac, ráksaláta, tiramisu, a depressziót az okozza, hogy megbomlik agyunkban a neurotranszmitter-egyensúly, ez még csak hagyján, de a romantikus szerelmet is ez okozza, ilyenkor megnő a vérben a szerotonin-transzporter szintje.
Csak kapkodtam a fejemet.
Másnap meg elmentünk az állatkertbe.

Igen, az orvosok azért járnak kongresszusokra, mert a Mariottban lehet ebédelni.
Vezeklésül holnap (szombaton) elmegyek egy pszichoterápiás - azaz gyógyszercég által nem támogatott - konferenciára Kőbánya Kispestre vagy hova*, amiért még fizetnem is kell. Vajon vigyek szendvicset?

* Most fogom még csak beírni a címet az utcakeresőbe.

Ja, különben én is szeretnék olyan lenni, mint Meg Ryan az Angyalok városában: a film első jelenetében biciklivel megérkezik valami munkahelyre, majd átöltözik zöldbe, berohan a műtőbe és megoperál néhány szívbillentyűt. Szerintem poén a biciklivel járó dögös szőke fiatal szívsebésznő. De én pszichiáter vagyok és messze lakom a munkahelyemtől.
Az egyébként tetszik, hogy mekkora indulatokat váltott ki a biciklis felvonulás ezúttal. Ahol egymásnak feszülő indulatok vannak, ott valami biztosan történni fog, megmondta Freud is (lehet, hogy nem szó szerint.)

- És a doktornő? Nem akarok tapintatlan lenni, de baba jön, vagy csak meghízott egy kicsit?
Anyád.

"Nem ugrasz ki jövő hétvégén Amszterdamba? Nincs kedvem egyedül flangálni."
Tök szívesen mennék.
Bárcsak fiatal lennék és gazdag.
Vagy csak gazdag.
Vagy csak egy kicsit.
Bár biztos esik az eső.
Á, inkább itthon maradok porszívózni.

Végre eljutottam a Pszichoterápia tankönyvében a cselekményhez, vagyis úgy százoldalnyi bevezető általánosság után ("pszichoterápiás helyzetben pl ne köpjünk a földre" - csak, hogy szó szerint idézzem) elérkeztünk Freudhoz. A pszichoanalitikus emlélettel való találkozás mindig rém kreatívvá tesz, nagyon tetszik, hogy mindent meg tudnak magyarázni, és le is vezettem, hogy a pókfóbiám elfojtott szűzkurva-személyiségalattim megnyilvánulása.
A póktól ugyanis félek. Félelem, vágy köztudottan egykutya, tehát mondhatnánk úgy is: pók szeretnék lenni. Milyen a pók? Sok lába van, tehát sok lábat szeretnék? Kemencét fűt a pók, ottan sülnek a cipók, tehát titkon pék szeretnék lenni? Hálót sző? A hálószövés csábítást jelent, ez ugye nyilvánvaló, tehát azért félek a póktól, mert minden pasit el szeretnék csábítani. A férfi nemi szervet az analitikus irodalomban legszebben jelképező állat a kígyó, de... a kígyótól egyáltalán nem félek. Nem akarok tehát sok pasival lefeküdni, csak elcsábítani őket.
Na, az ilyen gondolatmenetek miatt hiszik azt az emberek az analízisről, hogy kuruzslás. Még mielőtt egy idetévedő analitikus beperelne, leszögezném, hogy csupán tréfáltam.

Hű, ez tényleg komoly. Végre elmosogathatok meg kiporszívózhatok meg olvashatok. Hegyekben áll a mosatlan edény, pormacska és kiolvasatlan irodalom már vagy 2003 júniusa óta vagy mikor kezdtem, és hát akváriumom nincs, de epilálni se ártana.
Kár, hogy amúgy se írok minden nap, mert így nem tudom elég hitelesen azt válaszolni, hogy "Egy nap postolás nélkül? Ahhoz előbb meg kell ölnöd."

Ui. rájöttem, hogy a mozgalom hátterében valószínűleg skydisco halai állhatnak.

Hát igen. Talán már említettem, hogy sosem járnék olyan pasival, aki allergiás a macskaszőrre. A szingli nők számos esetben macskát tartanak, tehát a nőre vadászó pasival bármikor előfordulhat, hogy macska-lakta lakásban kell eltöltenie egy éjszakát (vagy nem kell, de szeretne.) A macskaszőrallergiás férfiak képtelenek erre, vagyis képtelenek szingli nők lakásában az utódnemzéshez szükséges elegendő időt eltölteni, vagyis utódnemzésre, genetikai kódjuk továbbörökítésére képtelenek, vagyis az evolúciósan betöltendő férfiszerepre alkalmatlanok. Evolúciós zsákutcák, mint pl. a tüskésbőrűek, ami persze nem jelenti azt, hogy nem lehetnek szépek vagy szórakoztatóak, hiszen például a tengeri csillag sem felesleges a világban.

Most kaptam levelet, hogy megkaptam az etikai engedélyt tervezett kutatásomhoz, éljen. Aprócska probléma csupán, hogy egy életminőség-mérő kérdőív magyar viszonyokra történő adaptálásáról van szó, ami amellett, hogy lélekölően unalmas és tökéletesen érdektelen, még teljesen haszontalan és nélkülözhető dolog is, mind a betegellátás, mind a tudomány fejlődése, mind saját szellemi épülésem szemponjából. Viszont rengeteg időt és szorongást fog igényelni. Egyelőre úgy döntöttem, majd jövő héttől foglalkozom a dologgal.